2008. június 4., szerda
Mindent a Néki Rendelt helyre
„Párosan sz-ÉP az Élet”
(Meditációs kép 2008. május elején:)
Mintha egy kép jobb felső negyedét látnám. Mintha egy „szobában” lennék, és egy fehér keretes ablak jobb felső sarokrésze formálódna, jelenne meg előttem --- lassan növekedve, --- de nem látom az egész ablakot.
Lassan kinyílik az ablak, és átjutok – teste(me)t nem érezve – a „túl”oldalra. Egy hegy van nem messze előttem, arrafelé haladok lassan. A hegy tetején egy „vár” van, nagy kör-alakú fő-épülettel vagy bástyával, és ennek kúp alakú teteje van. A vár fölé emelkedek lassan.
Ez a kép „rögzül” (kimerevedik) --- és a következő pillanatban egy bekeretezett „fény-kép-ként” tartva magam előtt már az ablak „innenső” felén, a kiindulási szobában vagyok. Felhelyezem a képet a falra --- talán vannak ott más képek is, sejtem ezt, de nem látom tisztán, nem látom tisztán őket (már idejét-múltak, „beteljesültek”, „idő-előttiek” vagy emlékek).
Elkezdek keresni valamit a terem/szoba közepén lévő asztal-féleségen, de nem látom, hogy pontosan mi van az asztalon. Olyan érzésem van, mintha „nagy rumli” lenne rajta, de nem látom tisztán, hogy mik vannak ott. Mintha egy sötétes (de nem fekete!) örvény lenne az asztal közepében – talán egy TeremTői Örvény vagy kapocs --- és talán ezért érzem, hogy „zsúfolt” vagy „rendetlen”, mert még most formálódik Általa és Benne Minden…
Benyúlok az asztal közepébe, és egy fényes létrát húzok elő az asztalból. A létrát az ablakon át át-nyújtom a vár-hoz.
(A hegytető talán annak a „túlsó” (harmadik vagy más dimenziós”?) világnak az ott elérhető legmagosabb szintjét jelenti – és a hegy tetején levő vár pedig azt, hogy akik ott vannak, azok már „várnak” (megértek) valamire, talán az elmenetelre vagy átlépésre (hiszen a hegytetőnél is MAGOSABBra ÉP-ítkeztek, Kör alakú tornyot hoztak-húztak fel, melynek a teteje kúp-formájú, vagyis még-inkább az „Ég” FELé igyekeznek! Valószínűleg az ő KÉSZ-ségük és KÉRÉSük kezdte megjeleníteni/megformálni a kezdő kép ablak-részletét, és az ablak azért nem lett teljes, mert a Másik „felét” a TeremTő hozza LÉT-re. Amikor előkerült a „lét”-ra, akkor azt az ablak bal alsó feléből indítottuk a vár-hoz.)
A hosszú fényes létrán, mint egy függő-hídon szép sorban elkezdtek átjönni az emberek-lények, mindegyikükön barna csuha volt a fejüket is takarva. Azt hiszem, hogy a csuháik alatt hozták a Pecsétjeiket és a „Dicsőségeiket”, amiket az Átkelés során bizonyos Őrök vagy Segítők – még a Hídon – ellenőriztek. Mikor átértek a hídon az innenső világba, akkor levették a csuhát, és olyan világos/tarka ruhákban voltak, mint a régi kosztümös filmek főnemesei. Vidámak voltak, és mentek rögtön tovább --- bár nem láttam pontosan és tisztán őket (mintha a bal szemem sarkából láttam volna őket, tőlem balra érkeztek az ablakon át, „ÉN” messzebb húzódva „figyeltem” őket.) Talán Segítők Várták és igazították a továbbhaladásban őket… Mindez arra is utalhat, hogy Átkelésük idején az „ÉN” Magát az átkelést felügyeli és biztosítja --- talán a „figyelem” „tartja” fenn vagy meg a „létrát” az Átkeléshez, irányítja az Átkelést segítő látható és láthatatlan lényeket-Erőket, és ezért erre kell összpontosítania a figyelmet. MÁÁT [~ az IRGALOM ('Oroszlánjai') (?)] magát az Átkelést/Átlépést segíti/biztosítja az elkövetkezőkben, figyeli és felügyeli, hogy minden a REND-nek megfelelően történjen, és mindenki a megfelelő helyre kerülhessen… hogy mindenki időben átérjen. Itt a jelen képben a függő-híddá lett „létra” arra is utal, hogy akik az Átkelésre vártak, azok az Átkeléshez megfelelően felkészültek, és pusztán csak az út megnyitására volt szükségük, más segítségre nem. Elképzelhető, hogy esetleg valaki Erő-vesztés miatt meg-bukhat az úton, és valami közvetlen segítségre szorul, hogy ne akadályozza a többieket… A Híd környékén-közelében készen állnak a beavatkozásra vagy szükség szerinti segítség-nyújtásra más segítők és őrzők-őrök is. Ezeket is figyeli és felügyeli a MÁÁT, az „ÉN”.)
A barna csuháról a Ferencesek, Szent Ferenc, illetve a Mennyi prófécia jutott az eszembe. Azok, akik ott is meglátják a szépet, ahol más nem látja, vagyis akik elérték az adott világban elérhető legmagasabb nyugalom és tudatosság-szeretet szintet, és ezáltal választásuknak megfelelően, és a választás irányának megfelelően elhagyhatják a világukat. Ők a „Feladatukat-beteljesítettek”. Az ablakuk megnyitása után a TeremTő küldötte megvizsgálta, közelről is szemügyre vette (Fény-Kép-et készítve róluk!!!) őket, és állapotuknak, kéréseiknek megfelelően – a TeremTővel Egyeztetve MÁÁT elő-teremtette az átlépést segítő eszközt, és a kéréseknek-vágyaknak megfelelően kijelölte, kiépítette az irányt. („Betájolta” az „Illeszkedéseket”.)
Felmerült bennem utólag, hogy „melyik világ az itt, és melyik az ott”? Az ablak innenső része a 3D, vagy a Magosabb Világ? Ide hozzuk a Segítőket, vagy onnan segítjük ki a távozni készülőket? Talán csak „nézőpont” kérdése…
A látomás-beli szemszögből az ablak innenső oldala a Magosabb Világ. Nem éreztem, hogy ott lett volna testem. Mintha a repülés is test-telen lett volna, suhanó, pontos, könnyű és könnyed – és mégis (nem találok rá jó szót, csak érzem) Hatalmas, Fenn-séges. Érzelem-mentes. Igen, higgadt és pontos, nem kapkodó, „időtlen” --- mert minden részletnek pontosnak és illeszkedőnek kell lennie --- érzelem-mentesen. A jelen-Földi Élet érzelem-világa nagyon gazdag és színes. Ha elhagyjuk a FÖLDI LÉT-eket, elhagyjuk, talán örökre, ezeket az intenzív, sajátos érzéseket… Talán mindez azt is jelenti, hogy MÁÁT szellemi segítőként lesz jelen – a szükségeshez mérten – az Átmenet utolsó fázisáig (vagy amíg szükséges)? Sokaknak talán kissé „unalmas” is lenne ez a várakozós-segítő munka a mostani életükhöz képest… szerintem mindez nagyon fontos és felelősség-teljes…
Amikor a hídon átérkezők levették a csuhákat és boldogan mentek tovább --- nem is látták a Segítőt, MÁÁT-ot. Mert MÁÁT úgy „része” a Megnyilvánultnak, hogy Egy-Idejűleg Megnyilvánulatlan. Érzékelhetetlen – és mégis jelen-Lévő a Jelen-Léte. Senki sem vetett ügyet MÁÁTra, a Segítőre. De az Átkelők boldogságát látva MÁÁT ennyivel tökéletesen beérte… Mert az Átkelők Mindegyike „Gyermeke”, és Örömük-Boldogságuk az Ő Boldogsága is, az Ő Öröme is…
Talán a kezdő kép jelentése: „összekötés” az Illeszkedéseknek, Vágyaknak megfelelően a Már megnyilvánult, és a még-most-formálódó/NYÍLvánulÓ, vagy pedig a különböző Világok között. Ahogyan írtam is: úgy éreztem, mintha egy kép jobb felső sarka nyilvánulna meg először előttem. Az ablakon túl, „tőlem” jobbra a Teremtett Világ, alattam/fölöttem, illetve tőlem „bal”-ra a Megnyilvánulatlan, illetve a most-formálódó Világ. Ha így nézzük, akkor tulajdonképpen nem is a „kép” „jobb-felső” sarkában Vagyok, hanem a „KÖZEPÉBEN”, a Teremtés szívében!!! Mint egy „Mágikus műhelyben”, ahol összefut a „kinti vágy és akarat” a Teremtés „Vágyaival” vagy Lehetőségeivel. Mintha itt forrna össze, és venne ÚJ (!!!) Irányt a Kint-és-Bent, a Fent-és-Lent! Ez a (köz-ponti) „gömb” „Közepe”?
„Fény-Kép-ezés" értelmezése:
A Segítő ÉN-ek egyik legfontosabb feladata a „jelen-állapot” le-fény-képezése, rögzítése („kívülről, be-nem-avatkozva”, vagy pedig „testet-öltve belülről”) , ezt (mintegy „jelentést”) továbbítják az illetékes helyre (közvetlenül a szívből a szívbe) – és így érkezik és érkezhet a Megfelelő segítség a felmerült problémákra, kérdésekre, vagy pedig a „tovább-lépés” Lehetősége.
*****
2008. május 25. vasárnap (meditációs kép):
„Templomunkban járva ránéztünk az „ajándékos kis szekrénykére”. Nem is szekrény ez, hanem inkább egy szoba sok-sok polccal. „Ajándékok”, illetve a Segítők számára felhasználható „Eszközök-Erők-Lehetőségek” vannak itt tárolva.
