 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2008 április és május |
|
|
20080526 - Levél egy kismadárról...
2013.01.26. 19:44
2008. május 26. hajnala (Egy „Ember-Angyal” levele „hazulról” „otthonra”)
„Szia!
Későn értünk haza, és a gondjaimra lett bízva napközben egy törékeny kismadár életének megmentése is, úgyhogy még nem tudom mit hoz a közeljövő....
Úton Börzsönybe is azt éreztem a legfontosabbnak, hogy mélyen megerősítsem: semmilyen feladat nem lehet annyira fontos, hogy elszakítson a családomtól… a család együttléte és szerető támogatása jelenti most az életet.
Odafelé még megálltunk egy rövid pihenőre Nagymaroson ott, ahol rálátni a visegrádi várra („Reneszánszév” – Mátyás udvara, egy különös és felemelő dicsőség otthona, Fény-Kora). Letkés előtt és után pedig virító pipacsmezőbe "botlottunk", mintha legalábbis ezt vetettek volna a helybéliek..... ahol egy hónapja kicsattanóan sárga volt a határ a repcétől, most pirosba fordult a mező....
A kismadarat a kertben, gazolás közben fedeztem fel. Azt hittem, már meghalt, mert a bokor alatt hevert csupaszan, és a hangyák is felfedezték... ekkor észrevettem, hogy megmoccant. Jaj, én ezektől a dolgoktól annyira ki tudok akadni!!! Az ember torkát egyszerre szorítja ilyenkor a tehetetlen düh, a sírás és az undor....... Megfogtam és szemügyre vettem, lesöpörtem róla a hangyákat..... pici, mint egy kisebb dió, talán egy, másfél napja bújt ki a tojásból... fenn a bodzabokor magasában a megtépázott fészek....
Utóbbit később a párom megpróbálta megcsinálni, de aztán feladtuk. Magasan is volt, a madárszülők már nem valószínű hogy visszatérnek, és úgy tűnt, talán macska fedezte fel a fészket, tehát esélye sem lenne a kismadárnak.... ha nem ragadozó, akkor lassú kihűlés és éhhalál...
Amikor először a kezembe fogtam, sírva kértem az Istent, hadd maradjon életben... vagy ha mennie kell, hát gyorsan menjen és békével... nagyon-nagyon kiakadtam. Nem tudom elviselni a kezdődő élet tehetetlen szenvedését, mindig mélyen felkavar. Csak fogtam a kihűlt kis testet a szívem magasságában és kértem, kértem…
Ahogy kezdett átmelegedni, lassan mocorogni kezdett. Gyorsan kerítettem egy csipeszt (jobb híján azt, amelyikkel a szemöldököm szedem - /a „harmadik”, azaz a „belső szem” magassága/) és odaérintettem a csőréhez. Gondoltam, ha a "tátika" ösztön beindul, még van remény..... résnyire kitátotta, így vizet tudtam neki adni, amit le is nyelt.
Hurrá! Eddig jók vagyunk!
Úristen, és mit adjak neki enni?! Kotortunk neki gilisztát. Ekkor már nem nyitotta ki a csőrét, de amúgy is nagyobb volt a giliszta, mint a madárkezdemény, úgyhogy a jelölteket fel kellett aprítani.... nem részletezem. Egy darabkát sikerült adni neki. A nehezén túl voltunk.... a továbbiakban böglyöt fogtam, ill. levéltetveket kevertem a panírozásból elkunyizott tojás egy részébe, ezzel próbáltam az apróságot etetni....sikerrel. Mire hazaindultunk, kissé megéledt. Az autóban a lányom és Anyukám, valamint az én kezemben is melegedett, mozgolódott. Hozzáteszem, nem egy topmodell kinézet. Csupasz (néhány csapzott tincstől eltekintve a feje búbján és a hátán) továbbá vaksi is, és irdatlan nagy hasa van. Hajszálra mint a nyugdíjas bankárok, nem? Oké, nem gúnyolódok szegénykén, elvégre nem lehet minden állatgyerek vonzó. Már megnyugodtam, hazaérve nagyot vacsizott (3 kukac, több adag tojásos levéltetűvel) ivott is, és "nem csak az input, hanem az output is megvolt" ahogy Anyukám mondta. Reménykedünk, de az éjszaka még hátra van. Egyik szemem sír, a másik nevet....
Most itt melegszik a tenyeremben Tütyi, holnap meg felhívom a madarászokat, hogyan tovább.... A kislányom persze nyaggat, hogy tartsuk meg. Még azt sem tudni miféle madár. Valami kicsi énekes lehet, veréb nem költözik fára. Majd kiderül.
Küldök pár képet majd.
Megyek, leteszem Tütyit, a többiek is alszanak már... Kata”
*****
Íme a csóri Csőrike.... nem egy szép látvány. Csak hogy a méretét el tudd képzelni: a fehér "perem" ami körülötte van, egy kozmetikai vattakorong....
*****
… Időközben, némi telefonálgatás után Kata talált „szakszerű befogadókat” a kismadár számára… Ahogyan átolvastam az előző sorokat, olyan érzéseim támadtak: igen, ezért jöttünk egy-kor a Földre, hogy ezt a „fészkéből” kiesett kicsi madarat segítsük --- ha lehet, akkor vissza a fészkébe, ha pedig oda már nem lehet, akkor valahogy segítsük vissza úgy az életbe, hogy majd megerősödhessen, és ha lehetséges, akkor az „övéivel” együtt szárnyra kelhessen.
Ezt a tápláló, melegítő, megerősítő, néha „menekítő” munkát végzik a Föld Segítői – emberi és szellemi formájú Segítőkként is. Sokan „bújtak” közülük a kismadáréhoz hasonló „bőrbe”, hogy ráérezzenek arra: mire is van ennek a kis élet-kezdeménynek a legjobban szüksége a megerősödéshez, és ahhoz, hogy visszatérhessen a „Rendjébe”.
Tapasztalásaink/megéléseink, szíveink sugallatai, meglátásaink már biztosabban eligazíthatnak abban bennünket, hogy mi az, amire a „kismadárnak” valóban szüksége van ahhoz, hogy „KiTeljesítő Élethez kezdjen”, ÖnMaGát meglelve társaira leljen, és társaival, vagy pedig egyedül szárnyra keljen.
Bízzunk MAGunkban, bízzunk Tudásunkban és a megélt tapasztalásainkon gyökerező Belső, Öröm-és-Rend-vezette Sugallatainkban.
OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
