Az írás I. része elérhető ITT.

Mindig van olyan ÉLET-Területe és/vagy EREJE/MINŐSÉGE a FÖLDNEK,

amely adottan/éppen valamilyen változást/átalakulást él meg.

Az ilyen éppen Változó/Átalakuló ERŐHÖZ/MINŐSÉGHEZ általában

Természetes és szoros Kapcsolódásban/Együtthatásban mindig megformálódnak olyan „anyagi hordozók” és Táplálóerők (anyagilag is megjelenő Minőségek – például meghatározott formát vagy színt vesznek fel bizonyos ásványok vagy növények stb),

amelyek nagyon pontosan követik [= Magukban megjelenítik, Magukban követik!] az adott ERŐ és MINŐSÉG Természetes Átalakulását.

Azok a Lelkek, akik a maguk választotta TÖRVÉNYES Megtapasztalásában kapcsolódnak [Együtt-Hatásban vannak] azzal az ÉLET-TERÜLETTEL, amely éppen a változását/átalakulását éli meg,

általában „különleges” módon elkezdenek vonzódni azokhoz az „anyagi hordozókhoz” vagy Táplálóerőkhöz,

amelyek a változás alatt álló ÉLET-.terület változó Mintáit pontosan követik-és-megjelenítik.

A Lélek „csak addig” vonzódik „különlegesen” ezekhez az anyagi hordozókhoz

(például csak addig eszik egy bizonyos növényt, vagy addig tart a maga közelében bizonyos kristályt vagy ásványt),

amíg saját Magát áthangolja arra (’megtanulja’),

hogy már az anyagi minőség közvetítése/EgyüttHatása nélkül is közvetlenül képes legyen érzékelni és helyesen értelmezi a változásokat és a változások által érintett ERŐT és MINŐSÉGET [akár éppen változó ’TUDÁST’].

Ha a Lélek ÖnMagában kialakította a megtapasztalása Irányában őt a továbbiakban már biztosan vezető Érzékenységét és Érzékelését,

akkor a már szükségtelenné lett „Táplálóerőt” „elengedi a Lélek”

(és a Lelket is elengedi az addig segítségére volt Minőség),

és a Lélek pontosan érzi azt is, hogy már a továbbiakban az adott Tápláló/segítő-erőt Táplálék formájában nem szükséges magához-vonnia.

            Említettem, hogy amikor a Lélek a „HAJNAL” [majd később a „SZŰZ”] Élet-Szakaszában felépíti az anyagi-megformált Testét, akkor nem csak a „kézzel-is-fogható”-anyagi-testét építi fel a Lélek, hanem

van a Lélek adott Testi/anyagi Életének/Minőségének olyan megnyilvánult (tehát anyagi!) része is,

ami kézzel nem fogható

és anyagisága néha még a Lélek számára is csak alig érzékelhető.

A Lélek Természetes Megszületése előtt felépített „anyagi Testének” van egy olyan része,

amely tulajdonképpen „MAGA-A-Földanya” [„MINDEN-és-YO”-sága],

a Földanyának a Lélek adott-Életében-lévő-Közvetlen-Jelenléte.

Mivel MAGA a Földanya „nem/sem tud MAGÁRÓL végleg leválasztani semmit ami a Természetes ÖN-Lényege”,

így nyilvánvalóan csak EGYÜTT-HATÁSBAN tud Jelenlenni a Lelkekkel

[Szabad Kapcsolódásban és/vagy a Lélek tudatos választásának/kérésének megfelelően Szorosabb Együttműködésben és/vagy EGY-ként].

Azt is említettem, hogy

a Földanya különlegesen fontosnak tartja

a Lelkek Szabad Fejlődését és Szabad ÖnMegismerését és Szabad ÖnKiteljesítését,

és így a Lélek és a Földanya Természetes Kapcsolódásának mélysége/milyensége/kiterjedtsége/szorossága/tartóssága

nagyban függ a Lélek saját választásától

(hogy mit és milyen mélységben kíván megismerni/megtapasztani/megtanulni a FÖLD MAGA ÉLET-ÚTJA által felajánlott TUDÁSBÓL).

Ha egy Lélek csak „futólag” kívánja megtekinteni a FÖLD ÉLETÉNEK egy részét [inkább még csak „ismerkedik” a FÖLDI LEHETŐSÉGEKKEL], akkor a Földanya leginkább csak egy „vigyázó/védelmező erőként” Hatja-át és Öleli-körbe, és abban segíti, hogy a választott Összefüggéseket érzékelni és megérteni legyen képes (szekéren egyedül utazó hölgy képe).

Ha egy Lélek „elmélyülten” kíván tanulni/megtapasztalni egy ÉLET-területen, akkor a Földanya hozzásegíti ahhoz, hogy sok olyan Lélekkel és Minőséggel alakíthasson ki Szabad Kapcsolódást és Együttműködést, akik vagy már komoly tudásra tettek szert azon az ÉLET-területen, vagy pedig ők is éppen abban tapasztalnak/járnak.

Ha pedig egy Lélek a FÖLD MAGA számára is „éppen kibomló” (éppen felépülő) Úton és Minőségben/ERŐBEN tapasztal (ez általában akkor lehetséges, ha egy Lélek már komolyabb tapasztalattal rendelkezik a FÖLDÖN és a Földanyával való Szeretet-Teljes és/vagy SZERELEM-teljes Együttműködésben van], akkor a Földanya MAGA egy nagyon kiterjedt és szoros Együtt-működésben [kölcsönösen-egymást-segítő-Építésben] van jelen a Lélekkel [akár EGY-ként is, amikor tulajdonképpen nem különül el Maga a Lélek és MAGA a  Földanya, annak ellenére, hogy „egymásnak ilyenkor sem adnak közvetlenül át ÖnRészeket”].

A Lélek „kézzel nem fogható” anyagi Testének

a Földanya Saját Minősége mellett

van továbbá egy olyan ÖnRésze is,

amely egyfajta „emléktára/erőtára” a Léleknek,

és amely leginkább úgy közelíthető meg, mint a Lélek adott Életében elérhető/felhasználható (közvetlen és/vagy közvetett hozzáférésre engedélyezett) korábbi megtapasztalása és tudása.

            Az „EST” vonatkozásában említettem, hogy

„…ha egy Lélek egy adott Élete Törvényes Lezárása után visszalép a FÖLDRE egy másik Élet-Minőségben,

akkor az „EST” úgy segíti a Léleknek „becsomagolni” a továbbvitelre/tovább-építésre választott Élet-részeit (figyelemmel a választott továbbhaladás engedélyezett Irányára),

hogy (1) egyeseket közülük majd a megfelelő módon ÉLŐKÉNT (adottságként) hordozza

(vagyis azokat már képességként vigye tovább, ne kelljen újra ezek tanulásával időt töltenie),

(2) más minőségeket oly módon csomagol be a Lélekkel-együtt,

hogy azok bár jelen lesznek a Lélekben élőként, azonban csak valamilyen Különös vagy Különleges helyzetben váljanak elérhetővé a számára,

(3) és vannak, amiket úgy „csomagolnak be”, hogy azokat a Lélek egy meghatározott ütem/ritmus/Ív szerint egymás után sorban kibonthassa (például akkor fontos ez, ha egy Lélek egy adott megtapasztalást be kíván fejezni a következő Életében, és ezért a Lezárásra/Rendezésre vagy Yavításra szoruló részei Rendezését akarja a következő életében megélni-és-befejezni).

A Lélek anyagi Testének „kézzel nem fogható” [„saját”] [Lélek]Ön-Részében tehát

olyan saját [Lélek]Minőségei/Tudásai és Ön-Erői Vannak jelen,

amelyeket az adottan élt Életében vagy felidézni/mozgósítani/tovább-építeni szeretne,

vagy pedig amelyekhez adottan éppen nem kíván hozzáférni és legfeljebb csak Különös/Különleges helyzetek esetén kívánja a megtapasztalása részévé tenni.

Ez a „láthatatlan” Lélek-Ön-ÉletRész tehát

a Lélek maga TÖRVÉNYESEN-YOGOS „Emlék-tára” vagy Tudás-tára/erő-tára, amelyről

– amennyiben a Lélek a rá vonatkozó TÖRVÉNY szerint él –

 bármikor Szabadon Rendelkezhet.

A Lélek megformálódó anyagi Testének Természetes részei a FÖLDÖN:

 (1) a „láthatatlan” Lélek-Ön-Rész mint a Lélek FÖLDÖN elérhető minden Megtartható-és-Megtartott Tudása és Ereje/Minősége,

(2) a „Földanyai Közvetlen Teljes Jelenlét” [„YO-és-MINDEN”]

(gyakorlatilag az adott megtestesülés Földanya általi Megtartása/Egyben-tartása),

(3) és az a kézzel foghatóvá váló anyagi test,

amely mint egy „kapcsolódási” és „olvasó/érzékelő/értelmező eszköz” segítségére van a Léleknek abban,

hogy a maga választotta Irányban a FÖLD MAGA TUDÁSÁNAK/ÚTJÁNAK „élő, jelenlévő Teremtő részévé lehessen”.

„Tápláló” erőként

(1) egyfelől KÖZVETLENÜL MAGA a Földanya látja el a megtestesült Lelket

a megtapasztalás Irányának és a Szükségességnek megfelelő „élet-erővel”/FÖLD-ERŐVEL,

(2) másfelől pedig a Földanya MAGA hozzásegíti ahhoz is a megtestesült Lelket,

hogy minden számára szükséges sajátos jellegű ’Erőhöz’ is Biztonságosan hozzájuthasson a FÖLDI TÖRVÉNYES „Yogosságban” való Jelenléte során.

Ennek során a Földanya MAGA gondoskodik arról, hogy

(I.)

a Lélek TÖRVÉNYES és Természetes módon Kapcsolódni és a szükséges mértékben Együtt-Hatni legyen képes a számára Önzetlenség Útján és/vagy Szabad Áldozat Útján segítséget nyújtható Táplálóerőkkel és más Társakkal, továbbá

(II.)

hogy a megtestesült Lelket (és így a Lelket Magát)

a TÖRVÉNYES „Yogosságban” való FÖLDI Jelenléte során

ne érhessék el olyan károsító hatások,

amelyek a TÖRVÉNYES „Yogosságban” lévő megtapasztalásának nem szabadon választott részei,

(III.)

és abban is segítséget nyújt (vezeti a Lelket) a Földanya,

hogy a megtestesült Lélek elsajátítsa azt a Biztonságos [és ’Tisztelet-teljes’] jelenlétet,

amely során szükségtelenül nem érint meg (szükségtelenül nem zavar meg) más létezőket.

A Földanya a Megtestesült Lelkek „vezetése” során

(vagyis amikor számukra megtanítja a Biztonságos és Tisztelet-teljes Életvitelt/Életvezetést)

egyfelől a Lélek megtestesült anyagi lényének a „Földanyai Közvetlen és Teljes Jelenlétét” használja

(amikor például erőteljes figyelmeztetésekkel él, ha a Lélek a saját Irányulásától eltérve mások Életvitelét szükségtelenül megzavarja),

vagy pedig a kézzel-is-fogható anyagi minőségében vezeti,

amikor a Teljesség/Yo-érzés/Erő-teljesség vezetésével vagy épp a fájdalmasság érzésével segíti a Lelket a helyes Mérték és Irány elsajátításában és Megtartásában.

Akinek „nehézsége” van a Táplálás/Öntáplálás Élet-területén, kérheti a Földanya SZŰZ és SZERZŐ EREJÉNEK és SZÉP EREJÉNEK segítségét is. A SZÉP ERŐ segítséget nyújt a Természetes Összefüggések felismerésében és megértésében, továbbá abban is, hogy ezeket a felismert és megértett erőket/minőségeket hogyan tudja az adott Lélek a maga Természetes Élet-folyamába beépíteni. A SZŰZ ERŐ segítséget nyújt a „helyes Táplálkozás/Táplálás” elsajátításában, a Szükségesség mértékének felismerésében és megértésében, a SZERZŐ ERŐ pedig segíthet a „helyes mérték” és „Természetes Ön-Építés” felismerésében és elsajátításában:

„…A Földanya „SZŰZ” EREJE leginkább/elsődlegesen

egy „Gondoskodó” és „(Természetes, Szükségnek megfelelő) Tápláló” Minőség,

amely egyfelől megfelelő táplálékkal látja el a „még növekedő életet”,

másfelől pedig megtanítja a[z önzetlen] TÁPLÁLÁS és GONDOSKODÁS [és Figyelmesség, Finomság, Kedvesség, Határozottság] „művészetére” a Lelkeket/létezőket…”

„…A Földanya „SZERZŐ” EREJE

már az a „kiterjedten élő SZERELEM és Szeretet”,

amely/aki Örömét leli az Életben (ÖnMagában is és a másokkal való Együtt-teremtésekben is),

és Szívesen/örömmel megosztja a tudását és yavait másokkal,

segíti a többieket a benne-Magában már életté lett tudással és erőkkel

(már nem csak a „Szükség” megszabta mértékben, hanem egyre yobban figyelve a megnyíló „Lehetőségekre” is) ---

és erre a kiterjedt és öröm-teljes Életvitelre tanítja meg azokat,

 akik Őt társul fogadják Maguk mellé a teremtéseikben.

