2008. október 18., szombat

Fohászok

- gondolattal és szóval, cselekedettel… -

            Reggel kaptam e-mailen egy pár képet csonttá soványodott élő és halott emberekről, akik a valamivel több mint 60 évvel ezelőtti háborúban éltek és haltak a táborokban… és már e közeli esemény kapcsán is elkezdődtek, pontosabban folynak hosszú ideje a történelem-hamisítások.

            Néztem a képeken az anyák szülte csonttá soványodott halottakat, a méltatlan és kegyetlen élet nyomait, és az alábbi „fohász” tört fel belőlem:

Istenem!

Segítsd, hogy az Igazság mindig tiszta és élő legyen,

és Fényesen ragyogva vezetőnkké legyen!

Segítsd, kérlek, felfedni és megszüntetni a hazugságokat,

melyek megmérgezték a múltat, és takarják a jelent!

Segítsd, kérlek, hogy a Megbocsátás Ereje megláttassa velünk a tévedéseinket és hiányainkat,

és hogy képessé legyünk meglátni és élővé tenni magunkban a jót és a valót!

Segíts Istenem, hogy segítőiddé lehessünk,

és hogy tudatos és szeretet-teljes tetteinkkel és életünkkel

– Együtt Veled és a Föld Családjával –

meggyógyítsuk világunkat!

            És eszembe jutott egy másik „fohász”, melyet nemrégen egy „vendégségben” idézték elém a Júdás könyvből:

„Az írásokat átnézve megtaláltam az Anyák fohásza című, 2004 augusztusában lejegyzett néhány sort, mely - utólag visszagondolva - az utóbbi idők első üzenete volt. Az üzenet csak a végre leírt rövid fohász volt, a bevezető részt (igen erős késztetést érezve) még aznap én írtam hozzá. Most már tudom, hogy ez volt (az ebbe a sorba illeszkedő) első angyali közvetítés.

ANYÁK FOHÁSZA

Bolygónk életkorához képest az emberiség csak néhány másodperces. Ebben a néhány másodpercben azonban sikerült olyan gyors és ellentmondásos fejlődést megvalósítania, amelynek következtében képessé vált a Föld, és ezzel együtt saját maga elpusztítására is. Férfiak és nők egyaránt részt vesznek a bolygó fizikai és lelki pusztításában, s mindezzel egy időben van a Földön egy mag, amely a maga csöndes módján végzi a teremtést: ez pedig az anyák közössége. Elfogadva saját testük és lelkük teremtő erejét, újra és újra életet adnak. Lehet béke, lehet háború – mindig születnek gyermekek.

Az új élet teremtése nem lehetséges szeretet nélkül. Sajnos az egyensúly itt is felborult: sok gyermek szenved hiányt testileg és lelkileg egyaránt. A teremtés azonban mégis folytatódik, új lehetőségeket hoz a nap minden percében: gyermekeket, akik bölcsebbek lesznek, és akik szeretetükkel meggyógyíthatják ezt a lázas, beteg Földet.

Mi, anyák, nem adhatjuk meg magunkat a kétségbeesésnek. Tesszük a dolgunkat, szeretetet adunk. A szeretetben felnövő gyermekek pedig elutasítják majd a háborút és békétlenséget, megtanulják a szeretetből fakadó teremtő erőt.

A bolygó békéjét a ma létező társadalmak háborúikkal nem tudták megteremteni. A Föld állapota fizikailag, lelkileg, szellemileg nagyon meggyengült. Itt az ideje a szeretet csöndes összefogásának.

Mindenkinek tudnia kell, hogy a bolygó megmentéséhez saját gondolataival, szavaival, cselekedetivel hozzájárul. Nem kell hírességnek lenni ahhoz, hogy tenni tudjunk ezért. Legyünk a mindennapok csöndes teremtői, saját életünket tegyük mindennap egy kicsit szeretet-telibbé, békésebbé – és ezzel máris nagy lépést tettünk a bolygó megmentése érdekében. Forduljunk szeretettel önmagunk és mások felé. Ahelyett, hogy mások felett ítélkeznénk, próbáljuk őket megérteni és támogatni a megbékélés felé vezető úton.

Legyen bennünk mindennap egy kicsit kevesebb indult és düh.

Legyen bennünk mindennap egy kicsit több szeretet.

Ha így teszünk, azzal megtettük a legnagyszerűbb dolgot, amit csak tehetünk. Ha tehetjük – segítsünk másokon. Segítsük őket saját békéjük megteremtésében.

A szeretet nem a másik legyőzésére irányul, nem harc. Elég volt már a harcokból. Egyetlen anya sem azért szüli gyermekét, hogy az harcban meghaljon. Össze kell fognunk, hogy életterünket már ne a gyűlölködés hassa át. Az Egésznek mindannyian Részei vagyunk, egyikünk nélkül sem teljes a Teljesség.

Egy fohásszal szeretném útjára indítani ezt az összefogást. Szeretném, ha évente egyszer egy világméretű közös fohászt mondhatna el valamennyi anya és gyermek. És a férfiak se érezzék magukat kirekesztve – hiszen mindannyian gyermekek, az anyák szeretetének gyümölcsei! A gondolatnak óriási teremtő ereje van, és nem csak pusztításra használható. Szeretet-összefogással elképesztő teremtő erővé is tud válni. Mindennap erősítsük meg elhatározásunkat, hogy a (külső és belső) békét és szeretet erősítjük környezetünkben.

Mindennap tudatosítsuk Szeretetünket.

A déli harangszót III. Callixtus pápa rendelte el 1456. június 29-én a küszöbön álló török-magyar összecsapás hírére. Elrendelte, hogy a keresztény országokban a reggeli és esti harangszón kívül délben is kongassák meg háromszor a harangokat, felszólítva a hívőket, hogy a keresztények győzelméért imádkozzanak. Mire azonban az erről szóló bullát kihirdették, már megérkezett a július 22-i nándorfehérvári győzelem híre, ezért hamarosan az a hit hagyományozódott az utókorra, hogy a déli harangszót a pápa a diadal örömére rendelte el.

Nándorfehérvár a történelmi Magyarország déli határrészén feküdt. 1456 júliusában a Hunyadi János vezette magyar sereg győzelmet aratott a II. Mohamed vezette, jelentős túlerőben levő oszmán-török sereg felett. Ha a pápai bulla nem is került kihirdetésre a győzelem előtt, biztosak lehetünk abban, hogy Európa minden tájáról elhangzott az ima – és e kicsiny magyar sereg megállította a pusztítást.

A veszély már nem csak a keresztény Európát fenyegeti. Valamennyiünk léte a tét. Teremtsünk saját elhatározásból új hagyományt – és a nap 12. órájában, a fény ragyogásának idején csendesedjünk el egy percre. Mondjunk el egy Fohászt, és ezzel erősítsük a Föld meggyógyításán munkálkodó erőket. Nagy szükségük van a mi segítségünkre.

Nem kell létrehozni világszervezetet és programokat – ez a szervezet Éva óta működik a Földön. Független a bőr színétől, a vallástól, a kortól. Csak tenni kell a dolgunkat – szeretettel, odaadással. És amikor meghalljuk a harangszót, emlékezzünk a múltra, gondoljunk a jövőre, és legfőképpen éljünk a jelenben.

Nekünk magyaroknak Mária, a Szűzanya „nagyasszonyunk, királynénk”. Szent István királyunk halála előtt – méltó utód híján – a magyar koronát Szűz Máriának, egy földi és Isteni anyának ajánlotta fel, oltalmát kérve erre a kicsiny nemzetre. Mária kapocs, közvetítő a földi és Égi világ között. Nagyon sok anya kéri az ő segítségét a mai napig – és érezzük szeretete erejét. Mi nők és anyák ébredjünk tudatára a teremtő erőnknek és valódi feladatunknak.

Az elkövetkező sorokat Szent Ágoston ünnepének napján, Szent Mónika ünnepét követő napon írtam. Nincsenek véletlenek. Íme egy anya, aki imáival megmentette a fiát.

Minden Létező Teremtője!

Hallgasd meg Szívünk kérését,

Fogadd el Szívünk Szeretetét!

Segíts bennünket az Egység megteremtésében,

Segíts bennünket a Jóság és Önzetlenség megvalósításában,

Segíts bennünket a Békesség megvalósításában!

Támogasd a Szerető Szívek munkáját,

Segítsd az építő gondolatok győzelmét!

Segítsd a Földet óvó lelkeket céljuk elérésében!

Segítsd a gyógyítást,

Támogasd a táplálást,

Segítsd mindannyiunk tudatosodását!

Segíts bennünket az Egyensúly helyreállításában!

Segítsd összefogásunkat,

hogy megteremthessük a Földön a valódi Szeretetet,

Békét, Megértést, gyermekeink jövőjét!”

OmMáátRé KJ

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu