|
20120724 - Gondolatok MOSTANRA (II. rész)
2012.07.24. 22:30
Az írás I. része elérhető ITT.
Erről egy 2009-es írásban így írtam (az elmúlt napok lejegyzéseire figyelemmel ma már talán jobban érthető):
20091011 - AZ IGAZ HANG, IGAZ SZÓ - HATHOR:
„…az Ember (is) itt E Földön tulajdonképpen „Lélek”. Lélekként születik meg a testében, amely test a számára lehetővé tesz
– bizonyos általa választott megtapasztalást,
– elkülönülést és kapcsolódást,
– egyes „mesterségekben” való elmélyülést, azok elsajátítását.
A test önmagában csak „otthon”, „forma” és eszköz, nincsen „önálló” élete, gyakorlatilag a Lélek „építi MaGa köré” a Földanya Áldásával és [a FÖLD és ÖnMaga] Rendjének megfelelően. A Lélek egy-egy „életére” felépít egy „otthont”, felvesz „egy ruhát”, melyet élettel tölt meg, hogy megtapasztalja az anyagba „költöző” életet.
A Lélek E Földön csak az E Föld által adott testében tud úgy megjelenni, hogy az itt ugyancsak hasonló testben élőkkel közös tapasztalásokat szerezzen.
A Lélek csak a teste használatával tud E Föld anyagából (és rezgéseiből, energiájából) előállítani valami Újat, Yobbat, valami másokat és ÖnMagát is gazdagító Szépet.
A „test” „kell” a Lélek számára, hogy E Földön egy bizonyos módon „Ható” Élőként megjelenhessen, és hogy „testi életében” kapcsolódhasson és teremthessen. Nagyon fontos TUDNI tehát, hogy a „test” a „Lélek otthona/ruhája/eszköze”, mely ezen a Földön lehetővé teszi
– a [Tudást gyarapító] tanulást és tapasztalásokat,
– az elkülönülést és a társakhoz való kapcsolódást,
– és a közös teremtéseket.
(…)maga a „kommunikáció” nagyon szegényessé lett az utóbbi néhány ezer évben.
Kommunikáció alatt itt most azt értjük, hogy
az emberek elfeledték és elhagyták az „igaz-szólást”,
a szív-szerinti közlést/kapcsolódást,
és a Lélek által felépített test fölé még további álarcokat vettek fel, hogy ne legyen „látható” a valódi lényük. Vannak ennek természetesen okai, amik ezt „szükségessé tehették”, ennek vizsgálatába nem kezdünk bele, csak azt erősítjük meg, hogy
A LÉLEK ÁLTAL SZERVESEN FELÉPÍTETT TEST „FÖLÉ”
az emberek „mesterséges” építményeket vagy takarókat növesztettek [vagy vonzottak be],
és ezek megakadályozták a korábbi „szív-látásokat/hallásokat/megnyilvánításokat”.
Mindez odáig vezetett, hogy a Lélek egy idő után már nem csak a „többieket” „látta” egyre „homályosabban”, hanem „saját magát” is, és
az ÖnMaG feledésével egyidejűleg elkezdte magát azonosítani az álcákkal,
amiket magára vett, vagy amiket mások helyeztek el tudatában/tudattalanjában vagy közelében.
Nagy különbség van természetesen az ember által „magára vett viseletek” között abból a szempontból, hogy amit „HORD” azt MAGA KÉSZÍTETTE-E (saját „rezgései által” MaGához teljesen igazodóan a természet nyújtotta tudásból és anyagokból!), vagy pedig „mások által” készített holmikkal veszi-e körbe magát, melyek tükrözhetik „ízlését”/választását vagy vágyát, de elfedhetik a Valódi „világát”.
[Ezt a fenti mondatot „szó-szerint” és „átvitt” értelemben is értjük.]
Amikor egy közösség a természetes tudásával készíti el az őt körbevevő tárgyakat/formákat azon anyagok és lehetőségek felhasználásával, melyek számára könnyen (vagy épp nehezebb, de saját munkával) elérhetőek, akkor az azokból készített hol-mi-k és tárgyak legtöbbször hűen tükrözik az egy-én és a közösség/nép „lelkét” is, „ügyességét” és „Mester”-ségét is.
Az ilyen (természetes) közösségekben sokkal természetesebben és igazabban képes a Lélek is megnyilvánulni a testi valójában, és sokkal kisebb a szükség és lehetőség is a mások és a saját lény félrevezetésére.
Ha körbenéztek ma az otthonaitokban, akkor szinte alig találtok már magatok vagy szeretteitek által saját munkából és saját magatok által gyűjtött vagy készített „anyagból” készült (használati és díszítő) tárgyakat, ez pedig azt jelenti, hogy olyan életet éltek, melyben „rengeteg” „tárgy” takarhatja/torzíthatja el a valódi ÉN-etek [Én-képetek]. Tükrözheti, megjelenítheti otthonotok mindazt, amire vágytok és amit szeretnétek, ám nem tükrözi azt hűen, hogy TÉNYLEGESEN KIK Vagytok, és Mire vagytok képesek.
Észrevehettétek talán azt is, hogy amit Ti MaGatok készítettetek vagy „gyűjtöttetek” [a természetben], annak számotokra is „nagyobb a megbecsülése”, hiszen „egy személyes részetek” ott van „benne”,
ténylegesen tükrözi/megjeleníti TÉNYLEGES TEVÉKENYSÉGETEKET, ÉN-eteket,
és azt a szeretetet és tudást, amely a megalkotására vagy begyűjtésére vezetett.
Yobban vigyáztok talán arra a ruhára, amit Ti Magatok varrtatok vagy hímeztetek, vagy esetleg egy számotokra kedves családtagotoktól érkezett. Yobban megbecsülitek azt a gyümölcsöt vagy más terményt, amit Ti magatok neveltetek vagy szedtetek. Nagyon egyszerű dolgok és összefüggések ezek, és hasznos lehet, hogy ha ezt a „tudatotokkal”’ is megértitek.
A „mesterséges” és „mások” (főleg a gépek által) „gyár”-tott „tucat-termékekkel telezsúfolt” élet megjelenése természetesen odáig vezetett, hogy a „készen kapott” dolgok között a Lélek már a Saját Maga Igaz Hangját sem tudta kellően megnyilvánítani, majd „idővel” (mert hogy amit nem használunk, az elenyész) „megsüketült” és „megnémult”. Különleges tapasztalás volt ez itt a Földön, ami azzal függ össze, hogy a „Lélek természetes hangja” nem tudott áthatolni a „mesterségesen felépített termékeken és falakon”[korábbi írásban „páncélként” vált érzékelhetővé], hiszen
„Eredendően” a Lélek
csak a Saját Maga által felépített „anyaggal” „szerződött és Rendeződött”,
a Maga „teste”, és a „Maga teste által megformált” az,
melyet „személyes Rezgésével és Hangjával ÁtHatott”.
[Saját testének „anyagával” és a „Maga teste/munkája által megformált anyaggal”
közvetlenül „tud” kommunikálni a Lélek,
hiszen az az adott életre vagy egy időre „személyes részévé” lett!]
Amikor a Lélek nem képes kellően megnyilvánítani az őt körbevevő anyagi világban
a Benne hordozott (Eredendő) Sz-épséget,
akkor abból a „bezárt” életéből „kiutakat” keres.
Ha a Lélek a Magával hozott erejét „csak” az „önfenntartásra” kénytelen fordítani, és nem képes a Maga Szépségét kibontani, akkor „börtönéből/bezártságából” szabadulni igyekszik, és ezt sok esetben eddig csak a tényleges távozásban, a halálban lelte meg.
Ha volt valami esélye annak, hogy ha magát nem is, de talán gyermekeit vagy szeretteit hozzásegítheti a Szépség megéléséhez, akkor a Lélek „megpróbált maradni”, bízva abban, hogy majd ha egy másik életbe visszatér, akkor számára is megnyílik a Szépség megnyilvánításának az útja.
