A[z Élet-]„Gyökér” a SZÍVBEN és Szívben VAN.

[Az érkező „T-Örvény” mindent elsodor/elvisz, aminek nincs kellő törvényes erőssége.]

Szükségtelenül ne kutassuk a „múltat” és a „jövőt” sem,

mert az elfordít a jelen lehetőségei felismerésétől és a TÉNYLEGES ERŐTŐL.

Sok „korábbi” [FÖLDI] időszaknak volt szép időszaka és borús időszaka is. A „mágia” sokféle eszközt használt az „Ön-erő pótlására/fel-yavítására” és az ÖnErőtől való elfordításra, az ÖnErőtől való megfosztásra is. A „mágia” sokszor használta (akár erő-yavításra, akár erő-rontásra) a „mesterséges eufóriába/álomba” vezetést.

’Fogva’-tartási célból tehát nem csak fájdalmakat/félelmeket építgetett a „mágia”, hanem „mesterséges álomszerű szépséget/vágyódást” is. Ezeket a „kivetített” „kreált vágyképeket” sok Lélek „magához vonzotta”, „a maga választásával és erejével ÖnMagához hozzáépítette”, és így az elmúlt időszakokban ezek is a „Lelkek saját lényét” alkották.

Most, amikor a TISZTA HARMONIA egyre erősödik a FÖLDÖN (és ezáltal a Lelkekben is),

minden kirezeg a „formát öltött Lélekből/lényből”,

ami a Léleknek nem a „saját ÖRÖK lényege/minősége”,

és így amely részek nem hordozzák a Lélek „Rendes/Szabad” mintáját,

vagyis amit a Lélek valamilyen SÉRTÉS vagy SÉRÜLÉSE hatására (így „nem szabadon”) fogadott be az Életébe.

’Kirezeg’ a Lélekből

(és a Lélek megformált anyagi testéből és Önnön Megtartásából)

minden,

ami „akadályozza” a Lélek Maga természetes (Rendes, ÖnLényeg szerinti Építő) Életét,

és így „eltávoztukban” valamelyest érzékelhetővé válhatnak a ’fájdalmasságok’ mellett

a korábban „bevonzott és felvett” „kreált idilli álomképek” is.

Ezeket talán nehezebb volt „felismerni” az elmúlt időszakokban „lény-idegenként”,

mert „jó” érzést váltottak ki akkor,

ha valamilyen módon „működni” kezdtek („kapcsolódtak”) ---

de a „jó-érzés” mindenkor csak „elfedni igyekezett a valós ÖnLényeget”,

„távol-tartani igyekezett” a Valós ÖnLényeg keresésétől (ez az „üressége” és idegensége egyébként felismerhető volt, ha valaki tényleg a „mélyére nézett”).

(A Lélek a „jó-érzés” felidézésével mindig megtöltötte a saját erejével ezeket a hamis-képeket, és ezért az ilyen elterelő képek „sok saját erőt mutathatnak fel”!)

Ma már a „ferdítő jó érzés” sem tud megmaradni/tovább-maradni a Lelkek energia-rendszerében,

és Könnyebbé és gyorsabbá tehetjük  az ilyen „euforia”-jellegű takaró részek eltávozását is azzal,

ha felismerve bennük ÖnMagunktól való idegenségüket (vagy szükségtelenségüket)

EGYSZERŰ ELENGEDÉSSEL (ÖnErő hozzáadása nélkül) (el)engedjük semmivé lenni:

„Tiszta ÖnMagunkra (ÖnLényegünkre, Szívünkre) fordítva a figyelmet (ÖnMagunkat megtartva, akár „nyugodtan lélegezve Befelé, az ÖnMagra irányítva/megerősítve a figyelmet”)

a „hamis takaró részekre” többé nem fordítunk figyelmet

és nem töltjük fel újra és újra érzelmi töltettel (!).

Lehetséges, hogy makacsul többször is „kopogtatnak”, és így néhányszor meg kell ismételni az ÖnErő Megerősített Megtartását.

