20120717 - KÉP - és GONDOLATOK (I. rész)

  2012.07.17. 10:26

2012. július 14.             „Meg kell engednünk, hogy másoknak jogában álljon szeretetünket elhárítani.”

 

 

I.

 

Kép

Talán segítség egy kibomló új minőség megértéséhez. Az egyik „olvasat”.

Megértéseim:

Az „EGY” felé vezet(het)ő [szabad/rendes] lépések, vagyis az elkülönültségből a KÖZÖS majd EGY felé haladva

Két ön-álló létező között az együttműködés azzal kezdődik, hogy kölcsönösen észlelik egymást, és ez a kölcsönös  észleltség képként megjeleníthető úgy is, hogy két kör „egy pontban” érinti egymást.

Ebben az „egy-pontban-találkozásban” mindkét létező „teljes szabadságának (és önmaga rendjének)” jelen kell lennie ahhoz, hogy egymással (’kölcsönösen’!) harmonikus/kiegyensúlyozott együttműködést alakíthassanak ki. Ebben az „egy-pontban-kapcsolódottság” állapotában mindegyik létezőben „saját Önnön Harmóniája”, saját „Belső Mértéke” jelzi, hogy valamilyen „közös építés” megnyílhat-e kettőjük számára.

A FÖLDÖN az elmúlt időszakban sokféle sérülést éltek meg az együttműködések során a Lelkek, és a legtöbb Lélek „elfelejtette”, hogy ÖnMaga dönt arról, hogy kivel és mikor és milyen célból kezd együtt-teremtésbe, és hogy e szabadságát (és ÖnMaga Rendjét) miként élheti meg. „Elfelejtődött”, hogy az „egy-pontban-kapcsolódáskor” a Jelenlévőknek milyen „szabályokat” szükséges betartaniuk annak érdekében, hogy az „érintettek” mindegyike BIZTONSÁGOSAN és SZABADON dönthessen. Ismét el kell sajátítanunk a „kapcsolódások” kialakítására és működtetésére vonatkozó „szabályokat”, közöttük az „óvatosságot” és a „tisztelet-adást” (mint a feltétel-nélküli-szeretet megnyilvánítását). Ezek a „kezdő lépések” jelenleg segítséget nyújthatnak az együttműködések biztonságossá tételéhez és a bizalom-sérülések megszüntetéséhez.

 

[Legyünk figyelemmel arra, hogy a „magyarok” jelenlegi egyik vállalása a „kapcsolódásokat” (ezáltal például a bizalom és biztonság élet-területét) érintő sérültségek gyógyításában/rendezésében való (az egész CSALÁDOT, azaz a FÖLDI Világot érintő) részvétel/közreműködés.]

[Óvatosság és feltétel-nélküli-szeretet, bizalom és biztonság minőségeinek letisztulása Magunkban és Magunk által]

 

Mivel [a VILÁGI/Világi ÁtVilágítások által is feltártan] a FÖLDÖN az elmúlt időszakban valamelyest [’sajátosan’] ’meggyengült’ a MEGTARTÓ Erő [és a MEGTARTÓ vagy RENDEZŐ Erő a Világ/FÖLD ÉLET-ALAPJÁNAK és a Lelkek/létezők egyéni Élet-Alapjának (is) része], az elindult Új Korszakban a FÖLDÖN nyilvánvalóan az egyik „elsődlegesen” fontos tennivaló a MEGTARTÓ Erő „biztonságos működésűvé tétele”

(így ha az valami miatt szükségessé lenne, akkor képessé kell válnunk ezen ÉLET-Minőségünk megerősítésére --- lehetőleg újabb torzító „falak” vagy torzító „biztonsági mezők” kialakítása nélkül).