Sok Földi szülő hozott és hoz ilyen Áldozatokat a Gyermekeiért és „A GYERMEKÉRT”, Aki talán majd újra megszülethet Benne is.
Sok [Küldött és SzeRves] Létező „Lelke” hozott ilyen Segítő Áldozatokat az elmúlt néhány tízezer év folyamán, és ennek bizony „lenyomata”, „emlékképe” van a Szívben és Lélekben. Sok szülő és gyermek élte meg így a „Lélek bukását”, amely tulajdonképpen nem más, mint hogy a Lélek a megtestesült formájában nem tudta megjeleníteni (a Maga és mások számára is) a MAGÁBAN hozott és hordozott YÓ-ságot, Sz-ÉP-séget. Újra és újra leszületett a lélek, és „terhei” (fájdalmai és sérülései) gyakran növekedtek. Olyan „szerepeket” vett fel és hordozott magában, melyek „mások alkotásai” voltak, „idegenek” voltak a lényétől és rezgéseitől, és sokszor nem volt képes a Lélek megbirkózni ezek levételével, és ÖnMaGa megjelenítésével.
Most egy olyan különleges korban és kor-fordulóban él a Földi ember, amelyben
lehetőség van meglátni
a magára/magába és maga köré „aggatott/begyűjtött” idegen mintákat,
áttekintheti
a „lényébe befogadott” és „lényéhez kapcsolt” minden Mintáját („ruha-darabját”),
és
„Ítélhet” felettük:
Magáénak ismerheti el,
vagy pedig levetheti MAGáról végleg.
Ennek a „MegVilágításnak” [MAG-Világításnak] jött most el az ideje:
felnyílnak a szívnek/Léleknek megfelelő Valódi és Igaz Látások, szembesül a testében élő Lélek a magára/magába/maga-köré gyűjtött Mintákkal/Formákkal, és ezeknek megfelelően, A MAGA TISZTA, ÚJRA MEGNYÍLT SAJÁT LÁTÁSA szerint ítélhet Maga és „Mintái” [Tapasztalása által begyűjtött teremtményei/teremtései] felett.
Ahhoz, hogy a [testében élő!] Lélek elvégezhesse az „Ítélést” SAJÁT Maga felett,
LÁTNIA kell újra és Tisztán ÖnMagát,
és mindazt, ami sérüléseihez és/vagy terheihez, nehézségeihez vezetett.
Ez az a Folyamat, amelyet mi (is) úgy nevezünk, hogy a Szív-szerinti Látások megnyílása, vagy kissé más megfogalmazással a Tiszta és Igaz Szív-Utak Megnyílása…” Eddig a régi írás-részlet.
A Földanya és KRISZTUS jelenleg KÜLÖNLEGES  „eszközökkel” [például az IRGALOM Erőivel] is segítheti szükség esetén a „Tiszta Rálátást” a saját Életre!]
20120723 - A MEGTARTÁSról és FONTOSSÁGOKról:
Ugyanis a „család” „szeretet-kapcsolódásokból” épül fel,
és a társak (és természetesen az ÖnMag és ’EREDŐ’) felé megnyilvánított szeretet-minőségek
(figyelem, segítség, támogatás, megbocsátás, öröm kifejezése/megélése stb)
ELŐHOZZÁK az ÖnLényeget!
A „társak” felé is megnyilvánuló
és így (a létezőből, ÖnLényegéből, Szívéből) „kiáradó” Szeretet-minőségek
elkezdik előhozni újból a felszínre a Belsőből
(1) az eddig nem működtetett vagy ’elfeledett’ ÖnLényeget,
és természetesen azt is,
(2) ami ’eddig’ valamilyen ok miatt elfedte vagy elzárta ezeket a felismeréstől és megnyilvánítástól.
Felszínre jöhetnek a Szeretet Tisztító Ereje által
fájdalmak, félelmek és düh, a kétségbeesés és még sok más olyan „nehézség” [például „pecsétek”](ezen írásban ’fájdalmasság’-nak nevezem ezeket),
amit a Szeretet [az ÖnLényeg] már nem ’akar’ tovább teherként vagy zavarként/méregként megtartani/vinni.
