2008. november 3., hétfő
ÁLDOZAT-ból SEGÍTŐVÉ --- Végre…
ÉNMI Aki Vagyunk Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.
Az „ÁLDOZAT”-ról szeretnék most ÍRni Nektek egy keveset.
Az Áldozat valami olyan – ajándékozáshoz hasonlatos – jelenlét vagy tett, ahol az Áldozó nem vár visszaáramlást vagy viszonzást a tettéért és jelenlétéért.
Ennyiben az Áldozat TISZTA (Krisztusi!) Mintája ma még kissé idegen a Föld Eredendő Mintájától és Rendjétől, bár az Áldozat „Csírája” a Föld Eredendő útjában is benne van.
Az Áldozatnál az Áldozó úgy tesz vagy ad valamit, hogy attól a Másik Élete legyen elsődlegesen Teljesebb --- bár Hatásaiban az Áldozó Élete is (összességében) Teljesebbé lesz. Az Áldozót érintő Teljesebbé levés nem feltétlenül jelenik meg az adott fizikai síko(ko)n, ám az Áldozó Tudata vagy Tudatossága (és nem elsődlegesen az „egos” akarata) átfogja ezt a Hatást is (hiszen az Áldozatot csak így vállalhatja fel Felelősség-teljesen).
Az Áldozat Tiszta Formái Nagyon Nagy-fokú Tudatosságon és Szereteten Alapulnak.
Az Áldozó tisztában van (!) a Saját Lehetőségeivel, és Tisztában Van azzal is, hogy Áldozatával (a TeremTői Akarattal Egyezően) Milyen Módon Mozdíthatja elő az Általa megsegíteni Szándékozottak előbbre-jutását vagy Teljesebbé-válását.
A Földön az Áldozat „Alap”-Mintájának egyik csíráját vagy fajtáját a testi anyává válás, az anyai szeretet hordozza: az Édesanyává váló Nő Tudatos Döntésével Határozza el, hogy Testével, Testének megfelelő átformálásával hozzájárul egy új élet elindításához, illetve az Új Élet kezdő lépéseinek megsegítéséhez. A LÉT-be belépés vagy befogadás tehát (legtöbbször) hordoz bizonyos Áldozati jelleget --- bár ebben az említett esetben sem teljesen „tiszta” vagy „önzetlen” az adás (bár a legmélyén az!), mivel a Föld Rendjének megfelelően ebben az előbb említett „Alap”-áldozatban is van („elkülönülő”) ODA-VISSZA áramoltatás: már az Áldott Állapot Előtt is (!) „Kap” az Édesanya és Leendő szülői Pár eljövendő „gyermeküktől” bizonyos előkészítő vagy megsegítő Áramlásokat.
A Föld AlapRendjében a Szeretet-Áramoltatás KIEGYENLÍTÉSRE,
Egyensúly létre hozására törekszik,
hiszen csak így biztosítható VALAMENNYI ÉRINTETT vonatkozásában a kölcsönösen támogató előre (vagy fel-felé) haladás. Az „egyik” húzza vagy tolja, segíti a „másikat”, majd a fentebb jutott „másik” veszi át a segítő szerepet, és így folyaMAATos (Rend-es, biztos-ított) a haladás.
A Földön Egymást segítő és kiegészítő „felek” működnek együtt a KÖZÖS haladás és kiteljesedés érdekében --- és ez CSAK úgy lehetséges, ha FolyaMAATos és KÖLCSÖNÖS a (Szeretet) Áramlás.
A Szeretet Áramoltatása Erősít Minden érintettet, az Áramlások minden résztvevőjét, és így egy
Folyamatosan változó,
de folyamatosan egyensúlyra is törekvő Kölcsönösen-Kiteljesítő-Mozgás veszi kezdetét.
A Földön tehát Minden SzeRves Élet Kapcsolódásokra, méghozzá
Kölcsönösen Támogató Kapcsolódásokra
törekszik, és ez egy
DIMANIKUS Kiegyensúlyozáshoz és Egyensúlyhoz
vezet. Ez
az Egyensúlyába „időnként” visszatérő Dinamikus haladás
tette – és teszi újra! – Lehetővé a „Minőségi Változásokat”.
Talán ennyi bevezető után érthető, hogy a például Krisztus, vagy egyes SzeRzetes Rendek képviselte „Tiszta” Áldozás Mi-ért volt „idegen” a MaGa Teljességében a Földön. Mert
-
a Földi Rend KIEGYENSÚLYOZÁSRA és oda-vissza-áramoltatásra törekszik,
-
míg a Tiszta Áldozat az „adással” (=Ki-áramoltatással) lesz teljessé.
Éppen ezért volt „nehéz” a Földön az Áldozat Tiszta Mintáinak megélése --- és mégis „nélkülözhetetlen” volt ennek az Áldozati Mintának az időnként a Földön való Megtestesülése. „Küldötteknek” hívjuk azokat, akik valamiféle Áldozati (=visszaáramlást nem váró) Mintával/Feladattal érkeztek a Földre.
