 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009. január 01 - február 09. |
|
|
20090113 - Az Óvatosság még szükségeltetik
2013.01.26. 15:24
2009. január 13., kedd
Az Óvatosság még szükségeltetik…
Ma reggeli érzések és gondolatok: „Mi maradHat a Yotengrit jóslatból?”
A Yotengrit jóslatból:
http://www.freeweb.hu/solyommadar/magyar/joslat.htm
„Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!”
A jóslat ezen része „tapintható valóság”… A repülő-szőnyegség talán nem valósul(t) meg a maga teljességében, és innen kezdődött szerintem a jóslat megváltozása:
„A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!
Még hatvan-hetven! [2007-től]
A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek.
Csak alantas szolgálatok maradnak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy az innen köpködhessen lángot -
a bikát nyergelő asszonyra.”
E fentebb írtak is részben megvalósultak, de nem a maguk teljességében, és így más irányt tudott venni a folyamat. Képben úgy jelent meg ez a változás, hogy az eredeti jóslat-vonal egy balról jobb-felé haladó, lefelé áldozó vonalat rajzolt, amely vonaltól 2007-ben egy kis eltérés történt felfelé, és most az eredeti vonal fölött halad (nagyjából még párhuzamosan) egy új út. Érzésben az jött, hogy azért haladt „nagyjából” párhuzamosan eddig a két út, mert a következőkben bejósolt háború jelentős „vonzó”-pont volt, voltak (és ma is vannak még) csoportok, akik erre tudatosan készültek, és ennek érdekében még ma is gerjesztenek e térségben és az érintettekben ellentéteket/nehézségeket. Mi magyarok azonban 2007-ben kiléptünk az eredeti jóslat-vonalból, és tartottuk is a távolságot, hogy lehetőség szerint ELKERÜLJÜK a vérontást határon belül és kívül egyaránt.
Azt érzem, hogy a „Kost Áldozó két fiának marakodásából” alább kitörő háborúskodás kiterjedésének lehetséges indító-időpontja az elmúlt napokban volt – a gázai konfliktus, illetve a határainkat ténylegesen is érintő gáz-konfliktus mindenképpen egy szélesebb elégedetlenség szítására is alkalmas lehetett volna, ha az eredeti vonalon haladunk --- ám Nagyboldogasszony időben való szólítása, KRISZTUS időben való trón-ra emelése, Midár vagy a Szent Turul, illetve az Ősök Segítő Erőinek időben való megjelenése MEGAKADÁLYOZTÁK AZT, hogy az Új (idő) Vonalunkat magához rántsa a régi út-vonal!!!
Ez pedig azt is jelenti, hogy innentől kezdve „Felfelé” halad a magyarság útja, és képessé lesz a Megújulásához szükséges Egyensúlyának és Harmóniájának megtalálására és megvalósítására.
Mindez még nagyobb odafigyelést igényel a már tudatosabbaktól, hogy lehetőség szerint már ne történjenek hátráltató vagy visszamozdító, nem-kívánt-irányba-mozdító lépések.
Még határozottan és pontosan tartani kell a KRISZTUSI rezgéseket, hogy olyan távolba kerüljünk a nem-kívánt eseményektől, amikor már semmiféle szálat nem mozgathatnak be a mesterségesen szított ellentétek – bár azt érzem, hogy zömében már „elhaladtunk” a „legveszélyesebb kapuk” mellett --- és így a jóslat befejező képe már egy „magosabb oktávon”, több Igaz Lehetőséget hordozva is megvalósulhat.
Az érzéseim szerint elkerült „háborgó” kép (kellő óvatossággal és figyelemmel így tekintsünk rá):
„Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.
A Kost Áldozó
két fia tovább marakodik.
A tevék magyar hajcsárai
Manó bőrét húzzák Krisztus képére,
hogy megtévesszék a népet,
és aranyra válthassák a félhold csillogását.
Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő
fiát segítik,
más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul.
A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni.
Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja
a zenélő sivatagok tigrisét,
és böcsületes alkuval
visszakerül, ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az Ős Tengerek Istene nevében.
A Jószomszédság Törvénye győzedelmeskedik.”
Számos olyan – ténylegesen jelenlévő – gond megoldása előtt áll a magyarság és a Föld többi népe/nemzete is, melyek az „Igazak” összefogását követelik meg. Nagyon sok munka van, melyek talán kezdetben nem hoznak „pénzben is mérhető profitot”, azonban hozzásegítik elvégzőjét és a rászorulókat is a tisztes megélhetéshez, és közelebb vezetnek a természetes élethez. Átíródnak majd a szükségletek: felszínre kerül valamennyiünknél, hogy mik a tényleges szükségletek, és melyek voltak azok, amelyek „függőségként” korlátozták az életünket.
Valamennyiünknek közelebb kell kerülnünk természetes szükségleteinkhez és igényeinkhez, és a környezetünket, valamint mi MaGunkat is korlátozó és szennyező szokásainkat (nem kényszerből, hanem) tudatosan el kell engednünk.
Valamennyiünknek ki kell majd vennünk a részünket a bennünket körbevevő és élettel tápláló környezet gyógyításában és jobbá-szebbé tételében.
Valamennyiünknek „ténylegesen” is meg kell dolgoznunk mindazért, amit megeszünk, mindazért, amit „magunkénak” tekintünk. A munka azonban nem szenvedést és nélkülözést jelent, hanem yogot és kötelezettséget is a „Teremtésben”.
Lehetséges lesz, hogy egy-egy időszakot „szűkös”-ként élünk majd meg – ám az összefogással minden nehézség könnyedén elkerülhető lesz.
OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
A „szűkösségről” maga a születés folyamata jutott eszembe… A magzat fejlődik az anyaméhben, majd amikor már a tér szűkössé lesz számára, maga pedig kellően megérett, akkor „elindul a folyamat”: egy szűk járaton, meghatározott rend szerint tud csak kijutni a „fénybe”, hogy megkezdje azt az életet, amelyre készült bent az anyaméhben… Segítik őt a születésben (elsődlegesen az édesanyja), ám a születést magának kell végigélnie… és a megszületett születése után az Új Világban megkap minden támogatást a fejlődéséhez…
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
