2008. május 9., péntek, május 10., szombat

Mi-NŐ-s-Ég

A Segítség az, ami Közvetlenül Növel

- vagy legalább is nem hoz kedvezőtlenebb helyzetbe

ÉNMI Aki Vagyunk és Vagyok Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Folytatva a Tegnapi Gondolatokat – térjünk vissza a néhány nappal ezelőtt leírt alábbi mondatokhoz. Ott a Szolgálat kapcsán beszéltünk a mások megsegítéséről, illetve arról, hogy milyen formában „emel”-Hetnek „ADót” és „ELFOGADót” a „yó-cselekedetek”:

            „A Földön és Földeken a továbbiakban tehát nem elfogadott és nem megengedett minta a Mások Erejének vagy Teremtéseinek az „ELVÉTEL”-e.

            Ellenben a Mások Önkéntes megsegítése, és az Ilyen Segítségek elfogadása és igénybe vétele Valamennyi Felet vagy Részt-vevőt Gazdagítja.” („Áramlik” a Szeretet!)

1. Szabad Akarat

            Az akkori írásban utaltunk arra is, hogy a Föld a Szabad Akarat Teremtett-Teremtési Helye vagy Bolygója, és mint ilyen Része az Uni-Verzumnak: „Mindenkit” megillet az Élet Szentsége, és a Döntés és Választás Szabadsága. Mindez azt is jelenti, hogy a Segítség nyújtásában, illetve a Segítség elfogadásában is (!) él az Akarat Szabadsága.

            Vagyis: Senki sem „kényszeríthető” vagy befolyásolható az-irányban, hogy Segítséget nyújtson (adjon), és senki sem befolyásolható vagy kényszeríthető abban az irányban sem, hogy más Segítségét elfogadja.

            Anélkül, hogy ezt túl-bonyolítanánk, nagyon fontos annak megértése:

senki sem kényszeríthető Segítség nyújtására,

és senki sem kényszeríthető Segítség elfogadására.

Ott állhat valaki segítség-nyújtásra készen egy rá-szoruló mellett, azonban ha a segítségre szoruló KÉPES az Akarat kinyilvánítására (tehát például nem eszméletlen fizikai értelemben, vagy pedig valami más ok miatt – szűken értelmezve – még nincs „érett akarata” /pl kicsiny gyermek/), akkor csakis

kinyilvánított KÉRÉSE

alapján segíthető meg. Ezt a kérést „szűken”, de mégis egy kissé rugalmasabban is kezeljük ezekben az időkben. „Szűken”, vagyis lehetőleg (szóban is)

kifejezett és egyértelmű

legyen a segítség kérése, de a szavak nélküli más kommunikáció is alap lehet a segítség nyújtására, ha annak tartalma „egyértelmű” a résztvevők számára. Szűken értelmezendő abban a formájában is a segítség nyújtása, hogy a megsegítés lehetőleg

„annyi és olyan” legyen,

amit átfog a segítséget kérő akarata,

tehát a segítség „ne terjedjen túl” a segítség-kérő (!) akaratán és szándékán.

Mi tehát a Te-end-Ő akkor, ha valaki a megítélésünk szerint segítségre szorul, és mégsem kér segítséget?

„Felajánlhatjuk”

--- vagyis a másik tudomására hozhatjuk segítő szándékunkat. Ha ezt követően sem kéri a segítséget, akkor

• ha a segítségre szorulónak tiszta és ép a tudata, vagyis képes átlátni az adott helyzetet és következményeket, akkor nem kényszeríthető vagy befolyásolható a segítség igénybe vételére vagy eltűrésére.
• „Mérlegelni” akkor lehet vagy kell az akarat-képességet, ha a segítségre szorulónak határozottan nincsen (szorosan vett értelemben) „Tudata” (csecsemő, kisgyermek, eszméletlen, vagy tudatzavar súlyos esete), akkor az Élet védelme érdekében a segítségnyújtás lehetséges, illetve bizonyos esetekben „elvárt”. Általában „elvárható” az olyan segítség nyújtása, melyet a segítséget felajánló nyújtani képes a saját életét nem veszélyeztetve. Elfogadott segítség esetében azonban a segítséget nyújtó dönthet úgy is, hogy számára „fontosabb” a másik élete, és akár (saját!!!) élete árán is – szabad akaratából – segíthet.

