20121114 - FÖLDI MAGOKNAK - ÖNMAGBÓL - MINDEN-YO (VI.rész)

  2012.11.15. 00:51

SZEMELVÉNYEK:

 

„Új erőink”

 

            Még a közelmúltban is megtapasztalható volt a „teremtőerő” egyfajta sajátos „végessége” a FÖLDÖN: a Lelkek egy „magukkal hozott élet-erővel” születtek meg, és annak „elégnek kellett lennie” a „vállalások” teljesítéséhez. „Új Irányt” [a maguk Szabadságából, ÖnMaguk Épüléséhez] viszonylag ritkán választhattak a Lelkek, leginkább a „korábban felhalmozott terhek enyhítésén” és „hibák kijavításán” „dolgoztak”.

            Ha a Lelkek valamilyen okból kifolyólag nem tudtak pontosan beleilleszkedni a maguk eltervezte élet-útba, „nagy bajba kerültek”, mert nem tudták kiépíteni azokat a Kapcsolódásokat, amelyek által „kölcsönösen erősítették egymást a társak”, és az ilyen „mellékvágányokra” térült Lelkek általában addig „küszködtek”, „amíg belehaltak”.

            A szeretet-teljes kapcsolódások megfogyatkozásával [a nagyobb családok szétdarabolódása következtében] jelentősen lecsökkent a Lelkek lehetősége arra, hogy a „nem helyes irányban felhasznált erőiket” utóbb „pótolni” legyenek képesek. Az erejében fogyatkozó Lelkeknek a legtöbbször a „lehetőségeiket” „rangsorolnia” kellett, és ezek a választások általában azt eredményezték, hogy a „rangsorban” hátul elhelyezkedő feladatok vagy lehetőségek már nagy valószínűség szerint nem kerülhettek megvalósításra. Az „elmaradások”, „pótolni valók”, „be-nem-teljesített irányok” csak gyarapodtak… egyre gyarapodtak…

Nagy valószínűség szerint „KÜLÖNÖS módon” sok „feladat” úgy formáltatott meg a FÖLDÖN, hogy azok „beteljesíthetetlenek legyenek”, és ezáltal ÖnValójuktól eltávolíttassanak a Lelkek. Hogy pontosan „honnan” eredt ez a „szándék”, az valószínűleg majd később Felismerhetővé válik a FÖLD MAGA ÉLETÉBEN is.

 

            Azáltal, hogy a FÖLD Természetes Létezői és a Földanya között ismét ÉP a közvetlen szív-kapcsolódás(ok rendszere) és ezáltal a FÖLD Természetes Létezői ma már ismét KÖZVETLEN Kapcsolódásba kerültek a FÖLD MAGA SZERELEM ERŐIVEL, nagyon sokféle új „Öngyógyítás” / „ÖnRendezés” / ÖnÉpítés és TÖRVÉNYES Irány-váltás (!) lehetősége nyílt meg a FÖLDÖN. A tényleges ÖnÉpítések során a Lelkek „erőikben” is gyarapodnak, és a teremtés ’határai’ ’kitágultak’: ma már a Lelkek számtalan TÖRVÉNYES módon „új erőkhöz” juthatnak ÖnMaguk „igyekezetével”, és így a „lemaradások” közül MINDAZOK viszonylag gyorsan pótolhatóak, amely „lemaradások” pótlása Szükséges ahhoz, hogy a Lélek a maga választotta teremtési irányban/úton biztonsággal jelen-lehessen és haladhasson. Az eltorzított „családi kötelékeken át” „kényszer-örököltetett” „terhek” [vagyis amelyek tényleges kialakulásában a Lélek ÖnMaga nem volt semmilyen módon részes (emiatt a „teher” a Lélek által általában nem volt pontosan Felismerhető és Értelmezhető)] a FÖLD Természetes Létezőinek a Megtartásából folyamatosan ’semmivé válnak’, ezáltal a Lelkek maguk egyre könnyebben átlátják a saját helyzetüket és az Életükben meglévő Valós Szükségeket és Megnyíló Lehetőségeket.

            A Lelkek a TÖRVÉNYES keretek között ÖnMaguk határoznak arról, hogy milyen TÖRVÉNYES Irányban kívánják ÖnMagukat [és így az „élet-útjukat”] tovább-építeni a FÖLDÖN, és ez a döntésük meghatározza azt, hogy a Természetes Megtartásukban milyen „Rendezéseket” és ÖnÉpítéseket Szükséges Megnyilvánítani.

 

Lehetséges, hogy a „pótlásra” váró Élet-részei végigtekintése során a Lélek azt ismeri fel, hogy mindaz (vagy annak nagy része) ami „pótlásra várakozik” nem része a Maga választotta Megtapasztalási Iránynak és Útnak, és amennyiben annak a TÖRVÉNYES Feltételei adottak, akár „azonnal” elengedheti ezen „terheit” a maga Megtartásából, és így „azonnal” elkezdhet egy Új Teremtési Irányt [vagy pedig ’továbbviheti’ azt, amelyről akaratlanul „eltérült”].

Lehetséges, hogy a Lélek a Megtartásában több olyan „pótolni” / yavítani-valót is Felismer, amelyek pótlását / kiyavítását fontosnak tartja, és belekezd az érintett ÖnRészei rendezésébe/építésébe. A Lélek általában ilyenkor is felállít ÖnMaga számára egy „rangsort” [hogy mely élet-területén kezdi el a rendbetételt, majd milyen irányban folytatja az ÖnÉpítést], ma már azonban a „rangsorolásnak” nincs olyan következménye, hogy a „hátul” elhelyezkedő részek yavítására „nem jut erő”. A tényleges ÖnÉpülés ugyanis mindig az „erőben való gyarapodással” is együttjár, ezáltal ma már a „pótlásait” végző Lélek nem „fogyasztja/csökkenti” a maga „élet-erejét”, hanem a „Teljesebbé válása” miatt „erejében is növekedik”.

 

 

Nap, napocska

 

            A tegnapi borongós idő után ma végre nálunk is kisütött a Nap. A napsütésben „yo” volt felnézni az égre, a fákra, a fák szép tarka őszi leveleire…

            Az jutott eszembe, hogy ahogyan a „Nap” a növényeket is „húzza, növeszti felfele”, bennünket Lelkeket/embereket is ebben segít: (sok minden más szerepe mellett) „FEL-Hívja” a figyelmet, hogy nézzünk felfelé, hogy érdemes felfelé nézni és egymásra nézni és igyekezni…

 

 

 

Ismét a „tanya”

 

            A „tanya” képe már több korábbi írásban is szerepelt, most a „FÖLD Egészét” jeleníti meg.

            „Eddig” a bekerített „tanya” (ház és udvar, kert) „egyedül” állt, a kapuja előtt egy „föld-út” haladt. Valahol „távolabb” „érzékelhető” volt valamilyen „másik ház”, de „messze volt”, talán csak „néha” volt egy kicsit látható.

            Az „előző évek” során a sokféle sérültséggel bíró ház rendbe-tétele folyt: meggyengült alapja megjavításra került, a tartó falakat erősebbre cserélték/cseréltük, felépültek a falak, kijavításra került a tető, és már bent is nagyjából tisztaság és rendezettség van (megvannak már a „szükséges” és egyéb „kényelmi” berendezések, barátságos és meleg kis otthonná vált, amely már felkészült családtagok/vendégek fogadására is).

            Eddig leginkább a „ház” építésével és yavításával foglalatoskodtunk, továbbá a „kerítést” és „kaput” [’határt’] is „figyelni kellett”, mert néha voltak olyanok, akik „átjárónak használták az udvart” (pedig pár méterrel arrébb rendesen is elmehettek volna az udvaron kívül), mások pedig csak „gondoltak egyet és ki-be-mászkáltak” megzavarva az építési munkákat vagy épp a nyugalmat…

            A ház melletti udvart és kertet is rendezgettük néha (ha alkalom nyílt rá), igyekeztünk hasznossá és széppé tenni, de erre eddig még csak kevés lehetőség adódott. Ahogyan most ránéztem a „tanyára”, feltűnt, hogy valamivel kiszélesedett a kert, és az „udvar” két oldalán „felépült” (vagy van) két szomszédos telek rajta építményekkel.

Ahogyan a magam/magunk udvarát/kertjét nézegettem, azt tervezgettem, hogy a kerítés közelébe jó lenne néhány szép fát ültetni… vajon milyen fák lennének megfelelőek ebbe a ’talajba’ (és talán az elültetéskor egy kis táptalajt is yó lenne a gyökerekhez tenni)… A kert „egyéb részeiben” is ma még sokkal „szegényesebb” volt a „szomszédok” kertjéhez képest, néhol még szinte „üres” volt. Emiatt nem volt bennem „rossz érzés” vagy „irigység” – a „magam/magunk tanyáját” én „kedvesnek” és „otthonosnak” és a maga módján „szépnek” is találtam (ugyanis már nem volt jelentősebb rendezetlenség, és nem voltak feldúlt vagy szennyezett helyek). Azt nézegettem, hogy majd hová milyen növény kerülhetne, amikor a „yobban” [valamelyest közelebbről] látható „szomszéd” [TÁRS-Világ] telkén észrevettem egy „távol élő kedves ismerőst”, aki erősen integetett és mosolygott, „hívott”, hogy menjek át. A hívásra átmentem, és a kedves ismerős megmutatta hogyan él.

 

A „szomszédos tér” egy „pihenő, üdülő” helynek tűnt első ránézésre, gazdagság, színesség, rendezettség, tisztaság, kedvesség volt érzékelhető mindenhol.  A „ház” [és talán a kertje is] több szintes volt. Az „épület” szép volt, „modern”, „kényelmes”, a „tulajdonosa” is kedves volt, aki megmutatott néhány dolgot, majd egy ’társára’ bízott, aki tovább mutatta a helyet. Az a rész, amelyet láttam, leginkább egy pihenő és oktató helyre (szanatórium-félére és iskolára) emlékeztetett [talán azért mutatkozott meg ez a „terület”, mert „ezen területén” tudna bizonyos segítséget nyújtani a FÖLD számára].

            Valószínűleg „több helyről” érkezhettek ide akár „pihenni/gyógyulni”, akár tanulni --- ez a Világ nyilvánvalóan felkészült arra, hogy sokaktól tanuljon és sokakat tanítson…

 

            A másik oldalon „kapcsolódott” Világ egy „vízi-paradicsom” érzetét keltette bennem elsőre, szépen gondozott (felépített / kiépített) „medencék” vagy természetes vizei láttatták magukat, amelyben vidáman lubickoltak. Valószínűleg ez a Világ is „azt láttatta”, hogy milyen jellegű pihenésben/gyógyulásban és tanításban/TUDATOSÍTÁSBAN lehetne a FÖLD segítségére…