|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2012 május - június 26. |
|
20120511 - Akik a FÖLD MAGA ÚTján haladnak tovább
2012.05.11. 10:31
2012. május 10.
I.
Visszatérés a „Szív-látáshoz” és az Egység megnyilvánításához
Egy megértés képekben:
A Földanya/FÖLD a MAGA [SZERELEM]Mintái és Rendje szerint Építi Újra vagy Építi vissza a FÖLDRE MAGÁRA jellemző Egység és EGY Minőséget, és így azt az „ÉLET-Keretet”, amelyben a FÖLDDEL továbbhaladó Lelkek és Családok a Maguk Egység és EGY Minőségét ténylegesen is megélhetik.
Eddigi megértésem szerint a most – képek által – érintett folyamat is az Egység és EGY tényleges megnyilvánulását készítette elő és/vagy segíti.
Már egy ideje ’érlelhette’ azt a Minőségét a FÖLD/Földanya, ami talán ’néhány napja’ került közel a megnyilvánulás állapotához. Néhány napja a SZERELEM ereje által nagyon „felfényesítésre” került ez a Minőség, majd a ’mai napon’ már inkább egy kristályos/áttetsző ’kristály- vagy gyöngy’-szerű minőségként volt érzékelhető.
Napközben még nem éreztem rá, hogy pontosan mi is ez, csak annyit tudtam, hogy valahogyan az „Egység” megnyilvánításához kapcsolódik.
A legtöbb [FÖLDI] ember energiarendszerében – pontosabban az emberi fejben – az elmúlt időszakokban volt egy (többnyire nem nagyon aktív) ’szerv’, amit a SzellemiÉN-em ’kígyószem’-ként (vagy ’hüllőszem’-ként) nevezett meg.
Nagyjából a koponya/fej ’közepén’ helyezkedett el, és egyfajta ’látási’/érzékelési képességgel/minőséggel rendelkezett, ’információkat’ továbbít(hat)ott, ’képeket vetíthetett ki és be-az-ember-lényébe’, illetve különféle megzavaró hatásokat válthatott ki és továbbíthatott az ember maga energiarendszerébe(n) és a környezetébe(n). Ezen kívül egyes [’újabb fejlesztésű fajtái’] más ’képességekkel’ is rendelkeztek. Néha ez a sajátos [’kígyó’]’szem’ alkalmassá tehette az embert egy sajátos (’szelektív’)(irányított) ’harmadik-szemes’ ’látásra’, illetve a „más látók látásának befolyásolására/manipulálására”.
Az emberek ’fejében’ elhelyezkedő/elhelyezett ’kígyószem(ek)nek’ voltak a FÖLDÖN ’belül’ és voltak a FÖLDÖN ’kívül’ elhelyezett ’alap-mintái’, amelyek az emberek energiarendszerében (legtöbbször a fejben) elhelyezett ’kígyószemek’-ből fogták az információkat és továbbítottak is bizonyos információkat.
Itt a FÖLDÖN is többen voltak az elmúlt időszakokban olyanok, akik a maguk lényéből szinte már majdnem teljes egészében kitisztították a ’kígyószemet’, a legtöbb FÖLDI Lélek és létező pedig az elmúlt időszakokban már ’nem működtette’ / ’nem éltette’ a lényében lévő idegen minőségű ’kígyószemet’. Ez a ’szerv’ eredetileg nem volt része a FÖLDI Lélek/Ember maga energiarendszerének, ez manipulatív (és ’erőszakos’) beavatkozásként került az ember/Lélek energiarendszerébe, hogy „irányítható” és „használható/átalakítható” legyen az ember/Lélek bizonyos célokra. Voltak ’régebbi változatai’ a ’kígyószemnek’ és voltak ’újabb fejlesztésűek’ is…
A FÖLD Új Világi ÚT-ján továbbhaladó MAGOK és Magyarok Családjába tartozó egyes Jelölt Lelkek lényében a Földanya az elmúlt ’néhány napban’ az emberi fejben lévő ’kígyószem’ (ritkábban a test más részében elhelyezkedő hasonló minőség) köré kiterjesztette [’elhelyezte’] a bevezetőben említett sajátos kristályos gömböt vagy áttetsző gyöngy-szerű minőséget. Ennek a kristályos gömböcskének az „alap-mintája” a FÖLD MAGA SZÍVÉBŐL kelt életre és a FÖLD SZÍVÉBEN VAN.
