20120425 - KiEgészítés (II. rész)

  2012.04.25. 09:13

 

III.

 

 

            Inkább csak ’érdekességként’:

Egy sajátos ÁtVilágítás is folyt az elmúlt időszakokban, mely a FÖLD „Rendes Lezárási és Kilépési/Kiléptetési ÉLET-Szakaszában” jelenlévőket érintette elsődlegesen. Valószínűleg az ÁtVilágítás a jelen írás I. pontjában említett változás előkészítését is szolgálta. Az ÁtVilágítás részben azt vizsgálta, hogy az ezen ÉLET-Szakaszban haladók bizonyos „minőségei” (amit „nem vihetnek/visznek magukkal”) „hasznosíthatóak-e”.

 

            Megértést segítő kép:

egy nagy ’szobában’ (egy kijelölt ’térben’) mindenféle („el nem vihető” és eddig fel nem használt) holmit/dolgokat kipakoltak hosszú sorokban – és ezek átvizsgálása történt abból a szempontból, hogy mi legyen a további sorsuk. „Eddigi gazdáik” a FÖLDRŐL nem vihetik magukkal.

A kérdés: „Visszahozható” lenne-e ezek közül néhány „A FÖLD ÉLETÉBE”?

[A „Rendes Lezárás és Kilépés/Kiléptetés ÉLET-Szakasza” egy olyan a „FÖLDHÖZ” tartozó ÉLET-terület, amely (a ’mostani minőségében’) maga is „csökken majd megszűnik” ahogyan a Kilépés/Kiléptetés folyMA(A)Ta előrehalad. Ez az ÉLET-területe a FÖLDNEK bizonyos Szükség esetében – ha valamilyen okból veszélyeztetné a FÖLD MAGA ÉLETÉT – (biztonsági okból’) „egyben” le is válhat MAGÁRÓL a FÖLDRŐL, és ebben az esetben egy „Különleges” MindenHatói RENDEZÉS alá kerülne át].

 

            A „döntés” [vagy inkább Megerősítés] szerint a FÖLD „Rendes Lezárási és Kilépési/Kiléptetési ÉLET-Szakaszába” már bekerült minőségek nem vezethetőek vissza a FÖLD MAGA RENDES ÉLETÉBE. A FÖLD „Rendes Lezárási és Kilépési/Kiléptetési ÉLET-Szakaszában” „fellelhető” „dolgok” KRISZTUS VILÁGÁNAK ’Általános Rendje/Elvei’ szerint ’használhatóak fel’ az ezen ÉLET-Szakaszban jelenlévők által. „Ami nem kerül felhasználásra”, az „folyaMA(A)Tosan elenyészik” amint már nincsen rá szükség, „legkésőbb magának ezen ÉLET-Szakasznak a megszűnésével semmivé lesz”.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. április 24., 02.42.

 

Erre a sajátos FÖLDI ÉLET-Területre olyan létezők és minőségek kerültek/kerülnek át, amelyek a FÖLDÖN (a legtöbb esetben) sajátos diszharmóniát képviseltek/képviselnek. Erre figyelemmel általában „nem kívánatos” ezen ÉLET-Szakaszból semmit „visszaengedni” a FÖLD MAGA ÉLETÉBE.

Szintén a „FÖLDRE-vissza-nem-engedés” mellett szól(t) az az érv is, hogy a FÖLDÖN Szabályozás szintjén rögzítésre került az az Elv, miszerint jelenleg a Rendes Építő Utak nem terhelhetőek le más minőségekkel (az elkezdett Építkezésekre nem lehet „szemetet önteni”). Jelenleg a FÖLDÖN elsődleges fontosságú feladat minden a FÖLD ÚTJÁN továbbhaladást választott létező számára az, hogy saját minőségét és a maga választotta új Útját felismerje és ebben megerősítse magát. Ezt a folyamatot mindenképpen megzavarná az, ha különféle „idegen diszharmóniákat” hordozó „dolgokat”/minőségeket „adnának” a FÖLDI Lelkeknek, akiknek a saját önfelismerésük helyett arra ’terelődne át’ az ideje és energiája, hogy „megfejtsék” az „idegen” minták „természetét” és azt, hogy azok „valamilyen módon hasznosíthatóak-e a számukra”. Az „idegen mintákra való szükségtelen hangolódás” ELTERELŐ hatású, és így jelenleg „ÉLET-ellenesnek” minősül a FÖLDÖN.

 

[’Felhasználatlanul maradt’ dolgokról a ’petrezselymet áruló’ képén át egy korábbi írásban - 20110702 - RENDEZÉSEK, Családiság, Szemelvények:

„A „Földanya” „számára” [a MAGA mintái szerint] „értelmezhetetlen” az, hogy a „szükségen” túl olyat is magához vonjon, amire nem irányul(t) a szándéka. Ezen „értelmezhetetlenség” miatt „nem veszi át” a felajánlottakat.]

 

 

Folytatva ezt a gondolatot:

 

 

IV.

 

„SZÜKSÉG és LEHETŐSÉG”

és

„ÉRTŐ FIGYELEM és SEGÍTŐ SZERETET (~Segítő Jelenlét’)”

 

20120423 - Családilag - azoknak akiket érint:

„[VILÁGI Törvény:]

A Földanya/FÖLD csak a MAGA HARMONIÁJA szerint megnyílható Utakon engedhet és segíthet megtapasztalásokat…”

 

 

Nagyon fontos jellemzője jelenleg a FÖLD ÉLETÉNEK:

 

A FÖLD csak a FÖLD MAGA HARMONIÁJÁBÓL megnyíló megtapasztalások számára ad/engedélyez megnyilvánulási lehetőséget.

 

A FÖLDÖN kialakul(hat)ó kapcsolódások (Együtt-teremtések)

„MAGÁBÓL A FÖLD ÚTJÁBÓL” nyíl(hat)nak meg,

és így SZÜKSÉGEKHEZ és Építő-LEHETŐSÉGEKHEZ igazodnak.

 

A FÖLD „nem engedélyez” olyan megnyilvánulást/megtapasztalást,

amelyre egy adott helyzetben nincsen szükség és a FÖLDBŐL-MAGÁBÓL-már-megnyíltan építő-lehetőség sincsen nyitva rá.

 

A [FÖLDI jellegű] SZÜKSÉG és (Építő-)LEHETŐSÉG „keretén túli” minőség ELTERELŐ hatású jelenleg a FÖLD ÉLETÉBEN, ezáltal „ÉLET-ellenes”.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. április 24., 02.57.

 

 

Megértést segítő kép:

Az „Istenek a fejükre estek” című film első részében Afrika fölött elrepülve valaki kidob egy üres üdítős üveget. A törzs, amely megtalálta az üveget, elkezdi „megismerni” az új eszközt, próbálgatják, hogy mi mindenre tudnák használni a mindennapi életükben. Sokféle „hasznosságot” találnak az eszköz számára – ám mivel csak egy darab van és sokan szeretnék ’használni’, ’verekedés’ tör ki az amúgy békés emberek között. Ezt a „megzavaró” (jelen esetben közvetlenül élet-ellenes!) hatást felismerve a törzs arról határoz, hogy „visszaadják az isteneknek ezt az ajándékot”.

Egy „szerencsétlen rendezetlen magatartás” (szemetelés) tényleges zavart okoz egy olyan közösség életében, amely maga semmilyen módon nem kívánt kapcsolódni a „hozzá került/kapcsolódott minőséghez”: nem volt rá SZÜKSÉGE, és (Építő)LEHETŐSÉGE sem volt a maga eszközeivel és „technikájával” ilyen anyag és minőség előállítására. A Lehetőség-és-Szükség „hiányában” „bekövetkezett” megtapasztalás olyan diszharmóniát eredményezett a törzs életében, amit nem tudtak más módon megszüntetni, csak egy „végleges rendbe-tétellel”, vagyis a szükségtelen-és-zavaró minőségnek a maguk életéből való végleges kitörlésével (a maguk számára teljes egészében hozzáférhetetlenné – és így veszélytelenné – úgy tehették ezt az eszközt, ha „visszavitték az istenekhez”).

