R�szlet a Tud�s �s az Istenn�k c�m� �r�sb�l (teljes eg�sz�ben elolvashat� az „Alkot�saink” c�msz� alatt is):

„…a tutaj kecses haj�v� v�ltozott, melynek el�ls� r�sz�t egy gy�ny�r� kov�csolt vas l�alak d�sz�tette.

Hamarosan meg�rtette, hogy a Feh�r Kanc�k Kir�lyn�inek T�rzs�hez �rkezett. A sok f�ny elvak�totta, ragyogott a szikla, a k�, a T�rzs lak�helye. Ragyogott minden, �s szikr�z� sugarakat vetett a Nap. A T�rzs egyenes tart�s�, fens�ges l�pt� Asszonyokb�l �llt.

Hatalmas m�nes legelt j��z�en a r�teken, �s lepk�k billegtett�k sz�rnyukat minden�tt. A vir�gok �des illatot �rasztottak, �s mindenki k�l�nb�z� f�nyes karperecet viselt. A Tud�s gyermeki k�v�ncsis�ggal v�rta, hogy mi t�rt�nik majd.

Nem kellett sok�ig v�rnia. Egy csod�s tiszt�sra vezett�k. Gyorsan k�rben�zett �s megpr�b�lt mindent megjegyezni...

A T�rzs vezet�je, Epona int�s�re n�h�nyan hozz�l�ptek, �s egy f�ldig �r� f�tylat bor�tottak r�.

"A sz�veddel l�ss!" - s�gta f�l�be Epona...

�s � lassan l�tni kezdte az Asszonyokat, ahogy a gy�m�lcs�skertekben �rett m�ln�t, finom epret, mosolyg� alm�t �s m�g sok m�s piros-v�r�s sz�n� gy�m�lcs�t sz�reteltek.

Megk�stolt�k, hogy el�g �des-e, �s ha nem, akkor l�gy d�ngics�l� hangon a n�veked�sr�l, kereked�sr�l, finom form�kr�l �nekeltek nekik, �s az �retlen kis f�rt�k csod�lattal cs�ngtek szavaikon.

M�sok a Madarakkal konzult�ltak, meghallgatt�k panaszaikat - �s finom mozdulatokkal seg�tett�k azokat, akiknek nehez�kre esett a toj�srak�s. Megsz�molt�k az �hes fi�k�kat, �s b�rki panasszal fordult hozz�juk, �k meghallgatt�k �ket. K�l�nb�z� sz�n� f�stjelekkel kommunik�ltak a Druida vagy a Feh�r Farkas T�rzzsel, �s gyakran vend�g�l is l�tt�k �ket.

M�sok �des meggybort t�lt�ttek palackba, �s a Szerelmesek sz�v�nek nevezett kunyh�ba vitt�k, ahol a p�rok boldogan kortyolgatt�k.

A Kunyh�ik ink�bb palot�nak t�ntek, falaikra a Feh�r Kanca K�p�t festett�k, s csillog� gy�ngyf�z�rekkel d�sz�tett�k. Az �gyak finomra voltak t�mve szalm�val, ezt k�l�n egy kis csapat v�gezte.

�lt�z�k�k a piros, �s a v�r�s kever�k�t alkotta, s att�l f�gg�en v�ltoztatta sz�n�t, hogy egy b�sul�hoz vagy boldogs�gt�l ragyog� vend�ghez fordultak.

A Tud�st �tj�rta valami m�ly szeretet minden ir�nt, �s �rezte, hogy sz�ve minden dobban�sa egy l�p�s �nmaga �s a vil�g fel�. Karjait kit�rva �gy �rezte: mindenkit szeretne meg�lelni, �s ekkor a f�tyol lehullott r�la.

L�tta, hogy a sebes�lt sz�veket milyen nagy gonddal k�s�rik be a Gyeng�lked�be, �s mily sok szeret� k�z, �rint�s, finom olajok, j� �telek, git�ron k�s�rt dalokkal pr�b�lj�k megvigasztalni �ket. L�tta, hogy a sz�vek sokszor f�l�kre tapasztj�k kez�ket, �s nem akarj�k meghallani a gy�gy�t�st, de azt�n lassan a F�ld l�ktet� l�gz�s�re, a T�rzs l�ktet� egy�tt-l�gz�sre �jra megindul benn�k a v�r, �s a sebek elkezdenek �sszeforrni. L�tta a T�rzs V�nasszonyait, ahogy a r�zs�k t�viseit v�rv�r�s fest�kbe m�rtj�k, l�tta hogy sz�rj�k meg vele az apr� m�regzs�kokat, hogy azok felszakadjanak.

R�zs�k lugas�t l�tta, a k�l�nb�z� sz�n� �s illat� r�zs�k finom illat�t �rezte, amiket gondos kezek �poltak.

Ekkor Epona maga el� h�vta a Tud�st, �s kebl�b�l r�zsaszirmot var�zsolt, melyet a f�rfi sz�v�be helyezett.

"Eml�kezz r�nk! Mi vagyunk a Szeretet �rad�s�nak Seg�t�i. Gy�gy�tunk, v�gasztalunk, �s kit�r� �r�mmel �nnepelj�k az egyes�l�s �r�m�t! Mi keltj�k a v�gyakat, �s �rizz�k a Feh�r Kanca titk�t!"