|
20120706 - Kristály(osan)-tisztán (II. rész)
2012.07.06. 19:51
Az írás I. része elérhető ITT.
FÖLDI Utazás(ok)
„Egymás melletti” (párhuzamosan haladó) képek:
Egy ’hölgy’ [valójában egy Lélek] egy általa megtervezett útvonalat (körutat) jár be a Földön. Az úton (lovas)kocsival, illetve ha olyan a ’terep-viszony’, ’szán-szerű’ járművel halad [’Sze-Ke-Re’]. Az út egy-egy szakaszán néha ’vezető’ vagy segítő (~társ) is kíséri. Az útvonalát (egyfajta körutazást) nagyvonalakban megtervezte az utazó, és a maga ’ütemében’ (’kényszer-mentesen’, kényelmesen) halad végig rajta.
Vannak olyan utazók, akik egy „nagyobb szánon vagy szekéren” (nem autóval, nem busszal, nem „gép”-járművel!) többen együtt utaznak (’családként’), és olyan is van, amikor több „szekér vagy szán” együtt tesz meg egy útszakaszt. Az utazókban itt is vidámságot érzékeltem. Van olyan, amikor a szekerek/szánok átszáguldanak egyes részeken, máshol „kötelezően” [= ’betervezetten’] vagy „szabadon választva” lelassítanak, megállhatnak, megállnak.
Ez képben úgy jelenítődött meg, hogy több (három) szekér vagy szán egymás után (együtt haladva) száguldott el ’mellettem’, mindegyik szánban több ember (Lélek) volt. Az elöl haladó szekér/szán elment, a középen haladó ’szánt/szekeret húzó egyik ló’ kivált a fogathúzó lovak közül, és így ez a szekér vagy szán lelassult majd megállt, így az e ’mögött’ haladó szekér/szán is lassult majd megállt. Az ’utasok’ ’leszálltak’ a szekérről/szánról, egy kissé szétszóródva ’szétnéztek’ a területen ahol megálltak. [Talán ez egy ’felajánlás’ is volt a számukra, hogy ott egy időre ’letelepedhetnek’.]
Amíg álltak a szekerek/szánok, azt észleltem, hogy ’farkasok’ vagy ’kutyák’ szaladtak a szánok/szekerek/utasok felé. Az ’ismeretlen’ (a farkas-szerű kutyák) iránt volt az utazókban egyfajta bizalmatlanság – de határozottan érezhető volt, hogy a farkasokban vagy kutyákban nem volt bántó szándék. Inkább „kíváncsiak” voltak az érkezettekre, játékos-kedvűek voltak és nem voltak nagyon tolakodóak. Az utazók közül néhányan bizalmatlanul elhúzódtak a farkasoktól/kutyáktól, mások (akik már ismerték őket) a közelükbe engedték őket. Nem volt ’kötelező’ ’kapcsolódni’ ezekhez a lényekhez… Akik már ismerték a ’farkasokat’, ’tanáccsal’ látták el a bizalmatlan útitársaikat, hogy hogyan tarthatják távol maguktól a ’farkasokat’…
Ha egy-egy helyzetben (kapcsolódási lehetőségben) valaki szabadon kapcsolódást alakít ki másokkal, akkor a „megismerés és megtapasztalás és együttműködés” miatt „színesebbé” válik minden érintett, ’gazdagodik’ a ’másikból (és magából) megismert színnel’.
A „nagyrészt egyedül utazó hölgy” kifejezetten „kör-utazást” tett a Földön: ’egy témát körbejárt’, majd visszatért a maga kiindulási pontjához.
A csoportosan utazók esetében azt éreztem, hogy ők egy kijelölt utat tettek meg, és ’valamilyen irányban haladtak’, az utazásuk (adott) cél-állomása tehát nem a kiindulási pontjuk volt. Néha talán arra is adódott mód, hogy amikor egy-egy ’állomáson’ ’több szekér/szán’ (’család’) megállt, a továbbindulás előtt egyes utasok átszálljanak a másik ’szekérbe/szánba’.
Az „utazások” során
(1) magukban az utazókban és
(2) magában a „Világban” ahol utaztak
„új színek” jelentek meg,
„út és utasa is gazdagodott/színesedett”, „szebb lett”. Voltak „színek”, amik magában az „utazóban” jelentek meg --- és voltak „színek”, amiket az utazó „adott át magából” a „Világnak” amelyben haladt --- és ez utóbbi színek majd a „Világ Gyermekeiben” [bizonyos ’utódokban’] is megjelennek majd a ’jövőben’.
A „színesedés” (’gazdagodás’)
a Szeretet-teljes kapcsolódások következtében jelent/jelenítődött meg.
20120528 - Az Általános ÉLET-Védelem keretében:
Az „Általános ÉLET/Élet-Védelem” körébe tartozik a mai megértésem:
A FÖLDÖN ’kiterjedt’, illetve ’Teljes’ Hatásúvá [~működésűvé] vált egy olyan ’Jelenléte’ [~Működése, Ereje] a FÖLDNEK-mint-Világnak, amelynek az a ’lényege’ [fő jellemzője], hogy
„a Rendelés szerinti Helyére sürgeti azt, ami/aki nincs a Maga Helyén”.
A FÖLDNEK ez a sajátos ’Jelenléte’/Ereje egy
’kristályos minőség’ [~vagy Krisztusi Minőség],
„tiszta és áttetsző” [’tisztán megláttat minden szükségeset-és-lehetségeset’],
és „csak azt engedi megnyilvánulni, ami a FÖLD-MAGA HARMONIÁJÁBA BeRendezésre került mint ’megnyilvánítható’.”
20120603 - Mindenség-Erő
A „Mindenség-Erő” [a VILÁGBAN/Világban/világban] a Lélek által nyilvánul(hat) meg (vagyis ’Lélek-erő’) (mind a férfi, mind a női formában megtestesült Lélek is megnyilváníthatja).
Eddigi megértéseim szerint [jelenleg még csak erre a fogalomra/kifejezésre tudtam ’lefordítani’ a megértésemet (MindÉn)] a „Mindenség-Erő”
a „Földanya/FÖLD ’Ajándéka’ a FÖLDDEL-Együtt-Haladó azon Lelkeknek,
akik ÖnMaguk Lélek-Harmóniáját a FÖLD MAGA HARMONIÁJÁBA egy meghatározott módon illeszkedővé teszik”.
Meghatározott Szükségekben
[vagyis ha akár a Lélek, akár valamilyen „Minőség” a FÖLDÖN ’nem-kívánatos-módon’ elmozdul a HARMONIÁTÓL/Harmóniától]
amennyiben egy Lélekben megvan a HARMONIÁBA/Harmóniába visszailleszkedés és/vagy BeRendezkedés Valós Tiszta Szándéka,
akkor a FÖLD MAGA SZERELEM EREJE oly módon nyilvánul meg
a Lélekben és/vagy a Lélek által (~néha a Lélek magát igazítja ezzel, néha mást is megsegíthet),
amely besegíti és/vagy visszasegíti a Lelket vagy adott Minőséget a HARMONIÁBA/Harmóniába.
(…)A „SZERELEM ERŐ” „Mindenség-Ereje” a Lélek Maga „Szeretet-Ereje/Minősége” által lép működésbe,
(…) A „Teremtés”, amelyet a „Magány/Magányosság feloldása” indított el, többféle kapcsolódási módot [’viszonyt’] mutatott fel (indított el) eddig:
Teremtődtek olyan ’társak’, akik egymástól elszigetelve vagy egymás mellett ’magányban’ élték további életüket,
majd teremtődtek társak, ahol az előbb vagy utóbb teremtődött ’hatalma alá vonva a többieket’ ’parancsolhatott’ másoknak (dominancia és hierarchia),
majd teremtődött olyan viszony (és így olyan Lelkek és Lélek-út), ahol a ’vezető’ ’alárendelte ÖnMagát a másiknak’ (és/vagy a többieknek) (ide tartoznak egyes áldozati megjelenítések),
majd megteremtetett a „család” vagy „világ” mintája, amelyben „együtt is EGYek a létezők”, és egymáshoz való viszonyukat [a maga tiszta teremtett formájában/tartalmában] nem a hierarchia, nem az alá-vagy-fölé-rendelődés, nem a parancs és erőszak határozza meg, hanem egy olyan „közös yó”, amely az egyes Lélek vagy egyes család(ok) számára is biztosítja a „yó-létet és boldogságot”.
Az a „Teremtési ÚT” vagy „Ág” vagy „Család”, amely az egyes Lélek és egyes Családok Boldogságát és Szabad Boldogulását és Yó-létét is [harmonikusan, kiegyensúlyozottan] hordozza, maga a „KRISZTUSI VILÁG”.
Mindazok, akik ebben a „Teremtési Ág-ban”, azaz a KRISZTUSI VILÁGBAN haladnak tovább a maguk törvényes-és-szabad-választásának okán/következtében, a „maguk természet-adta-yogán” hozzáférhetnek a [jelen írásban általam] „Mindenség-Erő”-ként jelölt Erőhöz/Képességhez vagy Minőséghez. Nem csupán a „nők” [női formában megtestesült Lelkek] érhetik el és élhetik meg (és segíthetnek ezzel magukon és/vagy másokon), hanem a férfiként megtestesült Lelkek is élővé tehetik ezt magukban és maguk által.
„Feltétele” ennek a „Mindenség-Erő” működtetésének
(1) a KRISZTUSI VILÁGBAN/Világban/világban való Törvényes/Yogos Jelenlét,
(2) a Világi HARMONIA és saját Lélek-Harmónia meghatározott szinten való megtartása és megnyilvánítása,
továbbá (3) egyfajta természetes vágy vagy akarat (egyfajta ’segítő/Yobbító’ szándék) bizonyos Szükség-helyzetek (HARMONIÁTÓL/Harmóniától való eltérültség) megszüntetésére és/vagy bizonyos VILÁGI/Világi Yobbító Szándékba való becsatlakozás.
(…) Az egyén érdekének és „az egész” érdekének összhangba hozása az ’Alázat’ tanuló-útján kívül más tanuló/teremtő utakon is elérhető. Közös jellemzője ezeknek a teremtő/tanuló utaknak az, hogy
a Lélek elsajátít egy olyan EGYÜTT-működést a társaival (illetve ’környezetével’),
amelyben „Szabad utat enged a Tiszta Szeretetnek”
(az Együtt-működést már nem az alá-fölé-rendeltség és nem a dominancia határozza meg),
és olyan „társulások” és olyan „működési módok” [’Együtt-teremtések’] kelnek életre,
amelyben megnyilvánul és kiteljesedhet/kiteljesedik az „egyéniség” „SzeRves részeként” egy nagyobb választott „Egységnek”.
Mivel KRISZTUS VILÁGA azzal a „TeremTŐi Szándékkal/Vággyal” kelt életre, amelyben az Egyén (a Szellem/Lélek) Boldogsága és a választott társas élet „Yó-Léte” „egymástól-elválaszthatatlanul feltételezik egymást”, így
azon Lelkek, akik magukban élő módon hordozzák (tudatosították és megélik a maguk életében) Jelenlétük azon minőségét, amely egyaránt [egyfajta kiegyensúlyozottságban] hordozza a saját-maga és választott-közössége Boldogulásának/Yó-létének a vágyát/szándékát,
már itt a FÖLDÖN is megnyithatják magukban a „Mindenség-Erőt”.
Ez egy olyan „B-Első Erő”,
amely ma még elsődlegesen akkor lép(het) működésbe (itt a FÖLDÖN),
amikor valakit vagy valamit visszasegíteni/besegíteni Szükséges a Világi [=FÖLDI] HARMONIÁBA és a Lélek-Maga-Harmóniájába.
Ilyen „igazítási vagy megsegítési Szükség” (1) elsődlegesen ’idegen minták’ által okozott sérültség vagy befolyásoltság(-mint-kényszer) megszüntetése esetén merülhet fel ma még [ennyiben „Rendező/Rendeződést-is-segítő” Erő]. (2) Ezen túl azonban a „Mindenség-Erő” más [teremtői] megnyilvánulásokat is felmutathat azokban, akik ÖnMagukat már megfelelő Harmóniában képesek megtartani és tovább-építeni.
A FÖLDÖN ma még (figyelemmel arra, hogy a „legsürgetőbb” feladat az, hogy mindazok, akik a FÖLD MAGA ÚT-ján haladnak tovább, egy kiegyensúlyozott „közös élet-szintet” érjenek el és azt biztonsággal megtartsák) a „Mindenség-Erő” a természetes Teremtőerő egy ’különleges(ebb) része’, amely azokban nyilvánul meg elsődlegesen, akik az „Együttes FÖLDI ÉLET” (illetve a velük Egy Úton haladók) Yó-létének/EGÉSZségének/Boldogságának előmozdítása érdekében is kívánnak tenni.
Ez a „Mindenség-Erő” nem azonos a Kegyelem- vagy Irgalom-Erővel, de ugyanúgy, ahogyan a Kegyelem és Irgalom Ereje is a SZERELEM egy ’Ereje’ vagy ’Minősége’, a „Mindenség-Erő” is egy sajátos SZERELEM-Erő. Hasonlít abban az Irgalom- és a Kegyelem Erejéhez a „Mindenség-Erő”, hogy ez is a „Közös Yó” vagy „HARMONIA” megteremtésére vagy megerősítésére szolgál (ez egyébként minden ’más’ ’SZERELEM-Erő’-re is igaz/jellemző!) --- mégis inkább
a „Természetes Belső erők”-re építve és azokból továbbépítve igyekszik a Harmónia visszaállításában és/vagy megerősítésében közreműködni és/vagy segítséget nyújtani.
A „Mindenség-Erő” megnyilvánulásának formáját és tartalmát és módját mindig az a „Szükség” határozza meg, amelynek a megszüntetésére/Rendezésére irányul.
A „Mindenség-Erő” ’megnyilvánulása’ egy Lélekben vagy egy adott Lélek által akkor „nyílik fel” (jelenik meg),
amikor a Lélekben egy „meghatározottan erős/határozott” szándék/akarat/vágy van jelen egy helyzet yavítására/yobbítására
--- és az ilyen határozott/erős szándék/vágy általában akkor jelen(het)ik meg, amikor „a Földanya/FÖLD is felkészült” egy addig nehézséget okozó helyzet kiyavítására/helyrehozására.
Ma még általában egy Lélekben a „Mindenség-Erő” „(teljes) megnyílását” megelőzi egy Felkészítő időszak, amikor ’kisebb feladatok’ (egy feladat-sor) megoldása során
-
a Lélek egyfelől TUDATOSODIK a „Mindenség-Erő” természetéről,
-
másfelől a Lélek tudatosan begyakorolja a (’feladatához/vállalásához kapcsolódó/igazított’) ’biztonságos működtetési módot’.
Ahogyan a bevezetőben írtam, ez az erő tulajdonképpen a „Földanya/FÖLD Ajándéka” mindazoknak, akik a világi életet a FÖLD ÚTJÁN haladva választották megtapasztalni.
Itt a FÖLDÖN élve tehát a „Mindenség-Erő”
[egy sajátos, a FÖLDRE jellemző Világi Harmonizáló és Teremtő Erő]
azok által „ismerhető meg” és azok tudják az élővé-tétel által beépíteni a Maguk Lélek-Minőségébe,
akik (akár az ’Alázat’ tanuló-útján haladva, akár más teremtő úton járva)
ténylegesen is tesznek a HARMONIA/Harmónia megteremtéséért és megerősítéséért,
és az egyéni Boldogulásukat a „Közös Yó-ért” is fáradozva/téve élik meg.
Tehát a „Mindenség-Erő” itt a FÖLDÖN
a [’természetes’, Rendes’!] Teremtő-Erő vagy SZERELEM-Erő egy sajátos megnyilvánulása,
és mindazokba(n) ezt a Földanya/FÖLD „beépíti” [felépítését segíti] és „feltárja”,
akik a „Közös [FÖLDI-Világi] Yót” is Építve élik az életüket.
OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. június 3., 16.37.
20120326 - Gondolatok - Sötétség és világ(osodás) - Az alázat:
Az „alázat” az Önvaló következetes/tudatos és egyre kiteljesedő megnyilvánítását is magában foglalja (vagyis szükségszerű eleme az alázatnak a tudatos önmegismerés-és-önkifejezés megnyilvánítása).
Az „alázat” a Szeretetnek (és a Szeretet minőségén belül az elfogadásnak)(Jelenlétnek) egy (részben) „különleges” és „különleges mélységű” (~különleges kiterjedésű) megtapasztalási lehetősége/módja.
Az „alázat” megnyilvánítása során egy Lélek a maga Világa (’Otthona’) HARMONIÁJÁT [és ezen belül természetesen a maga Harmóniáját] oly módon tapasztalja/éli meg (a maga szabad választásának megfelelően), hogy
„különleges figyelemmel van”
a „Világ Egészének HARMONIÁJÁRA”
és ezzel együtt a környezetében élő más lények/Lelkek maguk Harmóniájának megismerésére is.
Ennek során általában
az „alázatosságot” megnyilvánító Lélek
sajátos ismeretre tesz szert abban a körben,
hogy hogyan/mi-módon lehet másoknak a maguk harmonikus élet-vitele kialakításában/megtartásában segítséget nyújtani.
Aki tehát magában az „alázat” minőségét tudatosítja,
általában olyan különleges érzékenységeket és/vagy képességeket építhet fel és működtethet magában,
amelyekkel ténylegesen is hozzá tud járulni a Világ Egészének ’harmonikusabbá’ válásához.