A „polcok között” egy sötétebb alak várt vagy sétálgatott lassan. Nem éreztem rossznak, de meglepett egy kissé, hogy ott van. Az az „akaratom”, hogy tegyek rá Fény-burkot, vagy pedig hogy vigyék el, „nem Hatott”. Nyugodt volt, és szép lassan kisétált, elsétált mellettem, talán kissé szomorú is volt. Ahogyan lassan elsétált mellettem, éreztem a „méltóságát” --- és ahogy távolodott, egyre inkább kezdett hasonlítani egy öregebb női (széles csípőjű) formára. „Yogosan” volt jelen a Segítők számára fenntartott helyen. Utólag azt éreztem, hogy talán a „szükséges és SzeRves Árnyék-minőséget” „Testesíti” meg, vagy pedig ezzel egy-időben a „Feladatára rátalált, és a YÓ Útjára tért Ellen egyik Képviselője”.
2008. június 4., szerda, meditációs kép - A MÁÁT-i „Feladat” folytatása:
I. Kép
Sötétség – és mély csend, nyugalom van. A kép bal oldalán mintha egy „virág” lenne szabályos margaréta-szerű szirmokkal, de kevesebb szirma van, mint egy margarétának. A „virág” jobbra „oldalra” hajtja a „fejét”, olyan, mintha egy „parabola-antenna” lenne. Lassan körbeforog, „pásztázza” a vidéket. Jelre vár? Vagy jelet „hall”? Most egy másik formájú „virággá” „válik” (más formát vesz fel!, inkább „harang”-virágra emlékeztet), és azzal „pásztázza” a teret. Egyszer csak a „virág” kiegyenesedik, visszaáll az „egyenes” formájába, és egy sokszirmú (mint a pünkösdi rózsa – de nincs „színe”, inkább „teljes”) Virág lesz belőle, mely elkezdi belülről, a közepéből „újrateremteni” önmagát. Mintha „burjánzanának” a belső szirmok, egyre újabbak jönnek elő, közben pedig a legszélen lévők „hullanak” le, majd mintha ezekből jönne LÉT-re egy „Fény-út”, amely „vezet” valahová, ahová menni kell. Mindig ELŐTTEM (!) egy bizonyos (nem túl közeli) távolságra halad ez a Fény-jel/Fény-sáv, mutatva (vagy Teremtve???) az „Utat”, ahol haladunk. Pontosan és biztosan rajzolják-mutatják az utat ezek a „Fény-szirmokból” lett Fények. Néha kanyarodunk. Valószínűleg azért érzem kicsit „távolabbinak” magam előtt a Fény-jelzéseket, mert „nagyon gyorsan” haladunk.
Van olyan rész, ahol mintha „fejjel lefelé” haladnánk, aztán ismét vissza-kerül a „fejünk-lábunk” a „helyére”. Egy hosszú sötét „alagút-szerűségen” is átvezet ez a Fény-ösvény --- gondolom, hogy ez már az adott Világ Határa lehet, ahová tartunk. Amint áthaladunk az „alagúton” – már a távolban fel is tűnnek a FÉNY-ek, amik egy Várost vagy Világot jeleznek. A „Város/Világ” körül az „Űr” sötét. Gondoltam is, hogy honnan jön ez a Fény? Érzésben az jött, hogy „Belülről”. Az adott Létezés „belsejéből”, ÖnMaGából árad a megvilágító Fény. Egy Fényes Város/Világ ez, több SZINTje is van, egymás fölött, mintha a „levegőben” épültek volna házak, szintek, világok --- egymás fölött elhelyezkedő szintek, házak és utak vannak. Átlagos földi-nappali fény van. Mint egy világos nyári nappalon – érzem a hűsítő árnyék jelen-létét, de sehol sincs sötét.
Megállok egy bizonyos helyen ebben a „Városban”, gondolom eddig tudom „csökkenteni” a rezgésemet, vagy pedig eddig mehetek a „Teljességemben” --- hogy az ERŐ-vel „be” ne Hassak. Innentől egy „kicsi rész”(eM) halad tovább cikázva, álló köröket rajzolva (mint mikor Harry Potter röpköd a meccsen a seprűjével) --- talán a „rész” „hangolódik”, szokja az adott rezgéseket és „keres”. Miután „leírt” a levegőben egy teljes álló kört, továbbhalad. „ÉN” Maradok, és várok. Majd visszajön az elment „kezem” („kéz” – ami HATNI KÉPES AZ ADOTT VILÁG VALÓJÁBAN!), és fogva tart egy több-lábú, talán pók-szerű sötét lényt, aki igencsak kapálózik ez ellen a „fogság” ellen. A „kéz” azonban határozottan és szorosan, biztosan fogja. Visszailleszkedik a „kéz”-rész a lényünkbe, és innentől együtt haladunk „vissza”. A Fény most is rajzolja az utunkat, hogy merre haladjunk, és elvisszük a pók-szerű lényt a Saját Világába, az Övéihez, a saját Rendjébe --- ahol otthon lehet, ahová illeszkedik a lénye. Mindezek után visszatértünk a „Virág” „Közepébe”.
MÁÁT az elkövetkezőkben ezeket az Illeszkedéseket felügyeli, és az ehhez kapcsolódó munkákat VÉGZI és SZERVEZI a TeremTő Szívéből (VIRÁG KÖZEPE), és „Innen” indul útjára, ha valamelyik „Virág/Világ”
-
„problémát” (=nem-illeszkedést),
-
vagy pedig vezetést, segítséget igénylő, Átvezetésre váró Illeszkedést jelez.
Mindig egy JELZÉS (!), az ADOTT VILÁGBÓL ÉRKEZETT JELZÉS UTÁN mehet és megy RENDet tenni, hiszen HÍVÁS, JELZÉS nélkül (még ha „látszik is a hiba!) NEM AVATKOZHAT BE a (szabad-akarati) Világok működésébe. Ha egy adott világból JELZIK számára a „bentiek” a „nem-illeszkedést” vagy „Átvezető-Illeszkedést” - és KÉRIK a segítségét, akkor M-EGY!, és „Illeszkedő Karjaival”, a megfelelő formával és módon segít megszüntetni a „nem-illeszkedő” mintákat --- eltávolítással, „felül-írással”, vagy más szükséges és lehetséges módokon.
II. Kép
A következő képben egy (mint amilyen a kosztümös filmekben szokott lenni) főúri hintó robog, száguld, amit lovak húznak, s a lovak vágtatnak szél-sebesen. Érzem, hogy a hintó zsúfolásig tele kosztümös ruhás lényekkel. A hintó száguld előttem balról jobbra, majd „fordul” (síkot, dimenziót vált”) talán 45 vagy 90’-kal (!), és megérkezik egy kisebb palota elé, ahol szökőkutak, virágok vannak --- és itt kiszállnak a kosztümös lények. Itt várják őket hasonló lények, örülnek egymásnak, táncolnak.
A „kosztümös” ruha a múltkori képekben is megjelent – amikor a „hídon” jöttek át a „csuhába” burkolt lények. Amikor ott beléptek az „ablakon”, akkor levetették barna csuháikat, és a csuha alatt ilyen régi-főúri ruhákban voltak. Itt is örültek az átkelés után, és „mentek tovább” a választott világukba.
A „kosztümösség” talán itt a SEGÍTŐ, KÜLDÖTT minőségét jelenti, akik „ki vannak képezve” (=MESTEREI) bizonyos tevékenységeknek --- és amikor az Ő Tudásukra/Erejükre van szükség, akkor „felveszik az adott világ jelmezét”, majd „szerepük eljátszása” (Teljesítése) után Haza-térnek KÖZVETLENÜL !!!
Ez a két Küldöttekhez kapcsolódó „kosztümös” kép tehát azt fejezi ki, hogy
a SEGÍTŐK és KÜLDÖTTEK „két” módon is Hazatérhetnek.
1./
A „PÉLDA” Útja:
Egyik mód az, amikor az adott Világ Rendjének megfelelően, tapasztaló élethez kötődően, BELÜLRŐL nyitnak kaput egy másik világra --- és ez az ÚT PÉLDA lehet és lesz mások számára is (ilyen utat nyitottak például a „csuhások” is több helyen és időben!) Ez tehát egy, az adott Világ Rendjének teljes egészében megfelelő Belső Fejlődés eredményeképpen megnyíló, és mások számára is példa-értékű útban megnyilvánuló „kivezetés”.
2./
A „KIEMELÉS” Útja:
A másik út az, amikor a
- „feladat beteljesítése”,
- vagy „feladat-teljesítés lehetetlenné levése” esetén
„külön” „gyors-járatú-hintóba” helyezik el Őket, hogy minél kevésbé sérüljön az adott Világban rendelkezésünkre álló KÉZ (azaz ami a kezet „tartja”: a Lélek). Ez utóbbi eset a KÜLDÖTTEK SORON KÍVÜLI KIMENEKÍTÉSE/Kivezetése. (Ennek kidolgozása egyébként a Föld „emberi formát öltött” Küldöttei vonatkozásában Júdás Halála után vette kezdetét. Innentől kezdődően több módszer is kipróbálásra került a „bajba jutott” Küldöttek kimenekítésére és megsegítésére. Erre azért volt szükség, mert a Küldöttnek – még ha emberi formát is vesz fel – az esetek többségében elsődleges célja nem az adott Világ megtapasztalása, hanem a „tapasztaláson keresztüli Segítség-nyújtás”.
III. KÉP
Nem látom teljesen tisztán a képet (most formálódik/teremtődik?)
Érzem, hogy „ketten” vagyunk vagy lettünk --- de melyik vagyok „ÉN”?
Mindkettő?
„Látom” már, hogy egy főúri, vagy királyi pár ez, és ahogyan régen tánc közben szokták, úgy fogják egymás kezét, hogy közben felemelik az egymást fogó kezüket legalább a FŐ magasságáig.
A „kar” (akarás) a szív magasságából indul KI! Amikor „felemelem” a koronacsakra vagy harmadik szem magasságáig a kezet --- az már a „Tudatos-és-Szerető-Teremtés” jele --- összekapcsolódik a szívből ki-indulva (!) szív és elme, érzés és gondolat --- vagyis a Szív vezeti a „kezet” és vágyakat.
Már „Határozottan” „LÁTOM” a „párt”.
