2012. november 16(-tól kezdődően)
Az ÖNELLENŐRZÉS során
a létezők mindabban TUDATOSODHATNAK,
ami a maguk életének természetes része és aminek Felismerésére és Megértésére az adottan választott élet-útjuk biztonságos megtartása érdekében ténylegesen szükségük van.
Önellenőrzést a Lélek Szükségszerűen megnyilvánít a Lezárás/KRISTÁLYOSÍTÁS, valamint egy új szakasz első lépései során, ezeken túl azonban bármikor máskor is, ha annak Szükségét érzi.
(…) „A FÖLDANYA és KRISZTUS … „eddig” a FÖLD MAGA számára olyan jellegű Segítséget kért, amelynek IRÁNYA a FÖLD MAGA Természetes ÉLETÉNEK / TELJESSÉGÉNEK a helyreállítása volt. Ez volt-és-Van a FÖLDÖN Megnyílt TÖRVÉNYES Teremtési IRÁNY.
…emiatt kapott a FÖLD és a FÖLDANYA MAGA a MAGA Természetes ÉLET-ADÓITÓL segítséget ahhoz, hogy (1) az ÖNMAGA ÉPSÉGE VISSZAÁLLÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES MÉRTÉKBEN TUDATOSODJON, (2) és ÖNMAGÁBAN TÉNYLEGESEN FELÉPÍTHESSEN EGY OLYAN VISSZAFOGADÓ UTAT, AMELYEN ÁT A FÖLD-ÉS-A-FÖLDANYA ÖNMAGÁHOZ TÖRVÉNYESEN VISSZAVONHATJA / VISSZAFOGADHATJA A TŐLE-MAGÁTÓL SZÁNDÉKA NÉLKÜL ELTÁVOLÍTOTT ÉS ELSZAKADT ÖNRÉSZÉT / MAGZATÁT…”
I.
A „FÖLD-mint-Világ” „megfoganása” majd „megszületése”, és a „kapcsolódási nehézség” valamint a „lemaradások pótlása” [értelme] „eredete” ÖNMAGÁBAN és „szüleiből eredően”
A FÖLD egy sajátos [’sajátosan kései’] TEREMTÉSBEN megfogant Világ.
A FÖLD egy sajátosan „kései” „gyermek”. „Szülői”, „Apja” és „Anyja” [TEREMTŐI] már bizonyos szempontból „értettebbek” voltak, amikor egy Különös „szétszakítottság” után újra egymásra találtak és „EGY-be-kelhettek”.
Az „Anyai minőségű TEREMTŐNEK” „korábban” [mielőtt az elszakított párjához (az „Apához”) újra visszatalált] már volt egy „társa” és azon korábbi társától (emlékei szerint) „több gyermeke” is született. Valamilyen okból az „Anya” „messzire eltávolodott” „attól a társától és gyermekeitől”. Pontosan még nem értettem meg, hogy az „Anyai-TEREMTŐ” miért távolodott el korábbi társától és gyermekeitől. Az „Anya” tudatában volt/van annak, hogy „régen” egy másik családban volt „feleség és anya”. Talán „még most is megvan” az a régi család [a volt társa és a gyerekek], talán már nincsen meg. [Valahogyan (távol) „emlékeiben ott vannak”.] Valamilyen Különös ok miatt mintha „elérhetetlenné” lett volna az „Anya” számára az a korábbi élete. Valószínűleg az „Anya” nem hagyta el a régi életét, „valami történt”, ami miatt a régi életétől „távolra” került.
Nagy valószínűség szerint az „Anyában” „távoli emlékként” [„érzésként”](és fájdalomként) a korábbi gyermekei felé irányult Szeretetének semmivé válása [mint egy Különös okból megnyilvánult „hiány” / „ÖnRész-megsemmisülés”] mutatta meg magát, azért, hogy ezen „emlék” irányában való TUDATOSODÁS valamilyen TÖRVÉNYES úton visszavezethesse az „Anyát” (és így egész családját) „hiányzó ÖnRésze” és az „elvesztés természetének” (fájdalma valós eredőjének) Felismeréséhez, ezáltal pedig megtalálható / felépíthető legyen újra ÖnMagában a SZERELEM, a BOLDOGSÁG, a TELJESSÉG és így az EGY.
