A frissen kelt kakukkfióka kilöki a fészekből a többi tojást, vagy akár a frissen kelt mostohatestvéreit is, ezért a mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik. A fiatal kakukkok 19-24 nap után repülnek ki, de csak 50 naposan lesznek önállók.”]

            A Hatalom-gyakorlás Szent Formáinak a Világ Minden táján alapvető kötelezettsége

a vezetésre felvállalt közösség értékeinek és érdekeinek védelme úgy,

hogy ez

 lehetőség szerint

KiTeljesítően és Gazdagítóan Hasson az Adott Lét Teljességére is,

melyben „rész”-létezőként a vezetett csoport vagy közösség él.

            E megfogalmazásból az is látszik, hogy egy vezetőnek nem csupán arra kell törekednie, hogy

„Hatalmával pusztítóan ne Hasson”,

hanem arra is, hogy saját közösségét, és saját közösségén által másokat is, a többieket is, lehetőség szerint segítsen és gazdagítson.

            Elsődleges szempontja tehát minden Hatalom-gyakorlónak a Vezetett Közösség Értékeinek és Érdekeinek a védelme kell hogy legyen --- méghozzá úgy, hogy az „lehetőség szerint” mások érdekeinek és értékeinek érvényesülését is segítse, vagyis

egyik közösség sem gyarapodhat és élhet a másik „rovására”.

            Minden Hatalom-gyakorlónak és Hatalom-gyakorlásnak ez az EGY-SzeRű Törvény vagy Szabály az ALAP-ja --- formái és módszerei pedig mindig igazodnak

- az adott Világ,

- és a benne élő konkrét közösségek,

- valamint a „kor” igényeihez és lehetőségeihez.

            A „Cél” minden közösségben a Hatalom-gyakorlás olyan kiépítése, amely tehát

- ELSŐDLEGESEN szolgálja az adott, vezetésre nyíltan felvállalt Közösség ÉRTÉKEINEK és ÉRDEKEINEK a minél teljesebb szolgálatát és védelmét,

- másodlagosan pedig a többi közösség, és ezek közül is elsődlegesen a szomszédosan elhelyezkedő közösségek érdekeivel és értékeivel való együttműködést és összhangot.

            A Magyarság/MaGság esetében sincsen ez másképpen --- vagyis a magyar közösség és nép által felhatalmazott Hatalom-gyakorlóknak ELSŐDLEGES kötelezettsége a MaGság és magyarság VALÓS ÉRTÉKEINEK és ÉRDEKEINEK a védelme és megsegítése --- összehangolva mindezt az itt élő vagy környező (kapcsolódó) más közösségek érdekeivel, és végső soron a Föld Teljességének érdekeivel is.

            Az a Hatalomgyakorló (értve ez alatt a „családi” szintektől az egész országra kiterjedő szinteket), aki a „Magyar közösség és nép” nevében kapta meg felhatalmazását egy-egy terület ellenőrzésére vagy igazgatására/vezetésére, döntések előkészítésére vagy meghozására, végrehajtására, az a MAGYAR nép és közösség valós értékei és érdekei ALÁ (!) van Rendelve, nem pedig az őt esetleg támogató vagy  „indító” egyéb (látható vagy nem látható) közösségnek vagy személynek.

            Régen (amíg volt Koronázás és Királyság) ez elég EGY-Értelmű volt (bár itt is akadtak „királyos”-kivételek, akik emberi Én-jüket a Korona „fölé” helyezni igyekeztek). A Koronázás nyilvánvalóvá tette ezt a megkoronázott számára akkor is, ha egyidejűleg több más ország vagy nép királya is volt: Birodalmának MAGYAR részén a magyarság Érdekeinek érvényesüléséért, és a magyar értékek védelméért volt felelős.

            Nem okozott ez lényeges nehézséget egy „magyar” származású, és megfelelő módon előkészített Királynak, mert Ő TUDTA, hogy „emberben és földben”, „Felelősségben” mit bízott rá az Isten --- „megsúgta”, vagy megmutatta ezt neki a Rendnek megfelelően működtetett és működött Szent Korona. Mert a „Királyt” legtöbbször a Korona (pontosabban a Koronában megtestesített Hatalom) MaGa „hívta meg” és választotta, és aki a „Hívást” a szívén át megérezte és elfogadta, az legtöbbször „méltó” is lett (lesz) az uralkodásra.