Képként úgy érzékeltem, hogy a kristályos gömböcske a ’kígyószem’-nél nagyobb kiterjedésű volt, és mintegy körbevette és áthatotta a ’kígyószemet’, majd egy idő után elkezdte feloldani és teljesen megszüntette [’eltüntette’, ’megsemmisítette’ – talán úgy értelmezhető, hogy mivel a ’kígyószem’ nem része a FÖLDI Ember Maga lényének, így diszharmonikus jelenlét, és a Földanya/FÖLD HARMONIÁJA kioltotta/megszüntette a FÖLDtől-idegen és lény-idegen diszharmonikus mintát].
Amint a ’kígyószem’ teljes egészében feloldódott és megszűnt, a kristályos gömböcske (mely tehát közvetlenül MAGÁBÓL a FÖLD/Földanya SZÍVÉBŐL eredt!) elkezdett kiterjedni, növekedett, és a teljes fej köré kiterjedt. Érzetben teljesen úgy jelent meg, mint a ’szentek’ fejét körbevevő dicsfény. Egy rövid ideig ebben a kiterjedésben maradt a ’fény’ (vagy ’kiáradás’), majd tovább növekedett, és végül teljesen beleoldódott az ’aurába’ (teljesen Egy lett a Lélek/Ember maga energiarendszerével).
Egy olyan megértés jelentkezett a kiterjedés kapcsán, hogy a ’kígyószem’ az emberi agy jobb és bal felét ’ténylegesen’ elválasztotta egymástól, nem engedte rendesen kapcsolódni és „együtt”-működni [fenntartotta a ’két’-séget]. Bizonyos ’ellenőrzött’ ’beavatások’ hatására néha alkalmassá válhatott a ’kígyószem’ az agy részei közötti kapcsolat biztosítására --- de csak „engedélyezett irányban”, „engedélyezett/ellenőrzött keretek között”.
Amikor a kristályos gömböcske elkezdett a fej köré is kiterjedni, olyan érzésem volt, hogy „így Egyben Van az agy”, a fél-részek között már nem az ’elkülönültség’ volt jellemzően érzékelhető, hanem az, hogy így ’együtt-Egyek’.
Éreztem azt is, hogy a ’kígyószem’ régi helyébe nem egy ’új kristály’ került, inkább csak egy kis „csepp”-szerű jelenlétet érzékeltem (bár még változás alatt állt, és nyilvánvalóan magam sem voltam képes minden részletében pontosan érzékelni). Azt is éreztem vagy ’tudtam’, hogy ennek az új minőségnek valahogyan össze kell hangolódnia a Lélek (az adott ember) Szívével.
Közben az a gondolat jutott az eszembe, hogy a magyarul „harmadik szem”-ként is jelölt ’látás-mód’ talán nem is homlok-középhez kapcsolódik --- eredetileg talán a „Szív” volt a ’harmadik szem’. Képként úgy jelent ez meg, hogy amikor az emberi két szem egy megfelelő módon ’összekapcsolódik’ a Szívvel [mintha a ’Szív-erő’ a fizikai szemek ’mögött’ (vagy a fizikai ’szemekben’, azokkal Egyben) jelenne meg egy ’támogatásként’/’megerősítésént’], az emberi szem egy ’mélyebb, részletesebb’ látásra is képes. Nem pusztán arról van szó, hogy ’érzékeli például az éteri jelenségeket vagy aurát’ (bár ez is lehetséges), hanem ha valami miatt az szükséges vagy lehetséges, akkor tisztábban/részletesebben/pontosabban képes látni (a tényleges fizikai szemmel is) dolgokat. Ilyenkor talán az emberi szem maga is képessé válhat látni olyan dolgokat, amiket addig inkább csak ’érzés’ által érzékelt a Lélek. Talán nem csak ’mélyebb’/tisztább ’látás’ érhető el ilyenkor, hanem a ’nagyobb távlatokból való rálátás’ is…
Az jelent meg megértésben, hogy a ’fej belsejében’ érzékelhetően megmaradt kis ’jelenlét’ [mely talán ’középpontja’ lehetett a kiterjedt gömbnek][formája vagy minősége még változhat, én inkább egy ’kristály-csepp’ vagy ’mandorla’ () (mag?) formát érzékeltem] egy olyan minőség, ami abban segít, hogy a látott és érzékelt minőségeket a tudat (a tudatos én) rögzíteni/megérteni legyen képes. Van talán egy bizonyos ’memória’ [’emléktár’] része és egy olyan „átalakító” része is, ami a Lélek/Ember/Tudat által érzékelhetővé és megérthetővé is teszi a megtapasztalást.
Azt „érzékeltem”, hogy ebben a mandorla vagy csepp-alakú ’kristályos’ minőségben vagy jelenlétben ’középen’ egy ’hártya’ vagy ’szál’ van, ami ’rezeg’.
Ehhez kapcsolódó megértés:
Minden a FÖLD Új Világi ÚT-ján továbbhaladó Lélek energiarendszeréből a ’kígyószem(ek)’ és más ’megfigyelő’/zavaró eszközök törlésre kerültek/kerülnek. Minden egyes Lélek esetében személyre szabottan és nagyfokú védelemben [a ’Földanya vezetésével’ és rendszerint „felhatalmazott segítők közreműködésével”] valósul meg ez a Feltisztítás, majd pedig az ’új rendszer pontos behangolása a tiszta (egyéni) Lélek-hangra’. (A segítői közreműködés nem jelent feltétlenül anyagi megtestesülésben jelenlévő segítséget!)
Minden Léleknek (így embernek) a Szívében van egy pontosan ugyanolyan mandorla vagy csepp alakú kis minőség, mint amilyen mostantól kezdve minden ember ’fejében’ (nagyjából a fej középső részén) lesz/van. Ennek a mandorla vagy csepp alakú minőségnek a „közepében” egy vékony ’hártya’ vagy ’szál’ vagy ’húr’ ’rezeg’, amely a Lélek saját maga hangja vagy saját minősége/rezgése. A ’fej’-ben a ’helyére’ került mandorla vagy csepp alakú minőség [egy nagyon védett helyzetben] egy megfelelő pillanatban ’kinyílik’, és ’ebben a pillanatban’ a ’közepén lévő szál vagy hártya vagy húr’ ’magába veszi a Szívben lévő párja mintáját/rezgését/hangját’, így gyakorlatilag ’ikrekké’ válnak, teljesen Egy-minőségűvé.
A „Szív” és a „fej” „azonos hullámhosszra”, „azonos rezgésre” került/kerül --- és így a „test” (a teljes energiarendszer) a Lélek Maga Rezgésére áll át.
Ezt megerősítette az az érzékelés, hogy az ’iker-húrok’ működővé válása után azt érzékeltem, hogy a Szívből kiindulva az ’aurába’ különleges színes minták kezdtek kiáradni. ’Magyarázatként’ az jelent meg, hogy a megtestesült minőség feltöltődik a Lélek Maga minőségével. [Erről is bővebben: 20120322 - A vér ]
Ezzel a folyamattal egyidejűleg vagy párhuzamosan a ’kígyószem(ek)’ és más ’megfigyelő és zavaró mechanizmusok’ „alap-adó” (esetleg fenntartó) minőségeinek „megsemmisítése” is folyaMAATban volt/van a „FÖLDÖN belül” és a VILÁGBAN.
Néhány ’kígyószem’-fajtában volt egy olyan belső mechanizmus, amely a ’kígyószem’ ’elpusztulásakor’ sajátos ’mérgező’ minőséget kezdett volna el kiárasztani magából. Ez az egyik oka annak, hogy a ’kígyószem’ „megsemmisítése” „előtt” minden esetben „megerősített” [MindenHatói!] Védelem került minden érintett lényébe felépítésre.
OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. május 10., 23.32.
„Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.”
(Marcel Proust)
2012. május 11.
II.
FÖLDI Utazás(ok)
„Egymás melletti” (párhuzamosan haladó) képek:
Egy ’hölgy’ [valójában egy Lélek] egy általa megtervezett útvonalat (körutat) jár be a Földön. Az úton (lovas)kocsival, illetve ha olyan a ’terep-viszony’, ’szán-szerű’ járművel halad [’Sze-Ke-Re’]. Az út egy-egy szakaszán néha ’vezető’ vagy segítő (~társ) is kíséri. Az útvonalát (egyfajta körutazást) nagyvonalakban megtervezte az utazó, és a maga ’ütemében’ (’kényszer-mentesen’, kényelmesen) halad végig rajta.