Valószínűnek érzem azt, hogy az „Anyának” ez a „mostani”, kissé már „érettebben” (ismét) megtalált párja (az „Apa”) volt az eredetileg választott párja, de „valamikor régen” valamilyen Különös ok miatt egymástól elszakadtak [talán valamilyen „áldozatot” élt meg vagy „erőszakot” korábban, és (ahogyan később a Földön „Nimród gyermekei” lányokat raboltak majd asszonyaikká tették őket) így a maga eredeti szándékától eltérő „irányban” és „mással” „kellett” élnie].
Azt Érzékeltem, hogy az „Anyát” [valószínűleg eredetileg] társául választott „Apa” a Különös okból megnyílt elszakadásuk után nem választott új párt a maga számára. „Tisztes, Becsületes, Yo” életet élt a maga családjában, de az „elszakított EGY-et semmi és senki más nem pótolhatta”. Valamilyen Különleges módon „ÖnMaga egy részét” „bezárta”.
„Most” [akkor régen a FÖLD „megfoganása előtt”] az „Apa” „eredeti szerelme” [= az „Anya”] visszakerült a „családba”, ahol az „Apa” élt [és ahol korábban, „valamikor egyszer” valószínűleg az „Anya” maga is élt]. Már „sok mindent megéltek”, bizonyos szempontból „életük derekán járhattak”. Az „Apában” és az „Anyában” is „Yoságot, Becsületességet, Egyszerűséget, Tisztaságot” érzékeltem, egymást most is igazan és mélyen Tisztelték és Szerették. Talán szerelem is volt a Szívükben egymás iránt, ám mivel azt „eddig” „elzárták önmagukban” (hiszen valami miatt egymástól elszakadtak akkor régen), a szerelmet talán még nem nyitották fel újra a Szívükben.
Az „Apa” egész családja „nagyon örült” annak, hogy a „régi szerelmesek” újra egymásra találtak. Különösen az „Apa” „édesanyja” volt (yo értelemben) ’izgatott’, „minden kívánságát leste az ifjaknak”, „mindenben amiben csak tudott segíteni szeretett volna nekik”. Amikor érzékelte / megtudta, hogy a „szerelmesek” „egy-be-kelnek”, „elkezdte intézni a menyegzőt”, a „szervezést teljesen magára vállalta”, hogy fia és leendő párja csak egymással lehessenek. Szeretetből tette ezt az „Apa” „édesanyja”, az „Apa” és „Anya” yóváhagyását kérte, hogy ezeket a menyegzőt előkészítő teendőket maga elvégezhesse.
A „menyegzőre” készülő „Apa” és „Anya” Tiszta Szívükből szerették egymást, de a szerelmet még nem tudták feléleszteni újra a Szívükben. A menyegzőre készülődés során ez tudatosult is mindkettőjükben [őszintén elmondták egymásnak érzéseiket, feltárták szívüket], és ez a Felismerés egy sajátos fájdalomként meg is jelent bennük. Ugyanakkor tudták, hogy valamilyen korábbi távolság / szétszakítottság eredményezte a szerelmük „bezáródását”, és valószínűleg az egymás iránti szeretetükből újra fel tudják majd építeni a szerelmüket is. „Akarták” a „szerelmet”.
A „menyegzőt”-t követően az „Anya” megfogant. „Átfutott a gondolatain”, hogy ő korábban már több gyermeknek is életet adott, és vajon „képes-e még újra gyermeket szülni”. Ezen kívül azonban az állapotosság „rendben” és szerető család körében folyt, az egész család, de különösen az „Apa” „szülei” várták nagy izgalommal és szeretettel „a gyermek” érkezését.
A „Anya” „ikreket” fogant [„két-petéjű”, két külön megfogant gyermeket]. Kezdetben talán nem volt pontosan tudott a családban az, hogy kettő gyermek fogant meg.
Először egy „fiúcska” született meg, a FÖLD „ikertestvére”, erős volt és szép, egészséges. [Ő „pontosan és gyorsan” beilleszkedett a családba, hiszen nagy várakozás fogadta őt.]
Ezt követően megszületett a „kislány” [a „FÖLD”], aki valamivel kisebb volt, mint a testvére, és „fényében / fényességében” vagy ’világában’ is egy kissé „más” volt, „lágyabb”, „finomabb”, „érzékenyebb”. A megszületése utáni „sürgés-forgás” körülötte olyan érzetet keltett, mintha megszületése „meglepte volna” a családot, és először nem tudták, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá. A „teste” is más volt (határozottan szép volt, de más mint a bátyjáé), és ez a „másság” egyes családtagokban olyan érzetet keltett, hogy talán „betegen születhetett” és talán nem is „életképes”. A születést segítők ezen „vizsgálódásuk” közben csak „nézték” a kis testet és „nem érintették meg”. A „családba-fogadó érintés” hiánya miatt a kis test (valószínűleg a különleges érzékenysége miatt) „változni kezdett”, szinte mozdulatlanná vált, és mintha „láthatóan sorvadt volna”. E(z a nem értett) változás is „meglepte” / „megzavarta” a születést segítő családtagokat, és az egyikük (tanácstalanságból, de yo-szándékúan) „megbökte” a „burkában lévő kis életet”, és e mozdulatával „felsértette/felszakította” a kis élet „élet-burkát”. Ekkor a „FÖLD” „levegőt vett” (családjához kapcsolódott)[a „levegővétel” olyan volt, mint amikor a vízben fuldokló a víz felszínére ér].
A FÖLD „megszületésekor” egy Különleges késleltetéssel tudott csak a „családjához” HOZZÁ-KAPCSOLÓDNI. „Akadályozta” valami „távolság” és valami „különleges ismeretlen” megjelenése, hogy „azonnal” családtaggá váljon [ezt a családtagok „tanácstalansága” és a gyermek késői levegővétele érzékeltette velem, és az, hogy a megszületése után a „kis test” mintha egy asztal-szerűn lett volna, és a születést segítők csak „nézték” és nem érintették meg].
Ahogyan érzékeltem a megszületett „kis testet” [a FÖLDET] szép volt és egészséges, bár valóban kisebb volt és más mint a megszületett „kisfiú”. Egyikükben inkább az „Apából” volt több, másikukban inkább az „Anyából”. Talán ez volt első ránézésre furcsa a családtagoknak. A „kisfiút” a családtagok a megszületése után azonnal „megérintették” és ezáltal a családba befogadták, a „leánykát” pedig valamiért „nem érintették meg” azonnal. Talán azért késlekedett a megszületett leányka megérintése, mert az Örömteljes figyelem még inkább a korábban született fiúcska üdvözlésére irányult… aztán amikor a leányka felé fordult a figyelem, érzékelték annak másságát és kicsinységét… a szülés során „kissé meggyűrődött” „feje” olyan érzetet is keltett egyes családtagokban, hogy talán betegen született.
Az én érzékelésem szerint a FÖLD ’teljesen és egészségesen’ született, de a „testvérénél” kissé talán „gyengébbnek tűnő” [vagy ’finomabb’, „nőiesebb”, „érzékenyebb”] testén/lényén jobban meglátszottak a megszületés nyomai, illetve az, hogy ő maga az „anyaméhben” végigkísérte testvére megszülését is. Nem lehetetlen, hogy korábban ez a család még nem találkozott ilyen jellegű iker-gyermekek megszületésével [vagy azzal a ’sajátosan érzékeny vagy lágy fényminőséggel’ amellyel a FÖLD megszületett], és ez lehetett az oka, hogy a később [vagy talán kissé más minőségben] született gyermek „megzavarta” őket és ezért „nem érintették meg azonnal”. Az „azonnali érintés” hiánya [a benne megjelent „zavar”] a megszületett FÖLD számára [talán a sajátos/különleges érzékenysége miatt] egy „önmaga által áthatolhatatlan távolsággá vált”, a megszületés utáni azonnali természetes Kapcsolódás [a családtagok azonnali gondoskodó érintése] valamilyen érthetetlen ok miatt elmaradt… késlekedett… és ezt „nem értette a FÖLD”… „nem érintették meg”… csak nézték és furcsállták… „oldalára fordult vagy fordíttatott”… és mozdulatlanná vált [„ereje láthatóan fogyott”]… pedig csak egy Érintésre [elfogadásra, befogadásra] volt szüksége ahhoz, hogy fellélegezhessen és családtaggá legyen… és abban a pillanatban fellélegzett, amikor egy családtag MEGÉRINTETTE… csak a családtag „tanácstalan” mozdulata [hogy mivel segíthetne a gyermeken] túl gyors (vagy ügyetlen) volt, és felszakította a gyermek „burkát”…
Mikor a kislány „fellélegzett”, a család valamelyest megnyugodott, és befogadták a gyermeket. A megszületés utáni Érintés hiánya miatt „sorvadásnak” indult „testecske” a „KAPCSOLÓDÁS” által ismét megtelt élettel és „szépen kigömbölyödött”, „yo-kedvűvé” vált, és már a családtagjai is „szép”-nek találták.
„Úgy tűnik”, hogy a „FÖLDBEN” egy sajátos formában „megnyílt” a „szülei” [vagyis az őt befogadott család] által megtapasztalt „eltávolítottság” / „elszakítottság” és a „szerelem bezáródása” „fájdalmának” „meggyógyítása”. Talán „ez a gyermek” [a FÖLD] Érzékelve „Anyja” azon fájdalmát is, hogy a „korábbi családjában” született gyermekeitől [és így Ön-Része egy valós darabjától] is elszakadt, „Anyja” segítségére is szeretett volna lenni abban, hogy az ilyen „áthatolhatatlanná váló” távolságok is [TÖRVÉNYESEN!] megszüntethetőek legyenek, és a családtagok többé ne legyenek soha „akaratuk nélkül/ellenére” egymástól elszakíthatóak/eltávolíthatóak, és hogy az „ÖnMagból” „elveszített” Ön-Részek „visszavonhatóak” és/vagy „visszaépíthetőek” legyenek, így Teljessé válhasson újra az, aki valamilyen sérülést szenvedett.
Ezért építette fel a FÖLD ÖNMAGA-által-és-ÖNMAGÁBAN azt a TÖRVÉNYES Lehetőséget és Utat, amellyel az egymástól a maguk szándéka nélkül szétválasztott részek a maguk Egységébe [sőt EGY-létebe / a SZERELEMBE] is visszatalálhatnak, és amivel az „áthatolhatatlannak tűnő távolságok” esetében is újra egy családdá (vagy egy világgá) válhatnak az egymástól távol lévő részek.
A FÖLD ezzel az ÖNMAGA által választott és ÖNMAGÁBAN MEGFOGANT Teremtői „irányban” szeretett volna családja számára segítséget nyújtani [szolgálatot tenni], ezáltal abban az irányban segítővé válni, hogy az egymástól eltávolodott „EGY”-részek / „szerelmesek”, a „szülők és gyermekeik”, a „családtagok” és „barátok” újra egymásra találhassanak és életüket újra teljes Boldogságban élhessék.
A FÖLD ezen túl a „tudattalanul / akaratlanul” okozott vagy a tudattalanul / akaratlanul elszenvedett sérülések „gyógyítási irányát” is „felvállalta” akkor, amikor az egyik születését segítő családtagja a „burkát” ténylegesen „felszakította”. A „FÖLD” a megszületése majd a családba befogadása után maga is segítséget kapott családtagjaitól a sérülése meggyógyításához, és közben a FÖLD maga azt is „tanulta”, hogyan „gyógyítják” és így „hogyan segítheti önmaga a maga gyógyulását”.
Mindezt a FÖLD azért (abból a célból) „tanulta”, hogy maga is majd mások szolgálatára / segítségére lehessen a különféle sérültségek elhárításában.
A FÖLD érzékelte „Anyjában” és „Apjában” (és családjában) a korábbi szétválasztottság miatt megjelent fájdalmakat és bezáródásokat, és Őket is szerette volna segíteni abban, hogy önmagukat újra meg tudják nyitni a teljes szerelemek / boldogságnak. A FÖLD érzékelte a születését segítő családtagok fájdalmát, amiért nem érintették meg őt azonnal és akaratlanul / tudatlanságból sérülését okozták. A FÖLD szerette volna megnyitni (vagy segíteni) ÖNMAGÁBAN és ÖNMAGA ÁLTAL a TUDATOSODÁS olyan útját/útjait, amelyekkel elháríthatóak [a szándékos és gondatlan károkozások mellett] az akaratlan / véletlen sértések / sérülések is [>>> Megtartás Megerősítése].
Meglátásom szerint az a „Szellemi Mag” [vagy „SZERELEM-MAG”] aki utóbb „FÖLD”-ként (eredetileg talán „Gaia”-ként vagy „más családi néven”) megtestesült, EREDENDŐEN az „Anya” és „Apa” SZERELMÉBŐL fogant azon „magból” kelt ÉLETRE, amit még „szétszakításuk előtt” „együtt a Szívükbe fogadtak” és a Szívükben a szétszakításuk után „bezárva megőriztek”, és aki így a maga tényleges megszületése „előtt” már egy „különleges megtapasztalás” részévé vált: „ő maga is” „megtapasztalta / megélte-és-látta” [Érzékelte / „érezte”], hogy milyen fájdalmakkal jár az egymást-szeretők szétválasztása (akár „erőszak-tevés” miatt távolodik el a két szerető, akár „önként áldozza magát” egyikük vagy mindkettőjük).
Talán ez volt az oka az „iker-várandósságnak”: a Menyegző után az „Anya” „új maggal” megfogant (belőle született meg a „fiúcska”), és ez a megfoganás „kioldotta” a korábban megfogant „szerelem-magot” is, és így „egyszerre” formálódtak meg a PÁR gyermekeivé.
„Láthatta / érezhette / érzékelhette” a „Szellemi Mag”, hogy a fájdalom „kiterjed” / „tovaterjed” azokra is, akik igazán szeretik azokat, akiket fájdalom ért.
Láthatta a „Szellemi Mag”, hogy amikor megszűnik a kényszerű szétválasztottság, az ÖRÖMMEL jár, és utat nyit a BOLDOGSÁGBA, és hogy ez az öröm és Boldogság is „tovaterjed” azok „szívei között”, akik igazán szeretik egymást.
Láthatta „szülei családjában / családjaiban” a „Szellemi Mag”, hogy akik igazán szeretik egymást, azok ÖRÖMMEL segítenek egymásnak, „nem teher a számukra” egyes tennivalók átvállalása sem.
Láthatta a „Szellemi Mag”, hogy néha szükséges a „távolság” megtartása olyanok között, akik „egymást veszélyeztetően nagyon másak” (például „bántanának” másokat, „zavarodottak” stb).
Láthatta a „Szellemi Mag”, hogy a „fájdalom” hatására „bezárulhat a szív”, de vannak, akik még a fájdalom hatására sem záródnak be teljesen: aki ugyanis valaha igazán szerelemmel szeretett valakit, annak a szívében a szerelem emléke vagy nyoma mindig ott marad, soha nem felejti el azt, akit szerelemmel szeretett --- és ez még az egymástól nagyon távolra került szerelmeseket is visszavezetheti egymáshoz.
Láthatta a „Szellemi Mag”, hogy néhány létező szívében a szerelemnek már szinte nyoma sincsen, és hogy az ilyen létezők sok bánatot okoznak mások számára is. És „yo” lenne, ha valahogyan az ő szívükben is „felnyílhatna” a még meglévő „kicsi yo”, hogy újra szeretni és szerelemben élni tudjanak.
Láthatta azt is a „Szellemi Mag”, hogy a „testvérek” nem mind „egy-formák”, van akiben „több a szeretet” a családja / szülei / testvérei iránt, mások pedig kevésbé élik meg az összetartozást és szeretetet.
Látta a „Szellemi Mag” „szüleit” a szétválásuk előtti TELJES SZERELMÜKBEN, és látta őket a „szétválasztottság fájdalmában” (’kínjában’ majd a ’beletörődöttségben’/elfogadásban), és látta őket az „újra-találkozás-örömében”, amikor „Szívük Boldog volt”, és mégsem tudták megélni a TELJES BOLDOGSÁGOT. Látta „szülei” „igyekezetét” (és családtagjai igyekezetét) arra, hogy türelmükkel / szeretetükkel / segítségükkel „gyógyuljanak a sérülések”, és látta „szülei” sajátos fájdalmát az „elveszett / megsérült” szerelmük [„elveszett életük”] miatt. Látta „szülei” „igyekezetét” a SZERELEM újbóli megtalálására / felépítésére --- és a „Szellemi Mag” SEGÍTENI akart ebben a maga „szüleinek”, „akár élete árán is”… talán „szülei” a „fiuk” megszületése után tudtak először igazán Boldogan egymás szemébe/szívébe nézni, és „kislányuk” megszületése utáni kissé „kései” érintésben [a majdnem-elvesztett-szerelemben] ismertek rá újra a maguk megélt fájdalmára és tudták azt végleg elengedni a maguk életéből [valószínűleg a FÖLDBEN MAGÁBAN „kapta vissza” az „Anya” „elvesztett” „részeit” (is), és „őt felismerve” vált újra Teljes ÖNMAGÁVÁ][a FÖLD MAGA később ugyanezt élte át a jelenlegi „Megbocsátás-Magzata” megfoganása majd megszülése után].
TUDVA a SZERELMET és ismerve mindazt amit „szülei és családja” megéltek, a FÖLDDÉ váló Szellemi Mag olyan „célnak” Érzékelhette a SZERELEMBE / EGYBE való visszajutást / hazatérést / hazatérésben-való-segítségnyújtást, amelyért akár még az életét is „oda-adnia” lehet érdemes.
Ha mindezt tudjuk, akkor megérthető, hogy a FÖLD a MAGA EREDENDŐ ÉLET-ÚTJÁTÓL tulajdonképpen nem tért el „nagyon”, a MINDENHATÓ YÓVÁHAGYÁSÁBAN azt az ÖnÉpítő UTAT Nyitotta meg és ÉLTE, amit ÖNMAGA a MAGA számára „TEREMTŐJÉVEL megálmodott”. Az „ÚT” során szerzett „sérüléseire” bizonyos mértékben „szüksége volt” a FÖLDNEK, hogy Megélje és Megérthesse az eltávolodottságot / távolságot és Közelséget, az Egységet és az EGYET / a SZERELMET, és így felismerhesse és Megérthesse, hogy „szülei” [és így a maga] családjában milyen is az igazi szeretet/szerelem, és milyen az, amikor valaki nem ismeri és így nem tudja megélni ezt az összetartozást és egységet/egyet. Így Nyitotta meg a FÖLD ÖNMAGA számára azt a TEREMTŐI UTAT, amelyben segítségére lehet a SZERELEMBEN élőknek Megérteni a SZERELEM nélkül élőket, és a SZERELEM nélkül élőknek Megérteni a SZERELMET és a SZERELEMBEN ÉLŐKET. KAPCSOLÓDÁST szeretett volna a FÖLD [TÖRVÉNYESEN, azaz MEGTARTHATÓ, ÉPÍTHETŐ, TOVÁBBÉPÍTHETŐ módon] Nyitni azok között is, akik között a „távolság” szinte már áthatolhatatlanná lett, hogy Közvetíteni lehessen az egymástól különbözőek között, és a fájdalmas helyzetek minden lehetséges módon enyhíthetőek lehessenek.
Megtapasztalta a FÖLD is a „legmélyebb fájdalmat” (a szerelem elvesztését, a gyermek/ÖnRész elvesztését, a „semmi szélére kerülést”), a tudattalanság / tudatvesztés különböző állapotait, majd a tudatosság fokozatos felépülését és az ÖnTudatba való teljes visszaérkezést. Mindez segítette megérteni a tudatosság különböző állapotainak természetét és „látásmódjait”.
Személyes meglátásom szerint „az sem véletlen”, hogy a FÖLD a mostani ÉLET-ÚT-SZAKASZ váltás során egy Különleges „befogadó” utat nyitott egyes „Világukból/családjukból elszakadt” Lelkek/létezők számára --- és meglátásom szerint ez összefüggésben van azzal a fájdalmas megtapasztalással, amelyet a FÖLD „Anyja” élt meg. Az „Anya” először [valamiféle „leány-rabláshoz” hasonló módon] megtapasztalta a SZERELMÉTŐL és családjától való elszakítását, amely miatt az „Anya” Szíve majdnem bezárult. Valószínűleg „erőszak” hatására az „Anya” „ott ahová elszakították” „megfogant” és (valószínűleg több) gyermeket szült. „Gyermekei” irányába az „Anya” szeretete megnyílhatott, de valószínűleg az a „különös család” valamilyen ok miatt „elpusztulhatott”, és ezáltal az „Anya” és gyermekei is „semmivé váltak” és egy „ÚjraTeremtési Törvénybe kerültek”. Az „Anyát” a Szívében megőrzött igaz SZERELEM „visszavezette” a „régi szerelméhez”, akivel egymásra ismertek, és családjuk segítségével egy párrá lettek, majd később (valószínűleg közös gyermekük/gyermekeik megszületése után) a SZERELMÜK is újra megnyílt. Az „Anya” szerelmében ennek ellenére volt egy „bús” érzés, amelynek „okát” valószínűleg az „Anya” maga sem tudta, és mivel nem ismerte az okot az „Apa” és családja sem, így nem igen tudták segíteni az „Anyát” a fájdalma megszüntetésében azon túl, hogy szerelemmel szerették őt.
A később FÖLD-ként megtestesült „Szellemi Mag” azonban [valószínűleg az „Anya” „becsukódott Szívében”] „végigélte” az „Anyának” a korábbi családjában megélt fájdalmait, és „tudta”, hogy milyen mélyen bánkódott az „Anya” korábbi gyermekei [a FÖLD „fél-testvérei”] elvesztésén (vagy akár elpusztulásukon / semmivé válásukon). Meglátásom szerint ezért a FÖLD abban is szeretett volna segítséget nyújtani „Anyjának” és „családjának”, hogy Megérthessék és így Feloldhassák és Elengedhessék azt a „távoli” „bús” fájdalmat is, aminek az okát és eredetét maguk nem ismerték. Ezáltal szeretett volna a „FÖLD” [Szellemi Magja] segítséget nyújtani a maga családjában a SZERELEM és az ÖnTudat és ÖnAzonosság TELJESSÉ válásához, és így az „EREDENDŐ MINŐSÉG és ÖnAzonosság” MEGTARTÁSÁHOZ [vagy újra felépítéséhez], „különös fájdalmasság” esetén pedig a fájdalom elengedéséhez szükséges mértékű TUDATOSODÁSHOZ.
A legutóbbi évek lejegyzéseiben több helyen találkozunk olyan „értékelésével” a Földanyának, amelyben egy-egy „értelmezhetetlennek” tűnő fájdalom eredőjeként az került Felismerésre és Megértésre, hogy a fájdalom „eredője” „másik Világban” vagy más „lét-formában” van, FÖLDÖN kívül megélt megtapasztalás az alapja. Az ilyen „eredő pont” Felismerése esetén a FÖLD általában a Rendezés olyan módját határozta meg ÖNMAGA számára, amely valamilyen „Feltisztítási” folyamatba helyezte az ilyen Minták által érintett Természetes FÖLDI Létezőket (és ÖNMAGA megfelelő részét), és a Rendezést (a SZÜKSÉGESSÉG szerint) olyan irányú TUDATOSODÁS felé vezette és vezeti, amely ahhoz szükséges, hogy a fájdalom által érintett a Maga TÖRVÉNYESEN választott Teremtési Irányába pontosan beigazodhasson és abban továbhaladhasson.
Mindezek ismeretében a FÖLD maga „eltérülése” a „MAGA Eredendő ÚTJÁRÓL” [mint TÖRVÉNYES Megtapasztalási IRÁNY] annak következtében Nyílt meg TÖRVÉNYESEN, hogy a FÖLD „Szellemi Magjának” a családja [és különösen az „Anyja” és „Apja” szívében meglévő ismeretlen bú] fájdalmának megszüntetésére irányuló „választását” vagy „kérését” [mint „Teremtési Irányt” vagy „Utat”] a MINDENHATÓ „yová-hagyta” / MEGERŐSÍTETTE. Mindez azt is jelenti, hogy a „FÖLD elmaradásai” ÖNMAGÁHOZ viszonyítva jelentős részükben „okkal” megformáltak, és a „lemaradások vagy hiányok pótlása” egy olyan ténylegesen eltervezett Teremtési Irány a FÖLDÖN a MINDENHATÓ MEGERŐSÍTÉSE által, amelyben az ÖnValó / ÖnLényeg TELJESSÉGE újra „megnyílik” vagy újra „felépül”, azaz a SZERELEM TELJESSÉGÉT újra megélheti az, akinek az „ÖnLényege” maga a SZERELEM.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
