|
20120717 - KÉP - és GONDOLATOK (II. rész)
2012.07.17. 10:48
Az írás I. része elérhető ITT.
II.
MEGERŐSÍTÉS
A „Lezárási” Élet-szakaszban lévő létezők
[a FÖLDÖN ez a Rendes Lezárás-és-Kilépés/Kiléptetés ÉLET-Szakaszában lévő Jelenléteket érinti]
ott ahol éppen vannak már nem fogadhatnak magukba újabb minőséget
és nem is bonthatnak ki magukból újabb minőséget
--- hiszen a Lezárás lényege éppen az, hogy egy „addig” megélt minőséget/életformát/megnyilvánulást befejez valaki. Sem a LEZÁRÓ Világnak, sem a Lezárást megélő Léleknek/létezőnek nem érdeke, hogy a Lezárás „zavarossá váljon” és/vagy „elhúzódjon” --- a közös érdek a Lezárás lehető leggyorsabb és biztonságos megvalósulása. [Korábbi írásokban ez a Szabály úgy is szerepel, hogy a Lezárási Élet-szakaszukat élők irányába majd csak a FÖLDRŐL való Rendezett Kilépésük/Kiléptetésük UTÁN lehetséges bármilyen Irgalom vagy Kegyelem megnyilvánítása KRISZTUS által.]
A Lezárást befejezett és a korábbi megtapasztalásából (ezáltal) RENDEZETTEN kilépő/továbblépő Létező
a továbblépésre választott iránynak megfelelő előkészületek után léphet újabb megtapasztalásba,
és majd a választott új megtapasztalásba való Rendezett belépés után
a választott új megtapasztalás által lehetővé tett minőségeit és új minőségeit keltheti életre ÖnMaga által.
OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. július 14., 12.27.
III.
2012. július 15.
Levél-váltásból:
„…az utóbbi napokban (kb. 2 hétben) elég nehéz megéléseim vannak, voltak. A családdal és a múltbeli történésekkel van kapcsolatban, egészen az „egyiptomi korokig”… Már nem sírtam olyan sokat, mint 2 éve, de azért sikerült elkeserednem, „kicsit” megviselt. Amit tudok, hogy a gyökér „ok” elenyészett, vége van.
Úgy érzem néhány dolgot már sikerült megértenem, és letisztult bennem. Arra vártam/várok, hogy a végére érjek, de úgy látom/érzem, hogy hullámzó mintát vett fel, mert amint egy megértés ’beérik’ bennem s ez megnyugvással tölt el, már jön a következő ’próba’/feladat. Igyekszem rájönni, hogy mi is ez…”
Van egy olyan érzésem, hogy bizonyos már-rendezett (Feltisztított, Megtisztított, Harmonizált/Harmonizálódó) élet-területeinkre (talán tényleg a tanulás/begyakorlás/megerősítés okán) mintha vissza akarnának kapcsolódni olyan jelenlétek, akikkel/amikkel a megtisztítás előtti részeinkkel/minőségeinkkel kapcsolódtunk ’annak idején’… [Még teljesen nem értettem meg, de] mintha ’nálam’ is ’kopogtatna’ néha egy-egy ’régi minőség’ vagy ’olyan valaki’ akivel régebben kapcsolatban voltam, de magam a kapcsolódáshoz tartozó sérüléseket/fájdalmakat szeretetben elengedtem, megbocsátással kioldottam magam és a magam lehetőségei által így (’lezártam’).’elengedtem’ a másikat.