            „MOST” tényleg nagyon fontos tudatosan figyelni arra, hogy nap-mint-nap és az egyes „pillanatokban” mihez kapcsolódunk és így mihez adjuk hozzá a teremtőerőnket.

Fontos (erőt-adó, könnyebbséget adó!) TUDATOSAN A JELENBEN LENNI.

A „visszaemlékezés” (múlt-idézés értelmében) jelenleg nem túl hasznos dolog,

viszont

a „visszaemlékezés” nélkülözhetetlen (és erőt adó) abban az értelmében,

hogy újra fel kell ismernünk „ÖnMagunkban ÖnMagunkat”,

ezt a régi/eredendő tudást és erőt élővé lehet-és-kell tenni magunkban/magunk-által.

            Az „álmodozást” nem mindenki használta és élte meg az elmúlt időben ÉPÍTŐ minőségként, vagyis olyan ÖnERŐSÍTŐ megélésként, amikor valós „előre-irányulással” a saját Élet-útját ténylegesen is építette. Voltak, akik „álmodozásként” csak valami „jó-érzést” akartak elérni… „elfordulva valamitől, amivel kép-telenek voltak szembenézni”, és sokszor valósan elfordulva ezáltal ÖnMaguk felismerésétől… természetesen az „álmok” is alkalmasak lehettek egy tényleges elindulás megsegítéséhez… ha valaki tényleg tenni akarta a saját lépéseit…

            A „mágia megkötésének természetéről, jellemző működéséről”:

„Tudom az eszemmel, hogy a múlt az elmúlt, és nincs vele dolgom, de szeretnék találni legalább a múltban olyasmit, amire szívesen emlékszem vagy tettem valamikor valami igazán jót, nagyszerűt amire büszke lehetnék és ez jó lenne.

Úgy van. Az álmaimban vannak esetleg olyan örömteli pillanatok, amikre jó visszagondolni. Ennyi.

Ha a mostani életemben egy picit is azt éreztem valamikor, hogy jót tettem, jól csináltam valamit, arról előbb-utóbb bebizonyosodott, hogy nem volt az. De nincs ezzel baj. Minden úgy van jól, ahogy van.

…most semmire sem vágyom. Nincs semmi, amit szeretnék.

Fáradt vagyok, de majd kialszom magam.

…Nem tudom, hogy mennyire hihetek az álmomnak, azt álmodtam, hogy korábban telefonáltak a kórházból (hogy menjünk), mint ahogy vártuk…”

A „kórházból” való korábban [=a vártnál hamarabb] érkező figyelem-felhívás utalhat arra a Földanyai sürgetésre, hogy ma már minden pillanat számít, és csak a jelenre figyeljünk [legyünk ÖnMagunk és „éber figyelemben” jelen], mert bármikor szükség lehet egy erőteljes helytállásra.

Az „elindított” T-Örvény „szélének” a „szele” (leválasztó, szétválasztó hulláma/ereje/előjelzője) már elért/elér bennünket, és egyre erősödő FELTISZTÍTÓ erejét érzékeljük azáltal, hogy

1. a „lény-idegen” részeink gyors ütemben „távoznak” belőlünk,
2. rendezetlen ÖnRészeink pedig a helyükre indultak.

Ez okozhat egyéni szinten és a családi megélési szinteken is „feszültséget” és fáradtságot és kisebb egyensúly-borulást is… ezért is fontos MEGTARTANI Magunkat, és szükségtelenül NEM ENGEDNI felerősödni magunkban a rendezetlenséget, és a magunk feszültségeit és zavarait se továbbítsuk a társaink felé [könnyítve ezzel társaink helyzetét, és könnyítve a saját helyzetünket is (mert nem kapjuk vissza a tárainktól a nekik adott lökdösést)]…

Jelenleg „nincs keresni-valónk” a múltban, és a ’jövőben’ lévő dolgaink minősége/milyensége is attól függ, hogy JELENLEG mennyiben tudjuk BIZTOSAN MEGTARTANI Magunkat a JELENBEN és így az ÖNVALÓBAN.

