2012. március 24-25.
[Új lejegyzés kékkel írva]
I.
A „sötétség élménye”
A „világ” [az Egység/EGY megnyilvánítására irányuló élet] minőségében (az én fogalom-használatom szerint) nincsen tényleges „sötétség”, hanem a „fény-és-árnyék-együttese” van jelen. Az „árnyék” [a VILÁGBAN] maga is [KRISZTUSI minőségű] „fény”, egy olyan (szépség és harmónia kibontását/megélési-lehetőségét hordozó)(„van”) élet-terület, amelyet még megismerni (kibontani/megvilágítani, tényleges megtapasztalássá tenni) szükséges. A tényleges megtapasztalások során, és az ezzel rend-szerint együtt-járó tudatszint emelkedésével (és vele együtt a szeretet-szint emelkedésével) az „árnyékból” (~ a ’lehetőségből’) egyre több megvilágosodik, így a „világ”-ban egyre több lesz a megvilágított árnyék, a ’tudássá/fénnyé-lett-megtapasztalás’.
A magam fogalom-használata szerint magában a „világban” a „sötétség” ’önálló minőségként’ nem jelenítődik meg, de voltak olyan (a VILÁGBA belépett) életformák, amelyek bizonyos „sötétség”-minőséget működtettek. Magasabb tudatszinten élő világok ezt biztosan jobban értik, vagy már jobban le tudják írni a ’sötétség maga lényegét’. Mi itt a FÖLDÖN a „sötét”-nek a „világ” fogalmai/elvei szerint nem értelmezhető, de ténylegesen mégis megtapasztalt/átélt ’jellemzőit’ és azoknak a FÖLDRE MAGÁRA és az itt élő Lelkekre/létezőkre gyakorolt sajátos hatásait tudjuk (a már megélt megtapasztalások megvilágító fényében) valamelyest értelmezni.
[Erről bővebben: 20110824 – Nem új, csak összeállt:
A „társaim” által kialakított körbe aztán odaérkezik az, aki valószínűleg kiadhatta a ’parancsot’ az „elfogásomra” [az Egység valamilyen/bármilyen megbontására] és „[’addig’] életben megtartásomra”… valamiféle erőt vagy mágiát használ „ellenem”… talán hogy megkösse vagy elpusztítsa [„elvegye”?]„az Erőt”, a „Hatalmat”, a Lelket vagy a Szellemet… valahogyan ez a „leszögezés” „sikerült” is akkor neki…
Pontosan ’éreztem’, hogy nem pusztán az akkori életemtől/Jelenlétemtől akart megfosztani ez a létező, hanem ’kiterjedtebb’ szándékai voltak: a Lelkem vagy Szellemem ’teljességét’ igyekezett lehetőség szerint [elvenni vagy] elpusztítani, ha pedig ez valamilyen ok miatt nem volna lehetséges, akkor a Hatalom/Ható-Erő teljességétől megfosztani, ’hosszú időre’ (!) Ható-képtelenné tenni.
Ez pedig a „SZÍV/Szív” elleni irányulást, az „Élet-Mag” elleni irányulást jelenti --- és ez a kép itt kapcsolódik a MAGOK és Magyarok tört-én-etéhez.]
A „sötétség” kérdéskörét érintő legutóbbi írásban (20120320 – A sötétség és világosodás kérdésköre) a „sötétség élménye” egy olyan megtapasztalást jelent, amikor egy létező nem él meg tényleges harmóniát (amikor kiesik, vagy kilép egy átalakulás időszakára a maga korábbi harmóniájából). Ilyenkor a „tudatnak” (a puszta önmagán kívül) ténylegesen és egyáltalán nincsen miben ’megkapaszkodnia’ (ha képes egyáltalán a tudat egy ilyen változásban az önazonossága megtartására). A tudat „egy meghatározottan rövid ideig” (ha a lényében nincsen különösebb „zavarodottság”) a SzeRves váltások/átalakulások során véleményem szerint akkor képes megtartani az önazonosságát, ha „nem kerül be az ÚjraTeremtés folyaMA(A)Tába”, vagyis képes egy előkészített új harmóniába beigazodni egy meghatározottan rövid idő alatt.
A SzeRves átalakulások során (a világokban) az „Élet-Burok” egy Rendesen elindított irányban „egy bizonyos ideig” illetve bizonyos feltételek között képes az „Önazonosság” „választott irányú és mértékű megtartására”, így a változásnak a tudat által való bizonyos mértékű követésére/megértésére.
20120303 – Burok:
A FÖLDI „Élet-Burok” vagy „Élet-Keret”
az „átvezető” [átlépést támogató/segítő] [’Bárka’] ’működésében’
’biztonsággal képes segíteni/támogatni a SzeRves FÖLDI Átigazodási/ÁtRendeződési folyaMA(A)Tokban azokat, akik a Maguk-Harmóniája szerinti Jelenlétben Vannak.
[Ha a Lélek a „Maga-Harmóniája” szerint él, az a VILÁG és neki Otthont adó Világ HARMONIÁJÁBA való illeszkedést is jelenti.]
A FÖLDI „Élet-Burok” vagy „Élet-Keret” a maga „Bárka” típusú működésében
mindannak „megőrzésére” és „a yogosan választott Életbe való átvitelére” képes,
amit a Lélek [a Rendezetten Jelenlévő Élet] „magával vihet a választott új megtapasztalásába”.
Talán úgy képzelhető ez el a legegyszerűbben, hogy amikor a Világ [például a FÖLD-mint-bolygóValóság] és/vagy a világ/Lélek „ténylegesen is átlép az egyik partról a másikra” [„a régihez kapcsoló utolsó rendszer is leáll” majd pedig „az új első rendszerei beindítják/KITELJESÍTIK a működéseiket”], az „Élet-Keret” a „Bárka működésében” biztosítani képes a megfelelően tudatos jelenlét megtartását.
[„Megfelelően tudatos”: ez a ’szükségességtől’ és a ’lehetőségektől’ függően sokféle formában nyilvánulhat meg. Egy „régi” minőség elhagyása és egy „új” minőségbe való átigazodás megélhető teljes tudatossággal, de megélhető egy „könnyű álomba merülve” is.]
20120320 – A sötétség és világosodás kérdésköre:
A FÖLD Világában [és így a FÖLDÖN élő Lelkek azaz világok számára]
a FÖLD Világában való haladás során
[illetve egyes esetekben a FÖLD Világából más Világba való átigazodás során]
nem feltétlenül szükséges a SzeRves átmenet/átigazodás/váltás során a ’sötétség-élmény’ megtapasztalása.
A ’sötétség élményének’ [a tudat által egy bizonyos mértékben való] megélése/megtapasztalása a VILÁGBAN általánosan érvényesülő Elvek alapján akkor jelen(het)ik meg, amikor valamilyen
’gyökeres’, az ’Élet-alapot’ is érintő változást él meg egy Létező
(akár egy Lélek, akár egy bolygóValóság].
A ’gyökeres’, vagy más kifejezéssel az ’alapokat is érintő’ változás a leggyakrabban azt jelenti, hogy egy Létező (akár egy Lélek, akár egy nagyobb Családi ÉLET-közösség)
’teljes egészében elszakad’ egy korábban elkezdett és/vagy megtapasztalt minőségétől,
vagyis ’végleg lezár’ egy korábban vitt UTAT vagy ÚT-szakaszt.
Az ilyen ’teljes [UTAT/ÚT-szakaszt] lezáró’ átalakulások/továbbhaladások olyan
’totális’/teljes megtisztításokat és Feltisztulásokat igényelnek
a legtöbb esetben, amikor bizonyos értelemben egy adott Létezés vagy Létező ’elemi darabkáira választódik szét’ (tulajdonképpen ezt éli meg a tudat ’sötétség’/’semmi-Jelenlét’ élményeként’) --- ’majd’ pedig ebből áll újra [egy választott Új Minőségbe] össze a továbbvihető Élet Harmóniájának/HARMONIÁJÁNAK megfelelően a Létező.
A ’sötétség élményében’ [amikor bizonyos kötőerők elhalványulása vagy megszűnése során egy különleges módon ’elemi részecskéire’ ’bomlik’, majd ebből egy Új Harmóniába Rendeződik át egy Létező] általában egy „új Élet-alap” felépítése valósul meg. A ’régi Élet-alapból’ meghatározott ’kötő-erők felszámolódásakor bizonyos JELÖLT összetevők elenyésznek, és gyakran [előkészített] új minőségek lépnek a megfelelő helyekre’.
Amikor egy Létező a FÖLDRE való ténylegesen (leg)első belépése során
Magába felveszi és Magába Építi a FÖLDI Életre jellemző Élet-alapot,
egy bizonyos ’sötétség-élményt’ mindenképpen megél.
A FÖLD MAGA ÉLETÉBEN való későbbi továbbhaladások/váltások során azonban
lehetősége van a Létezőnek arra,
hogy az átalakulásait/átigazodásait már a teljes sötétség élménye nélkül,
egy sajátos ’megvilágosodás’ folyamataként élje/kövesse mindaddig,
amíg a FÖLD MAGA ÚTJÁN Épül, amíg a FÖLD MAGA ÚTJÁT Építi.
[Korábbi írásban a ’takaró fátylak’-ról részletesebben: 20111023 – Kiegészítés – Első-FÖLDI-Megtestesülés]
A FÖLDÖN Jelenlévő Lelkek/Létezők közül azok,
akik az elmúlt időszakokban tudatos munkáikkal és tudatos Jelenlétükkel megtisztogatták és kiyavították a Maguk „Élet-alapját” [természetesen Együttműködésben a Földanyával/VILÁGGAL, megélve a FÖLDI/VILÁGI Feltisztításokat],
abban a Lehetőségben [és egyes esetekben bizonyos értelemben Kötelezettségben] voltak és vannak Jelen a FÖLDÖN,
hogy a lehetséges mértékű teljes tudatossággal,
’sötétség-élmény nélkül’ vagy a ’lehető legkisebb mértékű sötétség-élmény megélése mellett’ éljék meg a Jelenleg zajló (egyes vonatkozásaiban már be is fejeződött) Átigazodást/átalakulásokat.
A „Lehetőség” (vagy egyes esetekben inkább már „Kötelezettség”) azért „adott”
a FÖLDÖN már egy sajátos módon ebben a mostani Átigazodási időszakban is
(annak ellenére, hogy sok „idegen” mintát vet le és hagy el folyaMA(A)Tosan a FÖLDI Világ és a FÖLD világai],
mert a FÖLD MAGA nem hagyta el teljesen és nem hagyja el a MAGA Eredeti ÉLET-ÚTJÁT,
hanem éppen a MAGA Eredeti ÉLET-ÚTJÁRA Igazodik vissza.
Tehát a FÖLD bizonyos értelemben
(1) a MAGA ÚT-elferdülésének következtében MAGÁBA vont idegen minőségeket „totálisan elengedi”, és ez olyan „gyökeres, az ÉLET-ALAPOT is részben érintő” változás, ami a ’sötétség-élménnyel’ járó változásokat eredményezhet,
(2) más nézőpontból azonban a FÖLD MAGA [és így a FÖLD MAGA ÉLETÉNEK részévé lett Létezők egy jelentős része] nem él meg tényleges ÉLET-ALAP (és így Élet-Alap) váltást, hiszen a FÖLD MAGA Eredeti ÉLET-ALAPJÁN haladnak-és-haladhatnak tovább.
II.
Az „alázat”
Az „alázat” az Önvaló következetes/tudatos és egyre kiteljesedő megnyilvánítását is magában foglalja (vagyis szükségszerű eleme az alázatnak a tudatos önmegismerés-és-önkifejezés megnyilvánítása).
20110810 - Összefoglaló a Kapcsolódásokból eredt sérülések gyógyításához:
Azok Élhetnek a KEGYELEMMEL [a Földanya azok (Teljes Jelenléte) „által” él e Gyógyító/Rendező KEGYELMÉVEL], akik már
(1) ’tanúságot tettek’ ’Önmaguk Tiszta Lénye megnyilvánításáról’ (és ezáltal
(2) a Világ/FÖLD Új HARMONIÁJÁBA való beilleszkedésükről) és arról, hogy
(3) képesek és hajlandóak is az „alázatra”, vagyis arra, hogy mások érdekében is kifejtsenek Építő/Segítő tevékenységet.
Az ilyen „alázatosak” [megszerzett Érdemeik által] Yogosulttá váltak arra, hogy a KEGYELMET „általuk, lényükön át” is megnyilvánítsa a Földanya.
„Csak érintőlegesen”:
Az „alázat” a Szeretetnek (és a Szeretet minőségén belül az elfogadásnak)(Jelenlétnek) egy (részben) „különleges” és „különleges mélységű” (~különleges kiterjedésű) megtapasztalási lehetősége/módja.
Az „alázat” megnyilvánítása során egy Lélek a maga Világa (’Otthona) HARMONIÁJÁT [és ezen belül természetesen a maga Harmóniáját] oly módon tapasztalja/éli meg (a maga szabad választásának megfelelően), hogy
„különleges figyelemmel van”
a „ Világ Egészének HARMONIÁJÁRA”
és ezzel együtt a környezetében élő más lények/Lelkek maguk Harmóniájának megismerésére is.
Ennek során általában
az „alázatosságot” megnyilvánító Lélek
sajátos ismeretre tesz szert abban a körben,
hogy hogyan/mi-módon lehet másoknak a maguk harmonikus élet-vitele kialakításában/megtartásában segítséget nyújtani.
Aki tehát magában az „alázat” minőségét tudatosítja,
általában olyan különleges érzékenységeket és/vagy képességeket építhet fel és működtethet magában,
amelyekkel ténylegesen is hozzá tud járulni a Világ Egészének ’harmonikusabbá’ válásához.
Az „alázat” megtapasztalása/felépítése során
(1) általában ’különleges kapcsolódás’ alakul ki
a Lélek-Maga és a számára ’Otthont’ adó ’ÉLET-Adó(k)’ között,
vagyis (2) az „alázatos” Lélek sajátos Kapcsolódást és Egységet/EGY-minőséget élhet meg
a ’kiterjedtebb TeremTői minőséggel/minőségekkel’.
Az ilyen tapasztalási/tanulási folyamatok során az „alázat” elveit megnyilvánító Lélek általában
(3) ’rálátást’ kap a teremtési folyamatok ’mélyebb’/kiterjedtebb elveire és működéseire
és (4) felkészül(het) bizonyos kiterjedtebb felelősség-vitelre.
Az „alázatosságban” is megnyilvánuló Szeretetben leggyakrabban megjelenik [a ténylegesen megéltté vált Egység és EGY élmény hatására] valamilyen különleges „önátadás”.
Az „önátadás”
nem jelent „alávetettséget” vagy a saját személyiségről való lemondást,
nem jelenti az önazonosság elvesztését.
[Hiszen a Lélek „harmóniát él meg”, a „harmónia szerint él”!]
Az „alázatos” élet-vitelt választott Lélek
egy szabadon választott Élet-területen
„mások megsegítése érdekében” (és ezáltal is Önmaga mélyebb megismerését előmozdítva)
a maga Otthonának HARMONIÁJÁT hordozó „ÉLET-Adó(k)” vezetését kéri
bizonyos „szolgálat” jellegű feladat-teljesítésekben.
Az „alázat” elveinek megnyilvánítását választott Lélek tehát
az ÖNMEGISMERÉSNEK és ÖNKIFEJEZÉSNEK egy olyan sajátos útját járja,
amelyben a neki-magának ’Otthont’ adó Világa/Családja HARMONIÁJÁNAK mélyebb/teljesebb kiterjedésű megismerését is választotta.
Miközben a Lélek ÖNMAGA megismerésének és egyre kiterjedő megnyilvánításának útján jár,
tudatosan igyekszik megérteni
a maga ’Otthonán’ [a Világán] belül működő azon Elveket és működéseket,
amelyek a Lelkek/létezők „közötti” Kapcsolódásokban működnek,
és amelyek így meghatározzák a „KÖZÖSEN MEGÉLT ÉLET-MINŐSÉGET”.
Az „alázat”
egy olyan ’kiterjedtebb’ (vagy „mélyebb”) minőségű
és általában nagyobb tudatossággal megélt
Önmegismerési és Önmegnyilvánítási Lehetőség és/vagy mód,
amikor a Lélek a „személyes Harmóniájának” megismerését és megnyilvánítását úgy éli meg,
hogy eközben tudatos figyelemmel van a „kapcsolódásokat” meghatározó Elvekre és működésekre,
és így a „maga ereje szerint” „szeretne hozzájárulni” ahhoz,
hogy a maga „Otthona” (Világa) Egésze is harmonikusabbá váljon/válhasson
(hogy a megtapasztalók egymás közötti kapcsolódásai/együtt-Hatásai is yobbá váljanak,
ezáltal „mindenki számára boldogabban legyen megélhető az élet”).
Az „alázat” ebben az értelemben a „gőg” átlényegítésének is egyik lehetősége/útja.
A „magyarság” a most elkezdődött FÖLD-Korszakban egyik vállalásaként
segítséget nyújt a „ kapcsolódásokat érintő sérülések gyógyításában/Rendezésében”,
és dolgozik
a FÖLDI ÉLET Szentségének és Szakralitásának az újra élővé tétele feladatán.
Egy ilyen jellegű [a FÖLD „többi Családja/Nemzetsége” megsegítése érdekében is felvállalt] ’feladat’ ’teljesítését’ az „alázat” minőségének megismerése és tudatos megnyilvánítása könnyebbé teheti a magyar életet választott Lelkek számára.
Az „alázat” (mint a Szerelem/Szeretet egyik minősége):
Tudatosan választott
és
Tudatosan megélt
Önmegismerés-és-Önmegnyilvánítás
és
Együtt-működés/EGY-ként-Jelenlét,
amely a „minden érintett” számára elérhető Harmóniában/Boldogságban való megerősödést is segíti/szolgálja.
[Vagyis: „alázatosan” az él, aki nem csak Önmaga yó-létéért, hanem mások yó-létének előmozdítása érdekében is tevékenykedik – és ezáltal is segíti a maga Világa HARMONIÁJÁNAK teljesebbé válását.]
III.
„Átalakulás”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
