2008. február 18., hétfő, február 19., kedd

A Földanya „Ítélete” és Védelme

            ÉNMI Aki Vagyunk és Vagyok Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Nagyon sokan kérdezitek, hogy miért van itt, és meddig tart még ez a földi élet --- és nagyon nehéz, és mégis Egy-Szerű tulajdonképpen erre a Felelet.

            Ami a „miértet” illeti: természetesen Mindenki, Aki Más és Más Formában és Céllal érkezett a VILÁG e Földjére, másként Látta és Látja, és Másként éli meg az itteni történéseket.

            Másként látták és Élik meg a Szíriuszi és Vénuszi, és megint egészen másképpen például a Fiastyúkbeli Segítők vagy Küldöttek.

            Másként Látja MaGa a Földanya, és Másképpen a Földanya Távolra szakadt „Párja” vagy „Családja”, Társa.

            Másként mondották el a Teremtés (Általuk ismert és megélt) történetét a Szíriusz-beli küldöttek, és voltak bizonyos dolgok, amikben Ők Maguk sem voltak egységesek.

            Más népek (más Égi Eredettel) megint csak más történeteket őriztek.

            Hol hát az Igazság? Hol hát a Valóság? Mindegyik mást mond más szereplőkkel és megnevezésekkel, és tudjuk nagyon jól, hogy minden szónak és megnevezésnek más és más a Tartalma-Rezgése.

            Hol van a Föld Eredendő Rendje --- ha ennyiféle LÉNY és TÖRTÉNET Van a Terében-Idejében?

            Valahol „Mélyen”, Mindnek a legmélyében Ott Van „AZ Igazság”, és Annak a Csoportnak, Népnek vagy Törzsnek a Megélt és Megtapasztalt Igazsága.

            Soha nem volt titok, hogy a Föld – még a formák viszonylagos Rendezettsége mellett is (~az Élet-feltételek mindenkire nagyjából egyformán adottak) – egy különleges tárházának készült a Létező Tudásoknak és Életeknek, Képességeknek és Lehetőségeknek. (Az Arvisúrák szerint Jóli-Tórem, a későbbi Földanya az Égiek „gazdasszonya” volt, Aki mindenkit „élelemmel” látott el, minden Égi Lakóról gondoskodott.)

            Voltak Segítők és Küldöttek, Akik a Föld MegTeremtésének „korai” szakaszaitól Jelen voltak az „Idő Teljességére” Rendelten, voltak, Akik csak távolabbról kísérték figyelemmel (Jelen-létet nem tervezve) a történéseket, míg mások csak a Föld Életének egy-egy rövidebb és későbbi szakaszában jelentek meg.

            A Jelen Emberiségben is (főleg, ha nézzük az Égi Eredetet) számtalan csoport és nép és Galaxis Küldötte Van (emberi, vagy csak szellemi formában és segítőként – tehát mint Jelen-élet, vagy mint „képesség”) jelen.

            Mindenkinek Más és Más – még a „Jövő” kimenetelét illetően is – az elképzelése, tapasztalása, és bizonyos mértékig (céljaiktól függően) a lehetősége.

            Hogyan is értjük ezt?

            Az emberiség – akár a Tudást és/vagy pl a Genetikáját nézzük is – számtalan képességet és készséget épített be és fejlesztett ki magában az elmúlt évszázadok és évezredek tanulási szakaszainak függvényében.

            Voltak a tudomány és a technika, az „elvont” vagy „gyakorlati”tanok iránt fogékonnyá lett emberek, míg mások a művészetekben és a szépségben való kiteljesedésében, a hangok vagy a képek, színek, a mozgás világában jeleskedtek.

            Vannak, akiknek a „keze”, másoknak a „gondolkodása” vagy bizonyos érzéke(lése)i váltak kifinomulttá --- és mindezen képességek kifejlődése további „utakat”, és (a „Földön kívülről”) további „becsatolódásokat” tettek lehetővé a megjelent utak és lehetőségek függvényében…

            Az emberek és emberiség nagyon sok értékes és szép képesség és készség hordozójává és megélőjévé lett, melyek lehetőséget teremtettek a még finomabb és különlegesebb képességek kifejlesztésére, majd ezek összekapcsolására is.