Ez talán a „belső kristályosság” vagy ÖnMagunk kristályos tisztaságának újbóli tudatos megteremtése (és megtartása) által is lehetséges [a MAG-Létezőknek, vagy talán másoknak is] … mert talán ez az a „természetes állapotunk” [vagy „Belső Mértékünk’] a FÖLDÖN, ami felismerni segíti minden szükséges és lehetséges kapcsolódásunkat, és ezáltal tisztán láthatóvá válik az is, ami viszont nem hordozza a Magunk választotta HARMONIÁT és SZÉPSÉGET (és így YO-t). Nem elhanyagolható továbbá annak a jelentősége sem, hogy „ezen tiszta állapotunk megtartása” által segítjük hozzá a társainkat is ahhoz, hogy (tisztán érzékelve bennünket) „biztonságban” és „szabadon” használják a „megkülönböztető” képességüket… [A „kristályos tisztaság” (1) belső érzékelésként és (2) kifelé való megnyilvánulásban is hat: „tisztán látunk és tisztán láttatunk”.]

[Lehetséges, hogy más „megerősítő” módszerek is kialakulnak majd.]

 

A „biztos és tiszta ÖnLényegű érzékelés/látás” [mint Belső ÖnErőnk] az egyik alapja/feltétele a „szabadságnak” (és ezzel együtt nyilvánvalóan a ’rendes’ életvitelnek), ebben a minőségünkben vagyunk abban a helyzetben, hogy [Belső/Önnön Mértékünk/Megtartó-erőnk által] felismerhessük a „tényleges helyzetet” és a minden érintett számára legkedvezőbb hatással jár(hat)ó saját tovább-vezető lépéseinket… Ilyenkor dönthetünk arról valóban szabadon, hogy (1) a már-meglévő-Harmóniánk szerint kívánunk-e továbbÉpülni-és-továbbÉpíteni, esetleg (2) olyan újabb megtapasztalást választunk, amikor a már-megérlelt-tudással egy más minőségű HARMONIÁHOZ (másik Világhoz) kapcsolódnánk azért, hogy azt is megismerjük, vagy pedig (3) a saját Harmóniánkkal olyan kevéssé-Harmónikus Jelenlétekhez kapcsolódnánk, akiknek segítséget tudnánk nyújtani az életük yobbá tételéhez…

 

 [A „világi” együttműködésekben egy ’meghatározott kiterjedésben/mélységben’ mindenki szabadon látni engedi (megmásítatlan) ÖnMagát, és ezáltal mindenki látja a „másik” Létező adottan fontos minőségeit.]

 

A ’kép’ egyik olvasata:

Két ’kör’ (vagy gömb) (mint egy-egy ’létező’ vagy ’lélek’) egymáshoz „egy pontban” kapcsolódik.

 

Ez egy olyan „kapcsoltság”, amelyben [lehetséges, hogy csak egy pillanatra, lehetséges, hogy egy hosszabb időszakra]

 

„mintha megállna a jelenlét”

vagy „mintha megállna a közeledés további lehetősége”.

 

Ez egy SZERETET-teljes állapot, egy szeretet-teljes „alap-nyitottság” mindkét kapcsolódott lényében önmaga és a társa felé.

Ebben az „egy-pontban-kapcsoltsági” állapotban tulajdonképpen egy „illeszkedőségi mérés” zajlik, amelyben „a személyek” (a kapcsolódott létezők) „saját” MEGTARTÓ [azaz a „belső-és-külső-összetartó-és-távolságtartó] erői egyfajta „ellenőrzést” végeznek magukban/magukon

--- ezen keresztül természetesen az „egymással-egy-pontban-kapcsolódott”-létezők „Világának” MAGA MEGTARTÓ Ereje is „ellenőrzi a létezők közötti illeszkedést” [ha pedig olyan különös/különleges helyzet állna elő, hogy az „egy-pontban-kapcsolódott” létezők KÜLÖNBÖZŐ Világokhoz (vagy akár különböző LÉTFORMÁKHOZ) tartoznak, akkor a KRISZTUSI/MindenHatói MEGTARTÓ ERŐ is „elvégez egy illeszkedőségi ellenőrzést”].

