 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2008. december - |
|
|
20081228 - KRISZTUS a gyökerünk
2013.01.26. 15:58
2008. december 19., péntek – december 28., vasárnap
KRISZTUS a „Gyökerünk”
„A Fák a gyökereikkel eddig egy KRISZTUSI védelmet tartottak fenn.”
A MaGság és Magyarság kapcsán sokat beszéltek arról az utóbbi időben, hogy népünk "elvesztette" a gyökerét.
Lehetséges lenne, hogy ez a „Fák mintájára” Felvállalt Földi Krisztusi Véd-elem okozta ezt a gyökerekhez kapcsolódó nehézséget a MaGságban és a Magyarságban?
A magyarok az utóbbi kb 800 évben valahogyan mindig "Európát" vagy a „Világot” "védték", hazánk mindig egy védvonalnak vagy bástyának számított... És e védekezés közben elfeledte ez a nép, hogy MINDIG (!) KRISZTUS Népe volt... A „római katolikus” vallást is azért vette fel az uralkodó, mert akkor az uralkodó MÉG TUDTA, hogy Jézus KRISZTUS volt --- és egy Krisztusi Nép számára nem okozott "Krisztus követése" gondot... Az más kérdés, hogy Európa hatalmasai nem akarták KRISZTUS Tiszta Egyházának (és gyökerének) feléledését és terjedését itt, Európa közepén...
Érzésben ez jelent meg: ha TUDJUK azt, hogy akár a Kozmikus Gyökerű Magyarságnak vagyunk tagjai, akár a Föld SzeRves MaGságának (szerintem a MaGság a Kozmikus Gyökerű Magyarok "legkorábban" Földre érkezett csoportja) - Mi KRISZTUS Világát Építeni érkeztünk erre a Földre - és ezért
a GYÖKERÜNK MaGa KRISZTUS.
Ha felismerjük ezt, akkor KRISZTUS Segedelmével Mindig (!) Meg Tudunk Újulni, és Fel tudjuk venni AZT AZ
ÚJ TARTALMAT és ÚJ FORMÁT,
amelyben az elkövetkező időszakban a Föld SzeRves Segítő MaG-Erőjévé lehet a MaGság/Magyarság.
A MaGság
-
Eredendően a Föld Alap-Krisztusi Minőségére lett "behangolva", és erre kellett tanítania a Földre leszületőket,
-
"Általában" pedig "korábban" ráhangolódik a Föld KÖVETKEZŐ KORSZAKÁRA RENDELT KRISZTUSI MINŐSÉGRE és rezgésre --- és segítenie kell a többieknek, hogy ők is rá-állhassanak erre az új útra.
Ez utóbbihoz sokszor az "ego" TELJES háttérbe szorítására van szükség - és ugyanakkor feladata ennek a népnek az, hogy
megtalálja a legmegfelelőbb eszközöket arra,
hogy ezt az új utat mások számára is ÉLHETŐVÉ és "VONZÓVÁ" is tegye...
Az „Út” GYAKORLATIVÁ TÉTELE, gyakorlatba-vitele
a magyarság Feladata!
A „gyakorlatba vitel” az elmúlt néhány ezer évben egy kissé nehezebb feladat volt. Miért? Mert Eredendően ez a (Földi) Világ nem volt felkészülve az „energia-hiányos” állapotokra, vagyis arra, hogy ez a Világ a TeremTő Által elindított „Alap”-Rezgés alá zuhan. Az Alap-rezgésben yól tudott működni ez a nép – a lezuhant rezgésben pedig (ahogyan mindenki más is) energia-hiányossá lett, miközben
megmaradt az a Feladata,
hogy utat találjon és mutasson másoknak a Felemelkedésre…
Vagyis azzal a „kevéssel”, ami maradt, sokkal yobban kell gazdálkodnia, mint másoknak. Mások igényeit és lehetőségeit is figyelnie kell, mert csak így tudja teljesíteni azt, ami a Feladata: útmutatóvá kell lennie mások számára is… (vagyis nem „csak” a „túlélés” a MaGság/magyarság feladata!)
A MaGságnak tehát "Feladata" az, hogy
"Tudásban és Szeretetben" a "többiek előtt járjon"
– és ez ma is így van. Úgy kell azonban Krisztus Népévé válnia, hogy
ezzel ne okozzon ellenségeskedést vagy irigykedést...
És meg kell találnia egy olyan "Átjárót" („Verecke”) vagy olyan utat,
amelyen az ÚJ-ba a többiek is átjuthatnak
-
szabad akaratból, mert ez a Föld a Szabad Akarat Világa...
Kérem, hogy KRISZTUS Határozottan mutassa meg azt az utat a MaGság és Magyarság számára, melyen járva
-
ebben az Átmeneti időszakban képessé lesz ÖnMaGa Világának KRISZTUS "aktuális és Örök" Útja szerinti SzeRves Megújítására,
-
és ezzel a Minden Érintett számára legmegfelelőbb Átkelő megtalálására,
-
és ezen az Átkelőn Krisztus Vezetésével való Átjutásra a Föld Új Krisztusi Világába.
Lejegyezte OmMáátRé Isteni és Égi-Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére
www.omah.extra.hu
(Részlet a „Hová megyünk mi magyarok?” című könyvből:)
„Ebben az országban, akárcsak a Földön, nagy erők munkálkodtak azon, hogy a létet szétszakítsák, megtörjék. Kezdetben elvették tőle múltját, gyökerét, mely így már nem tudta táplálni a törzset. A törzs új ágakat hozott, de már nem tudta táplálni őket. Mindez oda vezetett, hogy a fa új gyökeret vert, mert máskülönben nem létezhetett tovább. Ez a gyökér azonban már nem táplálta az egész fát. Azt mondta: „Csak akkor táplállak, ha az én akaratom szerint nősz. Megmondom, hogy merre nőj.” És a fa elfogadta, hisz léte volt a tét. Új ágakat hozott az új gyökere táplálására. Ágai hajlékonyak, törékenyek voltak, és minden vihar megtépázta őket. Új és új hajtásokat hozott, de már nem az ősi kódjai, hanem az őt éltető gyökerek óhaja szerint.
A fa belátta, hogy képtelen új hajtásokat hozni az új gyökere óhaja szerint, ezért más utat akart keresni. Elszakadt a földtől, és más gyökeret keresett. Az új gyökér több és jobb táplálékot ígért, és a fa megtelepedett. Ez a fa már erősebb volt, új ágakat növesztett, melyek ellenálltak a szélnek. Ám ekkor az új gyökér azt mondta, hogy csak akkor ad további ételt, ha a fa önként, hozott ágait neki adja táplálékul. És a fa megtette, amit a gyökér kívánt, feláldozta új hajtásait. Így ment ez évről évre. A fa nőtt és terebélyesedett, de a gyökér minden évben elvette új terméseit. A tél emiatt mindig nehéz és fájdalmas volt, és a fa alig várta a tavasz bimbót-hozó melegét.
Egyszer favágók jöttek, akik elkezdték a fát kivágni. Megijedt a fa: mi lesz vele, mi lesz új hajtásaival. Az embereket nem érdekelte a fában levő élet, a fában levő bölcsesség. Bölcsessége azonban utat talált: felajánlotta az embereknek, hogy vegyék el az életét, de hajtásait kíméljék meg. Ültessék el őket jó talajba, hogy majd azok is ilyen szép, árnyat adó fákká nőjenek. A favágókkal volt egy gyermek, aki megértette a fa üzenetét.
A gyermek összeszedte az ágakat, és elültette a házuk körül. Öntözte, ápolta őket, míg a kis ágak gyökeret vertek. Az ágakból új élet lett, sok árnyat adó és tápláló élet. Ezek a fák a gyermek kedves fái lettek, és később az ő gyermekei is árnyat leltek alatta.
E gyermek, Jézus, később „felnőtt”. Megszánta egykoron a fát, megszánta a benne levő bölcsességet. Azok az emberek, akik a fát annak idején kivágták és elhasználták, csodálkozva látták a hajtásokból lett új fák gyors növekedését. Mikor már elég nagyok lettek az új fák, a favágók ismét nekiláttak volna, hogy kivágják őket. Keresték az alkalmat, hogy bejussanak a kertbe, de a kert kapuja mindig zárva volt. A fák sok erős ágat adtak, és azokból erős kerítés épült. És mivel a fák óriássá nőttek, a kivágásuk sem ment volna egyik pillanatról a másikra. A kert tehát erős volt, és táplálta mindazokat, akik jó szándékkal látogatták.”
*****
2008. december 28.:
„A Föld és a Földön Létezők [egy csoportjának] alap-rezgése lehetővé teszi már KRISZTUS Közvetlen Jelenlétét, és szükség esetén a megtestesülését is a Földön.
Az AranyTáblákban rögzítésre került, hogy e Föld KRISZTUS Királysága.” OmMáátRé KJ
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