Kata észrevételei:
„Amíg az elmúlt évezredek a kiegyensúlyozásról, pontosabban az egyensúly helyreállításáról szóltak, a folyamat Egyirányú volt: áramoltatás, ami addig nem talál igazi partnerre, míg eléggé meg nem erősödik a másik fél ahhoz, hogy adni tudjon.
Most elérkezett ez az idő: a Föld megerősödött annyira, hogy már képes és szeretne is adni!
Eddig adó(Küldött)-fogadó(Föld) duális viszonya állt fenn. Ha a Küldöttek most már nem fogadnánk el a Föld feléjük áramoltatott szeretetét, akkor pont ők lennének az áramlás akadályozói, hiszen az oda-vissza áramoltatott fény-energia HATványozódik, ellenkező esetben viszont kioltódik. Eddig - a duális módi szerint - egyirányú volt az energiaáramlás, viszont most már, (hogy elfogadtuk a Földet és ő is minket Családjának) EGY-irányú (kölcsönös) lett.
Egyirányú energiaáramlás: Áldozat= Kegy-Elem
Oda-vissza áramoltatott energia(EGY-irányú): Munka, Öröm=Szer-Elem
Szóval, nem véletlenül volt idegen minta az áldozat. De most már nem az.”
Csak az Áldozattal volt „pótolható” bizonyos, a Földről „kiszökött” Tudatosság és Erő, csak az Áldozatot vállalók biztosíthatták azt, hogy a Föld megerősödjön annyira, hogy képessé legyen a saját Eredendő Egyensúlya (!) és Működése (!) visszaállítására.
Amikor azonban a Föld megfelelő Egyensúlya és Működése élővé lesz, az Áldozat Földtől idegen Mintái „eltávoznak” (eltávolításra kerül az „infúzió”, miután a legyengült szervezet visszaáll a saját rendes működésébe).
A Föld Eredendően egy „Családi” Létezési Minta szerint került megformázásra: egymást támogató, és időnként kiegészítő „felek” áramoltatják a SzeR-t és szeretetet, és ez hoz létre egyre kiterjedtebb formájú (Lehetőségű) Életet (mint a fenti csiga-minta). Mindez pedig azt is eredményezi, hogy MINDEN LÉTEZŐ „segítője” is a másiknak, vagyis a Földön Eredendően
EGYMÁST SEGÍTŐ életek
testesülnek meg.
A Segítségnek Különböző Szintjei léteznek: lehet, hogy egy szűk párosságban nyilvánul ez meg, lehet, hogy valaki egy nagyobb közösséget, vagy pedig az egész Földet vagy emberiséget is támogat(hat)ja erejével --- a lényeg az, hogy aki a Földre beszületik, az a SzeRves (oda-vissza) áramlásokba bekapcsolódik. Amennyiben valaki ÉLŐVÉ teszi magában az oda-vissza (és magasabb szinten a „tovább”-) áramoltatásokat, az ÉLŐ/Gyarapodó-Gyarapító taggá lesz, míg
aki nem él az Áramoltatás által nyújtott lehetőségekkel,
az kiírja a Létét (!) vagy Életét (!) a Föld adott állomásáról vagy útjáról.
(A „vegetáló” lét nem gyarapítja kellően, sőt néha „fogyasztja” a Földi Életet, ezért a „vegetáló” viszonylag rövid időn belül kiírja magát az elkövetkezőkben a Föld Életéből.)
Az elmúlt időszakban többször írtunk arról, hogy a MaGság és magyarság Tanítói-Gyógyítói (=Példa-adói) Feladattal vagy „Küldetéssel” Rendelkezik. (Most értettem meg ennek a mondatnak a lényegét…)
Már a Júdás könyvben is írtunk arról, hogy a MaGság Magyar Királyságban élő része az Istváni vállalással egy „Krisztusi”, Vezeklő (=Teljes Áldozati) Szerepet vállalt fel „egy időre”, és ez az „egy idő” egy kissé „elhúzódott”, mert a „kereszt” átadására-átvételére tett kísérletek sorra kudarcot vallottak. (Ne felejtsük el, hogy Jézus is átadta egy időre a kereszt vitelét a keresztútján!) Ennek a kudarcnak voltak belső és külső okai is, ezekbe most mélyebben nem megyünk bele. Tény azonban, hogy jó 1000 évvel ezelőtt a MaGságnak a Magyar Királyságba került része egy Tiszta Áldozati Mintát vett fel korábbi Segítői Feladata mellé. (Ebben az időben más közösségek is felvettek bizonyos Áldozati Mintákat --- vagyis ekkortájt, kb 1000 évvel ezelőtt földelődött be egy, az EGÉSZ Földet érintő Megsegítő Minta --- mert volt(ak) közösség(ek), akik felvállalták az Egész (!) Föld érdekében (Árpádházi királyok vállalása). Ahogyan korábban is utaltam erre, egy ilyen felvállalás nagyon nagy-fokú Tudatosságot követel meg!)