„Figyelve”
a Belsőből előjövő Valós ÖnLényegünket
és
az idők folyamán magunkban összegyűjtögetett ’fájdalmasságokat’
’láthatóvá válik’,
hogy „minek adtunk helyet eddig az életünkben”, mi foglalta le vagy mi igyekezett maga alá gyűrni a teremtőerőnket,
és
szabadságunkban van meghozni a döntést abban a tekintetben,
hogy a ’fájdalmasságokat’ ÖnMagunkból kiemeljük és ’elengedjük’:
’semmivé tesszük’ gyakorlatilag azáltal,
hogy ÖnMagunkból ezeket már nem tápláljuk és nem tartjuk/raktározzuk ezeket tovább.
Az ilyen tudatos választással
(miután „ránéztünk” e ’fájdalmasságokra’ és felismertük ezen részünk (!) természetét/minőségét, majd meghoztuk a döntést, hogy ezeket többé nem tápláljuk, nem építjük, nem tartogatjuk magunkban)
a ’fájdalmasságainkat’ nem szórjuk szét teherként vagy szemétként a „környezetünkre” ,
hanem az előző írásban említett TeremtőÖrvényhez hasonló megtisztító működésnek
(’forrás-erőnek’)adjuk át.
Képként vagy fogalomként valóban úgy közelíthető meg valamelyest ez a „semmivé tevő elengedés”, hogy egy Lélek tudatos döntést hoz abban a tekintetben, hogy tovább már nem kíván ÖnEreje által táplálni/építeni (megnyilvánítani) [és magában megtartani] egy mintát, amely addig a lényének egy (rejtett vagy felszínen lévő) részét alkotta. A „valóságban” pedig mindez azon az egyszerű módon nyilvánul meg, hogy ha gondolati képként, tettként vagy érzelmi tölteként/minőségként „megnyilvánulni indulna” egy „tovább-vitelre nem választott minőség”, a tudatos jelenlét által „nem adunk magunkból erőt” a megnyilvánulásához. Ha egy „indulati töltet” „indulna el megnyilvánulni”, felismerve annak a természetét, „visszaszorítás helyett”
„önmagunkból való hozzáadás nélkül” egyszerűen „elengedjük”
és ezáltal e minőség „semmivé lesz”.
Ahogyan tisztulnak a Lelkek Belső Erői/Minőségei és ezáltal tisztábbá válik a „közös Élet-tér”, egyre könnyebbé és természetessé válik a Lelkekből Magukból megnyilvánulni induló ÖnLényeg és Szeretet tudatos felismerése és a Lelkek „lényéből” felszínre kerülő egyéb „teher” vagy ’fájdalmasság’ felismerése, és ezáltal a Lelkek számára tisztán láthatóvá/felismerhetővé válik az is, hogy minek a megnyilvánításához adjanak „Erőt ÖnMagukból”, és mi az, amit ÖnMaguk Szeretet-Ereje csak mint „elengedésre jelentkezett részt” hoz felszínre, és amit így „ÖnErő hozzáadása nélkül csak engedni kell hogy semmivé legyen”.
A „saját teremtése” felett/felől mindenki maga szabadon dönt!
[Tudatos ’gyakorlással’ könnyen elsajátítható: egy minőséget felismerek magamban, és ’tudom’, hogy sem érzelmi, sem gondolati, sem tett-erőt nem kapcsolok hozzá ÖnMagamból, „egyszerűen csak elengedem, és ezáltal megszűnik létezni” [Ha ’gondolkodnék rajta’ vagy „érzelmi töltéssel” engedném el, akkor valamiféle ’létezésként’ indulna el tőlem, és idővel vissza is térne hozzám, a ’teremtőjéhez’. De „ÖnErő hozzáadása nélküli tiszta elengedéssel” „egyszerűen csak semmivé lesz”.]
 OmMÁÁTRé~KJ
Az írás folytatódik a III. részben. A III. rész elérhető ITT.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