Ez az „illeszkedőségi mérés” a VILÁGBAN és a világok (azaz Lelkek) között egy természetes és (általában, rendezett körülmények között) egyszerű folyamat. Ami a FÖLDÖN egy kissé „különlegessé” (fokozott figyelmet igénylővé) teheti ma még az illeszkedések vizsgálatát és a kapcsolódási élet-területeket, az a „különböző utat választott létezők egymáshoz való közelsége”, és így „idegen” (vagyis megtapasztalásul nem választott) minták/Jelenlétek „érzékelhetőségének” a lehetősége. Az „idegen” (megtapasztalásul nem választott) minták „természetének pontos beazonosítása” általában nehézséget okoz a kellően tudatos és kellően kiegyensúlyozott létezők számára is, a maguk rendeződését/igazodását végzőkben pedig különös megzavaró hatásokat idézhet elő egy idegen minta közelsége. Ezért a Földanya/FÖLD (és KRISZTUS) különféle módokon segítséget nyújt az „idegen” jelenlétek/minták szükséges jellegű felismeréséhez, ezáltal a szükségtelen (azaz zavaró) kapcsolódás-létesítés elkerüléséhez (a jelen írás végén egy eddig magát valamelyest megmutató segítséget is érintek, mely a „csakrák természetének megváltoztatásaként” jelenítődött meg).

 

            Az „illeszkedőség” „mérése” a „harmónia”-szerinti-továbbÉpülés lehetőségét ellenőrzi, és [a kapcsolódott Lelkek által érzékelhető/felismerhető módon] azt szolgálja, hogy a VILÁGI-és-Világi Törvények szerint valóban mindkét érintett létező (nyomás/ráhatás nélkül, megfelelő ismeretek birtokában) törvényesen és SZABADON dönthessen a tovább-kapcsolódás kérdésében [a Lelkek a saját „Belső Mértékük” használatával eligazodhassanak abban, hogy egy adott helyzetben a választásaik a maguk és társaik számára milyen valós következményekkel járnak (és egyáltalán lehetséges-e közöttük törvényes kapcsolódás, vagy a kapcsolódás valamilyen ok miatt sértené a Világi Rendet)]. [A „Megtartó” Erő kiegyensúlyozott működése következtében a Lelkek érzékelik, hogy egy-egy választásukkal a maguk útján milyen irányban mozdulnak tovább: harmóniát növelő vagy megtartó módon, vagy pedig a harmóniát gyengítő módon.]

 

Ami miatt talán „érdemes” „lépésről lépésre” végighaladni a „kapcsolódás/együttműködés szabályain” (és tudatos gyakorlás által megerősíteni ezeket magunkban és magunk-által):

A FÖLDÖN az elmúlt időszakokban sok esetben elferdítésre, torzításra került a „Szeretet Törvénye” (és abban a „kapcsolódás”/kapcsoltság élet-területe). Voltak olyan létezők, akik számára KÖTELEZŐ TÖRVÉNNYEL „előírásra” került az, hogy válogatás nélkül „mindennek és mindenkinek őszintén és teljesen meg kell nyitniuk a szívüket és a lényüket, és a feltétel-nélküli-szeretet nevében mindenüket meg kell osztani másokkal”--- és voltak olyan „ki-váltságosak”, akik „megválogathatták” hogy kiket engednek a maguk közelébe, és a „másoktól való távolság megtartása érdekében” akár különféle erőszakot/erőszak-szervezeteket is igénybe vehettek.

 

Gyakorlatilag a „MEGTARTÓ Erő” [a Belső rend és szabadság] „megcsúfolásával”, a SZERETET [és a Szeretet egyes Minőségei] elferdítésével/eltorzításával a (legtöbbször tudtukon kívül) „alávetettségbe” került létezők számára előírásra került, hogy életükkel és életük árán is „szolgálniuk” és „segíteniük” kell [a megválogatott] „ember-társaikat” stb. „Látszólag” a „kölcsönös segítség-nyújtás” álorcáját is mutathatta a CSALÁDI mintákat megcsúfoló dominancia vagy hierarchia (esetleg  megszorult helyzetű magány) --- a valóságban azonban szükség-helyzetben mindig megmutatkozott, hogy a „szolgálat egyirányú”, és csak a „kiválasztottak” előnyét szolgálhatja. Amely „alávetett” ebben tudatosodott, az ha önként nem vállalta tovább a „kiszolgálást”, „nem-kívánatossá” vált az élők között.