A Küldötti Minőségnek van még egy sajátos (az előzőekből következő) vonása: egy Küldött csak olyan mértékű kapcsolódásokat épít ki Küldötti Léte alatt, mely a vállalása teljesítése érdekében feltétlenül szükséges (hogy minél kevésbé legyen „zavaró” az általa képviselt idegen minta a Rendes Működésben) (Remeték, világtól elvonult életek).
A Küldötti Létek (Egy-Én-ek és közösségek) a Vállalásuk Teljesítése után (vagy ha a teljesítés lehetetlenné lett) rendszerint igen gyorsan távoztak is a földi valóságból --- megtehették, hiszen rájuk (rendszerint) nem vonatkozott a „Kiegyenlítés” Rendje vagy „kényszere”. Egyetlen eset volt, amikor „önként vállalt kötöttség” tarthatta itt őket: ha valamilyen ok miatt a fekete mágia megkötötte őket. Ebben az esetben azért választották többen is az itt-maradást (akár szenvedések árán is) (további áldozat), mert ha az átkokkal együtt távoztak volna a Földről, akkor az addig elvégzett munkáik és eredményeik is „kiíródtak volna” a Föld életéből.
Talán most már jobban megérthető az is, hogy miért vitte a magyarság is tovább az átkokkal megterhelt keresztet, miért várta az „időt”, amikor letehetővé lesznek mind az átkok, mind pedig a vezeklés keresztje.
A magyarság „kivárta” (megszolgálta) az „időt”, és a szabadító elérkezett: önerőből (Isteni segítséggel) letétettek a személyes és közösségi átkok többségei, és megtörtént a kereszt letétele (átadása) --- vagyis VÉGET ÉRT néhány éve a VEZEKLÉS és ÁLDOZAT magyarság által felvállalt (!) korszaka.
MOST végre elkezdődhet a magyarság FÖLDET SEGÍTŐ (SEGÍTŐI! Példa-adó) korszaka --- visszakapja (visszakapta) Megújított Eredendő
SEGÍTŐI
szerepét (bár még ma is „Küldetésnek” hívjuk ezt --- csak már tudjuk, hogy ebben NINCSEN Vezeklői és Krisztusi Áldozati szerep!)
Talán ha az Őrzői Közösségek jobban megértették volna az Áldozat Lényegét és szükségességét, akkor kevesebb áldozatra lett volna szükség a Föld megfelelő Működőképességének megteremtéséhez… És talán így az is „érthető”, hogy miért a segítő szerepe „mellé” vette fel az Áldozatiságot az Istenanya (!) vezetésével a magyar nép, és miért nem „cserélte le” korábbi Segítő szerepét… „Bölcsességre” vall ez, hiszen ez a „kettős” szerep biztosította a „tetszhalottság” idején is az itt-maradást és a Megújuláshoz szükséges „Alap”-áramlást…
Az előzőekben említettek pedig azt is jelentik, hogy a MaGság itt, e magyar honban élő része is (!) VISSZAKAPCSOLÓDHAT a Föld Tiszta SzeRves Mintáiba és Áramlásába (ha ezt választja), és talán a Yotengrit jóslat is most nyer majd értelmet: „Böcsületes alkuval visszakerül mindaz, ami visszajár.” („Kitől” és „Mi” „jár vissza”? Ez a „kiegyenlítődésre törekvő” rész azokra vonatkozik elsődlegesen, akik TUDTÁK, hogy a magyarság a Vállalt Áldozati szerepe miatt kénytelen volt tűrni (!) bizonyos javai és szellemi kincsei elrablását (ahogyan Jézust is lecsupaszították a kereszten) és akár a maguk, akár más szűkebb érdek „javára” visszaéltek (a Föld Eredendő Rendjét megsértve) ezzel a Tudással vagy hatalommal. Ők a Vállalt Áldozatiságot meghaladó „részt” kénytelenek lesznek (a Föld SzeRves Rendje értelmében) visszaszolgáltatni, ha el akarják érni a Megújulásukhoz szükséges Kiegyenlítődésüket. Esetleges „nemleges” választásukkal már nem hátráltathatják a Föld Élő Családjának tagjait --- hiszen a „nemleges” választ adók kiíródnak a Föld Családjából, és nélkülük alakul(t) ki a Megújuláshoz szükséges Új Összekapcsolódás, és Új Egyensúly. Másrészt pedig mindazok, akik majd ÖnMaguk (!) felismerik, hogy „mivel” gyarapította őket az áldozat, dönthetnek úgy, hogy megosztják a gyarapodásukat --- ez azonban nem tényleges kötelezettség, hanem csak (másokat segítő, és így „érdemekhez vezethető”) Lehetőség.
A mai napon kértük a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünket és a Földanyát, hogy ha ennek eljött az Ideje és a Rendje, akkor
a MaGságot és a Magyar Népet
OLDJÁK KI
a Krisztusi Áldozat Szabad Akaratból Felvállalt Mintájából,
és Illesszék be
a Föld Mostani Megáldott Rendjének és Útjának megfelelő Segítői Feladatba.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
