2008. február 22., péntek                                                                                                            (7-es nap)

A SAJÁT ERŐ VISSZAVÉTELE

A „SZÁRNYAK” VISSZAVÉTELE

            NyilvánValóan az elmúlt napokban (is) Aki Tehette, az a „Saját” Erejével dolgozott.

            Az Általunk kapott és írt, továbbadott üzenetek is NYÍL-ván-VALÓ-an a MI, a REND oldaláról közelítették meg azt a Munkát és Feladatot (=dicsőséget), amelyben a Tudatossá-és-Szeretővé-Ért-Én-ekkel Részt Vehettünk.

            Ahogyan ma reggel lejegyeztem a MaGa”M” számára a tegnapelőtti és tegnap hajnali eseményeket, visszakanyarodtunk az Arvisurás KÉP-ekhez, a Szárnya-szegett Asszonyhoz, és a mellette lévő Szárnya-szegetté lett Társához. NYÍL-ván-Valóan ezeken a KÉP-eken át (is) érkezett Hozzánk (és mindazokhoz, Akiknek hasonló volt a Feladata vagy Vállalása) a „Lehet-Ős-Ég” és „Feladat”, hogy TUDATOS lehessen a Munkában Való Jelen-Lét.

            Mindenki a NÉKI-Rendelteket Végezte, és azt hiszem „YÓL” Végezte, mert már Nem Törött Többé az a Szárny, és nem „SÍR” (= Bánat, Halál) az a „Madár”.

            2004-2005-ben készült a NOX „Ragyogás” című lemeze --- és ekkor bizony még sokan álltunk a „sír”-ás közelében, ahogy a „Törött szárnyú madár”:

„Álmaim helyén vihar időz.

Béklyóba vert szívem halovány.

Szél fut a mezőn, feléled az ősz.

Hullatja rám leveleit a bús magány.

Törött szárnyú madár vagyok veled nélkül, és talán

Szállni többé nem tudok soha, a te vágyad után.

Törött szárnyú madár, szerelem gyógyítja a sebét.

Újra repül, ha megérzi a nap tüzének hevét.

Rám veti szemét a setét világ.

Alkonyra vált a narancsszínű ég.

Rózsa se virul, csak a bogáncsvirág-,

Tüskével sebzi a szívem helyét.”

            2008. február 21-én, csütörtökön a Hold 01.07 órakor lépett át az Oroszlánból (tűz, Atyai minőség) a Szűzbe (földies, Anyai). Mindeközben a Nap a Halakban tartózkodott (a R-Égi halála és ÚJ-já válása, a Régi levetése, és az Új „ruha”, forma felöltésének kezdete).

            Nagyjából ebben az időszakban kezdődött a Telihold Teljes fogyatkozása, mely szinte majdnem teljesen sötétté 04 és 05 óra között tette a Kísérőnket (Kissé „vöröses” színűvé lett a Hold). (Az Arvisura leírása a „vánszorog” kifejezést használja az ezüstös Holdakra, a szárnya-szegett anya munkáira: „Éda ezüstös holdja minden pára- és esőcseppet magához rántott és jéggé fagyasztva vánszorgott a tüzes nap után”.)

            A Szűz jele gyakorlatilag egy „törött” szárny, egy MaGába visszaforduló, eltört szárny.

            Az a „Szárny” töretett le,

• Mely („kívülről”) Megtermékenyíthette volna a „már-megismertet”,
• vagy ÖSSZEKÖTHETTE volna az „Ismertet” az „Ismeretlennel”,
• és amely lehetővé tette volna a SzeRves, REND-nek megfelelő, „KI”-Teljesítő „Ismeret-Szerzést” és Életet.

