Az írás I. része elérhető ITT.

A Földanya ezen „újonnan” teremtett SZERELEM ERŐI/MINŐSÉGEI nagyon sok olyan új érzékenység és erő és képesség felépítésében tudják segíteni / vezetni a FÖLDI Lelkeket, amelyek még ’különös’ vagy ’különleges’ helyzetek előállta esetén is Biztonságossá tehetik a FÖLDI Életvitelt anélkül, hogy a Természetes Szabadság korlátozódna vagy torzulna.

IV.

Gondolatok

Elengedni a régit, amire nincsen már szükség:

Meglátásom szerint a régi típusú meditációkat valószínűleg hamarosan el fogjuk hagyni teljes egészében. Régen (több más mellett) ezzel a módszerrel próbáltuk ’pótolni’ a hiányzó közvetlen szív-kapcsolódásokat. Ma már a FÖLDÖN elérhetőek és működtethetőek újra a Világi Szív-utak, és így minden pillanatunkban újra élhetjük a ’Teljes Jelenlétet’, amelyben mindennel és mindenkivel (’természetes’) egyben vagy egységben lehetünk, amivel/akivel közös úton járunk. Ma már nem a meditáció útján juthatunk fontos meglátásokhoz, hanem a ’teljességesen Megtartott Jelenlétben’ (és magát a ’teremtőerő teljességét’ is ebben ismerhetjük fel és nyilváníthatjuk meg).

(Hasonlóan a legtöbb meditációs módszerhez) A Teljes Jelenlétben megszűnik a „gondolat” és „érzés” „kettőssége” / elválasztottsága, megszűnik a „külön részenként” való Érzékelés, és természetessé válik az, hogy ’pontosan és tisztán’ Érzékeljük azt, amivel adottan éppen foglalkoznunk lehet vagy kell (amivel éppen ’dolgunk van’), és a „Teljes Lényünkkel” egyé válunk azzal aki-magunk-vagyunk és amit-és-ahogyan Megnyilvánulunk / teszünk.

[Emiatt talán egyes meditálásban járatos Lelkeknek könnyebb is lesz megérteni a Teljes Jelenlét „természetét” --- ha képessé válnak elengedni a Megtartásukból azt, amire maguknak már valósan nincsen szüksége (vagyis ha „nem erőltetik” a meditálást akkor, amikor a maguk ’feladata’ vagy „megtanulni valója” már a „minden pillanatukat betöltő” Teljes Jelenlétben való Megnyilvánulás).]

            A „Tudatos Jelenlétet” [amikor ’száz-százalékosan’, ’tejesen’ ’jelen vagyok’ és ’egy vagyok ÖnMagammal és azzal amit éppen csinálok’] kezdetben tudatos figyelemmel gyakorolni szükséges (ahogyan minden más képesség és erő vagy minőség megtanulásának kezdetén) --- később azonban „egyes részeiben” már „magától működteti” a Lélek a Tudatos Jelenlétét.

[A „begyakorolt Megtartásban” általában az „ÖnMagunk Megtartására” már kevesebb figyelmet szükséges fordítani, és így teljesebbé válhat a „magával a megnyilvánulással/tevékenységgel” való „egy”-ség/azonosság, ezáltal pedig „gyorsabb” és teljesebb is lehet maga a Megismerés/Elsajátítás/ÖnÉpítés/Építés.]

            A Tudatos Jelenlétben a korábban ’gondolatoknak’ [ma már inkább ’Felismerésnek’ és ’Megértésnek’ (biztosan pontosodik még az elnevezés)] nevezett értelmi és elmebeli érzékelések és irányulások és megnyilvánulások már nincsenek ’kívül’ a Lelken, nem válnak el és nem távolodnak el a Lélektől, nem cikáznak ide-oda zavarosan és szinte követhetetlenül, hanem a Lélekben

az „Érzékelés” „egységes”,

magán a Lelken „belül” VAN [„a Lélekkel-Egy”],

és Érzékelése és Szándéka alapján a Lélek „közelebbről” vagy „távolabbról” megtekinthet, megismerhet a saját Útján számára elérhető minden Minőséget.

            Nagyon fontos Felismernie a FÖLDI Lelkeknek azt, hogy a Természetes ÉRZÉKELÉSBEN [és magában a „TUDATOSODÁS”-ban (20120904 - ÉRZÉKELÉS - TÜRELEM VÉGE a TISZTELETET-BE-NEM-FOGADOTTAKRA)] a korábbi ’gondolat’ és ’érzés’ és ’érzelmek’ nem elkülönült ’rész’-minőségek vagy ’működések’ és nem az „energia-rendszer” „különböző rétegei” [ahogyan a FÖLDÖN nincsen „elkülönült” test és „külön” lélek és „külön” szellem], hanem a Természetes Test [a Természetes Jelenlét] együtt-és-egyként működő és működtethető (megismerhető, ’megtanulható’) minőségei és erői. Tudatos gyakorlással könnyen felismerheti a Lélek, hogy az egyes ÖnMinőségeit (a régebbi ’gondolatait’ és ’érzéseit’) nem szükséges „magán kívül helyeznie” ahhoz, hogy azokkal ’teremtsen’ vagy azok ’mások számára is érzékelhetővé váljanak’ --- és hogy a „Teljes Jelenlét” [a Megtartott Tudatos Jelenlét és Természetes Életvitel] az, amiben a FÖLDÖN (is) a „teremtőerő teljessége” meg tud nyilvánulni.

Egy Lélek amikor ÉRZÉKEL és amikor ÖnMagát bármilyen formában is Megnyilvánítja ---

maga is ÉRZÉKELHETŐVÉ válik a teremtő társai [’útitársai’] számára,

és hogy társai milyen kiterjedésben és mélységben képesek Felismerni és Megérteni [Érzékelni] a változásait és megnyilvánulásait,

az attól függ,

hogy maga a Lélek „mennyire nyitja meg ÖnMagát ÖnMaga és a Társai számára.

Tehát

az, hogy egy Lélek „mennyire” és milyen módon válik Érzékelhetővé és Megismerhetővé más Lelkek/létezők által,

az nem attól függ, hogy a Lélek „mennyire messzire nyúlik ki ÖnMagából”,

hanem az határozza meg, hogy a Lélek/létező

a Teljes Jelenlétében ÖnMagát Megtartva

mennyiben nyílik meg ÖnMaga és Társai Irányába,

mennyi „Mindent” akar megismerni ÖnMagából

és milyen EgyüttHatásokat szeretne megtapasztalni a társaival.

A FÖLD/Földanya „nem tudja értelmezni” a „gondolatok kiküldését” ---

arra viszont lehetőséget ad, hogy egy Lélek/létező a TÖRVÉNYES Jelenlétében „megnyíljon”

és így ÖnMaga bizonyos „minőségeivel” vagy „erőivel” „bekapcsolódjon” [résztvevőjévé váljon] TÖRVÉNYESEN megnyitott Irányú Teremtő / Tapasztaló Utalnak.

A Földanya/FÖLD „nem tudja értelmezni” a „befolyásoló szándékok kiárasztását” ---

abban viszont segítőjévé válhat minden Természetes FÖLDI Létezőnek, hogy

megteremtődjenek a TÖRVÉNYES Feltételei annak, amit a Lélek/létező Megtapasztalni / Megismerni / Megtanulni szeretne a FÖLDÖN,

és egymáshoz Kapcsolódhassanak azok, akik egymás számára kölcsönösen segítséget nyújthatnak a választott megtapasztalások megnyilvánításához.

[Amely Irányulást a FÖLD/Földanya „nem tud értelmezni”, az nem nyilvánulhat meg a FÖLDÖN és így semmivé lesz.]

            A „Tudatosan Megtartott Jelenlét” egyik nagy ’ajándéka’ az, hogy egy rövidebb „gyakorlás” után (’mesterséges eltompítás nélkül’) teljesen megszűnik a ’gondolatok’ ’különálló’ cikázása/működése, és ezáltal (is) a Lélek/létező yobban látja/érzi/érti ÖnMagát, és így könnyebben ’felszabadulhat’ azoktól a korábbi ’függőségeitől’ is, amelyek különféle ’manipulatív’ / befolyásoló hatásokra alakultak ki (vagy torzultak el a tényleges szükségekből). Mindez azt is eredményezi, hogy a ’környezetből’ a Lélek [a Megtartott Tudatos Jelenlétben] nem ’vonz’ és nem ’köt’ magához olyan minőségeket, amelyekre ténylegesen nincsen szüksége --- és így például a kifejezetten befolyásoló / eltérítő minőségű hatások sem zavarják már meg a Lelket/létezőt.

Minden Lélek/létező ÖnMaga határozza meg azt, hogy „milyen mélységben” nyílik meg [ÖnMaga és Társai irányában] egy Kapcsolódás vagy EgyüttMűködés során.

            A „régi elengedéséhez” hozzátartozhat a szükségtelen „feszülés” és „erőlködés” abbahagyása is.

Amikor ÖnMagunkat építjük és a magunk útját járjuk, néha a TUDATOSSÁGON ’túl’ IGYEKEZNI, FOKOZOTTAN ÖSSZPONTOSÍTANI, FOKOZOTT ERŐT KIFEJTENI is szükséges lehet. Néha egy „út-szakasz” ELINDÍTÁSA is megköveteli a fokozott tudatosságot és összpontosított erőkifejtést, ez pedig megnyilvánulhat egy bizonyos fokú „megfeszülésben” is.

Fontos Felismerni azt, hogy mit SZÜKSÉGES megtenni ÖNMAGUNK épülése érdekében, és mi az, amit szükségtelen és így teljesen felesleges „erőltetni”.

[A „tojásból” kikelés után mindenki más „gyakorlatozással” kezd bele „izmai” és önmaga építésébe és megerősítésébe. Akinek keze és lába vagy szárnya is van, nyilvánvalóan más jellegű önépítést végez, mint az, akinek nincsenek végtagjai…]

A „régi elengedéséhez” hozzátartozik a szükségtelen „feszülés” és „erőlködés” abbahagyása is.

Amikor már ráismertünk önmagunkra és felismertük az Irányt is amit megtapasztalni választottunk, magától is megszűnik a szükségtelen erőlködés… az elterelni igyekvők  is „munka” nélkül maradnak… aki ugyanis tudja hogy kicsoda és honnan és hová tart és miért halad abba az irányba amit önmaga számára választott, már nem lesz (meg)vezethető…

V.

„…az, hogy egy Lélek „mennyire” és milyen módon válik Érzékelhetővé és Megismerhetővé más Lelkek/létezők által,

az nem attól függ, hogy a Lélek „mennyire messzire nyúlik ki ÖnMagából”,

hanem az határozza meg, hogy a Lélek/létező

a Teljes Jelenlétében ÖnMagát Megtartva

mennyiben nyílik meg ÖnMaga és Társai Irányába,

mennyi „Mindent” akar megismerni ÖnMagából

és milyen EgyüttHatásokat szeretne megtapasztalni a társaival…”

            A FÖLDÖN [és egy adottan éppen ’folyamatban’ / épülőben lévő (’megnyílt’) ÉLET-ÚT-SZAKASZON] „egyszerre” nagyon sokféle TAPASZTALÁS és így (egyéni és csoportos/közösségi/családi) élet-út-építés folyik. Miközben a FÖLD ’Édes Gyermekei’ alakítják/növelik/építik ÖnMagukat, EGYÚTTAL építenek egy új FÖLDI ÉLET-ÚT-SZAKASZT is, és ezen ’kiterjedt’ Építésben megjelennek mind az ’egyéni’ ’fejlődések’/változások, mind pedig a társakkal és közösségekben-együtt végzett teremtések is.

            Amikor egy Lélek a FÖLDÖN szeretne megtapasztalni / megtanulni vagy felépíteni ÖnMagában-és-ÖnMaga-által valamit, akkor a Lélek-és-a-Földanya-[együttesen] MEGTEREMTIK ENNEK A TÖRVÉNYES FELTÉTELEIT / KERETEIT. A következő pontban ide-idézem egy korábbi írás néhány részletét, amelyek arról szólnak, hogy a Lélek és a Földanya hogyan alakítják ki és formázzák meg együttesen/közösen minden elinduló új ÉLET-ÚT-SZAKASZBAN [és egy Lélek egy-egy élet-út-szakasza, vagyis megtestesülése kezdetén] a TUDATOSODÁS [és a szabad teremtő jelenlét] alapját képező természetes ÉRZÉKELÉSI képességeket és ’szerveket’.

            Mivel jelenleg egy ÚJ ÉLET-ÚT-SZAKASZ indult el a FÖLDÖN, így a FÖLDANYA-és-a-TÖRVÉNYES-Yogosságban-Jelenlévő-FÖLDI-Létezők KÖZÖSEN / EGYÜTTESEN kialakították és kialakítják az ÚJ FÖLDI ÉLET-ÚT-SZAKASZBAN megélhető KAPCSOLÓDÁSI [és ebből továbbnőhető EGYÜTTMŰKÖDÉSI] formákat/ módokat. Ez azt is jelenti, hogy a FÖLD minden ’Édes Gyermeke’ Önmagában és a maga felépített Természetes Testében „újra formázta/formázza” a maga „kapcsolódási” és „együtthatási” „pontjait” és „területeit”, majd pedig „megtanulják” / elsajátítják (a maguk választotta új Irányban) ezek működtetését/használatát.

            A FÖLDI Lelkek ismét megtanulják azt, hogy ÖnMagukat és így a maguk Természetes életvitelét hogyan „alakíthatják”/formálhatják, mi szükséges ahhoz, hogy TÖRVÉNYESEN társteremtői együtthatásokat alakítsanak ki és működtessenek.

            A legtöbb Természetes FÖLDI Létező már a „kezdő lépéseit” teszi a maga új FÖLDI élet-útján, és a legtöbben hamarosan már tisztán Felismerik az IRÁNYT amit ÖnMaguk számára Tapasztalási és Építési útként meghatároztak. Ez vezeti majd el a Lelkeket ahhoz, hogy a velük [hosszabb vagy rövidebb élet-út-szakaszon] közös Irányt választott Társaikat Felismerjék, és így Megérthessék azt is, hogy EGYÜTTESEN / KÖZÖSEN milyen Lehetőségek nyíltak vagy nyílhatnak meg a számukra.

            „Igaz” az, hogy akik [egy hosszabb vagy rövidebb szakaszon] közös utat választottak, „hasonló” vagy közel „azonos” „rezgésre” kerülnek --- pontosabb talán úgy a megfogalmazás, hogy egy sajátos Közös Harmóniát alakítanak ki, vagy pedig ÖnMagukat egy Közös Harmóniába igazítják be. A Közös Harmóniába Igazodás folyamatának része az, hogy a Lelkek „MEGNYITJÁK” ÖnMaguk bizonyos „részeit” a közössé váló megtapasztalásokhoz… és valamelyest ezek a „megnyitott” vagy megnyitható részek „egymáshoz is igazodnak”… természetes módon eltávolodnak egymástól egyes Lelkek… másokhoz közelebb kerülnek…

            Személyes meglátásom az, hogy sok Természetes FÖLDI Létező mostanában még olyan „közösségi események résztvevője”, amelyekben közvetlenül nem egy közös új utat indítanak el. Meglátásom szerint sok összejövetel ma még egy sajátos KRISTÁLYOSÍTÁS [a FÖLD és a Lelkek szempontjából], mely során TUDATOSODNAK a Lelkek abban, hogy valamilyen korábbi / régebbi Kapcsolódásuk vagy közös teremtésük LEZÁRULT, „elbúcsúznak a régi feladatban volt ÖnLényegüktől és kapcsolódásaiktól” [érzésem szerint leginkább azon Lelkek tartanak mostanában ilyen „búcsúzó / elváló” összejöveteleket, akik korábban a „mágia” bizonyos ágainak módszereivel „megerősített kötésekkel kapcsolódtak” egymáshoz].

            Ugyanakkor tudott az is, hogy egy-egy új élet sokszor magából a széteső régiből nő ki --- ezért nem lehetetlen, hogy azok, akik ma még részben „búcsúzva” részben „tapogatózva”/keresve-az-újat vesznek részt összejöveteleken, magukban már a „csíráját” is hordozzák egy új együttes vállalásnak.

„Érdekes” volt a számomra a mostani írás „látásmódja” a MEGNYÍLÁSHOZ kapcsolódóan. Mivel még bennem is most kerülnek a helyükre az újonnan Felismert és Megértett Összefüggések, tudom, hogy a Megértések még sokat fognak „mélyülni” az elkövetkezőkben.

„Egyszerű” Megérteni azt, hogy itt a megtestesült FÖLDI Életemben ÖnMagamból és a FÖLD Világából (és értelemszerűen a társakról) olyan mértékben-és-minőségben juthatok megtapasztaláshoz, amilyen mértékben „én-magam” MEGNYITOM ÖnMagam, vagyis amilyen mértékben „megengedem magamnak a kapcsolódásokat és együtthatásokat” (ezáltal amilyen mértékben „befogadóvá” válok). Minden Lélek önmaga hozza meg a döntést arról, hogy „milyen MÉRTÉKBEN” és „milyen IRÁNYBAN” és így mely társak és megtapasztalások felé nyitja meg ÖnMagát, és így szabadságában van minden Léleknek olyan döntést is meghozni, hogy az éppen megélt élete folyamán bizonyos Irányokat vagy Mintákat és Kapcsolódásokat nem kíván közelebbről megismerni.

„Érthető” az is, hogy „magam” olyan „áramlásoknak” válhatok rész(es)évé, amelyeket képes vagyok befogadni, amikhez „hozzáigazítottam önmagam” (amit TÖRVÉNYESEN magam megtapasztalni választottam) --- és amely „áramlás részévé váltam” ahhoz az áramláshoz magam is hozzáadhatok ÖnMagamból (olyan minőséget, ami azon áramlás részévé lehet).

Ma még – így az ÚJ ÉLET-ÚT-SZAKASZ kezdetén – sokan a magunk belső igazításait (is) végezzük --- TUDVA azt, hogy valamilyen „közös” / „családi” jellegű megtapasztalást is választottunk ÖnMagunk számára, és TUDVA azt is, hogy amint egyre több „családtag” és leendő „társ” Igazítja be ÖnMagát a Közös Harmóniába, elkezdődnek és kiterjednek a Kapcsolódások és más társas teremtések is. Talán azzal, ha a magunk napi lépéseit és igazodásait megtesszük és „Tartjuk ÖnMagunkat”, „segít(het)jük” azon leendő társaink Igazodásait is, akikkel (a közös Irány választása miatt) már „családtagok” vagyunk, csak ezt ma még kevéssé érzékeljük, „alig látjuk”. [Egy újszülöttnek is „fel kell építenie önmagát” egy bizonyos ’kapcsolódási szintre’ szerettei segítségével ahhoz, hogy „tudatos” tagjává váljon az új családjának…]

OmMÁÁTRé~KJ

Az írás folytatódik a III. részben. A III. rész elérhető ITT.