Az „alázat” megtapasztalása/felépítése során
(1) általában ’különleges kapcsolódás’ alakul ki
a Lélek-Maga és a számára ’Otthont’ adó ’ÉLET-Adó(k)’ között,
vagyis (2) az „alázatos” Lélek sajátos Kapcsolódást és Egységet/EGY-minőséget élhet meg
a ’kiterjedtebb TeremTői minőséggel/minőségekkel’.
Az ilyen tapasztalási/tanulási folyamatok során az „alázat” elveit megnyilvánító Lélek általában
(3) ’rálátást’ kap a teremtési folyamatok ’mélyebb’/kiterjedtebb elveire és működéseire
és (4) felkészül(het) bizonyos kiterjedtebb felelősség-vitelre.
Az „alázatosságban” is megnyilvánuló Szeretetben leggyakrabban megjelenik [a ténylegesen megéltté vált Egység és EGY élmény hatására] valamilyen különleges „önátadás”.
Az „önátadás”
nem jelent „alávetettséget” vagy a saját személyiségről való lemondást,
nem jelenti az önazonosság elvesztését.
[Hiszen a Lélek „harmóniát él meg”, a „harmónia szerint él”!]
Az „alázatos” élet-vitelt választott Lélek
egy szabadon választott Élet-területen
„mások megsegítése érdekében” (és ezáltal is Önmaga mélyebb megismerését előmozdítva)
a maga Otthonának HARMONIÁJÁT hordozó „ÉLET-Adó(k)” vezetését kéri
bizonyos „szolgálat” jellegű feladat-teljesítésekben.
Az „alázat” elveinek megnyilvánítását választott Lélek tehát
az ÖNMEGISMERÉSNEK és ÖNKIFEJEZÉSNEK egy olyan sajátos útját járja,
amelyben a neki-magának ’Otthont’ adó Világa/Családja HARMONIÁJÁNAK mélyebb/teljesebb kiterjedésű megismerését is választotta.
Miközben a Lélek ÖNMAGA megismerésének és egyre kiterjedő megnyilvánításának útján jár,
tudatosan igyekszik megérteni
a maga ’Otthonán’ [a Világán] belül működő azon Elveket és működéseket,
amelyek a Lelkek/létezők „közötti” Kapcsolódásokban működnek,
és amelyek így meghatározzák a „KÖZÖSEN MEGÉLT ÉLET-MINŐSÉGET”.
Az „alázat”
egy olyan ’kiterjedtebb’ (vagy „mélyebb”) minőségű
és általában nagyobb tudatossággal megélt
Önmegismerési és Önmegnyilvánítási Lehetőség és/vagy mód,
amikor a Lélek a „személyes Harmóniájának” megismerését és megnyilvánítását úgy éli meg,
hogy eközben tudatos figyelemmel van a „kapcsolódásokat” meghatározó Elvekre és működésekre,
és így a „maga ereje szerint” „szeretne hozzájárulni” ahhoz,
hogy a maga „Otthona” (Világa) Egésze is harmonikusabbá váljon/válhasson
(hogy a megtapasztalók egymás közötti kapcsolódásai/együtt-Hatásai is yobbá váljanak,
ezáltal „mindenki számára boldogabban legyen megélhető az élet”).
Az „alázat” ebben az értelemben a „gőg” átlényegítésének is egyik lehetősége/útja.
A „magyarság” a most elkezdődött FÖLD-Korszakban egyik vállalásaként
segítséget nyújt a „kapcsolódásokat érintő sérülések gyógyításában/Rendezésében”,
és dolgozik
a FÖLDI ÉLET Szentségének és Szakralitásának az újra élővé tétele feladatán.
Egy ilyen jellegű [a FÖLD „többi Családja/Nemzetsége” megsegítése érdekében is felvállalt] ’feladat’ ’teljesítését’ az „alázat” minőségének megismerése és tudatos megnyilvánítása könnyebbé teheti a magyar életet választott Lelkek számára.
Az „alázat” (mint a Szerelem/Szeretet egyik minősége):
Tudatosan választott
és
Tudatosan megélt
Önmegismerés-és-Önmegnyilvánítás
és
Együtt-működés/EGY-ként-Jelenlét,
amely a „minden érintett” számára elérhető Harmóniában/Boldogságban való megerősödést is segíti/szolgálja.
[Vagyis: „alázatosan” az él, aki nem csak Önmaga yó-létéért, hanem mások yó-létének előmozdítása érdekében is tevékenykedik – és ezáltal is segíti a maga Világa HARMONIÁJÁNAK teljesebbé válását.]
Az írás folytatása a III. részben. A III. rész elérhető ITT.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