Az a Szárny töretett le ott a „Hetedik Mennyekben”, vagyis az „Első Teremtett Világban” (némi „Akarat-sértéssel”), amely LEHETŐVÉ TETTE VOLNA A (Ki-Fel-Felé irányuló) SZERVES ÖSSZEKAPCSOLÓDÁST AZ ISMERETLENNEL, és így „beszűkítette” a SzeRves megismerését az ismeretlennek. Nem szabad elfelejteni, hogy a REND-je a „már-ismertnek”, és a „még-nem-ismertnek” UGYANAZ, hiszen minden Ő-Belőle Ered.

      Az Akarat azonban Szabad…

            És a Hetedik Mennyben elültetett Élet-MaG fájának MaG-ja került egyre lejjebb és lejjebb…

            Lezáratott a szárny-szegéssel a „Rend” --- és ez a REND-del és az „Ő” Vágyával a Látszólagosban „ellentétessé”, vagy érvényesülése tekintetében legalább is „korlátozottá” lett, hiszen a „Madár”, az ÉJ, az ÉLET Anyja nem szülhette meg MAG-ában az Ismertet az Ismeretlennel összekötő ÚJ VILÁG-ot, és a „VILÁGnak” csak egy már LÉTező „Ágán” haladhatott tovább. Mindez azt eredményezte, hogy ezzel a „Házassága”, és az Élete is, és Minden Teremtés Lehetősége is EGYRE SZŰK-ebbé, és egyre „Bel”-terjesebbé lett --- vagyis elkezdett „körbe-körbe forogni”, hogy mégis csak Élhesse a „Megismerés” ÖRÖK Vágyát.

            Ez pedig a KITELJESEDÉSNEK egy teljesen más irányt adott: a MÉLYSÉG-et, a KI-Terjedés helyett az „ALÁ”-szállás, a BELSŐ-elmélyülés lehetőségét --- hisz a „szárnyak „FEL-felé” vagy „MÁS-felé” nem vihettek… És az is tagadhatatlan, hogy ez az út is kivételesen izgalmas és érdekes --- csak meg kell találni a a KI-utat is belőle… Mert az Élet Szent, és az Akarat Szabad.

            Ez a „bezártságot” eredményező „mutáció” (mint az Isteni Tervekben bennefoglalt Lehet-TŐ-s-ÉG) pedig azzal is járt, hogy éppen az a „rész” vált „feleslegessé” vagy „károssá” ebben a Teremtett Világban, mely a KI-terjedést vagy a „KI-FEL-é” Irányuló Megismerést Szolgál-HATTA volna. Elvesztette Eredendő Feladatát vagy Vállalását ez az „Ismeretlennek a megismerését Ki-Fel-é irányulóan” szolgáló vagy segítő „Rész”, A-KI-nek pedig nem volt más vágya (hisz ez volt a TeremTő Vágya Benne!!!), mint hogy VISSZAKERÜLJÖN a REND-be, és emellett BE-ILLESSZE MaGát ebbe a már Kialakult, Vala-MI-lyen (még ha az „Eredetihez képest” kissé „sérült” formában is működő) Rend-be. A „ÖRÖK-VÁGYA” azonban KI- és FEL-felé irányult, amit a kialakult Rend-ben NEM élhetett meg.

            ÖSSZEKÖTŐ volt ez a „feleslegessé” vált Rész az Ismert és az Ismeretlen között, vagyis egy olyan Rész, Akinek az volt a RENDje és Rendeltetése, hogy SEGÍTSE az Ismeretlen MEGISMERÉST, hogy ÚJ UTAK FELÉ VEZESSEN, ÚJ VÁLASZTÁSI és MEGISMERÉSI UTAKAT ÉS LEHETŐSÉGEKET KERESSEN ÉS TEREMTSEN --- hiszen Ő MAGA volt a Mindent-Átható-REND, az Eredendő, a Mindenre Kiható, és Mindenben Élő REND. Bárhová is „repült”, bárhová is „ment” (sérült állapotában is) MAGA volt a REND, mert „Ő”-Rajta Kívül (melynek SzeRves és elválaszthatatlan „része” volt és Van ez a REND) Semmi és Senki nem Létezhet.

            Semmi nem történhet meg a Teremtésben, ami nincs benne a RENDben.

            Minden, Ami Megtörténik, az RÉSZE a REND-nek és ÉLET-nek (vagyis a SzeR-nek --- hisz ezért „Létezhet”.)

            A „baj” ezzel a „törött-szárnyú” Renddel csak az volt, hogy Nem Vezethetett „TÚL” a „Rendszeren” (=ÖnMagában Ki-terjedővé lett). Ez persze alkalmat adott a „MÉLYSÉGEK” megismerésére, mely szintén értékes tapasztalása volt a MINDEN-nek --- ám előbb-utóbb (MERT AZ EREDENDŐ VÁGYA nem pusztán a „belső” mélységek megtapasztalására sarkallata, és az Akarat e VILÁG-ban „Szabad”) vissza kellett, hogy jusson az „Eredeti” Tervébe és Állapotába, vagyis a „KIFELÉ” IS (!!!) irányuló megtapasztalásra, a „kalitka” ajtajának kinyitására. („Legkésőbb” a „gödör fenekén”, mert onnan már „ÉLŐ” módon nincs több megismerhető „mélység”.)

            Emlékeztek még a MAÁT egyiptomi ábrázolására? Ő az EGYETLEN olyan Nőalak hatalmas szárnyakkal, aki térdel, és soha nem emelkedik fel. Két oka volt ennek a „térdelésnek”. Az egyik a „Szárnya-szegett” REND Léte, a másik jelentése pedig a „Szolgálat” volt, vagyis hogy „nem megy el addig”, amíg a Szárny-TOLLAIN Lévő Törvényeket meg nem tanítja az Emberekkel, és meg nem mutatja nekik a KI-utat, a TOVÁBB-lépés Lehetőségeit és KI-Útjait a REND, az Eredendő REND megismertetése által.

            Ez a MÁÁT, az EREDENDŐ REND „k-ÉP-i” tört-Én-ete. Ha „Látjátok”, a Mi „Mostani” megnevezésünkben is „két” („anyai” és „atyai”) részt kapcsol egybe a MÁÁT rezgése. Egyiptomban három ilyen „név” szerepelt: Neb-MÁÁT-Ré, Men-MÁÁT-Ré, és első formájában MÁÁT-Ká-Ré.)

            Tanítók érkeztek a VIL-ÁG minden tájáról – Utakat keresve, KI-utakat keresve, és sok-sok ÚT is megnyílt már a Mostani VÉG-re és Kezdet-re, a „kalitkából” Való (szabad választású) KI-L-ÉP-és Idejére.

            Február 21-én a TeremTő „VISSZAADTA”, és az „Oroszlán”, a „Nap”,az „Atya”, Vala-MI-nt a „Szűz”, a „Hold”, az „Anya” (és egyéb Teremtett minőségeik) VISSZAVETTÉK a Szárnyaikat, hogy ÚJ UTAK TEREMTŐDJENEK, és így a SZÁRNY többé nem szegett (~levágott, vagy oda-szegezett). Visszakapta ezzel az „Atya” is az Új Utak Teremtésében Reá Háruló „Forma-adó” Lehetőségeit, PÁRja pedig a Szárnyalás, Repülés Új Utakat felfedező K-ÉP-ess-ÉG-eit. (Már ebben a „Minőségében” kerül majd sor a Feltámadást követő SZeretet-nEMZÉSRE, vagy Gyümölcs és MAG-oltásra!!!)

Ezt írtuk a mai „feljegyzésbe”:

2008.02.21. 04 óra --- A Nap már a Halakban, a Hold az Oroszlánból (Atya) lépett át a Szűzbe (Szárnya-szegett Anya) --- A SZÁRNYAK, AZ ÚJ TEREMTÉSI LEHETŐSÉGEK VISSZA-ADÁSA az ANYÁnak, és Rajta Által a Mindeneknek!

A „Szárnyak”, A TELJES(en) ÚJ Teremtésének és Megismerhetőségének a Lehetősége, a Szabad Akarat Kiteljesedése Érkezett vissza a Földre, és ez MAGA a Föld EREDENDŐ REND-je!!! Visszakaptuk Eredendő ERŐinket! MaGunkhoz vehetjük Őket!

Hiszen „ha” nem száll-Hatunk el az Ismeretlenbe, hogy onnan hozzuk az ÚJ-at, a Megtermékenyítő Ismeretlent, akkor nem Élhetjük meg, és nem Ismerhetjük meg Teljességében a „még-előttünk-nem-ismertet”, nem fedezhetjük fel az „Új Formának Megfelelő Rendet és Lehetőségeket”. (Vagyis csak a „szárnyainkkal” terjeszkedhetük „ki”, és így tapasztalhatjuk meg a Teremtés REND-jébe illeszkedő, és Akaratunk iránya által meghatározott Forma vagy Út nyújtotta Lehetőségeket, és így ismerhetjük meg az Útnak és Formának megfelelően MEGNYILVÁNILÁSÁBAN és LEHETŐSÉGEIBEN mégis csak „MÁS” ÚJ Rendet, „GYERMEKet”).

            Ha nem „Rendezhetjük a SZERETET által EGY-be” (=a „GYERMEK”-be) a „Már-LétezőKET” a még-nem-ismerttel (Hár-Om-az-EGY-ben), akkor a „Tudatunkkal” és az „Életünkkel” nem ismerhetjük meg a „Tudatosan-még-nem-Rendezettet”, a Tudatunkkal-még-át-nem-fogott-RENDet és Rendet, és ekkor csak a „belső”, ördöginek nevezett kör marad(t).”

            A Szűz minőségével kapcsolatban gyakran felmerült a „kettőssége”, mely vagy a túlzott „mennyiségi” mutatókban, a mindent-pontosan-összeírok-és-megszámolok-formában” vagy „Yobb” formájában a Hatalmas „MI-NŐ-ŐS-ÉGI” változásokat és fejlődéseket hozóan jelentkezett. Szárnya-szegett formájában valóban „nehezebb” volt a dolga, hisz mindig csak a „MÁR-LÉTEZŐKET” „számolgathatta” és osztogatta és csoportosíthatta az éppen aktuális erő-viszonyoknak megfelelően (a „VÉGES”-ben létezett, számára csak a Véges létezett). Ám mindig „tenni” akart Valamit, mert benne volt a Vágy a „Rendezésre”, az ÚJ-ak kutatására. Valószínűleg erre a „földhöz-kötöttségre” és következményeire is utal a Tóremek történetének az a része, hogy a Földanyává lett Joli Tórem, Aki Minden Égi lakóról gondoskodni volt köteles – tehát csak az „otthoni” dolgokat ismerte --- nehezen kapott „szárnyra”, és ezért nem is találta meg a Földjét „időben”. (A földi törvények víz-fejűvé növése és már-már áttekinthetetlenné levése mögött is ez az „eredendő rendezési” vágy mozog, csak már ő maga sem tudja, hogy a sok toldást és foldást hogyan hozza helyre. Vajon van-e értelme „toldozgatásnak és foldozgatásnak” ott, ahol TISZTA formájában IS (!!!) JEL-en Van a REND…)

            Sajnos a „számolgatások” gyakran öncélúvá lettek, és a Végesből Közvetlenül „KI” nem vezettek. Ezért érkeztek a Földre (Tér-Be és Időbe) – amikor lehetett – TISZTA ANYAI Minőségek, hogy megtanítsák ennek az Ön-Köreibe belegabalyodott Gyermeknek: a „látszólag” Véges ÚT is elvezet-Het a REND-be és Végtelenbe --- és hogy a „Véges” az útnak nem a „célja”, hanem csupán a „Kezdete”.

Lejegyezte OmMáátRé Isteni és Égi-Földi ÉN-je a Mindenható TeremTőnk és Minden Segítője Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu