2012. március 20. [A tavaszi napéjegyenlőség kapcsán is: „a sötétség és a világosodás”]

[Új lejegyzés kékkel írva]

A FÖLD Világában [és így a FÖLDÖN élő Lelkek azaz világok számára]

a FÖLD Világában való haladás során

[illetve egyes esetekben a FÖLD Világából más Világba való átigazodás során]

nem feltétlenül szükséges a SzeRves átmenet/átigazodás/váltás során a ’sötétség-élmény’ megtapasztalása.

A ’sötétség élményének’ [a tudat által egy bizonyos mértékben való] megélése/megtapasztalása a VILÁGBAN általánosan érvényesülő Elvek alapján akkor jelen(het)ik meg, amikor valamilyen

’gyökeres’, az ’Élet-alapot’ is érintő változást él meg egy Létező

(akár egy Lélek, akár egy bolygóValóság].

            A ’gyökeres’, vagy más kifejezéssel az ’alapokat is érintő’ változás a leggyakrabban azt jelenti, hogy egy Létező (akár egy Lélek, akár egy nagyobb Családi ÉLET-közösség)

’teljes egészében elszakad’ egy korábban elkezdett és/vagy megtapasztalt minőségétől,

vagyis ’végleg lezár’ egy korábban vitt UTAT vagy ÚT-szakaszt.

            Az ilyen ’teljes [UTAT/ÚT-szakaszt] lezáró’ átalakulások/továbbhaladások olyan

’totális’/teljes megtisztításokat és Feltisztulásokat igényelnek

a legtöbb esetben, amikor bizonyos értelemben egy adott Létezés vagy Létező ’elemi darabkáira választódik szét’ (tulajdonképpen ezt éli meg a tudat ’sötétség’/’semmi-Jelenlét’ élményeként’) --- ’majd’ pedig ebből áll újra [egy választott Új Minőségbe] össze a továbbvihető Élet Harmóniájának/HARMONIÁJÁNAK megfelelően a Létező.

            A ’sötétség élményében’ [amikor bizonyos kötőerők elhalványulása vagy megszűnése során egy különleges módon ’elemi részecskéire’ ’bomlik’, majd ebből egy Új Harmóniába Rendeződik át egy Létező] általában egy „új Élet-alap” felépítése valósul meg. A ’régi Élet-alapból’ meghatározott ’kötő-erők felszámolódásakor bizonyos JELÖLT összetevők elenyésznek, és gyakran [előkészített] új minőségek lépnek a megfelelő helyekre’.

Amikor egy Létező a FÖLDRE való ténylegesen (leg)első belépése során

Magába felveszi és Magába Építi a FÖLDI Életre jellemző Élet-alapot,

egy bizonyos ’sötétség-élményt’ mindenképpen megél.

A FÖLD MAGA ÉLETÉBEN való későbbi továbbhaladások/váltások során azonban

lehetősége van a Létezőnek arra,

hogy az átalakulásait/átigazodásait már a teljes sötétség élménye nélkül,

egy sajátos ’megvilágosodás’ folyamataként élje/kövesse mindaddig,

amíg a FÖLD MAGA ÚTJÁN Épül, amíg a FÖLD MAGA ÚTJÁT Építi.

[Korábbi írásban a ’takaró fátylak’-ról részletesebben: 20111023 – Kiegészítés – Első-FÖLDI-Megtestesülés]

A FÖLDÖN Jelenlévő Lelkek/Létezők közül azok,

akik az elmúlt időszakokban tudatos munkáikkal és tudatos Jelenlétükkel megtisztogatták és kiyavították a Maguk „Élet-alapját” [természetesen Együttműködésben a Földanyával/VILÁGGAL, megélve a FÖLDI/VILÁGI Feltisztításokat],

abban a Lehetőségben [és egyes esetekben bizonyos értelemben Kötelezettségben] voltak és vannak Jelen a FÖLDÖN,

hogy a lehetséges mértékű teljes tudatossággal,

’sötétség-élmény nélkül’ vagy a ’lehető legkisebb mértékű sötétség-élmény megélése mellett’ éljék meg a Jelenleg zajló (egyes vonatkozásaiban már be is fejeződött) Átigazodást/átalakulásokat.