 

Az eltorzított „szeretet”-működés képben úgy is megjeleníthető, hogy ha az „őszinte megnyílásra KÖTELEZETTEK” összekapcsolódtak az „elhatárolódásra feljogosítottakkal”, akkor az „elhatárolódásra feljogosított” akár a teljes saját lényét is „kiterjeszthette” a „mesterséges megnyitottságra kötelezett” létező/lélek lényére (mintegy „dominánsan” akár a saját lényével át is hathatta, „átvizsgálhatta”, „átkutathatta”, hogy hordoz-e olyan minőséget, amire a „távolságtartásra-feljogosítottnak” magának „szüksége” van, és el is vehette amit akart…)

Az ilyen „átkutatás” (akár „kifosztás”) „ellen” a „tárt-szívre-KÖTELEZETT” [a torzított törvények szerint] „nem védekezhetett”, „nem térhetett ki előle”, engednie kellett, hogy a „domináns” vagy „hierarchikus” módszer szerint „alá-vetett” helyzetbe kerüljön. Ez a helyzet az „alávetett” számára nem jelenthetett „valódi szabadságot” (így ÖnRendű Életet), mert nem volt abban a helyzetben, hogy ÖnMaga szabadon döntést hozzon [a kapcsolódott másik létező valós természetének meglátása/átlátása után] arról, hogy kíván-e kapcsoltságba majd együttműködésbe lépni a másikkal, és ha igen, akkor milyen mindegyikük által közösen meghatározott irányú legyen az.

 

 

            Azt érzem, hogy talán a [Világi és személyes] MEGTARTÓ Erőnek egy olyan „új minőségét” „ismerhetjük meg” [TUDATOSÍTHATJUK – és ezen megismerés által majd saját erőként irányíthatjuk] ’részleteiben’/rész-minőségeiben is az elkövetkezőkben, amely TISZTA ÉS TELJES SZERETET Minőségként működtetve „elvezet” (vagy megtanít, hozzásegít) a kényszertől mentes kiegyensúlyozott kapcsolódások kialakításához (a ’Bizalom’ visszaállításához), és ezen „alap” felépítésén át a szabad és kölcsönösen kiegyensúlyozottan Építő együttműködésekhez. Ez a folyamat valószínűleg [itt a FÖLDÖN (is)] „egyidejűleg” bomlik ki a „FÖLDÖN-belüli-együttműködések” élet-területén és a „FÖLD/FÖLDIEK-és-másik-Világok” irányulásában is.

 

A létezők közötti „egy-pontban-kapcsoltság” kialakulhat olyan létezők között, akik

(1) ténylegesen is első alkalommal kapcsolódnak egymáshoz (tulajdonképpen „addig” nem ismerték közelebbről egymást), de

(2) olyan létezők között is megformálódhat (újra és újra, szükség szerint), akik korábban már kapcsolódtak vagy akár mélyebben együttműködtek egymással, akkor, ha valamilyen „új” együttműködésbe kezdenének.

 

Meglátásom szerint ebben a „mintha megállna a jelenlét” vagy „mintha megállna a közeledés” állapotában az „egy-pontban-kapcsolódott” létezők ÖnMaga [és Világa!] MEGTARTÓ Ereje „ellenőrzi” és a Lélek számára valamilyen felismerhető módon jelzi, hogy a kapcsolódás (kölcsönösen Építő minőségű) elmélyítéséhez/kiterjesztéséhez (és így az ’együttműködéshez’) rendelkezik-e Lélek a kellő ismeretekkel (ÖnMagáról és a másik létezőről), illetve készen áll-e az együttműködésre, azaz megfelelő-e közöttük a ’harmónia”. Ilyenkor az „egy-pontban-kapcsolódottak” lényében valamilyen módon (talán csak ÖnMagukban, talán a másik létezőre is kiterjedően) „felismerhetővé válik a szándék”, ami az együttműködésben megnyilvánul(hat)na.