Korábbi írásokban is utaltam arra, hogy például a Megbocsátás szívből jövő működtetésével (vagy más szeretet/szerelem módon) az elmúlt időszakban sokan feloldottunk magunkban (kioldottunk magunkból) olyan mintákat, amihez korábban valami fájdalom/teher kapcsolódott, és így ÖnMagunk Szeretet-ereje által kioldottuk magunkat olyan kapcsolódásokból is, amiben már nem fejlődtünk tovább. Az elengedett mintához tartozott régi-kapcsolódásban-volt-’társunk’ azonban (ha maga még nem végezte el az ezen régi közös élet-területhez tartozó mintái rendezését és így a maga lezárását) ’megkereshet’ ’bennünket’ további játszmákra unszolva --- hiszen ’emlékeiben’ a ’társai vagyunk’… A régi társ ’maga rendezetlenségeihez’ azonban magunknak már nem ’kötelező’ visszakapcsolódnunk, és az „egy-pontban-kapcsoltság” kialakulásakor (vagyis amikor most valamilyen ok miatt „egymás látómezejébe kerülünk”), teljes szabadságunkban van eldönteni azt, hogy akarunk-e „újból” (tehát ÚJ) kapcsolódásra lépni vele. Ha azt ’látjuk’, ha azt ’érzékeljük’, hogy jelenleg nem tudnánk a magunk választotta út szerint ’fejlődni’/’kiteljesedni’ egy új (de régi minőségű, magunkban már lezárt/rendezett) összekapcsolódás által, és a régi társ olyan mintákat hordoz, amiket magunk most nem kívánunk már megtapasztalni, akkor „teljes yoggal” elháríthatjuk ezt a kapcsolódást a Szeretet Törvénye szerint.
Ahogyan fentebb is szerepel:
A létezők közötti „egy-pontban-kapcsoltság” kialakulhat olyan létezők között, akik
(1) ténylegesen is első alkalommal kapcsolódnak egymáshoz (tulajdonképpen „addig” nem ismerték közelebbről egymást), de
(2) olyan létezők között is megformálódhat (újra és újra, szükség szerint), akik korábban már kapcsolódtak vagy akár mélyebben együttműködtek egymással, akkor, ha valamilyen „új” együttműködésbe kezdenének.
„Nálam is kopogtattak” mások mellett ’egyiptomi minták’... próbáltam „ráérezni”, hogy mi dolgom lehet(ne) most velük… végig-gondoltam, hogy én megbocsátással, elengedéssel stb már rendeztem magamban azt ami hozzám tartozott... most nem éreztem ’olyan harmóniát’ vagy feladatot, ami új kapcsolódást tenne szükségessé vagy lehetővé… Nyilvánvalóan, ha esetleg még ’tovább kopogtat’ egy-egy helyzet, igyekszem felismerni, hogy mire akarja ráirányítani a figyelmem.
Azt érzem, hogy ha egy (egy-pontban)kapcsolódást nem kívánunk megerősíteni (esetleg egy régi kapcsolódást – ha az a magunk részéről rendesen/törvényesen lezáratott – nem kívánunk felújítani) ahhoz nem kell „magyarázkodnunk”. Fentebb írtam, hogy az „egy-pontban-kapcsoltságból” bármelyik résztvevő azonnal és magyarázat nélkül kiléphet --- hiszen ez az állapot még csak (egy megnyitható kapuként) „lehetőséget mutat” egy kapcsolódás (egyhangú választás esetén) együttműködéssé való elmélyítésére. Amíg az egyetértés nem kezdte el megformálni az együttműködést, addig bárki magyarázkodás nélkül azonnal elháríthatja a kapcsolódás elmélyítését. [Ha azonban az egyhangú döntés következtében elkezdődött egy együttműködés kialakítása, az ebből való „kilépés” már egy rendező „LEZÁRÁST” követel meg!]
Nem vagyunk „kötelezettek” arra, hogy olyan régi társakhoz most „újból” kapcsolódjunk, akik esetleg korábban a „karma” előírásaira hivatkozva „fogva tartottak” bennünket – újra és újra „játszmákat” betelepítve a még közösen vitt életbe.