Segít továbbá a SZERZŐ ERŐ abban is,

hogy az „Ereje teljében” lévő/élő létező megtanulja a „MÉRTÉKET”,

a „se-többet-se-kevesebbet”,

a Tiszteletet,

azt, hogy a „hevület/hév/erő-teljesség” ne ragadja magával „túlzóvá” a Lelkeket,

és minden körülmények között Tiszteljék a „másikat” és a „gyengébbeket” is,

ezáltal segít kifejleszteni azt a képességet, hogy a Lelkek megértsék az Egészséges Kapcsolódások és Egészséges Együttműködések (és így a másokhoz való segítő viszonyulás) természetét

[segít megelőzni és elkerülni a „túlzást”, azáltal, hogy segít pontosan BeRögzíteni a „helyes Mértékeket”, segít a „fontossági sorrendek” felállításában/meghatározásában Szükség esetében].

            A 20120727 - Az ÉLET részei és levél-váltások című írásban is érintettem a „Táplálás” témáját az „Ételeink és italaink” cím alatt:

            „…A Megtartó Erőről említettem, hogy „mindent áthat”, ami egy adott létező „ÖRÖK” minőségű ÖnLényege és amit Önnön mintája szerint természetes [ÖnRendű] módon „felépít”, így átfogja a létező természetes anyagi testét és a létező Jelenléte/Szeretete által megformált egyes anyagi minőségeket is (mint például „az élethez szükséges yavakat” vagy más néven „bőséget”).

            Amit természetes élelemként vagy italként „magunkhoz” veszünk, az ÖnMagunk Megtartó Ereje által egy időre „hozzánk Rendeződik” (vagy inkább „össze-rendeződünk”, amíg kapcsolódunk vagy egységben vagyunk). Ez azt jelenti, hogy az étel és ital formájában magunkhoz vett ’minőségek’ ÖnMagunk (és az étel) (közös) „Harmóniája” szerint „Rendeződnek el magunkban/magunkhoz/magunk-körül”. Ha yól működik a Megtartó Erő egy létezőben (vagyis Harmóniában él ÖnMagával), akkor nem vesz magához ételben/italban sem olyat, amire nincsen szüksége, és amit ilyen anyagi táplálékként magához vesz, azt a saját Harmóniájának megfelelőn ’yol használja’, ezáltal ÖnMaga Élet-minőségét megtartja és yavítja.

            Amikor egy létező és az ő táplálásában résztvevő minőségek ’találkoznak’ (hasonlóan az „egy-pontban-kapcsolódás” állapotához), a létező „szükségeit” „megértik” azok az anyagi formában lévő minőségek, amelyek ételként vagy italként (vagy ezek alapanyagaiként) ezeket a „szükségleteket” „kielégíthetik”. Ugyanannak a fának a gyümölcse vagy ugyanannak a pataknak a vize „más” módon „kapcsolódik” minden egyes létezőhöz – úgy, ahogyan arra a létezőnek „éppen szüksége van”.

Minden létezőhöz a „saját Megtartó Ereje minőségének” megfelelően kapcsolódik és igazodik a „táplálék” (Táplálóerő) is.

A létezők saját Megtartó Ereje határozza meg azt is, hogy egy „otthonnak” („általában” és „egy adott pillanatban”) milyen az „élet-mintája” és „élet-szintje”.

Amikor valaki az otthonába „hazavisz” egy később elfogyasztandó ételt/italt és azt az otthonában leteszi/otthagyja, az „otthonban” az étel és ital már a tényleges elfogyasztása előtt (a Megtartó Erő szerint) „elkezd igazodni a létező sajátos egyedi igényeihez/szükségeihez”.

Most, amikor a FÖLD MAGA MEGTARTÓ EREJE is kiteljesedett és folyamatosan igazodik/pontosodik, az emberek (és általában az élőlények) táplálékául szolgáló minőségek is sokkal közvetlenebbül és yobban szolgálják/segítik az élőlények természetes ÖnRendeződéseit és a Megújulásokat.

A FÖLD MAGA MEGTARTÓ EREJÉBEN jelenlévő „Tápláló minőségek” (közöttük az ételek és italok is)

ma már sokkal gyorsabban és egyre nagyobb pontossággal

igazodnak azoknak a létezőknek az egyedi/sajátos élet-mintájához (személyes Harmóniájához),

akiket ténylegesen táplálnak.

Ha megtermelünk egy táplálékot, vagy begyűjtés esetleg ’vásárlás/csere’ által hozzánk kerül egy ’Táplálóerő’, az a „kapcsolódás” létrejöttétől kezdve a létező „természetes átHatásába” kerül, és „érzékelve”, hogy „miben tehetné yobbá” (mivel ’szolgálhatná’) a létezőt [„milyen együttműködés által tehetné szebbé/yobbá a világot”], „igazodni kezd” a „táplálék”.

[Nehéz szavakat találni a megfogalmazására, de talán így is érzékeltetni tudom valamelyest a megértésemet.]

A táplálék (közöttük az ital is) (1) egyfelől a táplálék maga minőségétől és „természetes tisztaságától” függően, (2) másfelől a táplálékhoz kapcsolódott létező saját Megtartó Erejének minőségétől függően „gyorsabban vagy lassabban” (így teljesebben vagy csak részben/kevésbé) igazodik a táplálékot majdan magához vevő létező lényéhez.

Ma már nagyjából „egy teljes nap” (huszonnégy óra) alatt még a „húsok” és más ’nehezebb’ vagy ’kevésbé tiszta’ (’terhelt’) minőségű ételek is egy szükséges mértékű megtisztuláson és igazodáson mennek át, ha valaki az „otthonába” viszi őket vagy „magához veszi” azzal a céllal, hogy majd táplálékként elfogyasztja (akkor igaz ez, ha valaki nagyobb zavarodottság nélkül, egy egészséges Megtartásban/ÖnRendben él). A tisztább és természetes állapotú vizek és ételek általában hamarabb mutatják fel az „igazodást” (a „harmonikus együttműködéshez” való „előrendeződést”). „Rendes körülmények között” a magunkhoz vett étel „számunkra megfelelő módon hat ránk”:

- ha valamiben „Szükségünk” van, azt segíti kielégíteni,

- ha magunkban/magunk-által Építünk valamit, ”közreműködik” a felépítésében,

- ha Tisztulásra van szükségünk, akkor részt vesz a tisztítás előidézésben stb.

A „táplálék” formájában jelenlévő minőségekkel is „kölcsönös előnyök megformálásán” működünk együtt, vagyis a Megtartó Erő „egészséges” működése mellett „nem haladunk olyan irányba, amit nem választottunk”, és így az ételünk sem vált ki, nem indít el bennünk olyan hatást, amit magunk adottan nem kívánunk megélni.

            Aki mindezek ismeretében/tudatában (1) figyel ÖnMagára, és (2) az étkeire is úgy tekint, mint „lehetséges segítőire”, az nagyon gyorsan feléleszti magában azt az érzékenységet, ami „elvezeti őt” a számára legmegfelelőbb Táplálóerőhöz (még a mai „boltokban” is), és megérzi azt is, hogy egy-egy táplálék „mikor áll készen” (illetve esetlegesen milyen előkészületek után áll készen) az elfogyasztásra, mikor tud a legteljesebb segítséget nyújtani a felhasználója számára.

Ma még például ajánlott az elfogyasztásra szánt vizet is (akár néhány órával a felhasználás előtt) (de a túl sok „állás” nem mindig előnyös) valamilyen természetes anyagból készült edénybe kiengedni és ezáltal „lehetőséget hagyni” a víznek némi tisztuláshoz és „hozzánk-igazodáshoz”.

Ha a „magunkhoz vétel” után „gyorsan” kívánjuk felhasználni az ételt vagy italt, akkor a Megtartó Erő „MEGERŐSÍTÉSE” által felgyorsíthatjuk az étel igazodási folyamatát.

Nem használom azt a kifejezést, hogy „terjesszük ki az ételre és italra a saját erőnket”, mert az „együttműködések” során nem ilyen „domináns” viszonyulásokról van szó. Az ételt nem „domináns” módon áthatjuk vagy megváltoztatjuk vagy „programozzuk” ilyenkor, hanem (egy kölcsönösen előnyös együttműködés keretében) leendő ételünk is („saját maga”) valamelyest igazodik hozzánk, hogy „együtt-működésünk” során a lehető leg-yobb módon hasznosulhasson…

            Ma már ismét „leendő ételeinkkel és italainkkal” is „együttműködésbe lépünk” nem csak az étel elfogyasztásakor, hanem már annak „kiválasztásakor” is.

Természetes körülmények között a „táplálék-minőséget” hordozó „társaink” már „úgy növekednek” (mennyiségben és minőségben is), hogy az a „tényleges szükségleteknek megfelelő legyen”. A növények (például fűszerek, gyógynövények, gyümölcsök stb) olyan „mintákat” bontanak ki magukban/magukon-át, amire szüksége van azoknak, akiket táplálnak. Ez az EGYÜTT-MŰKÖDÉS (az emberek által a növények gondozása, a növények által ez ember táplálása) ma is yobban tud ott megnyilvánulni, ahol egy család a maga számára termeli meg a maga élelmét (ha nem is minden szükségeset, de legalább egy részét).

Az „egy helyen” élő élőlények (emberek, állatok, növények stb) egy „sajátos családot” alkotnak, és a „családban” a társak „figyelnek” a meglévő „szükségletekre” és (természetes együttműködésként) segítik egymást minden lehetséges módon.

Az ételek a FÖLD MAGA állapotának yavulása/megtisztulása miatt egyre több „hasznos” erővel és mintával tudják segíteni azokat akik felhasználják őket, és így tapasztalni fogjuk, hogy [mennyiségileg] sokkal-sokkal kevesebb „anyagi” táplálékra van szükségünk. Tapasztalni fogjuk továbbá azt, hogy az ételek és italok a velük való természetes kapcsolódásunk helyreállása következtében [kisebb mennyiségben való elfogyasztásuk esetén is] egyfelől „táplálóbbak”, másfelől pedig sokkal inkább azt adják nekünk minden alkalommal, amire akkor éppen szükségünk van. Így az „ételeinkként” szolgáló anyagi minőségekre is egyre inkább „AZ ÉLET” „tiszteletre méltó” és fontos részeként tekintünk, és olyan minőségként ismerünk rájuk, „akikkel kölcsönösen megértjük egymást”. Mindez nagyban segíti majd a Lelkek „anyagi testének” gyorsabb és „minőségi” Rendeződéseit.

A FÖLD különböző MAGA Minőségei/létezői [mint EGY CSALÁDNAK tagjai] az ÖnRendeződés folyamataiban is segítik egymást minden szükséges és lehetséges módon.”

            Sokan tapasztalják azt, hogy amikor ételt készítenek a családjuk számára, tulajdonképpen már az étel elkészítése „közben” „jóllaknak”, jelentősen enyhül az „éhségük” (ha csak valamilyen sajátos vonzódást nem éreznek egyes ízek vagy az étel valamely összetevője iránt). Ilyenkor az étel készítője az étel „alapanyagaival való foglalatossága” során már átveszi a maga számára ténylegesen szükséges „Táplálóerőket”, és ha ezután az étel készítője mégis „együtt eszik” a családtagjaival, azt általában már abból a „tovább-építő” okból/célból teszi, hogy „megerősítse a családtagjaival való összetartozását”.

            Az ilyen „közös étkezések” az elmúlt FÖLDI „kor-szakban” hasonló „különleges” Megerősítésként használtattak, mint amit már érintettem a „lélek-minták átadása/átvétele” vagy a „vérszerződés” (mint az „utolsó vacsora” lényege) kapcsán [20120805 - MAGOKNAK - SZÉP ERŐ III., 16. oldaltól]: az együttesen elfogyasztott étel is egy olyan „megerősítési szándékkal” megvalósított „szertartás” volt az elmúlt „időkben”, amellyel pótolni és yavítani szándékoztak a „közös utat” választott létezők a sérült/hiányzó Természetes Szeretet/SZERELEM-Kapcsolódásokat. Mivel

ma már a KÖZÖS Élet-Úton-való-haladást választott létezők/Lelkek egymáshoz való kapcsolódásának szorosságát vagy mélységét

SZÜKSÉGTELEN ilyen módon „halott részek elfogyasztása” által „megerősíteni”,

így ez a „régi szertartás” természetes módon elenyészik majd ---

miközben a TERMÉSZETES MEGERŐSÍTÉS új, „jelenhez igazodó” formái alakulnak ki.

Az írás folytatódik a III. részben. A III. rész elérhető ITT.