            Voltak „idegenből jött”, aztán mégis „magyarrá” lett Királyok, mert a magyar nem pusztán egy nemzet vagy nép (bár van saját genetikai alapja!), hanem egy Szeretet-közösség, egy Hit-Közösség, és egyben egy Tudás-közösség is (az Istenség Tudása, Hite és Ismerete, Szeretete, mely megnyilvánul és Jelen Van Minden Emberben, és Isten Minden Teremtményében.)

            Aki „ráérez” erre az Istenségre, és elfogadja ennek az „Isten-Tiszteletnek és Szeretetnek” a „Hívását”, az (ha akarja, ha ezt választja) „lehet” „magyar”, MaG-emberré is, vagy pedig saját közösségében vagy népében „Istenes” adott-közösségi emberré, hogy adott népében találja és keresse meg Isteni Minőségét.

            A Magyar, a MaG-ember soha nem erőltette rá más népre sem a Tudását, sem a Vallását, sem a természet-látását, ám „nyitott” volt más közösségek vagy népek felé: nyitott volt Hitük és Tudásuk elfogadására és megismerésére, nyitott volt értékeik átvételére és saját közösségeiken belüli „nemesítésére”, nyitott volt Tudása példa általi átadására, és ha arra szükség volt, akkor Tudása Kor-hoz Igazítására vagy megújítására. Nem kötötte az „ebet” a „karóhoz” (kor-hoz), mikor már a karóból „kóró”, elszáradt, elmúlt kor lett, hanem az Istenanya, a Szülő Anya Segedelmével Megújult életre kelt --- mert a (földi) élet természetes velejárója az elmúlás, a halál és megújulás, és a megújulás általi Új-ra, Fel-tám-ad-ás (támasz-adás).

            A mai „magyar” ember (Hatalom-gyakorlóként, vagy egyszerű halandóként) ugyanezt teszi: Már Építi MaGában az ÚJ-at/Megújultat, hogy majd „támasza” legyen a hozzá-fordulónak, vagy a (TeremTő által) Reá bízottaknak. Lehet, hogy „nem látszik” ma még ennek minden megnyilvánulása, mert most folyik a „gyermekágy” vagy a születés… Egy azonban bizonyos: Magyar csak az „lesz”, Aki SZÍVÉBEN-ÉS-TETTEIBEN is magyar.

            „Magyarkodók”, magukat „magyarnak” „feltüntetők” vagy „kiadók” egyre inkább elvesztik „Hitelüket” Isten és ember előtt is, és ma még nem látják át (bár már sejtik) a keserű véget s a terheket, mik hozzájuk visszatérnek. Nem „büntetés” ez, Egy-SzeRűen a „Vonzás” Törvényének Hatalma: minden, amit elindítottak („mások ellenében”, a MaGság valódi népének ellenében --- hiszen most éppen egy MaG-ország földjén vagy népében vagyunk), az a Felelősség által megszabott adott „szorzóval” visszaérkezik ahhoz, aki azt a Hatást valamilyen formában Ténylegesen elindította vagy mozgatta.

            A visszacsatolás tehát „érdemek-szerinti”: lehet „Dicsőség-minőségű”, vagy akik e fogalommal dolgoztak, azok számára „bűn” vagy „büntetés”-minőségű.

            Voltak már olyanok ebben a népben is magas vezetői szinteken, akikben életbe lépett a „Felelősség” „Kegye” egy-egy megjelent betegség képében --- vagyis „lehetőséget” kaptak útjaik „yobbítására”-kijavítására még életükben. Volt, aki élt ezzel, és bűnbánatot tartott „népe” előtt, míg mások inkább klinikákra vonultak, és hogy csúfságukat elpalástolják, új „arcot” varrattak… Érdek-es, hogy az „első(ke)t” ma is szidják, míg a más(odik)nak szobra áll… És az álló szobor komoly emlékeztető --- Isten és ember előtt is.

            A Hatalom Gyakorlóinak Hatalmas (ma is) a LEHETŐSÉGE, és ehhez társulóan vagy Igazodóan a FELELŐSSÉGE is.

            Lehetőségük van ÖNMAGUK vonatkozásában (Önmaguk, és ezáltal a hozzájuk kapcsolódók vonatkozásában!) a hibák feltárására és a megbánásra, és a fizikai síkú yóvá-tételek megkezdésére. NEKIK Van erre – a fizikai síkú gyógyításokat segítő feltárásokra és tettekre – KÖTELEZETTSÉGE és LEHETŐSÉGE is ÖnMaGuk és Isten, valamint mindazok előtt, akiknek szabad akarati elfogadásuk által vezetőivé lettek.

            Felelősségük kiterjed a hazugságok, félrevezetések és megtévesztések, a vétlen, gondatlan vagy szándékos sértések feltárására és fizikai síkú yóvá-tételére --- mert a „lezárások” „Kiegyensúlyozó” Erői már itt vannak, jelen vannak --- és már nemigen „várnak”.

            Jönnek a megmérések „eredményhirdetései”, és a jelen-szándékok és tettek összevetése --- és akik nem kezdték meg a fizikai síkú feltárásokat/gyógyításokat és yóvá-tételeket, azok (viselt mintáik miatt) a Föld számára „innentől kezdve” „idegenek”, és a Föld, mint egy „romlott gócot”, kiveti, kilöki MaGából őket.

            Ezek pusztán „törvények” és „tények”, amelyek a Föld ALAP-Rendjének megfelelően, tiszta formájukban ismét működő-képessé lettek. A Föld „ALAP”- (és ezért megmásíthatatlan és kikerülhetetlen) törvényei között szerepel az, hogy

amennyiben valaki

vállalt útjával,

illetve a Föld törvényeivel és szabályaival

ellentétesen (vagyis nem EGY-irányban) halad és Hat,

akkor ennek

mind az ÉRINTETT (KÖZÖSSÉG VAGY SZEMÉLY),

mind pedig a KÖRNYEZETÉBEN ÉLŐK számára

LÁTHATÓ MÓDON kell megjelennie.

Ennek „enyhébb” formái a kijavítást segítő felismerésekhez vezető személyes problémák és betegségek --- melyek „Kiegyensúlyozásra” hívják fel a figyelmet, és ADNAK LEHETŐSÉGET!

            Ahogyan egy gyógyuló test, úgy a Föld „teste” is felismeri már az „idegen mintákat és testeket”, és megerősödö(tt) védelmi rendszerével fellép a beazonosított „nem-megfelelő” minták és jelenlétek ellen.

            Amint lent, úgy fent.

            PONTOSAN „látszik”, hogy ki ma már a „testvér „ vagy „barát”, és ki az „idegen”.

*****

            Írjunk most egy kissé másképpen, (látszólag) más értelmében a Hatalomról.

            A Hatalom az, amiben és ahol, amire jelenlétetek által tényleges Hatást gyakorolhattok.

            A földi ember nem is tudja ma még, hogy szavainak és tetteinek, gondolatainak milyen „távolra” és sokakra kiHató Hatalma van. Nem tudja, hogy (itt a Földön különösen, de a Földön túlHatóan is) „minden Hat mindenre”, a legkisebb porszem elmozdítása is Hatással van a többi létezőre.

            Ennek a „mindenekre kiterjedő” Hatásnak az ismerete ma még teljességében nem is elvárt az embertől --- szavainak és tetteinek, valamint gondolatainak és érzéseinek Hatalmát és Hatásait azonban már (legalább alapjaiban) ismernie kellene.

            Elvárt ismeret a felnőtt-korú embertől ma már az, hogy érzéseinek és gondolatainak, érzéseivel megtámogatott gondolatainak teremtő ereje van.

            Elvárt ismeret, hogy a szavakkal, gondolatokkal és tettekkel formálja és teremti az ember az őt körbevevő és Hatása alá került valóságot, és hogy az ember FELELŐS azért a környezetért, amelyet fenntart és teremt.

            A Felelőssége minden szegletét ma még nem látja át teljességében a földi ember, és ezért bizonyos „láthatatlanul jelenlévő” „segítők” segítik

- tudatosodását,

- valamint a tudatával át nem fogott nem-kívánatos Hatások kiegyensúlyozását vagy gyógyítását.

            Amiben azonban az ember tudatossá értett, arra már kiterjed a felelőssége TELJESSÉGE --- vagyis onnantól kezdve, hogy a létezése egyes területein az ember megfelelő ismeretekre és rálátásra, valamint némi gyakorlati tapasztalatra szert tett, onnantól azon terület

működtetéséért

és

kiegyensúlyozásáért

már TELJES a felelőssége.

            Lehet, hogy egy-egy ilyen Felelőssége alá került területen az ember nem lát át ma még mindent pontosan, és ilyenkor a felelőssége arra is kiterjed, hogy

SEGÍTSÉGET KÉRJEN

másoktól (ember-társaitól, a láthatatlanul jelenlévő segítőktől, és ha ez szükséges, akkor Istentől is.)

            Az ember „látszólag” „nem-MindenHató” --- ám a VALÓSÁGBAN mégis az.

            Az ember RENDELKEZIK azzal a képességgel, hogy MaGán át, a szívén át segítséget kérjen és hívjon olyan helyzetekben is, mely emberi erejét és/vagy tudását meghaladja --- és ha ismeri ennek a módját, akkor a „Mindenség (Támogató és Segítő) Jelenlétével és Erejével is élhet”.

            Számtalan ember által megélt példa van erre, bár a többségük ma még előttetek nem ismert.

            Számtalan eset volt arra, amikor A SZERETET, az Élő és Tudatos Szeretet „Csodát” tett, amikor valami emberi ésszel meg nem magyarázható „Erő” segített --- bár az mindegyik ilyen esetben nyilvánvaló, hogy valamilyen különös (és különösen Tudatos) Szeretet hozta vagy hívta be a „Segítő” Erőket.

A Szeretet az egyetlen létező Hatalom,

amely Tudatos megnyilvánításával

Yobbá és élhetőbbé/szerethetőbbé tesz minden világot

(világ alatt értve itt most az „egyéni élet-lángot” és a különböző teremtett lét-közösségeket is --- és ezeken át természetesen MaGát a Mindenséget is).

            Befejezésként pedig még ejtsünk néhány szót az

„Irányultságról”,

mint a Hatalom egyik lényeges vonásáról:

Ami felé fókuszáljátok a figyelmeteket, onnan kapjátok Erőiteket.

Ami felé fordítjátok a figyelmeteket, abban az irányban teremtitek a további életeteket.

            Nagyon lényeges megértenetek:

Irányultságotok a „Jelen” és az „Örök” kell legyen ahhoz,

hogy megújíthassátok az életeteket.

A „Most” vagy a „Jelen” Örök-Állapota az,

amelyben az ÉLET MEGÚJULÁSA van jelen.

            A múlt felé fordulás vagy a jövő tervezgetése is segítheti a Jelenben-haladást, ha az nem haladja meg a Szükségeset.

            Az „időben élő” (az idő bármely fajtáját is értve ezalatt) ember azért él „időben”, vagyis egy valamilyen módon „lelassított” vagy „KÉPletesen megbontott Térben”, hogy rálátása legyen a Teremtés különböző szakaszaira, és ez felkészítse a felelősség-teljes teremtővé-válásra.

            Az időbe helyezett tapasztalások lehetővé teszik az egyes cselekedetek Hatásainak, vagy pedig az összekapcsolódó cselekedetek Hatásainak a részletes feltárását és megismerését a TUDAT számára, és így lehetőséget adnak a Tudatos Teremtésben való éretté levésre, valamint Új Utak Tudatos(abb) és BÖLCS megtervezésére --- és ez utóbbi a lényeg: a Tudatossá és (ÖnMaGáért és Másokért is) Felelőssé ért [BÖLCS] ember KÉPES a képességei és vágyai szerinti ÚJ UTAK ELTERVEZÉSÉRE és megteremtésére, hiszen a Teremtés ALAP-vető szabályait már megismerte! (A Szív és az Elme Útja ismét összeért!) Így futhat össze ismét a „múlt” és a „jövő” a Teremtések Tényleges „helyére”, a JELEN-be.

            A „múlt”-ban elkövetett hibák vagy hiányosságok feltárása hasznos és szükséges, mert ez ELŐRE, a Mostba és Jelenbe vezet. A TÚLZOTT múlt-felé fordulás azonban ERŐKET VON EL a JELEN LEHETŐSÉGEINEK A FELISMERÉSÉTŐL ÉS ÉLŐVÉ TÉTELÉTŐL, így ez utóbbi (bár választható minta vagy cél) „nagy hiba”.

            Ugyanígy a JÖVŐ MINDEN RÉSZLETRE KITERJEDŐ és túlzott „tervezgetése” is a JELENTŐL VALÓ ERŐ-ELVONÁS, és ezért a tervezett jövő „ellenében” Hat.

            A „jövő” nem „modellezhető” a maga teljességében, így aztán a túlzottan előre-tervezgetett jövő-képbe Rend-SzeRint több hiba is csúszik, és így megint jöhet az erőt-elvonó tervezgetés…

            Minden ember (és közösség) életében vannak „reálisan” belátható és előre tervezhető időszakok. Ez az egyes emberek életében általában egy (vagy néhány) év, míg a közösségek életében pedig egy-egy emberöltő.

            Az egyes ember életciklusai (és életlehetőségei) igencsak függnek a természet (!) (éves vagy más MEGÚJULÁSI!) ciklusaitól, míg a közösség további útjai és lehetőségei pedig az adott embercsoportban megérlelt képességektől és tudásoktól.

            Köztudott, hogy rendesen működő közösségekben a gyermekek mindig hoznak új meglátásokat, tudásokat és képességeket, és ezért általában minden emberöltő változást is hoz a közösségek életébe.

            A szakrális vezetők mindig figyelemmel kísérték a közösségeikben bekövetkező (ilyen ember-hozta) változásokat (is), és például a még SzeRves Rend szerint megkoronázott magyar király ezért KÉRT és KAPOTT is „programot” elkövetkező uralkodása idejére a Koronán át „Istentől”, hogy ezzel is SEGÍTSE AZ ÉRKEZETT ÚJ ENERGIÁKAT, mely az eljövő, és elkövetkező gazdagság forrása és alapja.

            Az utóbbi évszázadok és évezredek egyik legnagyobb hibája (a kőbe vésett törvények kora óta) az IFJÚSÁG nem megfelelő TÁMOGATÁSA, az Ifjúság által hozott tudások és új meglátások, valamint új képességek tudatos visszaszorítása (megszűrése), vagy pedig ezeknek a „régi energiákba” (esetleg idegen mintákba) forgatása/kényszerítése.

            Mindez KORRÓL KORRA kiváltotta az ifjúság (yogos) „dühét” --- és ez néha „elégséges” volt bizonyos megújításokhoz, máskor meg „túl sok” volt, és így (yogosan, és néha túlzottan is) pusztított.

            Tudomásul kell vennie minden „közép-korúnak” (!!!), hogy „élete második felében” már az ÚJ ELŐKÉSZÍTŐJE vagy SEGÍTŐJE, és akkor értékelheti majd az életét sikeresnek, ha ez utóbbi feladatának is sikeresen eleget tett (vagyis besegítette „Valós, MaGukkal hozott Hatalmukba” az arra érdemes ifjakat).

            Régebben tudatosan megSzeRvezettek voltak ebben a népben is az Ifjak „nemesítő vetélkedései”, és ezeknek mindig volt „tét”-je is, hiszen a győztesek mindig megbízattak egy-egy a közösség számára fontos feladat teljesítésével --- „Hatalomhoz” jutottak, és bizonyíthattak, hogy mire megérnek, addigra „kellő felelősség-tudattal és tudással”, vagyis bölcsességgel is bírjanak. Mindig célja kell, hogy legyen egy közösségnek az Ifjak támogatása, az ifjak által hozott új tudások és képességek megismerése és támogatása, mert

CSAK EZ

vezethet el a KÖZÖSSÉG megfelelő, tagjait is segítő MEGÚJULÁSÁHOZ.

            Fontos az is, hogy az Ifjúság kapjon lehetőséget Új Ereje megmutatásához és megérleléséhez, és ne legyenek a versenyből (annak nemes értelmezésében) kirekesztett csoportok. Fontos, hogy az „Érettebb” felnőttek Tudatosan Forduljanak a Megújulást Hozó Ifjúság felé, támogatva őket egyéni képességeik megérlelésében és élővé tevésében. A támogatást érző gyermek pedig már nem „dühössé” lesz, hanem újítóvá és tehetségessé, kreatívvá és szeretővé --- méltó utóddá és előddé.

Lejegyezte OmMáátRé Isteni-és-Égi-földi-ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk és a Földanya Tiszteletére és Dicsőségére                                                                                                                  www.omah.extra.hu