Az elmúlt időszakokban sok olyan SZERELEM/Szeretet működés éledt fel a „Hazatérést” választott Lelkek Szívében/lényében, amelyek segítségével a „befagyott” kapcsolódásokból és helyzetekből is fel lehetett szabadulni. Ahol lehetséges volt, ott segítséget nyújthattunk egymásnak is, ám ahol a régi társ „nem engedett”, onnan csak „egyedül” tudtunk kioldódni. Mindenki maga dönti el, hogy él-e és hogyan él a megnyílt (elérhetővé vált) megszabadító erőkkel (volt-társainkat nem ’szabadíthatjuk fel’ akaratuk ellenére…) A „saját Rendeződései tekintetében” mindenkinek magának kell meghozni a választásait, és mindenkinek magának kell megtenni a saját lépéseit.
Korábban olyan helyzet is előadódhatott, hogy egy ’mester’ feljogosítottnak tarthatta arra magát, hogy dominánsan rátelepedjen a tanítványnak (szolgának) kiszemeltre... most újra el kell sajátítanunk az „egészséges távolság-tartást” a KAPCSOLÓDÁSOK kialakításakor (egy-pontban-kapcsolódás állapotában) és tisztelettel kell viseltetnünk az EGYÜTTMŰKÖDÉSEK egyéb idejében is.
Meg kell találnunk a kapcsolódásaink alakítása és működtetése során azt a természetes és „egészséges” „távolság-tartást”, amikor „meghagyjuk a másik szabadságát”, a „közösen vitt részekben” pedig megéljük a természetes „egységet”. Reményeim szerint gyorsan elsajátítjuk a „helyes mértéket”, és talán azok számára sem lesz ez túlságosan nehéz, akik valamilyen „alávetettséget” éltek meg (esetleg mások fölé rendelték önmagukat) vagy „áldozati minta” szerint szolgáltak korábban… nyilvánvalóan egymás segítségére lesznek azok, akik az elkövetkezőkben közös úton haladnak…
Az elmúlt években én is dolgoztam olyan élet-területemen, amihez kapcsolódni éreztem „egy-egy régi társat”, akihez tisztelettel és szeretettel viszonyultam és viszonyulok, akkor is, ha valamiféle „cserbenhagyást/igéret-szegést/bántást” érzékeltem az irányából. Amennyire tudtam „megértettem” ezt a régi (egyébként mély fájdalmakat hordozott) helyzetet és teljes megbocsátással léptem tovább belőle.
Talán érdemes lehet (fokozottabban) odafigyelnie azoknak, akik a „mágia” által érintettek voltak [és a MAG-Létezőknek]: bár a nem teljesen tiszta mágia működtetői a „hatalmukkal” már nem élhetnek a régi kiterjedt módon, mégis vannak olyanok, akik egyes régi ’bejáratott’ szálakon/módokon vagy teljesen még ki nem tisztult mintákon „mintha” mozgatni/befolyásolni, „irányítás alá vonni” próbálnának embereket. Talán azért engedi ezt meg (vagy mutatja meg) egy szűk körben a Földanya, hogy megtanuljuk felismerni és tudatosan kezelni/elhárítani az elterelő jellegű próbálkozásokat.
A „mágia” félrevezető (a saját minőségtől elterelő!) főbb módszerei között szerepelt (1) a „hamis eufória” megjelenítése, majd ha ez nem volt elégséges, akkor (2) félelem-felpiszkálások történtek, (3) „súlyos csapásként” pedig „bénító/mély bűntudatot” építettek fel.
Az „elterelésre irányulásokat” meg kell tanulnunk felismerni, hogy szükség esetén kivédhető legyen az elterelés. [Valószínűleg nem okoz nagy nehézséget az elterelő irányulások felismerése akkor, ha a „Belső Mérték” megfelelően működik, és a Lélek megfelelően figyel az Önnön Belső Jelzőrendszerére.]
