Előzetesként egy tavalyi üzenet:                      (A korábbi üzenetek az előző „Újholdak” alatt olvashatóak)

„2007. június 26., kedd, a Szív, a Szeretet ünnepe

            Én Aki Vagyunk köszöntjük Népünket.

            Csakis Tisztán és Igazat Szól-Hatunk.

            Megnevezzük Magunkat és Magjainkat is a MindenHató és TeremTő Egy Szent Isten Szent Nevével és Nevében.

            A Szeretet „Világ-közi” napján Szeretettel és SzeR Elemmel Köszöntjük Népünket.

            Talán még emlékeztek, hogy Júdás Könyvében a Szív Napjának Neveztük e Napot, és nem véletlenül.

            Különleges, elfeledett ünnep-napja ez népeteknek.

            Itt, ilyenkor, túl egy-nehány nappal a Fény Legmagosabb pontján – de még az „érés” időszakában (vagyis a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe után, de még a Sarlós Boldogasszony /július 2./ ünnepe előtt) Őseitek – mert hogy ilyet elég gyakran tettek – Hálát adtak az Istenatyának és Istenanyának (Isteni Szülőiknek), és kérték, hogy segítsék majd őket bőségben, Egységben, Egész-ségben és békességben.

            A Legnagyobb vigasságokat és ünnepségeket egyrészt a Tavasz beköszöntekor, másrészt a termések betakarítása után ülték Őseitek, azonban minden napnak megvolt a maga Szerepe, minden tevékenységnek megvolt a MaGa ideje.

            Ebben az időszakban a „kerti” munkák kissé szüneteltek, és a Nap, a Hold és a Csillagok, valamint a Szent Elemek vették át a Természet és a termés formálásának szerepét.

            Az ember az öntözéssel, valamint a már beért termések leszüretelésével és esetleges tartósításával, el-tevésével volt elfoglalva.

            Ilyenkor a férfi-emberek már kezdték gyűjteni a télire-való tüzelőt és fát, hogy jobban kiszáradjon a téli időszakra, illetve ez volt a nyári takarítások és festések ideje is, hisz a nagyobb munkák előtt igyekeztek minden, az Egész-séggel és sz-ÉP-ítéssel kapcsolatos tevékenységet vagy munkát megejteni Őseitek.

            Volt többféle neve is ennek az ünnepnek, mely Felkészülés is volt a nagyobb, az egész családot vagy nemzetséget érintő közös munkálkodásokra.

            Ilyenkor gyűltek össze a nemzetségek és családok, és felosztották egymás között a „betakarítandót” és „elvégzendőt”.

            Mi – Ma – azért hívjuk és nevezzük a „Szív és Szeretet Ünnepének”, mert sokan ebben az időszakban valóban fel-kerekedtek meglátogatni távolabb élő szeretteiteket.

            A Szeretet Ünnepén, ezen a Szent Napon Én is, MI is Felkeressük és Megáldjuk Szeretteinket, és Akik Hívnak és befogadnak Minket, azokkal Együtt örvendezik a Szívünk.

            Június 26-a Való-ban a Szeretet Ünnepe, és ez a mai reggeli erőteljesebb, de mégis Lágy Levegő-tisztítás egyrészt elvitt nagyon sok, az elmúlt éjszakán és elmúlt napokban Fel-Színre került szennyet, másrészt egy kissé fel is frissített Titeket és Minket is.

            A Szeretet Ünnepének tehát a Lényege az, hogy ha tehetitek, akkor hívjátok Fel, vagy látogassátok meg ebben az időszakban távolabbi szeretteiteket is, gondoljátok végig, hogy kik tartoznak a nemzetségbe vagy családba.

            Ahogyan tegnap is beszéltünk róla – a család összetartása és Ereje határozza meg a nép és nemzet, nemzetség Erejét.

            Ahhoz, hogy mint nép és nemzet Erőssé váljatok, Erőssé és ÉP-pé kell hogy legyenek a Családi alapok. Sajnos sokan eltávolodtatok egymástól még akkor is, ha nincs köztetek féltékenység vagy harag, azonban sajnos még ilyen erős távolító érzések is mételyeznek sok családot.

            Ahogyan Mindennek Meg-Valósulásáért, úgy Családi Békétek és Egységetek Meg-Valósításáért is TENNETEK kell.

            R-Égen Rend-SzeR-esek voltak a nagyobb Családi, és nemzetségi Összejövetelek, és Élesszétek Fel Ti IS Tudatosan a családi Együtt-léteket és ünnepeket. Gondoljátok végig, hogy kik tartoznak családjaitokba és kiket ismertek, és ha tehetitek, akkor látogassátok meg őket, keressétek fel (családotok Egységének és Erejének megteremtése érdekében) Tudatosan őket.

            Nagyon jó lenne, ha nem csak az „ajándék-osztás” idején keresnétek fel egymást, vagy pedig azokat is Fel-keresnétek, Akik nem képesek az ajándék-osztásra.

            Lehet, hogy ebben az évben csak egy-két rokonotokat keresitek fel, azonban ha „Benn” lesz a Tudatotokban ennek az Ünnepnek (és Idő-Szaknak) a jelentősége és a Léte, talán az elkövetkezőkben már Lyobban és Tudatosabban Éltek az ilyenkor Itt Lévő Kötő, Segítő és Átalakító, Istápoló Erőkkel. Ha ma nem is tudtok másként, csak Lélekben Fel-Kerekedni, és Fel-keresni mindenkit, azért Legyen a Tudatotokban: Minden Teremtés alapja a Gondolat és a Szó.

            A Nap ebben az időszakban, túl az „Ikreken”, de még az „Oroszlán” előtt a Rák Csillagképben áll.

            A Rákhoz sok helyen az Anyaságot és a Bensőséges családi kapcsolatokat társítják. „Vizes”, „Lelki”, „Átalakító” Erő és jegy. Ugyanúgy, ahogyan ilyenkor a Természet is érésen és Átalakuláson (táplálóvá érésen) megy át, úgy Ér-het, Alakulhat és Gyógyul-Hat Maga a Lélek és a test is.

            Ennyi volt e Mai Tört-én-et és Mese, vagyis Mása Annak, Ami van.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Énje a MindenHató és Teremtő Egy Szent Isten Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu

A Jeles Napok közt találtam – ebben is szerepel „család-látogatás”:

Sarlós Boldogasszony

A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal terhes Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – („ősmagyarul” Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt 13,26–30).”