A „Lehetőség” (vagy egyes esetekben inkább már „Kötelezettség”) azért „adott”

a FÖLDÖN már egy sajátos módon ebben a mostani Átigazodási időszakban is

(annak ellenére, hogy sok „idegen” mintát vet le és hagy el folyaMA(A)Tosan a FÖLDI Világ és a FÖLD világai],

mert a FÖLD MAGA nem hagyta el teljesen és nem hagyja el a MAGA Eredeti ÉLET-ÚTJÁT,

hanem éppen a MAGA Eredeti ÉLET-ÚTJÁRA Igazodik vissza.

Tehát a FÖLD bizonyos értelemben

(1) a MAGA ÚT-elferdülésének következtében MAGÁBA vont idegen minőségeket „totálisan elengedi”, és ez olyan „gyökeres, az ÉLET-ALAPOT is részben érintő” változás, ami a ’sötétség-élménnyel’ járó változásokat eredményezhet,

(2) más nézőpontból azonban a FÖLD MAGA [és így a FÖLD MAGA ÉLETÉNEK részévé lett Létezők egy jelentős része] nem él meg tényleges ÉLET-ALAP (és így Élet-Alap) váltást, hiszen a FÖLD MAGA Eredeti ÉLET-ALAPJÁN haladnak-és-haladhatnak tovább.

I.

            Az, hogy MAGA A FÖLD [és a FÖLD MAGA ÉLETÉBE Rendezett módon bekapcsolódott/beigazodott Létezők] megélhették és megélhetik a ’sötétség élménye nélkül’ vagy pedig nagyon csekély mértékű ’sötétség-élmény’ kíséretében a jelenleg zajló Átigazodásokat, az (1) a FÖLDÖN már ’felébredt és a FÖLD MAGA Világáért tudatosan dolgozó/tevő’ Létezőknek/Lelkeknek és (2) a FÖLDET segítő más KRISZTUSI CSALÁDTAGOKnak a FÖLD ÉLETÉNEK RENDEZÉSÉBEN eddig elért tényleges eredményeinek köszönhető. [Ehhez is kapcsolódóan: 20120123 – MegVilágosítás]

II.

            Az, hogy  az egyes  FÖLDÖN Jelenlévő  Lelkek /Létezők Maguk ténylegesen milyen mértékű sötétség-élménnyel élték vagy élik meg a Maguk jelenlegi átigazodását, az az egyéni Lélek-tudatosságtól, illetve egyes még meglévő (nem-Rendezett) ’sérültségtől’ vagy meglévő tényleges hiánytól’ is függ.

Azok, akik a FÖLD MAGA ÉLET-ÚTJÁN [az ’Új FÖLD’ ÉLETÉBEN] haladnak tovább,

a felmerülő SZÜKSÉGEK esetében segítséget nyújthatnak egymásnak.

Az Átigazodás folyamatán már végighaladt Lelkek/Létezők

bizonyos segítséget nyújthatnak ’a maguk családtagjainak’,

vagyis azoknak, akikkel ’egy’/közös ÚTON haladnak.

A kialakuló/megformálódó ’személyes (!) kapcsolódások’ során tárul fel minden esetben az,

hogy az egyik Lélek a másiknak „miben és milyen módon/mértékben” lehet a segítségére,

vagyis mindig a ténylegesen létrejött (!!!) kapcsolódás határozza meg a megsegítés adottan/egyedileg működtethető (’elérhető/megélhető’) formáit/módjait.

Akinek dolga van vele, az érti ezt.

20120317 – Ami benne van…:

                        Régebben [nagyon-nagyon-régen, ’Eredendően’] ezek

a [FÖLDÖN a] ’korszak-váltásokkor’ (is) megjelenő átvezető időszakok

teljesen ’békésre’

és az élő/Jelenlévő tudat által is követhetőre voltak ’megtervezve’

[a FÖLD-mint-Világ úgy lett a TeremTŐ-és-a-FÖLDI-Életre-vállalkozó-Szellemek/Lelkek által megformálva/megteremtve], hogy az itt élők képesek legyenek a változás/átalakulások folyamatának megfigyelésére és ezáltal megértésére(…)

(…) Ilyen „gyökeres” átalakulások esetében még hangsúlyosabban [’látványosan’] megmutatkozik az az elv, amely szerint

egy Új Minőségbe való átigazodás [és új minőségű megtapasztalásba való tényleges átlépés] során

magát az átigazodás folyamatát

– az „új felé egyre közeledve” –

maga a választott új minőség határozza meg.

Az „új” felé haladva/közeledve

a régi Jelenlét/Élet korábbi ’játékszabályai’ egyre ’hatás-talanabbá’ válnak

[’elhalványodnak, elenyésznek’],

és a Jelenlétet/Életet egyre inkább áthatja [elkezdi ténylegesen is megformálni/megformázni]

az addig még nem tapasztalt „új” tartalom-és-forma, az új minőség.

Kezdetben egyáltalán ’nincsenek fogalmak-és-szavak’ az ’új minőség’, az új típusú Jelenlét/Élet meghatározására --- hiszen a „tudat” [a tudatos-Én] „addig” még nem tapasztalt „világba/Világba” igazítja át magát, a ’tudat’ pedig maga csak azt képes [élő]tudásként megjeleníti, amit önmaga tényleges megtapasztalásként már berögzített a maga ’emlék’/tudás-terébe.

(…)      Az átigazodás ezen MINŐSÉGILEG [’teljesen’] új szakasza az átlépők életében kezdetben egy sor új, az „addig megéltek szerint értelmezhetetlen” „testi és lelki és tudati” „eseménnyel és tünettel” jár

(például értelmezhetetlen testi és lelki fájdalmak érződnek vagy mutatkoznak meg a megvalósult tényleges elengedések és/vagy megvalósult befogadások hatására; gondolati és/vagy érzelmi csapongás jelenik meg; fáradtság, akár ’levertség’/’kilátástalanság’ érzete, vagy épp egyfajta sajátos ’túlpörgés/felpörgés/megmagyarázhatatlan-tettvágy’ mutatkozik, ami ’még’ a ’megvalósításokban’ ténylegesen nem tud megjelenni, hiszen még a tényleges átigazodás élet-szakaszát éli meg a Lélek).

Ezek az „újhoz való átigazodás” (leginkább utolsó szakaszát jellemző) sajátos tudati/lelki tünetek a „nehézségüket” tekintve nagyon eltérően jelentkez(het)nek ---

a megélés nehézségének foka

jelentős mértékben függ

az átigazodást megélő tudati/tudatossági-és-(elfogadási-és)-szeretet-szintjétől/minőségétől.

A már a tudatos-Én által „ismert”/megélt több átigazodás tudása/emléke, illetve a tiszta-és-teljes-elfogadás/szeretet egy olyan „nyitott és mégis védett” állapotba és helyzetbe segíti/vezeti az átigazodást megélő Világot/világot, amelyben az szinte ’akadály nélkül’ [és így fájdalmak nélkül] képes MAGÁBA fogadni az elkövetkező ÉLETÉT/Életét meghatározó Új Minőségeket [az előtte álló megtapasztalás ’keretét’ meghatározó ’anyagi’ és ’energetikai’ és ’elvi’ és ’együttműködési’ rendszereket/Elveket].

            (…) Itt a FÖLDÖN már nagyon sok Lélek éli jelenleg a maga átigazodásának azt a folyamatát vagy szakaszát, amikor vagy már teljes egészében elengedte a maga Életéből az elhagyásra ítélt létforma játékszabályait és minőségeit, vagy pedig a régiből-való-teljes-kilépés-állapotában van.

            Ez az az Élet-szakasz, amikor átmenetileg úgy tűnhet, hogy „semmi sem működik” és/vagy „semmi sem működhet”, és az ’erőfeszítések’ nem hoznak eredményeket.

            Az előzőekben leírtakra figyelemmel talán érthetőbbé válik, hogy (ebben az „átkapcsolódási helyzetben”) mi a tényleges oka annak, hogy a Lélek vagy egy kissé ’tanácstalan és várakozó/tétova’, vagy épp ’furcsán pörgő és csapongó’.

            Ha (valamilyen Szükség okán) egymással TÉNYLEGESEN is kialakít valamilyen kapcsolódást két olyan Lélek, akik ugyanazon ÉLET-ÚT résztvevői (például az ’Új FÖLD ÉLETÉBE’ kapcsolódtak/kapcsolódnak be), és közülük

(1) az egyik már ténylegesen átigazodott az Új Életébe,

a (2) másik Lélek pedig éppen az átigazodás utolsó (már teljes egészében az Új Minőség által átHatott) szakaszát éli meg,

az átigazodott Léleknek Lehetősége van a társa bizonyos mértékű megsegítésére

(hiszen már mindketten (!!!) ugyanannak az ÉLET-Hálónak a részei TELJES EGÉSZÉBEN!!!).

A „lehetséges-és-szükséges” segítség-nyújtás módja és mértéke

a MÁR KAPCSOLÓDOTT Lelkek között feltárja magát.

A már átigazodott Lélek rálátást kaphat arra

[mivel „közös ÉLET-Hálózaton Van Jelen” az átigazodó társával!],

hogy társát mivel és hogyan segítheti,

hogy az „békésebben” legyen képes megélni a maga átigazodását.

Lehet, hogy biztatni szükséges egy kissé azt, aki túlzottan elfáradt vagy elcsüggedt, más esetben a „buzgó tettvágyat” csillapítani lehet szükséges (vagyis hogy a „szülőcsatornában” inkább ne rúgkapáljon, ilyen jellegű mozgolódásával várja meg a ’szülőcsatorna’ elhagyását).

Lehetséges, hogy az esetek jelentős részében egy-egy szerető szó vagy tett/ölelés is elég lehet a segítségre szoruló számára (mint amikor a szülőcsatornát elhagyó magzat/gyermek a ’kinti valóság’ idegenségétől megretten és sírni kezd --- majd a szerető édesanya/édesapa kezében megnyugszik…)

Lehetséges, hogy egy Léleknek valamilyen „különlegesebb” megsegítésre is szüksége lehet ma még az átigazodás SzeRves folyamatában. Erre az a segítő, aki a számára segítséget nyújtHAT, megfelelő rálátást/megértést-és-vezetést kap.

            Általánosan érvényesülő Elv az, hogy

egymás segítségére azok lehetnek,

akik egy/közös megtapasztalás résztvevői.

Az „út”, amelynek megtapasztalását több Lélek is választotta, ezen több Lélek együttes teremtése Hatására formálódik, hiszen egy sajátos „ÉLET-Háló” részei.

KRISZTUS VILÁGÁNAK EGÉSZE maga is a „CSALÁD” Elvei és Mintája szerint Épül fel és működik, mégis az egyes Világokban Jelenlévők maguk is „Egy” „önálló és szabad” Családot alkotnak. A Világok meghatározott Szükségekben ténylegesen is egymás segítségére lehetnek, mégis mindegyikük „önálló ÚTON” is jár.

            Azok, akik egymástól eltérő [például eltávolodó][más] utat választottak/járnak, csak különleges körülmények között lehetnek egymás segítőivé, akkor, ha valamilyen módon „útjaik” „érintik” és/vagy „keresztezik” egymást. Általánosságban igaz az, hogy

nem kívánatos a különböző (egymástól eltérő, más) ÉLET-UTAT járók szükségtelen kapcsolódása

még a „segítség-nyújtás” szándékával sem,

mert ilyenkor olyan zavarok léphetnek fel

akár a közvetlenül kapcsolódók személyében,

akár azok valamilyen távolabbi érintettségében,

amik súlyosan károsító következményekkel járhatnak.

Általában csak a közvetlen és tényleges ’Élet-veszély’ az olyan helyzet,

ami a különböző UTAT járók esetében is yogossá teheti

a másik létező számára való szükséges mértékű segítség-nyújtást.

            A FÖLDÖN jelenleg még megtapasztalható az a helyzet, hogy egymás (akár közvetlen) közelében vannak jelen [és a maguk választotta Útnak megfelelően épülnek/hatnak] olyan Létezők, akik lényegében „más típusú Élet-alapot” hordoznak, más típusú Élet-alapon haladnak.

            A FÖLD ’Rendes Lezárási-és-Kilépési/Kiléptetési ÉLET-Szakaszában’ haladó Létezők legtöbbje TÉNYLEGESEN is kilép a FÖLD ÉLETÉBŐL --- vagy azon a módon, hogy a FÖLDI Rendezési folyamat lezárulása után átigazodik egy másik Világba vagy másik Létformába, vagy pedig ha nem választott továbbhaladási utat, akkor a részleges vagy teljes ÚjraTeremtés folyaMA(A)Tába kerül. A FÖLDRŐL eltávozók nyilvánvalóan nem végzik a maguk Igazodását az ’Új FÖLD’ folyamataihoz --- tőlük a FÖLDÖN Jelenlétük hátralévő ideje alatt az „Általános Együttélési Elvek” betartása az elvárt (’ne bánts, ne árts’), vagyis az, hogy sem a FÖLD MAGA ÚTJÁN haladók irányába, sem a többi Kilépő/Kiléptetés-alatt-álló irányába ne indítsanak ’szükségtelenül zavaró’ és ’sértő’ megnyilvánulásokat.

OmMÁÁTRé~KJ

www.omah.extra.hu