Az elterelő próbálkozások a „Jelentől” és az „Önlényegtől” igyekeznek elfordítani a figyelmet azzal, hogy „nagyon hasonló” (rezonáló) minőségeket (akár kreált feladatokat) „tesznek a Lelkek elé” (hogy arra fordítsák a figyelmet és teremtőerőt/időt, ne a maguk világát/meglátásait ismerjék fel, hanem megszabott gondolatokat emésztgessenek...) Az elterelés fordulhat a „múlt” és a „misztikum” vagy a „távoli jövő” felé, látszólagos (igazság-részeket is hordozó) „magyarázatokat” ad vagy „nagy felfedezéseket (vagy ’leleplezéseket’) tesz”, irányulhat „kifelé a FÖLDRŐL a világűrbe vagy Égi segítők felé” „feladatot és fontosságérzetet adva”… irányulhat az elterelés [most mintha ez erősödött volna fel] a „legféltettebb kincseink”-hez kapcsolódva [például nagy támadás készülését jelzi ezek ellen és meghatározott (megvásárolható vagy pontosan előírt tudományos) módszerekkel tenni kell ezek védelme érdekében]…
IV.
MEGERŐSÍTÉS
[A Törvények alapján „magától értetődő”]
A Lezárási Élet-szakaszukat élő Jelenlévők
nem létesíthetnek a Lezárási folyamatuk során új kapcsolódásokat.
Új [különösen „építő” jellegű] kapcsolatokat
majd csak a Lezárási folyamat rendes befejeződését követően alakíthatnak ki ezen létezők,
amikor elkezdik a választásuknak megfelelő új élet-formába való beigazodásukat.
„Úgy tűnik”, hogy a FÖLD (Földanya) jelenleg egy „biztonsági működést” vezetett be a FÖLD MAGA Rendes Lezárási és Kilépési/Kiléptetési ÉLET-Szakaszában haladó létezők lényét érintően. Vagy „általános bevezetésre” szánja ezt a Földanya, vagy csak azok esetében alkalmazza, akik (előéletükre és/vagy jelenlegi mintáikra figyelemmel) „veszélyt” jelentenek (mert mások irányába zavaró hatásokkal élnek)… Az is lehetséges, hogy a Földanya azért készítette elő ezt a működést, hogy SZÜKSÉG esetén azonnal kiterjessze...
„Kép”-ként valamelyest úgy jelenítődött meg ez a „biztonsági okból” működésbe hozott változás, hogy a Lezárási Élet-szakaszba lépett FÖLDÖN Jelenlévőben „megváltozott a csakrák természete”.
A „csakrák” a Jelenlévőkben „kapcsolódási élet-területek”, amelyek harmonikus működtetése által válik képessé a Lélek kiegyensúlyozott Építő jellegű teremtő kapcsolódásokba lépni a maga Világában/világával.
Mivel a LEZÁRÁSI Élet-szakaszba lépett létezők közül nem mindenki tartja be a rá vonatkozó Rendelkezéseket (vagy pedig valamilyen ok miatt „zavarodott”), és ma is vannak közöttük, akik különféle „zavaró minőségek” előállításával és továbbításával kísérleteznek, meglátásom szerint a Földanya/FÖLD egy sajátos „átalakítót” vagy „beszűkítőt” (így sajátos táplálási módot) vezetett be a LEZÁRÁSI Élet-szakaszukat élők lényében. Ez nem veszélyezteti az „életüket”, viszont az „elváltoztatott (jelentősen beszűkített) kapcsolódási rendszer” (1) mind a LEZÁRÁST megélők számára, (2) mind a FÖLD Rendes ÉPÍTŐ ÉLET-Szakaszában haladó Lelkek/Jelenlévők számára „FELISMERHETŐEN”, „határozottan erősen ” jelez, ha valamilyen okból „egymáshoz túl közel” (vagyis az „egy-pontban-kapcsolódás”-t közelítő helyzetbe) kerülnének.
[A KÜLÖNBÖZŐ ÉLET-UTAT-VÁLASZTOTTSÁG miatt közöttük nincsen helye a kapcsolódás kialakításának, nincsen helye az „egy-pontban-kapcsoltság” állapotába kerülésnek sem („azonnal haladjon mindenki tovább a maga választotta úton”).]