2. Mi-NŐ-s-Ég

Ezután a kis kitérő után térjünk rá a segítség-adás egy másik fontos kérdés-körére.

            Nem minősül a „Fel-Emelő Erő” szempontjából (Teljességében érvényesülő) Segítségnek az, ha valaki úgy segíti meg a másikat, hogy amikor nem kellene, akkor akadályozza, vagyis amikor a közös cél felé vezető úton az Erőik nem egy irányban, nem egymást erősítve-növelve Hatnak. Mondok egy példát, hogy jobban megértsétek:

            Ketten közösen vállalkoznak egy feladat megvalósítására. Egyikük a tehetségét, másikuk például a vagyonát ajánlja fel a közös munkára. Egyszer csak egyikük úgy dönt, hogy a megkezdett feladatból Erőit kivonja, és ezzel a másikat is, illetve a közös vállalásuk, közös útjuk megvalósítását akadályozza.

            A „Karma” vonatkozásában mondottuk azt, hogy mindennek van oka, és hogy minden átfordítható yó-ra --- azonban ha szorosan véve nézünk egy ilyen esetet, akkor látható, hogy ilyen esetben egy adott közös céltól való eltérésről van szó. A Segítség megvonása akadályozza az elindult kibontakozást és utat, Erőket von el, Erőt és lehetőségeket (újabb utak, lehetőségek felkutatása miatt) „csökkent”, tehát ez a fajta akadályozás (közvetlenül) nem a közös (és Össz!) Erő növelésének irányába hat.

            Az a „régi” segítség-fogalom, mely egy-fajta kényszer miatt magába fogadta az ilyen kifejezetten akadályozó és gátló magatartásokat is, a „Letisztult”, és ’Eredendő’ MI-NŐ-s-ÉG-ébe visszaállt Segítés fogalmába már nem illeszthető be! A Segítés

• csak az Élet és Szabad Akarat Teljességének figyelembe vételével és érvényesülésével,
• és csakis a Közvetlen Erő-Növekedés irányába Hat-Hat.

Csakis az ilyen Megsegítés hoz-Hat Segítettnek és Segítőnek is „Emelkedő”-eMeL-Ő Ki-Utat.

Nagyon sok „érdekes” „helyzet” és együtt-állás lehetséges minden segítő kapcsolódásban, és lehetnek köztük „kényes” helyzetek. A Szívre hallgatva, ha a Törvény és REND, SzeRetet vezet, ezek megoldása nem okoz nagyobb nehézségeket.

            A Segítség csakis Szabad Akaratból AD-Ható és Elfog-AD-Ható.

            A Segítség nyújtása nem sértheti az ÉLET-et és a Szabad Akaratot (senki életét, és senki szabad akaratát!).

            A Segítség nyújtása (lehetőség szerint) ne terjedjen túl a Segítséget kérő és elfogadó szándékán és akaratán.

            A Segítség – ha ezt valaki nyújtja, akkor – „Közvetlen” legyen, vagyis ne „akadályozva” segítsen.

            Ha a „Magam” vonatkozásában nézem, akkor „Mindent szabad, ami nem árt másnak, és nem vezet félre”. Nem árt „másnak” az, ha a segítség-nyújtás hatására a másik nem kerül rosszabb helyzetbe, mint amilyenbe a segítség-nyújtás nélkül kerülne.

            Ennek az írásnak az volt a célja, hogy megerősítse és tisztázza:

• A Segítség nyújtása és elfogadása nem sérthet Életet és Akaratot,
• továbbá nem minősül a „FelErősítŐ”, (=„Áldást hozó”) értelemben megsegítésnek a más korlátozása vagy olyan akadályozása, mely Erő-elvevően vagy korlátózóan, hátramozdítóan, kitérítően/eltérítően (tehát nem a közös cél felé mutató „legrövidebb” úton és irányban) Hat.

Befejezésül még egy gondolat: a Segítség nem kell, hogy feltétlenül tett-ben (fizikai-„aktivitásban”) nyilvánuljon meg. A Segítség nyújtása lehet bizonyos esetekben „háttérben maradás” vagy háttérbe húzódás – de soha nem lehet Erőt-elvevő, Erőt-eltérítő „akadályozás”.

Lejegyezte OmMáátRé Isteni és Égi-FÖLDI ÉN-je, a Mindenható TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu