2008. március 1., szombat, március 3., hétfő, március 4., kedd, március 5., szerda

Jelek, Képek, Jel(en)Képek

Meditációs és „Álom”-Képek:

Lépcsős piramist látok magam előtt, messze állok tőle --- a piramist kb. a kétharmada fölötti részen egy kissé szétterülő keskeny felhő burkolja be. A felhő-réteg felett látszik a piramis teteje, és rajta egy „forma” vagy „ember”alak.

A formában élő feljuthat a piramis tetejére, de a tetejéről nem láthat le a mélybe, mert eltakarja a felhő.

Felkúszik a felhő, eltűnik, szertefoszlik. Most már a fent álló láthatja a piramis környezetét: magosabb látásmód, nagyobb rálátás a lenti dolgokra.

Váltás: Felülről látjuk a piramist, melynek alakjában a lépcsők egy egyenlő szárú keresztet formáznak, közepe a volt „szemlélő-hely”.

Rájövök, hogy felemelkedtünk – talán szárnyunk van, repülünk. Nem vagyunk egy nézőponthoz kötve!

Felülről mindenfelé elláthatunk, elrepülhetünk, minden részletet és összefüggést láthatunk, megfigyelhetünk.

---------------------

Váltás:

Álmomban egy BÖRTÖNBEN vagyunk. Egyik cellából időnként átköltöztetnek bennünket a másikba, és így megismerünk másokat, kapcsolatba kerülünk másokkal. Nem érzek durvaságot, vagy más bántó helyzetet. Elfogadta minden bent lakó a helyzetet, és ha véletlenül „közös” ismerőseink vannak, akkor felemlegetjük őket. Csak „bent” történnek az események. Új dolgok már nemigen történnek velünk. Időnként, hogy legyen miről beszélgetnünk, felemlegetjük a régi történéseket…

Nyugalom van, TUDJUK, hogy már itt van a szabadulás ideje, és VÁRJUK, hogy kikerüljünk. Tudjuk, hogy hamarosan kinyílnak az ajtók. Kinyílnak idejében. Bent nincsen teljesen sötét, mesterséges fény van, eltájékozódunk a környezetünkben…

Lehet, hogy meg kellene néznünk, hogy nyitva van-e már az ajtó…?

---------------------

A következő képben a „Börtön” (vagy korlátozottság) egy másik fajtája jelenik meg. Látszólag szabadság van, nincsenek kerítések vagy falak: egyik házból költözünk át időnként a másikba. A változás ennyi: időnként költözés egyik házból a másikba. Látszólag nagyobb a szabadság – de vajon tényleg így van ez? Mindegyik ház csak egy ház, amit elhagyunk, aztán újba költözünk (a test is egy ház). Nincsen sötét, és a közeli dolgokat egészen tisztán látjuk, bár nincsen vakító Fény sem. Szürkület vagy hajnal --- hasonló volt a tényleges börtönben is…

Egy idősebb nőrokonommal átmegyünk az elhagyandó házhoz, és velünk jön néhány fiatalabb női kísérő --- már csak kevés holmi van ott, egyszer még át kell majd nézni mindent a végső költözés előtt.

Az ház „volt ura” másképpen mozog ebben a régi házban, mintha még ott élne … mintha valakiket vezetne benne … Nem vagyunk egy hullám-hosszon? Vagy pedig mindenki végzi a reá-bízottakat? Talán a férfierő már az új leendő lakóknak mutatja körbe az udvart és a házat? Vagy a vevőket várja? Inkább azt érzem, hogy mindenki teszi a belső vezetése alapján a dolgát… még ha a látszólagosban ez néha kommunikáció-hiánynak, vagy „távolságnak” is tűnik.

Mindenki máshogyan készül a költözésre – az egyik fél csomagolja össze a még használhatókat (asszony), a másik pedig átadja a kulcsokat…

Az asszony „tudja”, hogy költözni kell, készül az új házba --- de nagyon fáradt és beteg. Úgy érzi, talán mindegy is, hogy költözik-e vagy sem… Elfáradt…

Kértünk (Égi) segítséget számára a költöztetéshez, hogy már ne neki kelljen a „nehéz” munkákat végeznie.

------------------

Érzem, hogy a következő képekben a HATALOM-ról lesz szó.

A HATALOM mintáinak átrendezése kezdődött el. Érzem és látom, hogy egyfajta furcsa mozgás indult el, mintha egymás fölötti áttetsző lapok kezdtek volna el szét-csúszni és a helyükre vándorolni. Kavarog minden, és keresi a helyét. Egymás-fölöttiségükben csak egy kaotikus halmaznak tűnik benne minden, pedig „mindennek meg van a maga helye és szerepe”. A „helyre-rendezés” kezdődött el és folyik --- szinte a szó szoros értelmében egy „folyékony” változás ez…

Egy faluban jártam – ismerem, már többször jártam itt álmomban. Valami nagy vigalom és rendezvény van a hagyományőrzéshez kapcsolódóan, talán már „hatodik” éve. Az amúgy csendes kis faluban most sok idegen („turista”, látogató) fordul meg, ismerkednek a helyi körülményekkel, nyüzsög az élet. Itt is hasonlóak a fény-viszonyok az előző képekhez: lehet látni, a közvetlen környezetünkben eligazodhatunk – de nincsen vakító vagy erős Fényesség. (Mégis már „faluban” járunk, tehát „tágul” a megismerhetőség.)

Az egyik ház hátsó udvarára, és azon is túl, „hátra” megyek, hogy a DOBOMMAL behívjam-rögzítsem a BŐSÉG új mintáit/minőségét.

„Tudom”, hogy „ez a dolgom” és ezt teszem.

„Tatus”-dobom van, szarvasbőrből, az „ősi” Tudás és mesterség, hagyomány szerint készítve. Benne van a Föld és Víz, a Tűz és a Levegő, a Szer, a „MINDEN” földről elérhető Ereje. Benne Van a Munkánk, és benne van a „várakozásunk”…

Ahogyan megyek „hátra”, az utam átvezet egy négyzet alakú fedett karámon, ahol sok ló van, békések. A karámon kívül napfényes (verőfényes!) zöld legelők vannak. A belső négyzet-alakú (!) karámban halványabb a fény, bár tisztán (ha nem is teljesen színesen) látható minden. Lovak vannak bent sokan – talán „hírvivők” vagy „segítők”, és talán várják az „idejüket”. Kint a zöldben is van pár ló szabadon. A karám körül fa-kerítés – kívül pedig (bár kint nincsenek „láthatóan” elválasztva) – előre, jobbra és balra (!!!) vannak a „zöld mezők”, az Új Lehetőségek (hátra-felé nincsenek, onnan én jövök…) Előre-felé szeretnék menni a terveim szerint ki a zöld fényességes mezőre, egy nyugodt, csendes helyre, hogy ott hívjam be az Új Erőket.

Ahogyan beléptem a karám-szerűségbe, mintha egy árnyékban megbúvó ember-szerű forma, egy alak figyelmeztetne (talán kissé gúnyosan is), hogy vigyázzak, mert a lovak megijedhetnek a dob hangjától. Bár nincs bennem nagy félelem, de mégsem megyek át a lovak sűrű tömegén „előre”, úgy ahogyan azt eredetileg szerettem volna. Egy kis keskeny átjáró van a lovak között, ezt teljesen elfoglalják a lovak… Nincs bennem erős félelem, de valami mégis visszatart, valami „ismeretlen”, talán valami félelem-féle…

Megyek körben a karámban, a jobboldali részén is keresek kiutat a zöld mezőre. Lovak dugják be oldalról a fejüket --- várnak vagy figyelnek…

Valahol (jobb)oldalt kijutok a karámból, de nem a fényességre, hanem csak a faluhoz tartozó mezőségre, ahol nincsen elég tiszta és nyugodt hely a tervezett munkámhoz. Megyek tovább, még mindig keresek valami megfelelő helyet a dobolásra (dobogásra, életre), hiszen ezért jöttem... Valami „tiszta” és „fényes” hely kellene --- („kívül” keresem). Megyek, de nem találok elég tisztát és fényeset. Megyek tovább, felszállok egy buszra, utazom rajta egy-két megállót, de rájövök, hogy „kifelé” visz a faluból, és leszállok róla. Visszaindulok a falu központja felé.

Egy templom előtt járok, sokan vannak körülötte, ünnepségre készülnek, várnak… Sok menyasszony van fehérbe öltözve, és várják a székeken ülve a vőlegényeket… Talán ezen az ünnepségen van ilyen „tömeges” esküvés lehetősége? – merül fel bennem a kérdés. Ahogyan elhaladok mellettük, érzem a körülöttük lévő „Hála” érzéseket, ebben „fürdenek”, és várják „ilyen rezgésű” vőlegényeiket(?) A Menyasszonyok hófehér ruháikban, csokrokkal a kezükben ülnek, és várják leendő férjeiket… Türelmesek, és mégis érezhető, hogy türelmetlenek… A pap is ott van, néhányan a násznépekből is…

Megyek tovább a falu, a nyüzsgés felé. Talán szólni is kellene a többieknek a templom körüli helyzetről…

A vissza-felé úton egy háznál megállok. Emlékszem, egy évvel ezelőtt jártam erre, és akkor ez a férfi egy nagyon érdekes és különleges báb-előadást tartott, sok egyéni ötlettel és szellemességgel, rengeteg ember volt kíváncsi rá. Csupa nevetés volt a ház környéke. Most nem bábozik, nincs is körülötte nézelődő. Csak néz, és ha odamegyek hozzá, akkor beszél. Egy nőalak áll unottan a háta mögött kissé messzebb, kezét felfelé nyújtja a gerendák (padlás-gerendák) felé, ahol „elismerések” vannak olyan  hosszúkás dobozokba csomagolva, mint a diplomák doboza (csak a kb. 2 méter hosszú tok látható, ami benne van, az nem). A nőalakról érzem, hogy nem szerető hitves, inkább csak érdek fűzi az elöl ülő és hírnevéről beszélő férfihez. „Magányosak” mindketten… A nőalak kissé lefelé billenti a férfi felé lévő részét egy hosszú diploma-tok-szerűségnek (figyelmeztetés vagy hivalkodás,--- ki tudja, --- és azt sem tudni, hogy mi van a tokban). A férfi pedig közben arról beszél, hogy milyen sok kitüntetést és elismerést kapott azért, amit tavaly végzett. (Most már nem csinál semmit, nem játszik tovább a saját ötleteivel, csak beszél szomorúan a múltról és elismeréseiről…)

Megyek tovább a falu központja felé, ahol a tér szélén lacikonyhák, bódék tömege, hogy ehessen és ihasson a nép. Tolonganak az emberek, főleg férfiak vannak jelen. (Éles ellentét a templom körüli várakozó csönddel… Ha egy teljes körívet veszek, akkor a templomtól idáig a körív egy-harmadát tettem meg.)

Egyfajta vágy van bennem, hogy milyen jó lenne nem egyedül lenni --- és érdekes módon ezután rögtön jön egy férfias férfi, akinek pont én kellek --- ékszereket hoz, nyakláncot, fülbevalót mutat – és pont olyan szimbólumokkal (pl félhold), amik az „enyémek”. Elmondja, hogy pontosan ilyen nő kell neki, pont rám van szüksége. Hihetem-e ezt valóban a sok egyedül töltött nap után…? Talán próbáljuk meg…

Egy „függő-legesen” átélt intim helyzetben elmondja, hogy kéri a segítségemet majd az üzletfelei meggyőzésére, vagyis a saját munkája, előmenetele megsegítéséhez…

Azt hiszem „magányos” vagyok a házban vagy házasságban. Talán a férfi korábbi házasságából származó fiával is szerelmi viszonyba kerülök, aki még egyfajta „őszinte” rajongással közelít felém, nem érdekből. MÉG NEM TUDJA (talán) a tudatos én-jével, hogy ez az érdeke. (Itt víz-szintes az együttlét helyzete.) Apja génjeit hordozza, az érdek-vezette-érdeket, de még nincsen ennek a tudatában. Ahhoz, hogy majd a Tudatába kerüljön mindez, szüksége van arra, hogy MEGÉLT ÉS ŐSZINTE szereteten át ezt kibonthassa magában. Csak anya által testesülhet meg ez az érdek-vezette-érdek, és a „kibontásához”, Életté levéséhez is szükség van a (bennük talán szűken mért) szeretetre. Vajon mire használja majd a kapott szeretetet? Vajon milyen irányban él majd vele? Élővé tud-e benne lenni az érdek-nélküli, csak „Van-állapotú” Szeretet?

Végig-gondolom: a Hatalom (befolyásoló) eszközei: Összetartozók szétválasztása (vagy egymás ellen fordítása), Látszat-programok, Látszat-feladatok, Látszat-érdekek kreálása, Elismerések/Kitüntetések, Hírnév „adományozása”, Gazdagság, Ital és Étel, Pénz, Szex, látszat-szerelem, „Szűkség” teremtése. Ezekkel befolyásolják „Báb”-jaikat, az Ő „Hordozó” és Megvalósító testeiket az „Érdekek”.

Ezeknek is a helyére kell, hogy kerüljenek…

Mert tudom, hogy MINDENNEK megvan a helye a Teremtésben, és ha mindenki a helyére kerül, az őt megillető, NÉKI MEGFELELŐ helyre, akkor Mindenki megtalálja ebben az ÖRÖMét, és nem fog a mások (számára igazi Örömöt nem nyújtó) helyére igyekezni…

TUDOM, hogy Mindennek megvan a Maga Helye a Teremtésben --- és segíteni kell, hogy Mindenki megtalálja a Néki Rendelt, a Néki Kiteljesítő Módon is Örömet okozó szerepet.

Mindenkinek yoga van az Örömre és a Szeretet-általi Kiteljesedésre, de nem „mások rovására”, hanem „másokat nem sértve” --- és lehetőség szerint segítve…

Mindenkinek HELYE ÉS SZEREPE Van a Nagy-Egészben.

Mindenkinek FONTOS Szerepe van a Nagy-Egészben --- senki sem, egyetlen lánc-szem sem felesleges --- csak lehet, hogy még nem találta meg a Néki Rendelt helyet…

Ahogyan a „képekben” is láttam és éreztem: Mindenki keresi a „helyét” és „örömét” – és szinte tapintható a legtöbb helyen az öröm látszólagossága, és a „tanácstalanság” érzése… a várakozás valami tanácsra vagy segítségre… összerendezésre…

Mindenkinek helye Van a Nagy-Egészben --- „hallom” szinte „üvölt” bennem --- és ezt a Hatalmon Lévőknek is pontosan értenie és tudnia kell.

Eszembe jutnak a „Híradós-képek”. Az, Ami Yó és célravezető lehet az egyik népben vagy közösségben, az teljesen LÉT-idegen lehet egy másik nemzetben --- és ezért minden módszernek vissza kell, hogy kerüljön a saját Hatás-Területére. Mindennek MegVan a NÉKI RENDELT helye! Mindennek!!!

Minden nemzetnek és népnek megvan a NAGY-EGÉSZ-ben a Néki RENDelt helye és szerepe, és ezt meg kell találnia, fel kell ismernie --- és E-SZER-int kell a REND-ben élnie, mert CSAK ÍGY GAZDAGODHAT MaGa -Által Saját MaGa, és ezzel együtt a NAGY-EGÉSZ többi, MINDEGYIK (!!!) Része.

Ha a NAGY-EGÉSZben minden nemzet és nép felfedi a SAJÁT, Általa Választott és Néki Rendelt Szerepét, akkor nem fog más népek vagy nemzetek „felett” hatalomra törni, mert MEGÉRTI a MÁSIK és SAJÁT SzeRepét is, az Egy-Mást támogató és Segítő, és Mindenki Számára Gyors és Eredményes Kiteljesedést hozó életben. Mert a REND-ben ez ÉLŐ módon Van Jelen…

Minden népnek és nemzetnek is HELYE és SZEREPE van a NAGY-EGÉSZ-ben, és ez a SzeRepe SAJÁT földjén, Saját TERÜLET-én illeti meg. OTT KELL ÉS LEHET megélnie az ÖNMAGÁT és MÁSOKAT IS (!!!) támogató és Kiteljesítő SzeRepét.

Ez a PÉLDA engedélyezett Tanító-SzeRepe, vagyis az, hogy FELMUTATOK EGY YÓT ÉS ELŐRE-MUTATÓT, és ha ez megnyerte a támogatásodat vagy tetszésedet, akkor megtanítalak rá, hogy te Magad is élhesd, gazdagodhass általa, és Másokat is (többek között Engem is) gazdagíthass vele, és a benned lévő kreatív erőddel tovább-fejleszthesd.

Folytatom az Ál-OM-képeket: Vissza-TÉRtem a „falu” sűrűjébe, az események leg-sűrűjébe. A kiinduló ponthoz képest tehát megjártam egy „kört”, egy ciklust a megismerésben és tapasztalat-szerzésben: előre a lovakhoz a „mezőt” el nem érve, jobb-felé oldalt ki a réten át a buszhoz, ami kivitt volna a faluból, aztán gyalog vissza a faluba – a Hatalom Minőségi elcsúszásait megismerve --- és most ismét a lovak felé veszem az irányt…

ÚJ-ra megyek a lovak felé, a mező felé a Dobbal, mert BENNEM VAN A TUDAT: az álmot megváltoztathatjuk.

Határozottan átmegyek a lovak között, ki a szemben lévő napfényes rétre. Motoszkál még bennem a régi sugallat, hogy el ne ijesszem a lovakat, és ezért nem a hagyományos dobolást választom, hanem ahogyan a szertartásokon szoktam – leteszem a dobot a földre, és így hívom át Rajta, a Segítségével az Erőket. (Új Módszer a régi eszközzel, csendben, a Belsővel). Tudom, hogy be kell hívnom a „B-ŐS-ÉGet”, hogy Új Irányt vehessen a Teremtés menete, s hogy kiléphessen a kör-körös játékából… KÍVÜLRŐL kell ERŐ ehhez, s hogy a BENS-Ő-NK-ön át érkezhet meg „TÉRbe és IDŐ-be”. Mindez tulajdonképpen EGY… A lovak kíváncsian körénk (a Dob és Körém) gyűlnek, bizonyos távolságból figyelnek. Érzem, hogy a Dob a Szívemet is „megjeleníti” (dobogás).

A Dobom a földön, én mellette, és csendben Hívjuk az Erőket, Amik érkeznek. Megnyílik az Ég csatornája, és a Dobon át levezetjük a Földanya szívéhez a Fényess-ÉGet, majd a Dob körül körbe „út-kezdemények” rögzülnek. Hívjuk az Erőket, hogy áramoljanak a FÖLD-be, de egy idő után a Fények „megfagynak”, nem áramolnak.

Érzem, hogy még nincs itt az ideje a Szét-áramlásnak.

Hívom a szent helyeket és szent Erőket, hogy rögzítsék, fogadják be ezeket a Fényeket-Erőket a szükséges ideig… és segítenek: a Fény-Magok gyorsan a helyükre kerülnek.

Érzem és „hallom”: „Előbb még a Hatalom-minőségeknek meg kell, hogy találják a helyüket”, csak utána áramolhat szét a FÖLDÖN ez az Új B-Ős-Ég-Minőség. Addig a Szíveken Át érhető el azok számára, Akiknek a Szíve (a Föld és Ég Mértéke szerint) TISZTA.

---------------

Kértük, hogy minden nép találja meg helyét a Nagy-Egészben, és ennek megfelelően tiszta, népük érdekeit – és népük küldetését a Nagy-Egészben messzemenően szem előtt tartó Hatalom-gyakorlók kerüljenek minden nép élére, akik egészségesen együtt-működnek más népekkel és a FÖLDdel, és messze-menően (a nép „hosszú”-távú érdekeit is szem előtt tartva, azt ismerve!) érvényesítik saját népük érdekeit a Nagy Egészben mások érdekeit nem sértve --- Népük és a Nagy-Egész „legnagyobb yavát szolgáló módon”, a lehető legnagyobb és legtisztább egyensúlyt teremtve --- ez az „Oroszlánok”, a Hatalom Tisztaságát Képviselő Erők Legfőbb Elve…

---------------

„Közben” a Földanya is közölte, hogy „66-68%” (utalva egy korábbi üzenetre), vagyis ez az a „Minimális” megélt Szeretet-szint (a „Krisztusit” 100%-nak véve), amely a REND elfogadásával és életté tételével együtt szükséges ahhoz, hogy valaki a Földanya „testéből” Új Életet nyerhessen. Erről a „szint”-ről yó eséllyel már elérhetőek a „maradáshoz” szükséges Magasabb rezgés-szintek. (Vannak még más „kitételek” is, ezekről talán majd később beszélek.)

--------------------------

A TANÍTÁS

Álmomban egy Kollégiumban vagyunk, a „bezártság” egy másik fajtájában. Itt is látható a közvetlen környezet, eltájékozódunk a szintjeinken, de kicsit van csak világosabb a derengő Fénynél. Nem érzek férfi-erő jelenlétet. (Talán maga az „épület” testesíti meg a férfi-erőket…)

Dolgozat-írás lesz. Gondolom, hogy voltak órák vagy előadások, könyvünk is van, de nem vagyunk igazán felkészültek. Ami az órákon elhangzott, azokkal szerintem nagyjából tisztában vagyunk. Matematikának érzem a tárgyat, amiből hamarosan felmérőt írunk.

Azt gondolom, hogy ha felmérőt írunk, akkor átmegyünk az iskolába --- de nem! Itt, a kollégiumban fogjuk majd megírni --- de mikor? Egy Osztálytársunk van „megbízva” a dolgozat megíratásával, nála vannak a „felmérő-lapok”, és gondosan „őrzi” őket, bár megmutatja, hogy tényleg nála vannak.

Mikor írjuk? Erre még nincs válasz.

Egy-két kérdést megmutat a felmérőről, hogy lássuk, hogy tényleg annak a lapjai vannak nála. Olyan jellegű kérdések is voltak rajta, amik „zöldségekkel” (pl sárgarépa, fehérrépa) kapcsolatosak, ezen nagyon nem is lepődöm meg – már hogy hogyan kerülnek ezek a matematikához.

Előveszem a könyvet, és csodálkozom, mert az egyes részek külön-külön is be vannak fóliázva. Arra is rájövök, hogy a könyvben is benne vannak külön becsomagolva a gyakorló vagy felmérő-tesztek, vagy valami hasonlók… Belenézek a kérdésekbe, és olyanokat is találok, melyekről eddig nem esett szó – vagy én nem figyeltem? (Ezek is zöldségekkel kapcsolatosak, és úgy érzem, hogy „tapasztalati” jellegű, vagyis a növényeket ismerők számára könnyűek lehetnek – de mi „városiak” vagyunk, és nem ismerjük a konyhakerti zöldségeket /sem/.) Ráadásul egy olyan „kollégium” ez, aminek még az ablakain sem nézhetünk ki, talán nincsenek is ablakai… Így kissé nehéz „gyakorlatot” szerezni a „konyhakerti” zöldségekről… Szerintem olyan kérdések is vannak a tesztben, amelyek az előadásokon nem hangzottak el… Át kellene olvasni a könyvet. A könyvben egy érdekes csomagot is találok. Olyan ez a befóliázott csomag, mintha a könyv felesleges részei lennének benne „levágva”, összevagdalva és becsomagolva… Vajon ki vágta le ezeket? „Fontos”, vagy „Felesleges” részek ezek?

Bár „tudom” (vagy csak úgy tudom???), hogy nem szabályos, fogom a teszt-kérdéseket, és kimegyek velük a mosdó zárható részére, hogy majd ott átolvasom őket, hogy tudjam, hogy mik lesznek a kérdések. Kicsit várnom kell a mosdó ajtónál, mert egy „béna” lány megy be a szomszédos mosdóba, bottal, a lába kinyújtott furcsa állapotban, és várni kell, amíg elhúzza a lábát --- de nem várom meg, hogy teljesen bemenjen, ezért kissé akadályozom az ő bemenetelét.

(Most, hogy lassan eljön a számadás ideje – mintha egy kissé mindenki idegesebb lenne --- „van-e idő” bepótolni az elmulasztottakat?)

Gyorsan leülök, és elfoglalom a helyem, és kezdeném a feladatlap(ok) átnézését. Érdekes módon – bár ajtók választják el egymástól a tereket, mégis olyan, mintha egybe-nyitott helyiség lenne, és látjuk az előttünk és mellettünk lévőket, sőt a hátunk megett valaki (egy kissé magosabban) a haját mossa, és annak a vize is reánk-fröccsen --- végülis nem nézem meg a feladatlapokat, csak azt látom vagy érzem, hogy olyan dolgok is vannak benne, amiket nem tanítottak meg nekünk (pl a Szent Korona bizonyos szimbolikája)

Visszamegyek a szobába – és ott valahogyan rákérdez a „felelős”, hogy megtaláltam-e, és átnéztem-e a teszteket. Gondolom, hogy a szobában hagyott könyvből jött rá, hogy megtaláltam a kérdéseket – melyekről tulajdonképpen nem is tudhatom biztosan, hogy a teszt kérdései-e, vagy pedig gyakorló feladatok… Az igaz, hogy belenéztem egy-két kérdésébe a megtalált lapoknak, de az egészet nem néztem át, így határozottan a szemébe nézve mondom, hogy nem néztem át az egészet. Ezt meg is ismétlem vagy kétszer. És ez tulajdonképpen igaz is, hiszen talán két kérdést néztem meg megoldásai nélkül, a többi százat vagy ezret nem.

Valamiért dühös vagy frusztrált leszek, és nem tetszik, hogy olyan dolgokról akarnak beszámoltatni, amiket nem tanultunk, vagy nem tanultunk meg. Érzem, hogy inkább arról van szó, hogy nem adták át a tudást, bár lehet, hogy a könyvekben valahol benne vannak ezek a tudások is… De egyáltalán nem vagyok biztos ebben sem…

Összecsomagolok, és el akarok menni…

Az Álomban a „tanuló” voltam.

Álmomban mást éreztem a „tanítónak” (idősebb férfit) – de lehet, hogy mi magunk is tanítók vagyunk, és nem voltunk elég szorgalmasak vagy felkészültek…?

És a kérdés: „Ha én elmegyek és nem teszem le a vizsgákat, akkor ki tanítja majd a többieket…? Ki hívja fel a figyelmüket arra, hogy mik a „lényeges”, „fontos” kérdések?”

-----------------------

2008. március 4.

Mintha „David” (Beckham) és a „felesége” jöttek volna látogatóba országunkba, mindketten egy-egy „fényes” alak --- tehát inkább a megújult Isteni párt („sztár”ok, „csillagok”, Isten-gyermekekből lett ifjú férj és felesége) jelezte ez a két „forma” --- vidámak voltak, könnyedek, talán a „nászutasok” könnyedsége és vidámsága és egymás iránt szerelme, néha kissé szertelensége volt bennük.

Hogy pontosan merre jártak és mit csináltak, arra nem emlékszem, talán csak „megnézték” a tájat, a vidéket és a „népet”. Egy dologra emlékszem: akkor, amikor már túl voltak a „protokol”-dolgokon, este lementek laza ruhákban a Margitsziget végéhez, ahol a VÍZ be volt fagyva, és ott egy kis TÜZET raktak a jégen, hogy felolvadjon a víz, és ott fürödhessenek. Egy nagyobb hajó vagy jacht is volt ott velük --- talán „hajóval” érkeztek (utalás a Halak korszak végére?) – Bennem volt a „gondolat”, hogy vajon „szabályos-e” ez, nem szólnak-e majd a „rendészek”? De az ifjú párt nem izgatta mindez – hisz nem „ártottak” vele senkinek… (A „régi” beidegződések, és a „természetes” szemlélet és REND)

Elkísértük a szállásukra az ifjú párt. Egy „két-szintes” négyzet-alapú fehér házban voltak elszállásolva, ahol nem volt nagy luxus, de yól érezték magukat. Amíg a szobájukban pihentek, addig vigyáztunk, hogy ne zavarjuk meg őket. Közvetlenek voltak és szeretet-teljesek, nem éreztették a „felsőbbségüket”. (Most jut eszembe, hogy D.B. feleségét a valóságban „Viktóriának”, Győz-elemnek hívják…, mellékesen egy olyan „országban” laknak, ahol még a „királyság” intézménye is él…)

Mi Magunk „vigyáztunk a Rend-re”, hogy minden nyugalomban és rendben menjen --- ezért mi nem voltunk annyira „felszabadultak”, bár az öröm és Szeretet bennünk is élt.

Másnap reggel a fiatalasszony ölében (ott a „második emeleten”) egy egyszerű papír-(vagy fa)doboz-szerűség volt, amiben első ránézésre úgy tűnt, hogy gyertyák vannak, szinte egyformák, kb egy felnőtt ujjának megfelelő méretűek. (Kicsinyítve olyan ez a hengeres forma, mint egy összezsugorított diploma). Kaptam, vagy kivettem egyet – már nem is tudom, talán nincs is különbség. Alul narancssárga, felül sárga volt a gyertya színe (csakraszínek a „Teremtéshez” kapcsolódóan), és a kanócán égés-nyom látszott, bár magából a gyertyából még nem fogyott, azt „ÉP”-nek éreztem. (Kipróbált, „tesztelt” Feladatok vagy Utak – a gyertyából pedig majd világító eszköz, fáklya, útmutató eszköz lesz a használata által. Nekünk kell meggyújtanunk, hogy ha vállaljuk „a feladatot”.) Feltűnt, hogy piros szín nincsen a gyertyában – tehát a tanító, megvilágító munka már nem az „anyagi” Földhöz és megvalósításhoz kapcsolódik.

Kimentem a „ház”-ból a házat körbevevő világos-közép-zöld színű füves területre, KERT-be (a Teremtés Új SZÍN-Tere). Nemrégen kelhetett fel a Nap, de már Erős, Világos a Fénye. Az udvar „hátsó” részén (szemben előttem van a fehér, két-szintes épület) érzem, hogy egy „fedett” hely van, ahová behúzódok… Jobb-felől, a „kapun” keresztül egy nagy csoport ember érkezik csomagokkal; nem színesek, inkább barnásak-sötétek vagy árny-szerűek, de nem érzek bennük semmi „rosszaságot” vagy szomorúságot. Legfeljebb kíváncsiak. Mindenki hozza a csomagját vagy bőröndjét – olyan, mintha egy utazási iroda szervezésében jönnének… Egy „tömegben” mennek, bár látom, érzem a külön körvonalaikat is… Hozzák a nehéz bőröndjeiket (nem „karma”, hanem „felelősség” – nem engedik el a bőröndöket – vagy a bőröndök nem engedik el őket??) Tehát jobb felől jönnek, és előttünk haladnak el bal-felé a füves pázsiton át („megmutatják” számukra a Teremtés Új Terét és lehetőségét), majd „kissé lefelé” folytatják útjukat, visszakanyarodva a „Ház Alá”. Most látom csak, hogy a négyzet alapú épület nem csak a két emeletből áll, hanem vannak lentebb is szintjei, azok is fehérek kívülről, de a „zöld mező” szintje alatt helyezked(nek) el. (Világ-tengely?) Nem látom, hogy hány „emelet” van ott lent, csak érzem és „látom”, hogy van még épület-rész ott lent is...

Az Isteni Pár tehát a Maga Csöndességével és természetességével leérkezett, hogy szemügyre vegye a választásokat, és ennek megfelelően kerültek kiosztásra az „Érdem”-ek. A Halak-Szűz megtapasztalása után „Ideje” Van az Új „Szárnyal-Ló” Egységének (Látogatásáról „Lég-hajóval”, a Levegő-Tűz Együttesével „távozik” a Pár „Haza”. – Vízöntő-Oroszlán korszaka. Megnyílt a bevezető képekben leírt szárnyalás korszaka)

Felmerül bennem, hogy a tegnapi meditációkban is ezt a „Fényes zöld M-EZ-Ő-t” éreztem a „Teremtés Új Terének és Lehetőségének” – ahová be is kötöttük az „ÚJ Bőség”-et, viszont a „Bőség”-nek még nem kezdőd-hetett el az „áramlása” a „TÉR”-ben, hanem csakis a „Szíven” át érhető el „személyesen”. Talán az „áramlás” (mindenkire kiterjedő és közvetlen) megindításával meg kell várni azt is, hogy az „utazási irodák” szervezését választók elfoglalják a „helyüket”?

*****

A délelőtti meditációból hangos fúrás-faragás-kopácsolás ébresztett fel. Délután mentem a „zöldségeshez” – és megláttam a délelőtti „fúrás” eredményét --- a „társas”-ház főbejáratának az ajtajáról leszerelték a régi, sokszor eltört hagyományos zárat és kilincset, és „mágneses” zárat helyeztek fel rá.

Bár ismerem ezt a zárfajtát, nehezen találtam meg rajta a „gombot”, amit megnyomva kijuthatunk. Kerestem egy ideig, mert tudtam, hogy valahol biztosan vagy egy „nyitója”, de az egy-színűségben nehezen akadtam rá.

Mikor nagy nehezen megtaláltam, akkor láttam, hogy halványan és sötét színnel fel van tüntetve a „Nyitás” jelölés – de eléggé beleolvadt a környezetébe.

Így hát készítettem színes, piros nyilakat, és azokat a gomb köré ragasztottam, hogy mások hamarabb megtalálják a „kivezető” utat…

Az „egész ház” Új „zárat” kapott, és mindenkinek ismernie kell, hogy hol és hogyan lehet „ki”-menni --- és utána mindenki megy a maga választotta úton…

Jelek ezek?

SZER-INT-e”M” IGEN!

                                                                                                                                                                       OmMáátRé KJ