Említettem, hogy
a Rendező-Élet-Út második Szakaszában
egy sajátos átkristályosítási tanuló-utat/tanuló-folyamatot is megél a létező/Lélek,
és ennek során egy számára megfelelő ütemben/gyakorisággal/módon
TÖRVÉNYES ÉRTÉKELÉSEKET ÉS RENDEZÉSEKET végez:
(1) rátekint a saját addig feltárult/megismert/megélt Élet-Útjára,
(2) abból kiemeli a tovább-vitelre-nem-választott-minőségeket, (3) és azokat TÖRVÉNYESEN LEZÁRJA majd ELENGEDI,
(4) a továbbvitelre választott Élet-részeket „Értékeli” [~„rangsorolja”, fontosság szerint sorrendbe helyezi]
(5) és ennek megfelelően Önnön Megtartásában „elhelyezi” és MEGERŐSÍTI.
Lehetséges, hogy kezdetben „havi” vagy „heti” sűrűsséggel éli meg a létező/Lélek ezeket a felkristályosításokat.
Azért nehéz ma még megfelelő fogalmakat találni az Út-Szakasz „hosszára”/tartamára, mert
a FÖLD MAGA ÉLET-ÚTJÁN haladók
a régi idő-mértéket teljes egészében elhagyják,
és egy TERMÉSZETES ÚJ MÉRTÉK szerint élik már most is az Életüket,
csak az eddigi „rövid” szakasz vagy ’hossz’ még nem teszi teljesen érthetővé és átláthatóvá
ennek az ÚJ MÉRTÉKNEK a természetét.
Ahogyan „haladunk előre” ebben az ÚJ MÉRTÉKBEN,
a személyes megtapasztalások adják majd meg a szükséges megértéseket és azokat az „új fogalmakat” is,
amelyekkel már egyértelműen jelezni lehet egy-egy „szakasz” [korábban időszak] HOSSZÁT és TERMÉSZETÉT.
A Maguk „Rendező-Élet-Útja” második szakaszában haladók tehát
(1) a választott Útjuk természetéhez is igazodóan
(2) és a saját Megtartásuk tényleges állapotától is függően
nagyon eltérő „ritmusban” (!) élhetik át a felkristályosításokat,
vagyis az addig megéltek ÉRTÉKELÉSÉT és az Értékelésnek megfelelő Rendezéseket [Lezárás-és-Elengedés, valamint Megerősítés].
Ez az eltérő ritmusosság néha feszültségeket idézhet elő a társak között.
Lehetnek, akik csak hosszabb szakaszok után ÉRTÉKELNEK
[mert a Saját Megtartásuk már kellően „tiszta” és „kiegyensúlyozott” (vagyis nagyon közel van már a Természetes állapotához, és inkább csak finomítani és berögzíteni szükséges)],
mások pedig, akik Magukban még sok „Bizonytalanságot” élnek meg,
sokkal gyakrabban ÉRTÉKELNEK-és-RENDEZNEK,
hogy elsajátítsák ÖnMaguk folyamatos „tisztán tartását”, vagyis ÖnMaguk Természetes Megtartását.
Amikor a Lélek/létező átlép a Maga Rendező-Élet-Útja második Szakaszára,
akkor a lényében már ÖnLényegétől „idegenség” [és így Zavarodottság] nincsen jelen,
BIZONYTALANSÁGOT azonban (’tanácstalanságot’) és más Szükséget még érzékelhet.
Ilyenkor már a TÁRSAK is érzékelik az idegenség eltávolítását,
és ismét KÖZELEDNEK egymáshoz a Közös-Úton haladók.
Ilyenkor már a BIZONYTALANSÁG megszüntetésében és minden más felmerülő Szükségben ismét egymás segítségére lehetnek az egymásnak-társai.
FONTOS:
Amíg egy Lélek érzi/érzékeli egy társa irányába
a (határozott, egyértelmű) TÁVOLSÁGOT/ELTÁVOLODOTTSÁGOT,
addig szükségtelenül ne kutassa ennek az „okát”,
azt viszont hasznos/szükséges felismernie,
hogy „Fontos Oka” van az adott Távolságnak,
és amint ráláthat a mélyebb okokra, meg fogja kapni a szükséges megértéseket.