Elképzelhetőnek tartom, hogy a „határozottan erős jelzés” megnyilvánulhat „erős rossz érzetben” (például émelygésben, hányingerben, „égető” vagy „hideg” érzet a bőrfelületen, átmeneti bőr-kiütés, ’szúrás’-jellegű érzet…) Meglátásom szerint a Földanya a MAGA Létezői együttműködésével még talán most rögzíti vagy finomítja azt, hogy (sérülések kialakulását megelőzendő) milyen „HATÁROZOTT JELEK” érzékeltetése által lehet biztonságossá tenni a FÖLD MAGA Építő ÚTJÁN haladó Lelkek érzékeléseit akkor, ha a közelükben valamilyen különös ok miatt egy olyan minőség vagy Jelenlét jelenne meg, aminek megtapasztalását a Lélek nem választotta a maga számára (és emiatt a Lélek nem rendelkezik a tiszta és pontos felismeréshez/azonosításhoz/átlátáshoz megfelelő tudással és képességekkel).
A LEZÁRÁSI Élet-szakaszukat élőkben megnyilvánult vagy megnyilvánul(hat)ó „csakra” (a rendes kapcsolódást biztosító élet-területek) „átalakítása” olyan jellegű, mintha a Földanya a Lezárási szakaszba belépőkön „más fajtára cserélné ki a csatlakozó aljazatot és dugókat” (ezáltal a Lezárási Élet-szakaszát élő nem tud már visszakapcsolódni az ÉPÍTŐ Élet-szakaszban haladókhoz, hiszen „csatlakozási pontjaik” különböző minőségűek…) Képként úgy is megjelenhet ez, mintha a létezőkben a maguk „Belső Mértéke” [Megtartó vagy Rendező ereje] további „gyűrűkkel” szorítaná le a csakrák működését, és így a csakrák már nem gömbként vagy „tölcsérként”, hanem csak vékony szálként vagy csőként működnek.
A „különböző minőségeknek” rendes körülmények között már az „egy-pontban-kapcsolódás” kialakítására sincsen lehetősége, esetleges erre irányulás (reményeim szerint) erőteljesen/határozottan felismerhetően jelez minden érintettben: „nincs helye kapcsolódás kialakításának”.
V.
1./
Meglátásom szerint a Földanya a MAGA MAG-Létezői irányába (megerősítő gyakoroltatás céljával) a FÖLDÖN „eddig megnyilvánult” zavaró (akár megosztó mintájú) helyzeteket is felmutathat --- azért, hogy a MAG-Létezők képesek legyenek beazonosítani/felismerni és helyesen kezelni ezeket. El kell sajátítani azt a képességet, hogy a zavaró hatások érzékelése közben is tudatosan meg tudják tartani a maguk kiegyensúlyozottságát és ’kristályos tisztaságát’, hogy ilyen helyzetekben is képesek legyenek tisztán felismerni ÖnMaguk és a Földanya vezetését (van-e az adott helyzettel/minőséggel kapcsolatban adottan valami tennivaló).
2./
Néha (ma már inkább csak kivételesen/ritkán) „Búcsúérintést” is érzékelhetnek a FÖLDÖN Jelenlévők (akár MAG-Létezők).
A „Búcsúérintésekről” egy korábbi írás-részlet:
20110927 - Inkább érdekességként - MAGOKNAK, azoknak akiket érinthet - és néhány megátás.:
„…inkább csak egy érintés erejéig – megjelent egy „madár jellegű fej” (kb szív-tájéktól felfelé „látszott” a lény alakja). Nem tudtam egyértelműen „madárként” azonosítani még külső megjelenése alapján sem, hasonlított a megjelenés az alábbi képekhez. (…)
A „lény” „felső részének” megjelenése meglátásom szerint két dologra utalhat (vagy az egyikre vagy a másikra, esetleg a két dologra együttesen). A ’lelki/szellemi rész’ megmutatkozása utalhatott arra, hogy (1) e Lény vagy „Család” eddig inkább szellemi megtestesülésben volt jelen a Földön, de utalhatott arra is, hogy (2) már ténylegesen Kilépett a FÖLDRŐL vagy éppen a Kilépés életszakaszában van. Talán ez utóbbi minősége miatt éreztem inkább a megjelenését egy olyan érintésnek, mint amelyről a 20110923 – Levelek… című írás 6. oldalán írtam:
Egy érdekes dologról szeretnék még érintőlegesen írni, ami akár sokakat is ÉRINTHET.
Valóban csak egy „ÉRINTÉSRŐL” van szó, és a legtöbb esetben még a tudatosításra sem lenne szükség --- mégis lehet, hogy egyesekben valamilyen „tudati” megjelenéssel is járhat.
Ez az ÉRINTÉS véleményem szerint összefüggésben van azzal, hogy a FÖLDÖN a Rendes Lezárás és Kilépés/Kiléptetés Élet-szakaszában járók közül egyre többen választották és választják a KRISZTUSI-ÉS-TEREMTŐATYAI-ÉS-ANYAI IRGALOMMAL és KEGYELEMMEL való Világból/VILÁGBÓL való továbblépést, és akik „KÖVETIK” a KRISZTUSTÓL kapott „útmutatást”, azok egyes esetekben (az előrehaladásukhoz igazodóan, a maguk útjának részeként) „könnyítéseket” (például FELTISZTÍTÁST) kaphatnak. Ez azzal is járhat, hogy egy
„gyors végigvezetést” kaphatnak bizonyos „ELVARRATLAN SZÁLAIK” Rendes Lezárásához.
Ilyen „elvarratlan szál” lehet például egy hirtelen megszakadt párkapcsolat vagy megszakadt feladat-teljesítés (meglátásom szerint az is lehetséges, hogy a FÖLDÖN kívül más-Világban-volt-ilyen-elvarratlan-szál is RENDEZÉSRE/Rendes-Lezárásra kerülhet a FÖLDÖN megélt Rendes Lezárás során!).
Az ilyen LEZÁRÁS esetén
lehetséges, hogy a Kilépésre váró [egy megfelelő helyzetben] a volt társával együtt
[’szertartásosan’ vagy akár jelképesen] végigvezetést kap a közösen megtervezett útjukon/feladatukon,
és a végigvezetés „végén” „Szeretetben/Rendesen elválnak”.
Olyan is előfordulhat,
hogy amennyiben az egyik érintett „magában” már elvégezte a Rendes Lezárást,
de a másik érintett még csak most zárja le magában ezt a korábban megszakadt kapcsolatot vagy folyamatot,
akkor a most Lezáró társ egy „rövid és gyengéd búcsúérintéssel” „megkeres(het)i a korábbi társát”.
VI.
2012. július 16.
Levél-váltásból:
[Közel egy éve eljutottam oda, hogy teljes szívből bocsánatot tudtam kérni egy családtagomtól – ezt szóban is kifejeztem felé, és én is meg tudtam bocsátani neki…] „Azóta is még továbbfejlődött bennem az Őiránta érzett megértésem, elfogadásom, saját életemmel kapcsolatos tapasztalások elfogadása, az, hogy én kértem a tapasztalásokat, hogy fejlődhessek.
Ezek után nem rögtön, de egy levélváltás után (…) Ő is bocsánatot kért… de én ezt nem éreztem olyan mérvűnek és szeretetteljesnek, mint ahogyan azt én tettem.
Ezek után próbált ő is közeledni felém találkozási szándékkal… de én nem éreztem, hogy változott volna a helyzet az irányomban tőle, és úgy éreztem, nekem ez a kapcsolódás nem építő jellegű tovább, és többet egyenlőre nem tudok tenni. Egyszerűen nem volt kedvem így többet vele találkozni, és további játszmákba belemenni, mert úgy éreztem továbbra is a régi minta szerint működik, hiába árasztottam felé a szeretetet.
Most patthelyzetet érzek, pedig tudom, hogy nagyon fáj neki, hogy ilyen messze vagyunk egymástól.
…tudok-e tenni valamit, vagy az Ő következő lépése a mérvadó, vagy lezárult köztünk egy kapcsolat, és tudunk-e újat kezdeni (amihez egyébként túl fáradtnak éreztem már magam és nem éreztem Őt még érettnek rá..)?”
Gondolataim:
„Csak mert valaki nem úgy szeret téged ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével!”
Egy lehetséges (megnyílható, elmélyülhető) kapcsolódást (az egy-pontban-kapcsolódás megformálódásakor) nem elsődlegesen a másik fél lépése határozza meg, hanem az, hogy ÖnMagam mit érzek, mit látok át abban a pillanatban. Felismerek-e SAJÁT MAGAMBAN egy olyan helyzetet vagy lehetőséget, amiben ÉN MAGAM léphetnék/tehetnék --- a magam örömére és a társam örömére (és ezáltal felismerek-e egy olyan lehetőséget, amiben „én-és-a-társ”, vagyis „MI” együtt tehetne meg bizonyos megéléseket).
Ebben a „Magunk Belső Mértéke” igazíthat el bennünket [és meglátásom szerint ez a „Saját Megtartó Erőnk” minőségének vagy jelzésének az érzékelése/felismerése]. Meglátásom szerint, amikor valaki (akit korábban nem ismertünk, vagy a korábban ismert társaink esetében akkor, ha egy újabb „közös megélés” nyílhatna meg a számunkra) az „érzékelési mezőnkbe” kerül, figyelnünk kell a bennünk megjelenő gondolatokra és érzésekre, újra meg kell tanulnunk a „Belső Mértékünk” jelzéseit felismerni és értelmezni. A „gyakorlás” hozzásegít annak tudatosításához, hogy amikor találkozunk valakivel, akkor mi magunk ÖnMagunkat „tisztán mutassuk meg” és ezáltal is (!) képessé váljunk a kapcsolódott társat „tisztán érzékelni”. Ennek „begyakorlása” „biztonságot” (tiszta pontos érzékelést) adhat magunknak, és az „ÖnMagunk tiszta felmutatásával” segítjük a társat is, hogy tiszta képet érzékelve rólunk maga is „biztonságot” megélve legyen jelen…
„Befelé” figyelve, ha azt érezzük, hogy „nincs kedvünk” egy kapcsolódás elmélyítéséhez, akkor az egy adottan meglévő „nem-illeszkedést” mutathat fel: lehet, hogy mi magunk élünk meg egy olyan változást, amelyet adottan megzavarna a társsal való kapcsolódás elmélyítése, vagy éppen a társ hordoz egy olyan mintát, ami miatt még nem tudnánk mindkettőnk számára építő kapcsolódást kialakítani. A „belsőre” és a „társra” is figyelés (tudatosan gyakorolva, tudatos figyelemmel megélve) egyre finomodó „Belső Jelzőrendszer” kialakításához vezet. Ez a „(figyelmesség) gyakorlás” talán abban is segíthet (tudatosan figyelve arra a helyzetre, amikor „egymás látómezejébe kerülve” az „egy-pontban-kapcsolódást” éljük meg), hogy „rögzítsük magunkban” ismét a maga helyén a „tiszteletet”, és az „óvatosságot” (az „óvatosságot” abban az „egészséges” értelmében megjelenítve, amit már korábban említettem: tiszteletben tartom a másik szabadságát, nem irányulok felé olyan formában, amivel megsérthetném vagy megbánthatnám).
Az írás befejezése a III. részben olvasható. A III. rész elérhető ITT.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