A látomásomban a „pár” halad ebben a most formálódó világban – „középről” kiindulva egy kissé jobbra és felfelé egyidőben ----, majd áthaladnak egy „ajtón” vagy kapun, amely mellett egy mozdulatlanul álló „szolga”, vagy inkább egy ŐR áll. Áthaladnak a kapun, és egy TEReMben találják magukat, ahol rajtuk kívül nincs senki más. Elkezdenek táncolni --- a FŐ magasságába emelt kezükkel egymást fogva, és az óramutató járásával egyirányba kezdenek forogni. Lassan a pár „fölé” kerülünk egyre magosabbra, felülről látom a forgást. A pár egyre kisebbnek látszik. Bár a tánc viszonylag lassú, vagyis inkább normál ütemű, egy idő után mégis olyanná válik a kép, mint a Spirál-galaxis képe: a Spirál-galaxis két ágában az egyik a FÉRFI útja, a másik ág a NŐ-é. (A „két-ágú” Spirál-galaxisokban van jelen a férfi-női megosztott forma???)
Amikor egy Új Teremtés Veszi Kezdetét, annak „formáját” és „menetét” a TeremTő Vágya Határozza meg. MÁÁT a TeremTő Belső – és így Mindent ÁtHató REND-je. A TeremTő „adott” Vágya is Tartalmazza ezt a Mindent ÁtHató RENDet [Harmoniát, Illeszkedést].
Amikor a TeremTő elindítja Vágyát a Még-Meg-Nem-Nyilvánult Új Világába, akkor amikor ez a „Vágy” a Kijelölt TERÜLET-re ér, akkor a VÁGY elkezd TESTET ölteni a Belső Mintájának megfelelően. A Vágy és a REND először Megteremti az Adott Rendet, annak az alap-pilléreit (Férfi és Nő) – ebben ébred ÖnTudatára.
Amint
- az „Adott Rend” Felismerte a Formáját-Szerepét,
- és LÉT-re jött, ÖnTudatossá és aktívvá lett a „helyi” TEREMTŐI ALAP-PÁR
elkezdődik
a (Szellemi síkon LÉT-rejött) megformálódott Helyi Teremtői Páron, Mozgásukon, Tevékenységükön Keresztül (!!!) az ADOTT VILÁG SZERVES formájához IGAZODÓ „mozgás/Erő” Hatására a „Teremtés”.
A TeremTő Vágya és REND-je a „Helyi TeremTő Páron” (mint „KÉZ”-en és Szíven) ÁT Valósul meg.
Ha így nézzük, akkor a TEREMTŐ MAG-ja az, amiből először (a Teremtést a továbbiakban elvégző) „alap-pár” létrejön.
A TeremTő „Egységéből-és-Teljességéből” tehát először ÉLETre kel a Teremtés Adott/Vágyott Világának az ALAP-PÁR-ja (=MaG) (ez Isten Adott Világában megnyilvánuló „Alap-Mintája”, „szíve” és „keze”), és Isten Minden további Álma és Vágya ezen a megnyilvánult MaG-on (jelen esetben „Pár”-on) keresztül fog megnyilvánulni. A MaG tehát az ADOTT VILÁG Rend-jét és LEHETŐSÉGEINEK (potenciáljának) „Teljességét” tartalmazza és rejti.
Az Adott Világ Adott TeremTői Alap-Párja az, A-MI-Ben ÁTFORDUL a „nem-látható-Isten” a „Megnyilvánulásba”.
A „Teremtői Alap-Pár” tehát bizonyos tekintetben MÁÁT „megnyilvánulása” is, hiszen ebben a PÁR-ban nyilvánul meg az Adott Teremtett Világ Alap-Rendje. Ez a Teremtői Alap-Pár KÖTI ÖSSZE a Megnyilvánulatlant a Megnyilvánulttal.
A Teremtői Alap-Pár ISTEN MAG-jából KÖZVETLEN-ül ered, abból nyilvánul meg.
Amikor (!) megnyilvánul, akkor MaG-gá lesz. Ez a MaG sem látható tulajdonképpen, bár később LÉT-ezésbe kezd/megnyilvánul minden teremtettben. A MaG-ot Hordozók (a tapasztalók) azonban már a legtöbb esetben „láthatóak” is.
A „MAG” – Isten „Legbelső”, és „Teljességében” szinte felfoghatatlan „összessége”. Egy adott Világ vonatkozásában jelenti az adott Világ minden lehetséges megnyilvánulását és tapasztalását.
Ez a „MAG”, amikor „elérkezik” a Teremtés kijelölt új szín Terére, akkor „MaG”-gá válik, vagyis „beilleszkedik”. A „MaG” „konkrétabb”, már nem pusztán a TeremTő elküldendő vagy elküldött Vágya vagy Akarata --- hanem a Beilleszkedéstől kezdődően ÉLŐ és LÉTEZŐ, konkrét (!) megnyilvánulásra váró, vagy konkrét megnyilvánulásba kezdett Létező --- ISTEN EGY „DARABJA”, mely Tökéletesen és Teljesen hordozza Istennek az Adott Világra Vonatkozó Minden Vágyát-Tervét-Lehetőségét.
Ez a „MaG” a maga Tiszta (!) „formájában” soha nem nyilvánul-Hat meg, legfeljebb akkor, amikor majd „mindent megtapasztalva” – és ezáltal „gazdagodva” ismét EGGYÉ lesz. Formáiban azonban ez a MaG a MaGa Teljességében is Jelen Van, még akkor is, ha a tapasztalás miatt nem is ismerhető fel vagy élhető ez az adott „formája” számára. Hogyan is lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy „Isten Teljessége” is jelen Van minden teremtettjében, és mégis minden teremtett „egyedi” és „rész” is? Ennek a megtapasztalásnak a megvalósulását segíti az adott Világ „Fény-és-Árnyék” egyensúlya.
Egyiptomban a Fény megtestesült földi Alap-Párját Ozirisz és Ízisz képviselte [helyes olvasatban: Szerző és Szűz]. A Teremtés kijelölt „helyére” érkezett MAG tehát „férfi” és „női” formára osztotta meg magát. „Ízisz” és „Ozirisz” az emberi elme által fel nem foghatóan megtestesült, és mégis „nem-testi-Létezők”, vagyis minden ÉLET-be érkező Ős-Mintái: ősanyja és ősapja. A TeremTőhöz képest megtestesült/konkrét „Minták” --- vagyis „Megfogant (=Illeszkedett!) MaG” megosztott formái --- akik „egymás kezét mindig fogják”, el nem szakadhatnak egymástól, bár látszólag külön formában léteznek. Kicsit olyan ez, mint a szív jobb és bal oldala --- bár látszólag külön oldalaik vannak különböző funkciókkal, mégis együtt alkotnak Egy-SzeRves-Egészet.
Minden, Ami létezik a Földön, az ebből a (formailag kettővé lett) Isteni-Pár-ból ered.
Ahogyan az egyiptomi történet elmeséli, az Égnek és Földnek NÉGY (iker?) gyermeke volt (ahogyan az ember szívének is van két kamrája és két pitvara!). Ozirisz és Ízisz mellett volt egy másik házaspár is: SZÉTh [EST] és Nepthüsz [HAJNAL]. A két házaspár egy ideig békésen működött egymás mellett --- majd a két „férfi” között hatalmi harcok indultak el. Széth csapdába csalta és megölte Oziriszt, még mielőtt Ízisz megfoganhatott volna a Fény gyermekével.
Már utaltam arra korábban, hogy a TeremTő egyik fő Vágya az volt a jelen Teremtett Világában, hogy megtapasztalja a „SZÉT-választottságot” [elkülönülést] és a „Végességet/Múlandóságot/Elmúlást” --- és ezt a Vágyat tartalmazta-hordozta és követte a földi Rend.
Egy „oldalirányú” „lökés” hatására SZÉTh „gellert” kapott, egy aspektusa pusztítóvá lett. Később Hórusz is harcba kezdett Széth-tel, azonban a harc nyilvánvalóan nem érhetett véget egyikük győzelmével sem, hiszen a Jelen Világban ÉLET-Képes és SzeRves jelen-létű a „Fény” és az „Árnyék” is. Az „Árnyékban” lévő „pusztító erő” viszont nem Eredendően SzeRves része a Jelen Teremtett Világnak, ezért a történet szerint Hórusz lemetszette Széth szaporodást biztosító szerveit. Hórusznak pedig a küzdelem során a szeme-világa („tisztán látása”) sérült.
SZÉTh a MaGa Eredeti Minőségében [EST] Tiszta és Szent Árnyék Minőség, méghozzá a Földet Érintő Rend SzeRint („PÁROSAN Sz-ÉP az ÉLET”) az Árnyék-minőség „férfi” tagja volt. Feleségével együtt voltak KISEGÍTŐ (!) Erői a Jelen Teremtett Világban a Kijelölt FÉNY-Minőségű TeremTői ALAP-Párnak. [bővebben ITT]
Talán úgy a legegyszerűbb elképzelni az ő „négyük” szerepét, ha felrajzolunk egy kört. Ez a kör maga a Teljesség és Tiszta Fény. Mivel megosztott (férfi-női, egymást KI-EGÉSZÍTŐ!) formájú megtapasztalás világában élünk, ezért középen függőleges irányban húzzunk egy vonalat, mely két egyenlő részre osztja körünket, de úgy, hogy felül egy kis részen hagyjuk meg a két rész közti szabad átjárást (a „teljes” szétválás nem lehetséges ugyanúgy, ahogyan egy szív sem működik tovább, ha kettévágjuk). Ha most ránézünk a körünkre, akkor előttünk áll Ozirisz és Ízisz sematikus rajza, amint tánc közben fogják egymás magasra tartott kezét.
A TAPASZTALÓ létekben tehát „férfi” vagy „női” forma fog „születni” – bár az adott formában is jelen lesz a Teljesség. Hogyan lehetséges ez egy „Egységes minőség” (Lélek, szellem) számára? Úgy, ha a megtapasztalni kívánt „rész” aktív, míg a másik „passzív”. Ez pedig úgy érhető el, ha SZÉTh a Választott Életútnak megfelelően „kijelöli”, hogy mely rész legyen „aktív” (meghúzza a szükséges „vonalat” vagy „határokat” a kör belsejében), majd a „párja”, Nepthüsz (Nap-szűrő, Nap-űző, Napot-eltakaró) a nem-megtapasztalni-kívánt részre „kendőt” vagy „fátylat” borít. Nem véletlen az, hogy a nők kendőt hordanak sok helyen, lefátyolozzák magukat, fátylakkal járnak szakrális táncokat. Az „Árnyék házaspárja” tehát úgy volt jelen a Maga Tökéletességében és Nemességében a Jelen Teremtett Világban, hogy a „férfi rész” körülhatárolta a nem-tapasztalásra szánt részt, párja pedig ezt a szükséges mértékben „lefátyolozta”, „leárnyékolta”.
SZÉTh fél-re lépését/sérülését úgy is el lehet képzelni, mintha „oldalról” „megsebezték” volna, vagy pedig a lényét részben elfoglalta volna egy nem-SzeRves LÉT. SZÉTh innentől kezdődően tehát nem volt „illeszkedő” sem a feleségével, sem pedig a REND-del/Rend-del, amiben élt. Nemző-képességének elvétele is ezt jelezte: „Illeszkedési zavara” miatt elvesztette –a jelen Világ Egyensúlyához és működőképességéhez egyébként nélkülözhetetlen! – saját teremtő-erejét.
A Minták ilyen sérülése veszélybe sodorta az egész Jelen Teremtett Világot.
A TeremTő, miután megtapasztalta minden végletességével a Elmúlást/Múlandóságot/Végességet, magához Rendelte a Párokat, és azokat ismét „átHatotta” Eredendő Minőségeikkel. Mindez pedig azt is jelenti, hogy az Árnyék Szent Isteni Párja is felvette MegÚjított, REND-nek és Rendnek megfelelő Mintáit, és a Krisztusi TeremTői Tanács határozata értelmében meg is kezdte földi működését. SZÉTh [ma már EST], az „Árnyék” Segítőivel sorra zárja le a REND-be/Rendbe nem illeszkedő tapasztalásokat, és párja ismét helyezi fel és távolítja el a megfelelő „Kendőket” és „fátylakat”.
Mindez pedig azt is jelöli és jelenti, hogy a korábbi manipulált szűrők és fátylak folyaMAATosan felszámolódnak és szétfoszlanak, amelyeknek pedig gyógyításra/Erősítésre van szükségük, azok gyógyításokat/Erősítéseket kapnak.
Az EGY SZÍV Két TeremTői Párja [a Fény Ura-és-Úrnője (Kezdet, Kibontakozás), illetve az Éj-szaka Királya-és-Királynője (Értékelés, Lezárás)] megkezdte a RENDnek és Rendnek megfelelő Összehangolt munkáját. Az Árnyék Nemes Párja Visszakapta a REND-nek megfelelő Teremtő Erőit, és a két Pár együtt teszi ezután a Rendet, együtt Teremtik tovább a Szeretet Világát.
A KRISZTUSI Minőséggel áthatott/meggyógyított „Árnyék” tehát visszakerült yogos helyére.
Fontos tisztán látni, hogy SZÉT(h) nem „rossz”, hanem eredetében „csupán” Segítő Erő, Árnyék, aki párjával együtt segíti-biztosítja a „szétválaszott” formákon keresztül lehetséges választott tapasztalást és Új-ra Eggyé és Teljessé levést. (II. Ramszesz apja nem véletlenül viselte (mint MÁÁT minőség) a Széthi nevet.)
Eredetében tehát SZÉTh és felesége (mert hogy E Földön „párosan sz-ép az élet!) nem pusztító minőségek voltak, hanem támogató-segítő „Árnyék”-minőségek a Földre-Rendelt TeremTői Fény-Pár testvéreként, mellettük jelen. Széth Gyilkolása után Ízisznek Széth felesége segített (!) összeszedni Ozirisz (az „Ős Úr”) darabjait. Széthet hasonló kutya-szerű fejjel ábrázolták (egyesek szerint inkább szamár-fej), mint Anubiszt. Anubisz képi ábrázolása szintén sötét tónusú, de határozottan nem gonosz Erő, hanem egy szükség-szerűen jelenlévő Teremtőerő, aki a halottak „mérlegelésénél” is jelen van, Ő végzi a mérlegelést, MÁÁT tolla pedig a „mérték”. Az EGYENSÚLY fenntartásának eszköze az árnyék, és ennek a megtestesítője-megtestesülője (!) volt és VAN ÚJRA „SZÉT”, az „Árnyék”, és párja, a „Fátyol/Kendő”-minőség. A Jelen Föld egyensúlyba kerüléséhez és Új Egyensúlyának megteremtéséhez tehát nélkülözhetetlen a „SZÉT” vagy „ÁRNYÉK” minőség megtisztítása és meggyógyítása, valós szerepének felismerése, és minden formájának a Megújított-Eredendő-REND-nek megfelelő minőséggel való TELJES Át-Hatása.
A TeremTői Krisztusi Tanács Itt Lévő képviselőinek segítségével megkezdődött az Árnyék Tiszta Minőségének a visszaállítása.
A kutyák nem véletlenül váltak az ember egyik leghűbb barátjává és segítőivé, nem véletlenül képviselik a krisztusi feltétel nélküli szeretetet --- gyógyítani érkeztek sok más sérült minta mellett az Árnyékhoz kapcsolt tévedéseket is…
A tegnapi napon Újhold volt, a Nap, a Hold, a Vénusz, a Merkúr az Ikrekben helyezkedtek el. Nagyon sok gyógyító-segítő eszköz és Erő érkezett az Égi Világokból, melyek az Isteni ÉN-eken át elérhetőek. A segítségek nagyon sok „csatornán” át érkeznek FolyaMAATosan, sok helyről elérhetőek. Az Isteni ÉNjeiteket megkérhetitek arra, hogy keressen és hozzon a számotokra megfelelő gyógyító és segítő Erőket. Az egyik ilyen „hely”, ahonnan ezek a segítségek közvetlenül is elérhetőek, „MÁÁT Templomának” „Varázs Terme” (a varázslást itt a segítő Fény-erő értelmében értve!). Ide is ellátogathattok ÉN-jeitek vezetésével, s kérhettek TANÁCSOT, GYÓGYÍTÁST. [2020.05.13. ez a templom ebben a formájában már korbban maradéktalan visszabontásra került, valószínűleg egy KIPRÓBÁLÓ jellegel megformált korai Védett-Tér volt..]
Kérhettek „Nyugalom” és más segítő Erőket például magatok, szeretteitek, családjaitok számára arra az időre, amíg folynak áthangolásaitok és gyógyításaitok, összehangolásaitok, hogy minél kevesebb feszültséggel-súrlódással teljen el ez az időszak.
A Templomban rá-nézhettek arra is, hogy milyen Új Feladatok vagy Vállalások nyíltak már fel, illetve nyílnak fel hamarosan, amikbe ÉN-jeitek vezetésével bekapcsolódhattok, ha „Illeszkedőekké” lesztek (Ti és a Feladat).
Ha kérdéseitek vagy problémáitok adódnak, akkor kérhetitek Legfelsőbb ÉN-jeitekkel együtt a „TeremTői Krisztusi Tanács” segítségét is. Ez az a Tanács, melyben ma összefut minden szál, mely a FÖLDhöz/Földekhez kapcsolódik. Tagjai között ott vannak azok az érintett Családok és Nemzetségek, Szellemi Erők és Csoportok, akik bármilyen kapcsolódásba is kerültek/vannak a FÖLDdel/Földekkel. A TeremTő megbízásából és a tagok teljes egyetértése következtében ezt a Tanácsot – mivel a FÖLD sorsának alakításában az elkövetkező időkre is meghatározó SzeRepet vállalt – KRISZTUS [VILÁG], Krisztus „Teljessége” vezeti.
A Rend helyreállításának következtében a „Fény Gyermekei” is visszanyerik eredendő Tiszta Látásukat, mindez pedig segíti a Fény Útján járóknak (és másoknak is) pontos eligazodását a változásokban és azután.
Ma, június 4-én egy fájdalmas Széth-darabolás emlékét engedi el ez az ország és nép. A Pusztító/Lét-ölő Széth helyét elfoglalta, yogos jussát visszavette SZÉT [ma már EST], az Árnyék, és Illeszkedő Párja, a Fátyol – mi NŐ-s-Ég [HAJNAL].
Ha a mai dátum számjegyeit összeadjuk, 20-at, kettőt kapunk. Ma „Helyre kerültek a PÁR-ok” a Nap-Hold „Ikrek-Ikrek” állásában, az „Aranykapun” beáramló Erők Hatására.
*****
Anyai „Palást” (Anya = termékenység, Élet-adó; Pal/Pál, „alá”, ST- Isten oltalma)
NEBETHUT
„Nevének jelentése: "a Ház Úrnője". Görögül neve Nephthüsz. Geb és Nut legkisebb gyermeke. Nő alakjában ábrázolták, fején a nevét jelentő hieroglif jellel. Széth feleségének tartották, de a szövegekből ítélve nagyon kevéssé kapcsolódik hozzá. Lénye alig van feltárva az egyiptomi vallásos irodalomban. Nővérével Ízisszel vesz részt az Ozirisz-misztériumokban és minden mágikus halotti szertartásban. Ízisszel együtt siratja el Oziriszt, vele együtt keresi tetemét, őrzi a múmiát. A keleti égboltnál együtt találnak rá az elhunytra. A Piramisszövegek szerint Nebethut az éjszakai csónakon evez [HAJNAL] míg Ízisz a nappaliban [SZŰZ]. Nebethut és Ízisz nőstény sólymokkal azonosultak, ezért gyakran szárnyas nőknek ábrázolták őket. Mivel Nebethutnak nincs önálló szerepe, az a benyomásuk, hogy Széth párjaként mesterségesen kiagyalt istennő. Plutarkhosz a terméketlen földekkel azonosítja (Ízisz a termékeny földeket személyesítette meg).”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