Amíg egy Lélek Önmagából az ÖnLényegétől „idegenségeket” engedi el,
jelenleg nem kaphat TÖRVÉNYES segítséget a (Lélek)társaitól,
ugyanis amíg az „idegenséget” ténylegesen el nem engedi,
csak a Földanya MAGA TÖRVÉNYES SEMMIVÉ TÉTELBEN ELJÁRHATÓ SZERELEM-ERŐI [„MEGBOCSÁTÁS ERŐ”, „SZÉP ERŐ”, „együtt”: „Teljesség-ERŐ”] lehetnek az „idegenséget” elengedő Lélek/létező segítségére.
Pontosan érzékelni fogja egy Lélek,
ha egy idegenség alóli Feltisztításon végighaladt egy társa,
mert ekkor a közöttük addig jelenvolt határozott TÁVOLSÁG csökken, szűnni kezd, megszűnik,
és újra érzékelhetővé válnak a TERMÉSZETES ÁRAMLÁSOK [„KÖZELSÉG”].
Aki érzékeli egy társától való ELTÁVOLODOTTSÁGÁT, „engedje ezt meg”,
és szükségtelenül ne vonja magához közelebb a társát
(ezzel segíti azt, hogy a társa hamarabb végighaladjon az Idegenség alóli Feltisztításon vagy más „távolságot” igénylő Rendezésen).
A közös utat választott társak
a TERMÉSZETES ÁRAMLÁSOK VISSZATÉRÉSEKOR
természetes módon érzékelik azt,
ha egymáshoz újra Szabadon kapacsolódhatnak.
A „Tisztává” [Természetessé] váló Megtartásban
a TISZTELET Elve már Pontos/Biztos Megéléssé vált,
és így a Természetes Megtartásban Jelenlévő létezők/Lelkek
egymással már TELJESEN SZABAD KAPCSOLÓDÁSOKBA LÉPHETNEK.
A Teljesen Természetessé vált Megtartás azt jelenti,
hogy egy létező/Lélek lényében már nincsen jelen ÖnLényegéhez nem tartozó minőség,
és megtanulta a TISZTELET Elvét a mindennapi egyéni és szakrális megélései során is minden élet-területén megfelelő kiegyensúlyozottságban/tisztaságban működtetni.
Ez az az „Élet-Alap”,
amely már a teljes anyagiasult Életvitelébe is átíródott és berögzült,
vagyis a létező/Lélek ténylegesen is megtestesült anyagi-jellegű Életében/Életvitelében
[a „Megnyilvánult Élet-Alapjában”] is ténylegesen/valóságosan JelenVan…”
VI.
Ha „Élet-Erőre” van Szüksége egy Léleknek, legközvetlenebbül a Földanya MAGA SZERELEM-ERŐI közül
-
a „Mindenség-ERŐ” (vagyis a „YO-és-MINDEN”) lehet a Lelkek segítségére,
-
esetleg a HAJNAL és SZŰZ „Tápláló-ereje” (és a „SZERZŐ” „ÖnÉpítő” Ereje),
-
valamint a Lelket közvetlenül éppen segítő Táplálóerők.
Korábbi írásban említettem, hogy amikor egy Lélek a Földanya segítségét kéri, a Földanya a „megfelelő” SZERELEM-EREJÉN át nyújt segítséget a Léleknek.
A Földanya ugyanis a „Mindenség-ERŐN” át a Lélekkel a Teljes FÖLDI Jelenléte során Egységben Van: a FÖLDRE való TÖRVÉNYES BELÉPÉS során a Lélek az „elsődleges Élet-Alapját” a „Mindenség-ERŐ” „első érintésében” veszi Magához, és a FÖLDRŐL Kilépéskor (a Természetes Élet-menetben) a Földanya a „Mindenség-ERŐN” át „érinti utoljára” a Lelket, amikor „visszahúzódik” a Lélekből a FÖLDI Élete idejére Magához vett Természetes Élet-Alap.
Ha az valami miatt Szükséges, a Földanya általában – eddig – az EGY-be-Kapcsolódáson át tudta segíteni a Lelkeket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
