20120426 - EGY - A hibák kiyavítása - Az ÉLŐ-Természet (II. rész)

  2012.04.26. 11:37

Korábbi írás részlete [20110215 II – SzeR-etet]: ’Személyesen megélt példamutatás’

A 20110130 – Szemelvények című írásban a „hibákról” is írtunk.

„[KRISZTUSI értelmében: hiány, árnyék]

A jelenleg Földön élőkben – egyéniségüknek, illetve fejlettségi/tudatossági/szeretet szintjüknek megfelelően [vállalt megtapasztalásuknak megfelelően] – felszínre kerül(het)nek „hibák/hiányok” [’hibáznak’].

Néha a „hibák/hiányok” annak megfelelően is felszínre kerülhetnek, hogy éppen milyen „családi jellegű” (például ’globális’, a teljes bolygó-Valóságot érintő) kiegyensúlyozási vagy Rendezési folyamat zajlik.

Azt, hogy valaki milyen „mélységben”/kiterjedésben/formában él meg egy felszínre kerülő hiányt (milyen formában/mélységben hibázik) (milyen mélységben ’kell’ megélnie ahhoz, hogy ’teljes egészében’ megértse/átlényegítse) jelentős mértékben függ a ’fejlettségi szinttől’. A ’fejlettségi szint’ függ egyrészt az adott egyén fejlettségi szintjétől, de annak a közösségnek/családnak a fejlettségi szintje is jelentős meghatározó erővel bír, amelynek az adott egyén tagja.

A „hibák”/hiány megtapasztalása (például a Föld jelenlegi fejlettségi szintjén) „segítője lehet” a tanulási/érési folyamatoknak. A hibák (megtapasztalásuk által) segítenek „elfogadóbbá, megértőbbé” lenni. A „hibák” megélése során megérthetjük a „hibázás” okait/mozgatóerőit és Hatásait. Ahogyan megértjük a magunk hibáit és kijavítjuk azokat és megtanulunk megbocsátani magunknak --- megértőbbé válhatunk mások hibáival kapcsolatban is. [Ítélés és elítélés helyett] Segíthetjük emiatt a más hibázókat hibáik felismerésében és kijavításában --- és megtanuljuk a mások irányába való megbocsátást. [A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.]”

 

            Ennek a „hibákhoz” kapcsolódó korábbi írásnak is „személyes megélés/megtapasztalás” volt az alapja: elfeledkeztem valamiről amit én tettem (teljesen ’takarásba’ került bennem!), és amikor megkérdeztem a gyermekeimtől, hogy ki tette az adott dolgot, az egyik kislányom „megbántódott”, mert „gyanúsításnak” élte meg a kérdést. Megbántódását nem vettem észre, csak később… egy lapra azt írta, hogy a szobájába csak az lépjen be, aki teljes egészében hisz neki… Nem sokkal ez után „megnyílt az elmém”, és eszembe jutott az, amit korábban én tettem…

            E megélés kapcsán másnap reggel, amikor a kislányom felébredt, elmondtam neki, hogy nem akartam őt megbántani, bocsánatot kértem tőle, és elmondtam azt is, hogy utólag rájöttem én tettem azt, amiről őt is kérdeztem…

            Ennek kapcsán átbeszéltük azt, hogy néha bizony a legjobb szándékunk ellenére is tévedhetünk, néha megbántunk másokat. Ilyen esetben „két” dolgot fontos megtennünk (miután rájöttünk, hogy hibáztunk):

1./ Kérjünk bocsánatot és

2./ a lehető leghamarabb hozzuk helyre (javítsuk ki) a hibát.

 

            Nagyjából két héttel az „én hibázásom” után ma reggel a kislányom került olyan helyzetbe, hogy „helytelenül” viselkedett. Így ment el iskolába, kissé feldúltan… némi szóváltás után… Magam ezt a „helyzetet” a „Szívembe” helyeztem, „nem gerjesztettem tovább”, utólag már úgy értelmezem ezt, hogy „utat engedtem e helyzet gyógyításának”.

            Iskola után hazajött a kislányom, és az volt az első, hogy bocsánatot kért… és ki is javította azt, amit kellett… ennek kapcsán „átismételtük” [tudatosítottuk a gyakorlati megélés után/során] a már korábban „tanultakat” is, a javítás „két pontját”… Talán ez a „két pont” most egy olyan „mankó” a gyermekeim számára, amellyel ha nehéz helyzetbe kerülnek könnyebben átmehetnek a nehéz helyzeten… talán nagyobb eséllyel vállalják fel maguk és mások előtt is ha hibáztak, és így gyorsabban/teljesebben lesznek képesek a yavításokra is…

OmMÁÁTRé~KJ

 

2011. február 15., kedd

A tegnapi, kislányomhoz is kapcsolódó „próba-helyzet” folytatódása

            „Szokásommá” vált az utóbbi időben az, hogy amikor éjjelente pihenni térek, ’tudatosan elengedem a befejezett feladataimhoz kapcsolódó mintáimat és kapcsolódásaimat, és elvégzem a magam mintáiba/kapcsolódásaimba, esetleg új feladataimba/kapcsolódásokba való beRendezkedést’. Mint a „REND”-hez is kapcsolódó Léleknek számomra talán ez a legegyszerűbb vagy legtermészetesebb igazodási mód.

            Ha napközben valami furcsasággal találkozom, általában ilyenkor (nyugodtabb körülmények között) igyekszem arra is pontosabb rálátást/megértést kapni.

            Említettem, hogy amikor tegnap reggel a kislányommal egy szóváltásba kerültem, utána „magamban lecsendesítettem” a megjelent mintát, mintegy tudatosan utat engedve a ’gyógyulásnak’.

            Már a „lecsendesítés” „idején” is érzékeltem egyfajta ’különleges’ érzetet: kissé nehezen akart először lecsendesedni a bennem megjelent érzés, aztán mégis csak sikerült. Éreztem a ’másságát’, de akkor ott nem tudtam azzal még mit kezdeni, így kértem rá ’ÁtVilágítást-és-Rendezést’.

Utólag azt is „érdekesnek” tartom, hogy tegnap reggel nem használtam azt a ’technikát’, amit az utóbbi időben alkalmazok akkor, ha valami bennem életre kelt gondolatot vagy érzést „nem helyénvalónak” érzek. Ilyenkor – ha érzékelem, hogy nem a ’tiszta Szív-úton’ működtettem az érzéseimet/gondolataimat – egy sajátos energiaáramot indítok el a Szívemből azzal a szándékkal, hogy ’vonja vissza hozzám az általam elindított minden nem-helyénvaló gondolatot és érzelmet még mielőtt az bárkiben bármilyen kedvezőtlen Hatást is kiválthatna, és ezt követően ’magamban’ egy sajátosan felépített módszerrel ezeket ’semlegesítem’ vagy ’elemi fényrészecskéire’ bontom, a magam fogalomhasználata szerint „Rendezem”. Valószínűleg mindenki a maga egyéni módján alakítja ki a „semlegesítő” módszereit…

            Amikor az éjjel pihenni tértem és végeztem a „magam Rendezéseit”, egy furcsa árnyas ’alakot’ érzékeltem, amint a kislányom ágya szélén keresztbetett lábakkal üldögélt. Árnyas/sötétes volta miatt először a „Szent Árnyék” minőségére gondoltam, de nem azokban a „formákban” volt jelen, melyekhez a Szent Árnyék minőségét társítom. Ahogyan ’közelebbről megnéztem’, nem tartottam ijesztőnek, de ’nem volt szép’. Nem éreztem benne rosszaságot vagy gonoszságot, eléggé egykedvűen, vagy akár tanácstalanul ült lábait lóbálva az ágy szélén.

            Próbáltam ráérezni, hogy miért van ott, mire akarja a figyelmem felhívni. Nem éreztem erre rögtön rá, így a magam módszere szerint ’átVilágítást-és-Rendezést’ kértem ’rá’. Ahogyan ez a ’lény’ az ÁtVilágító helyzetbe került, érzékeltem, hogy ’elemi fényrészecskéire esett szét’, majd egy pillanat alatt ’visszatért belém’.

 

Ekkor már pontosan tudtam, hogy mi vagy ki volt: egy gondolati teremtményem. Emlékeztem, hogy amikor reggel szóváltásba kerültem a kislányommal, egy kissé ’paprikás’ lett a hangulatom [még ’formára’ is hasonlított egy paprikára ez a teremtmény: hosszúkás volt és vékony, hegyes kalapban…].

 

Reggel egyfajta ’nem értés’ vagy ’tanácstalanság’ is megjelent bennem a helyzettel kapcsolatosan, nem értettem a kislányom viselkedését… Nem akartam a lányomat ’bántani’ semmilyen módon, a bennem megjelent indulati/gondolati töltés azonban életre keltette ezt a sajátos ’lényt’. Indulatom ’tárgya’ miatt valamelyest kapcsolódott a kislányomhoz --- ha nem is túl szorosan, és „teremtésem/teremtményen” a maga „nem szépségét” és kissé tanácstalan lényét meg is mutatta nekem az éjjel…

            Talán azért teremtődött ez a ’lény’, hogy most írhassak róla és a kapcsolódó felelősségről --- talán azért, hogy még tudatosabban figyeljek a magam teremtéseire. Tanuló-időket élünk meg, amikor még hibákat is követünk el --- és fontos az abban való tudatosodásunk, hogy ha felismerjük hogy hibáztunk, minden lehetséges módon és a lehető leghamarabb igyekezzünk a hibát kijavítani/yóvá-tenni.

            A 20091224 II – Huszonnégy-órás Yóvá-tétel című írásban részletesebben is írtam arról, hogy a megfelelő időben elkezdett és befejezett Yóvá-tételekhez nagyon sok ’különleges segítő erő’ is kapcsolódhat. Az elv nem változott, bár az egyes helyzetekben egyedi lehet ma már mind a Yóvá-tételre rendelkezésre álló „idő”, mind pedig a Yóvá-tételhez kapcsolód(hat)ó segítői erő.

 

2012. április 26.: Személyes meglátásom az, hogy Fő-Szabály szerint (’objektív’) „huszonnégy óra” áll ma is rendelkezésre a másnak kárt okozó vagy más irányába valamilyen kedvezőtlen hatást elindító/kiváltó tettek kiyavítására. „Különleges” egyedi esetekben a Földanya a kiyavításra néhány órától legfeljebb néhány napig terjedő időszakot még megnyithat, ha valamilyen méltányolható és/vagy különleges ok akadályozta a yóvá-tétel maradéktalan megvalósítását. A Földanya általában akkor ítél ’méltányolható’-ként egy helyzetet/okot, amikor a yóvá-tételre kötelezettben egy ’megkívánt mértékű igyekezet’ volt a hiba kiyavítására, valamilyen magában lévő ’gyengeség’ vagy sajátos külső körülmény azonban nehezíthette a teljes kiyavítást. Ha a Földanya ilyen ’hosszabbítást ad’ valakinek, akkor ezt „HATÁROZOTTAN JELZI” a Földanya az érintett(ek) felé (például ’határozott sürgetésként’ érzékelhetővé válik).

 

            Korábban is írtam arról, hogy a FÖLD ÉLET-Tér/Idejében sok Segítő segédkezik a ’rendezetlen’ gondolati és érzelmi ’lények’/teremtmények/minták lebontásában/Rendezésében. Vannak Lelkek, akik néha a Földanyától Megbízatást is kaphatnak a bolygóValóság egészét érintő ilyen tisztításokban való segítségnyújtásra --- a maga „teremtményeinek” Rendezésében viszont egyre inkább elvárttá lesz mindenki esetében a tudatosságához mért közreműködés. [Általában mindenki maga tudja a leggyorsabban és legközvetlenebbül megtisztítani a „saját teremtményeitől” a közös ÉLET-Tér/Időt.] Ezek a (szükséges mértékig) ’személyes’ közreműködések a teremtések Rendezésében növelik a teremtéshez kapcsolódó tudatosságot, másfelől pedig ’jól láthatóan’ rávilágítanak a teremtéshez kapcsolódó személyes felelősségre is.

 

 

 

III.

 

 

Talán még tavaly egy „anyanövényről” két sarjnövényt választottam le és elültettem két külön cserépbe. Nemrég átültettem a két növényt nagyobb cserepekbe, az egyiket (a kép baloldalán lévőt) egy ’valódi cserépből” készült cserépbe, a másikat műanyag cserépbe. JÓL LÁTHATÓ, hogy a ’természetes anyagból’ készült cserépben fejlődő növény sokkal nagyobb és erősebb, mint a műanyag cserépben élő. (Átültetem a ma még műanyagban élőt is hamarosan ’rendes cserépbe’…)