Minden, amire szükségünk és lehetőségünk van/lehet, a JELENBEN és TELJES JELENLÉTBEN pontosan megmutatja magát, és a figyelmet/teremtőerőt most ezek felismerésére (és az ÖnMagból jövő vezetésnek megfelelő személyes lépések megtételére!) szükséges fordítani.

„…Az az érdekes, hogy ahogy egymás után fűzzük a gondolatainkat, úgy erősödik bennem az az érzés, hogy még inkább szeretném megtartani ezeket a szép képeket. Ezek az utolsók. Miért kell elhagyni, elfelejteni őket, hiszen csak képek? Ezek cikáznak a fejemben. [A „hamis kép távozását” az érzés/gondolat „felerősödéseként” is érzékelhetjük („mintha” „tényleg” „élne”, hisz „saját erőt tettünk egykor bele”)! („kétségbeesetten nem akar engedni!”)]

Ugyanakkor érzem, hogy amit írsz tökéletesen igaz.

De most úgy érzem, hogy el kell engednem valami olyasmit, ami hozzám kötődik (esetleg részemmé vált) még akkor is, ha a jelenben nincs SEMMI…” [az élőnek/valósnak tűnt kép valóban üres/semmi.]

A „múlt” „már nincs”, a „jövő” „még nincs” --- minden, amit a „múlt megéléseiből” a maga értéke miatt továbbvinni választottunk, és így minden, amit a jövőben felépíthetünk, az (tőlünk elvehetetlenül!) MAGUNKBAN BENNÜNK VAN JELEN. Semmit sem „veszítünk el”, amit igazán/igazan szerettünk (hiszen az élő szeretet és „igazsága” révén ez „ÖRÖK” minőségű részünkké lett), és a most elindult Új Úton „szeretett részeink” új hajtásait, új minőségeit megismerni/kibontani indultunk…

„…Ha ugyanis egy létezőben épen működik a saját Megtartó Ereje,

tőle NEM LEHET ’ELVENNI’ (!) azt,

ami „ÖnMagához tartozik”…”

Csak azt hagyjuk „magunk mögött” „magunkból eltávozni”,

amely megtapasztalás LEZÁRÁSÁNAK elérkezett az ideje.

Megérlelt ÉRTÉKEINKET nem veszítjük el akkor,

ha magunk ezek TOVÁBB-ÉPÍTÉSÉT választottuk,

és amikor erre „T-Örvényes” lehetőség nyílik, akkor folytatjuk majd a mélyebb megértést és tovább-építést.

Talán már meg is nyílt számunkra az a T-Örvény, amiben folytathatjuk a valóság-építést…

Ha az építést VÁLASZTOTTUK és VÁLASZTJUK.

Ha most tudatos választásunkat a tovább-építésről MAGUNKBAN biztosan megtartjuk!

Ha TUDJUK, hogy az ÉLET bennünk is új utakat nyitott,

amelyeket csak a „régi” út bezárása után

és a magunk régi (már szükségtelen) minőségeinek elengedése után élhetünk meg.

De a „tovább-építésnek” van más sajátos lehetősége is.

Mindenkinek szabadságában van a „SEMMI” választása is.

Ez a választás azt jelenti,

hogy „a maga addigi életében semmi olyan értéket nem talál egy Lélek,

amit szeretne megtartani és tovább-építeni”,

és ezáltal az addigi élete TOTÁLIS, teljes, az ÖnMag Teljességéig hatoló LEZÁRÁSÁT választja.

Ilyen esetben a „SEMMI” „megragadása” azt eredményezi,

hogy az adott létező (miután nem választott „semmit” magából továbbvinni és nem választott a maga számára a megnyílt teremtő utakból)

„ÖnMagját is elemésztően megsemmisül”,

és majd egy teljesen új teremtésű magként/életként indul el egy megtapasztaló-úton.

            Érdekes „nehézségként” megmutatkozik itt a FÖLDÖN egyesekben egy olyan zavar, hogy valami „múltbéli” vagy „illúzió-jellegű” „szépség” utáni vágyuk [egy ilyen „különös” (!) megbontó minőségű „szépség”-re irányuló „meg-ragadásuk” (’görcsös szorítás’ és ’oda-tapadás’ értelemben is)] közben szinte képtelenek felismerni azt, hogy „görcsös-megragadásukkal” nem tudják „megtartani” a képet, sőt ez a „meg-ragadás” elveszi tőlük azt a lehetőséget, hogy „BÁRMIT” ami ÉLŐ és VAN „választhassanak”, és ezáltal ÖnMagjuk ne váljon „semmivé”. Valószínűleg ennek a sajátos nehézségnek jelenleg az az oka, hogy a Lelkek eddig „sok alkalommal” (vagy csak egyszer, de akkor erős) érzelmi töltettel erősítették meg ezt a képet a „saját erejükből”, és így (a benne lévő tényleges saját erő-rész miatt) nehézséget okoz az „idegenség” felismerése.

            Meglátásom szerint az ilyen „hamis szép dédelgetések” valószínűleg „mostanában” jöhetnek elő sokakból a FÖLD MAGA HARMONIÁJA Felerősített Rendező Erejének következtében (eddig talán volt annyi hasznosságuk, hogy nagy elkeseredésben egy kis erőt/reményt adhattak), és [ha kell, akkor a Földanya valamilyen Különleges Erejének segítségével] mindenki fel fogja ismerni, ha egy Rendeződő mintája „nem a saját lényege”. [Ha valami miatt egy Lélek még nem lenne képes egy Rendeződő részének idegenségét/szükségtelenségét felismerni, és ezáltal nem tudja az EGYSZERŰ ELENGEDÉS által a maga számára „könnyen elengedni”, ma már az „idegen” rész „törvényes kötőerő” nélkül akkor sem tud nagyobb gondot okozó módon akár a Lelken, akár „bárhol máshol vagy bárki máson” „megtapadni”.]

            Segítsük egymást (ilyenkor is) elfogadással és türelemmel, és ha látjuk, hogy egy társunk [valamilyen különös/különleges ok miatt vagy más sajátos helyzetben] még nem befogadó egy segítség meglátására és megértésére, akkor szükségtelenül ne erőltessük őt a „megértésben”, mert ezzel csak a zavarát fokoznánk, és ezzel valamelyest nehezebbé tehetnénk az elengedését és Rendeződését. Ha valamiben (az elfogadáson és szereteten kívül) ténylegesen is a segítségére lehetnünk a társainknak, akkor erre ÖnMagunkból megkapjuk a megfelelő módon-és-helyen a megfelelő vezetést.

            Néha „gyakorlás-képpen” a SzellemiÉN és a Földanya azért is a közelbe (látómezőbe) hozhat „zavarodottságot” vagy „idegenséget”, hogy finomodjon [így ’biztossá/biztonságossá’ váljon] a megkülönböztetés és önismeret, felismerésre kerüljön, hogy ami a látómezőbe kerül, ahhoz az ÖnMag Rendje szerint (törvényesen) harmonikusan tudna-e a Lélek kapcsolódni (szükséges vagy lehetséges-e a kapcsolódás), vagy valamilyen idegenség vagy még-meglévő-távolság ezt nem teszi lehetővé.

Meglátásom szerint az „EGYSZERŰ ELENGEDÉSSEL” érdemes Rendezni az esetlegesen felszínre kerülő „Gyanakvást” és „Rivalizálást” és „Ítélkezést” --- és Magunkban már az „ÓVATOSSÁG” és „TISZTELET” természetes mintájával [20120717 - KÉP és GONDOLATOK és 20120721 - Gondolatok Különleges helyzetekről és az Együttműködésekről általában ] ’érintsünk’ minden „látómezőbe” került/kerülő minőséget…”

OmMÁÁTRé~KJ

 www.omah.extra.hu