 

            Az előző gondolatokhoz is kapcsolódóan a „segítői” minőség értelmezése:

            Egyik Lélek a másiknak akkor ajánlhatja fel a segítségét, ha észleli, hogy egy másik Lélek valamilyen „szükség-helyzetbe” került, „valamiben elakadt”, „valamiben ténylegesen is hiánya van” stb. A felajánlott segítség elfogadásáról minden Lélek Önmaga Szabadon dönt. Ha valaki nem kéri a segítséget, akkor ezt a döntést a segítséget felajánló elfogadja. A „segítői szándék” „alázatos” (!) (= a szükségbe került helyzetének yobbítását célozza), nyílt és őszinte, nem irányul a másik „befolyásolására”, nem megtévesztő…

 

 „Különleges” formájú segítségnyújtásra (elfogadás hiányában) akkor van csak mód, ha a segítségnyújtás elmaradása mást/másokat, illetve jelentős értékeket/minőségeket sodorna közvetlen veszélybe, vagyis ha a segítségnyújtás elmaradása kedvezőtlen módon jelentősen kiterjedne a segítséget-el-nem-fogadó környezetében is. A saját élete felett mindenki önállóan yogosult rendelkezni, döntésével azonban mások életét és yavait nem sodorhatja közvetlen veszélybe.

 

A természetesen működő ÉLET(Szív)-hálózatban élő létezők

(1) a társuk „szükségét” és a Szükség „természetét” pontosan felismerik (megérzik és megértik), és

(2) felismerik azt is, hogy maguk tudnak-e segítséget nyújtani a számára, és ha igen, akkor

(3) mi a segítségnyújtás megfelelő módja, vagyis az a mód, amire a szükségbe kerültnek ténylegesen szüksége van ahhoz, hogy Önmaga Útját Szabadon és Biztonsággal haladva folytathassa (~vagyis a ’szükségbe került’ újra visszailleszkedhessen Önmaga Harmóniájába).

 

            A FÖLDÖN (és más Világokban) is (különféle torzító hatásokból eredően) „működő gyakorlattá” vált az elmúlt időszakokban „feladatok” [„szükségek”] mesterséges gyártása [~’kreálása’], vagyis

 

olyan ’helyzetek’ mesterséges (nem a tényleges szükségekből eredő) megformázása,

amelyek alkalmasak lehettek mások akadályozására

vagy akár más súlyosabb nehézségekkel járó (életveszélyes, súlyosan fájdalmas) helyzetek előidézésére is.

 

Az ilyen

 

mesterséges szükség-kreálás célja

a Lelkek elterelése volt Önmaguk szabadságából/útjáról,

 

és általában a ’helyzetet kreáló’ segítséget „felajánló” ténylegesen rákényszerítette a (látszólag vagy valóságosan) „segítségre-szorulóvá-váltat” a vele-együtt-működésre (ezáltal a „segítséget felajánló” „megszabta” hogy a „megsegített” merre-és-hogyan-haladhat).

Ebben az esetben annak, aki a kerált szükséghelyzet miatt ’segítségre szorulóvá’ vált, valójában nem volt szüksége a helyzet kreálójával való kapcsolódásra és nem is irányult e kapcsolódásra a valós szabad szándéka --- a helyzet kreálójának volt valamilyen (a másik előtt elrejtett/titkolt ok miatt) „szüksége” a „másik erejére”, a „másik felől érkező gondoskodásra/eltartásra/mintára”(élősködés mintája). A „döntés/választás szabadságától való ilyen jellegű megfosztás” mindig „kényszer”-helyzeteket teremtett, amelyekben a szabadságától-eltérített/megfosztott létező általában „sérüléseket” szerzett-és-halmozott (ez tulajdonképpen a ’karma’-helyzetek kialakulásának az eredője/alapja). A „kényszer” hatására megformálódott utak általános jellemzője volt az, hogy a „kényszer-pályán” a maga Szabadságából elterelt létező nem tudta folytatni a Rendes önfelismerő/önkiteljesítő életét, és így a „saját teremtő erejében egyre fogyatkozott”, ez pedig megnehezítette a saját Szabadságába/Útra való visszatérést.

 

Ritkábban olyan „kreált felállás” is előfordult, hogy valaki (a segítség-nyújtási mintát felhasználva/kihasználva) úgy gyakorolt kényszert másra, hogy magát „segítségre szorulónak/sérültnek” mutatta, és a másik ’jószándékát’ kihasználva a másik létezőt „gondozójaként/eltartójaként” „magához kötötte”.

 

            Azok, akik ezen (’kreáló’) módszerekkel éltek, a mesterséges helyzetek gyártásával

(1) saját jelenlétük ’adott helyen való yogosságát’ igyekeztek „igazolni”,

(2) a legtöbbször a legkisebb mértékben sem vették figyelembe a megtévesztettek (általuk kényszerhelyzetbe hozottak) valós szükségeit/igényeit (hierarchia/dominancia), és

(3) TÉNYLEGESEN ROMBOLÓ (Élet-ellenes) hatást váltottak ki.

 

            Ma is vannak „segítségnyújtást hirdető programok”, amelyek  valós  célja nem a „megsegítettek” helyzetének yavítása, hanem

 

(általában ’elosztási manipulációval’) a segítségnyújtás látszatának felmutatása mellett „FÜGGŐSÉGI viszony kialakítása által” a segítségnyújtást szervező ’jelenlét-yogosultságának biztosítása’ (’hasznosságának igazolása’),

továbbá

a természetes módon összekapcsolódó részek közvetlen kapcsolódásának megbontása,

az összetartozó részek közé „ék”-ként beékelődés,

illetve a „közvetlen kapcsolódások” megbontása/megzavarása lehetőleg minél több (egyébként szükségtelen) „közvetítői” minőség beiktatásával.

 

Ma már ezek a (’manipulatív/megtévesztő/befolyásoló/kényszer-gyártó’) törekvések/kezdeményezések „elenyésznek”, és akik ezekbe ’működtetőként’ kapaszkodtak/kapaszkodnak, maguk is elenyésznek (MERT nincsen bennük meg a TÉNYLEGES Szükség és Építő-Lehetőség, enélkül pedig NINCS a FÖLDÖN megtapasztalási yogosultság/út).

 

            Jelenleg a FÖLDÖN tehát minden „segítői” (vagy más SzeRves) kapcsolódás [’megtapasztalhatóság’] a FÖLD MAGA ÚTJÁBÓL megnyílt „Építő-Lehetőségből” vagy a FÖLD MAGA ÚTJÁBÓL előállt „Szükség” megnyilvánulásából eredhet. Ez egy „nagyon egyszerű alapelv”.

 

20120406 - Emlék-ÉlőMúlt-Tudás-Erő - Jelen:

„Érzetben olyan ez a hatás, mint  amikor valaki köt, és egyik ’szemet’ készíti a másik után --- közben pedig ’munkavégzése sebességét többszörösen meghaladó sebességgel fejtődik le és elporlad’ mindaz, amit addig már elkészített, majd ez a különleges ’elmúlás’ ’eléri a ’munkálkodó kezet’ és végül ’nyom nélkül eltűnik’ a ’munkálkodó teljes lénye’ is (mert adott formájában nincs benne ’továbbvihető/megtartó érték’).