 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009. január 01 - február 09. |
|
|
20090125 - Bélyegek
2013.01.26. 15:06
2009. január 25., vasárnap
Bélyegek
Az ember sokféle nyomot hagyott maga után a Földön, és sokszor nyomokat a többi emberen/emberben (tágabb értelemben a Földi létezőkön). Sokszor egy megbélyegzés/jelző használata életeket (akár népek életét is) tönkretehette. Ezeknek a tetteknek és jeleknek a következményei gyakran megjelentek a karma-kötelékekben --- néha eltűntek, máskor halmozódtak.
Bélyegzés tárgya lehetett a bőrszín, a vallás, a nem, az életkor, népcsoporthoz tartozás, foglalkozás vagy életmód folytatása, származás, iskolázottság, tudás…
Vannak köztük olyanok, amelyek a Megbocsátás által már feloldásra és meggyógyításra kerültek.
Egyes társadalmak törvényekkel igyekeznek korlátozni a megbélyegzéseket, a bölcsebb közösségek pedig a mindennapjaikban élik az elfogadást és türelmet, és a Valóságnak megfelelően igyekeznek gyakorolni a „megkülönböztető képességüket”.
*****
„Régen, ha egy közösség, vagy egyén úgy ítélte, akkor súlyos Bélyeget nyomott embertársaikra. Pl . Boszorkányok (nem kellet sok hozzá, akár csak rosszindulat is elég volt), Törvénytelen gyermek (sok esetben a szegény szolgálólánynak esélye sem volt), de ha nem ment egy lány időben férjhez, "Vén kisasszony" volt, ami sokszor még jobban megnehezítette életét (inkább belemenekült akár egy szörnyű házasságba).” (PMarika)
*****
A Pallas Nagylexikonból:
Megbélyegzés:
„(stigma), a becsületbüntetések alkalmazásának egyik módja. Verbőczy HK. II. R. 16. c. szerint hamis levelek készítésében és pecsétlésében bűnös káptalan- v. konventbelieknek homlokára és képére «tüzes pecsét bélyege nyomassék és süttessék». A homlokon és arcon való Megbélyegzést hazánkban csak 1763. kelt udvari rendelet tiltotta meg. Később magyar állampolgárokra és a monárkia másik államának honosaira a Megbélyegzést egyáltalán megszüntették s alkalmazását e század elején csak a kiutasított külföldiekre szorították.”
A „Pecséteket” mindig Szellemi Létező vagy Szellemi Erő helyezte fel és helyezi fel ezután is a Föld Létezőire.
A Föld bizonyos időszakaiban (mikor a lelki és szellemi látás elkezdett bezáródni) az emberek is elkezdtek önmagukra vagy másokra jeleket helyezni, melyeket nevezzünk most „bélyegnek”. Ezek egy része
- összhangban volt a Valósággal,
- más részeik torzak és megtévesztőek voltak.
Ezen jelek célja az volt, hogy „emberi szem” számára is láthatóvá tegyenek valamilyen valós vagy vélt Érdemet vagy Tartozást/Szégyent.
A „bélyegek” közül az „idejét-múltak”, „igaztalanok” és „nem-illeszkedőek” tisztítása is folyamatban van a Pecsétek tisztításával egyidejűleg --- és amelyekkel egy-egy egyénnek vagy közösségnek konkrétan dolga van (helyre kell hoznia), azok mihamar megjelennek majd.
A „bélyegek” lényeges vonása tehát az, hogy ezeket az emberek „aggatták” önmagukra vagy egymásra.
Ezek között voltak a Valóságnak megfelelőek, a valóságot ténylegesen (mások számára is látható módon) megjelenítőek – melyek „kiegyensúlyozást”/helyretételt nem igényelnek, és vannak torzak/megtévesztőek, melyek gyógyításába szükség szerint bekapcsolódik az ember is.
OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