 

Az „egy-pontban-kapcsoltság” [a „yol” működő MEGTARTÓ Erő esetén] nyilvánvalóan addig áll(hat) fenn, amíg az „szükséges”, vagyis

(1) amíg egyik vagy mindkét létező úgy nem dönt, hogy szorosabb kapcsolódás létesítése nélkül továbbhalad,

vagy pedig (2) amíg mindkét érintett meghozza az „egybehangzó” döntést a kapcsolódás elmélyítéséről/kiterjesztéséről (azaz „együttműködés” létesítéséről).

Korábbi írásokban említettem, hogy a FÖLDÖN nagyon sok kárt okozott a „fel-nem-tárt, mögöttes szándékok” jelenléte, vagyis az, amikor valaki úgy lépett „közös teremtő útra” másokkal, hogy a társai előtt nem tárta fel a valós szándékait, azt, hogy ö maga az együttműködés során milyen „eltitkolt saját célt” akar elérni a többiek teremtő erejének felhasználásával. Az ilyen „a társ-elé-nem-tárt-szándék” „rejtett/titkolt” minősége az együttesen elindított teremtésekben mindig sok kárt és fájdalmat okozott azok számára, akik ezek ismerete/felismerése nélkül kezdtek a titkolózóval közös munkába (akár ténylegesen is feltárult utóbb az eltitkolt szándék, akár rejtve maradt). Ez nagyon sok(féle) Bizalom-sérülést idézett elő a FÖLDÖN élő Lelkekben.

Ez a helyzet a FÖLDÖN jelenleg (mivel a FÖLD Új Világára jellemző ÉSZLELÉSI és ÉRTELMEZÉSI képességeiket még most igazítják Önnön lényükben a megtestesült FÖLDI Lelkek) „óvatosságot” követel meg a kapcsolódások és együttműködések kialakítása terén. Ma már nem feltétlenül a „titkolózás”/rejtőzés jelent „veszélyt” (bár ilyen megnyilvánulásokat is működtetnek még sokan a még nem rendezett korábbi sérültségükből eredően), hanem az, hogy a FÖLDÖN élő Lelkek „tudat”-szintje és tudatossági szintje ma még „nagyon széles skálán van”, vagyis egymástól nagyon eltérő lehet.

Így előadódhatnak olyan helyzetek, amikor az egymással kapcsolódásba kerülők közül az egyik létező pontosan tudja, hogy maga mit szeretne elérni egy közös munkában és így miben lenne szüksége a másik együttműködésére, a másik létező azonban (a maga tudatszintje és/vagy valamilyen még-meglévő-kiegyensúlyozatlansága miatt) nem képes átlátni a maga teljességében sem a saját szándékait, sem a kettejük előtt megnyílt/megnyílható lehetőségeket. Egy ilyen „kiegyensúlyozatlan” kapcsoltságban a tudatosabb fél (akár jó értelemben) elvileg képes lehet „úgy irányítani” a másik létezőt, hogy a maga kiterjedtebb tudatosságával átlátott célját ő maga elérni legyen képes --- az ilyen együttműködés azonban a másik létező számára hátrányokkal járhat, mert a teljes rálátás hiánya miatt nem képes a felelős döntéshozatalra és így a teljes szabadság megélésére…

Ugyanakkor egy kisebb mértékű tudatossági eltérés (nem teljesen azonos átlátottság) nem féltétlenül kell hogy akadálya legyen egy további együttműködésnek. Lehetséges ugyanis egy „előkészítő feladat” közös elvégzése által a „kívánatos közös tudatosság” kialakítása [ha azt a létezők közösen felvállalják --- vagyis ilyenkor általában a kisebb átláthatóság által is átölelt feladatot vállalhatnak fel a kapcsolódott létezők, és ezen közös munka során formálódik meg az a bizalom és közös tudatszint, ami már alkalmassá teszi őket kiterjedtebb minőségű együttműködésre is. Ilyen alkalmakkor a kiterjedtebb tudatossággal bíró a legtöbbször egy „tanítás-szerű” feladatban is részt vesz (természetesen ennek során önmaga is tanul)]. Hogy milyen mértékű tudatszint-különbség lesz „előkészítő feladatok” felvállalása által megszüntethető, az majd a gyakorlati megélések során derül ki. Függ attól, hogy mennyire türelmesek egymás irányába a létezők, és adottan sok egyéb más körülmény is befolyásolhatja a megéléseket (fáradtság, egyéniség, bizalom-szint, korábbi közös tapasztalatok stb)…

 

            A „mintha megállna a jelenlét” állapotában tehát (ez lehet egy rövid „pillanat”, ha a résztvevők hasonló tudatosságúak és megfelelően harmonikusak, és lehet hosszabb idő is, ha valami miatt ’illeszkedési nehézség’ észlelhető a létezők között)(véleményem szerint a Földanya meghatározza az „egy-pontban-kapcsoltság” lehetséges leghosszabb tartamát) tiszta átlátáshoz jut minden érintett a kapcsolódás további sorsát/lehetőségeit érintően. Ilyenkor jelenvan egy „óvatosság” --- ez az „óvatosság” [a Belső Mérték szerint] „kiegyensúlyozottan elhatárol-és-összeköt”. Az ’óvatosság’ talán egyfajta „szándék-mentesség”-ként is jellemezhető, melyben ’tiszta láthatóság’ alakul ki, és egyik fél sem törekszik a másik meggyőzésére és/vagy befolyásolására. Ilyenkor – egy „egészséges távolságot megtartva” [ami maga az ÖnMaga MEGTARTÓ Ereje minden érintett létezőnél] – mintha egy „nyitott könyvvé” válnának a létezők önmaguk és egymás számára is egy meghatározott körben, hogy tisztán átláthassák azt, hogy maguk mit adnának és mit várnának az együttműködéstől, ezáltal minden érintett abba a helyzetbe kerül, hogy szabadságával élhessen.

 

            A „mintha megállna a jelenlét” állapotában tehát a tiszta (elvárásoktól és ráhatástól/nyomástól) mentes SZERETET állapota nyilvánul meg, amikor a „szándékok” és „tervek” és „lehetőségek” a lehető legtisztábban felismerhetővé válnak a kapcsolódottak ÖnMaga számára. Ez az állapot nem jelenít meg „teljes összeoldódást” (emiatt jelen van benne egyfajta természetes távolságtartás vagy óvatosság --- mentesen minden félelemtől/bizalmatlanságtól vagy torzító erőtől), mégis megtestesít egy „feltétel nélküli szeretetet és elfogadást”, így „Tiszta Jelenlétet”.

 

            Itt a FÖLDÖN meg kell tanulnunk (fel kell ismernünk) újra a „Biztonság” és „Bizalom” és „ÖnBizalom”, a Feltétel-nélküli-szeretet, Óvatosság és Tisztelet minőségeit, és azt, hogy egy „nyitott kapu” nem yogosít fel arra bennünket, hogy oda berohanjunk vagy elfoglaljuk azt. A „lehetőségek” megélése során teljes tisztelettel szükséges a társaink felé is közelednünk, és meg kell értenünk, hogyan élhetünk újra a harmónia szerint a (társ)teremtőerőnkkel. (1) A „kapcsolódásoknak” és (2) kiegyensúlyozott együttműködéseknek vannak „szabályai” --- és e szabályok nem elsősorban a teremtőerőnk korlátozása miatt vannak, hanem abban segítenek, hogy ÖnMagunk és társaink számára is harmonikusan tudjuk a teremtőerőnket/Jelenlétünket megélni.

 

            Ha a létezők találkoznak egymással, ’rendes körülmények között’ ’megállnak egymással szemben és köszöntik egymást’ (közben ’megnézik’ a másikat: a termetét, arcát, tekintetét, ruháját stb --- a ’jellemzőit’) --- vagyis a „mintha megállna a jelenlét” állapotába helyeződnek. A MEGTARTÓ erő ilyen esetben segít felismerni azt, hogy „az egy-pontból” továbblépjenek-e egy szorosabb kapcsolódásba (beszélgessenek, megismerjék egymást, valamiben egymás segítségére lehetnek-e stb), vagy pedig egy „meghajlás” után szétválnak és megy mindenki tovább a „maga útján”.