Vannak olyan utazók, akik egy „nagyobb szánon vagy szekéren” (nem autóval, nem busszal, nem „gép”-járművel!) többen együtt utaznak (’családként’), és olyan is van, amikor több „szekér vagy szán” együtt tesz meg egy útszakaszt. Az utazókban itt is vidámságot érzékeltem. Van olyan, amikor a szekerek/szánok átszáguldanak egyes részeken, máshol „kötelezően” [= ’betervezetten’] vagy „szabadon választva” lelassítanak, megállhatnak, megállnak.
Ez képben úgy jelenítődött meg, hogy több (három) szekér vagy szán egymás után (együtt haladva) száguldott el ’mellettem’, mindegyik szánban több ember (Lélek) volt. Az elöl haladó szekér/szán elment, a középen haladó ’szánt/szekeret húzó egyik ló’ kivált a fogathúzó lovak közül, és így ez a szekér vagy szán lelassult majd megállt, így az e ’mögött’ haladó szekér/szán is lassult majd megállt. Az ’utasok’ ’leszálltak’ a szekérről/szánról, egy kissé szétszóródva ’szétnéztek’ a területen ahol megálltak. [Talán ez egy ’felajánlás’ is volt a számukra, hogy ott egy időre ’letelepedhetnek’.]
Amíg álltak a szekerek/szánok, azt észleltem, hogy ’farkasok’ vagy ’kutyák’ szaladtak a szánok/szekerek/utasok felé. Az ’ismeretlen’ (a farkas-szerű kutyák) iránt volt az utazókban egyfajta bizalmatlanság – de határozottan érezhető volt, hogy a farkasokban vagy kutyákban nem volt bántó szándék. Inkább „kíváncsiak” voltak az érkezettekre, játékos-kedvűek voltak és nem voltak nagyon tolakodóak. Az utazók közül néhányan bizalmatlanul elhúzódtak a farkasoktól/kutyáktól, mások (akik már ismerték őket) a közelükbe engedték őket. Nem volt ’kötelező’ ’kapcsolódni’ ezekhez a lényekhez… Akik már ismerték a ’farkasokat’, ’tanáccsal’ látták el a bizalmatlan útitársaikat, hogy hogyan tarthatják távol maguktól a ’farkasokat’…
Ha egy-egy helyzetben (kapcsolódási lehetőségben) valaki szabadon kapcsolódást alakít ki másokkal, akkor a „megismerés és megtapasztalás és együttműködés” miatt „színesebbé” válik minden érintett, ’gazdagodik’ a ’másikból (és magából) megismert színnel’.
A „nagyrészt egyedül utazó hölgy” kifejezetten „kör-utazást” tett a Földön: ’egy témát körbejárt’, majd visszatért a maga kiindulási pontjához.
A csoportosan utazók esetében azt éreztem, hogy ők egy kijelölt utat tettek meg, és ’valamilyen irányban haladtak’, az utazásuk (adott) cél-állomása tehát nem a kiindulási pontjuk volt. Néha talán arra is adódott mód, hogy amikor egy-egy ’állomáson’ ’több szekér/szán’ (’család’) megállt, a továbbindulás előtt egyes utasok átszálljanak a másik ’szekérbe/szánba’.
Az „utazások” során (1) magukban az utazókban és (2) magában a „Világban” ahol utaztak „új színek” jelentek meg, „út és utasa is gazdagodott/színesedett”, „szebb lett”. Voltak „színek”, amik magában az „utazóban” jelentek meg --- és voltak „színek”, amiket az utazó „adott át magából” a „Világnak” amelyben haladt --- és ez utóbbi színek majd a „Világ Gyermekeiben” [bizonyos ’utódokban’] is megjelennek majd a ’jövőben’. A „színesedés” (’gazdagodás’) a Szeretet-teljes kapcsolódások következtében jelent/jelenítődött meg.
OmMÁÁTRé~KJ
'szemezgetés' az írásaimból (folyamatosan bővítem):
//omah.gportal.hu/
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|