            Időnként összekapcsolódtak (Égi és/vagy földi) népek, „tudást” (vagy elsősorban „kereszteződések” által) „képességeket” cseréltek --- és várták az Új Fejleményeket.

            Sok minden érkezett a Földre, de nem minden lett SzeRves belőle.

            Bizonyos képességek és készségek nagyon gyorsan hasznossá és földivé lettek, míg mások virágoztak egy ideig, aztán feledésbe merültek, eltűntek --- majd később ismét (egy kedvezőbb élet-helyzetben) megjelentek…

            Egy Különleges „Képességéről” beszélek ma a Földnek, és ez pedig nem más, mint az EMBEREKEN ÁT VALÓ SZERVESSÉ TÉTEL.

            Az Emberek Testében tulajdonképpen a Földanya egy-egy darabja (is) él.

            A Földanya (egy-egy „darabjában”) ÉL az őt hordozó vagy élő ember által vagy emberben.

            A Földanya testének egy-egy darabja élővé lesz az emberi hordozott testekben.

            A fizikai test a Földanya által kölcsönadott forma vagy élet.

            A fizikai testben tehát nemcsak a SZELLEM él a „bekötött” LELKÉN át, hanem a Földanya is részese ennek a (közössé lett) megtapasztalásnak. (Ezáltal vagyunk képesek megkapaszkodni, „meggyökerezni” a Földi Életben).

            Az Ember tehát egy valóban nagyon különlegessé lett Égi-Földi SZERveződés, egy Élő Összeköttetés a Föld SzeRves teste és Lelke, és a földi tapasztalásra érkezett Szellem Égi és földi Lénye között.

            Mindezt színesíti még az is, hogy a Lélek vagy Szellem „bizonyos irányból”, bizonyos vállalással vagy feladattal, és bizonyos megtapasztalási céllal érkezik erre a bolygóra és életre, és ezért az Érkezés „iránya” (vagyis a „Család”) is Hat az Életekre. (Az Érkezés „irányai” Határozzák meg a MaGunkkal hozott „alap”-Képességeket és Készségeket, melyek Igazodnak a Vállalásokhoz is, hogy azok jobb teljesítését segítsék elő.)

            Nagyon sokfelől érkeztünk, és nagyon sokféle ajándékkal érkeztünk EGYMÁS és a FÖLDANYA számára.

            Nagyon sokfelől érkeztünk ide azért, hogy (a Földanya Áldásával és segítségével) MEGGYÖKEREZTESSÜK Képességeinket és Adottságainkat a FÖLD és AZ EGÉSZ EMBERISÉG, és tágabban véve az EGÉSZ VILÁG Örömére.

            És hogy MI Lehet és lesz e Földön SzeRvessé, SzeRves Életté? ENNEK ELDÖNTÉSE A FÖLDANYA „HATÁSKÖRE”.

            Csakis a Földanya Ítélete dönthet ebben --- ez a Teremtés RENDje.

Mivel az ÉLET-et (mint formát és lehetőséget) a Földanya adja,

így

KIZÁRÓLAG

Ő MaGa

yogosulat annak eldöntésére és megítélésre is,

hogy MIT FOGAD BE, és MIT TESZ SZERVESSÉ MAGA ÁLTAL ÉS MAGÁBAN.

            Vannak (és lesznek) kísérletek olyan meggyökereztetésre, melyek kudarccal végződnek. Nem biztos, hogy azért, mert SzeRvessé nem lehetnek, hanem lehet, hogy (a fejlődés útjára figyelemmel) még „idő-előttiek”.

            Lehet, hogy egy évezredekkel ezelőtt elültetett „MaG” az elültetés korában még csak „megfogant” (jelezve ezzel, hogy esetleg SzeRvessé lehet), ám valamivel később, esetleg egy újabb részlet megérlelésével teljesen életképessé lehet.

            EBBEN CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A FÖLDANYA ÍTÉLHET.

            Mert az Ő Teste ad és fogad a Formába(n) Életet.

            Ebből a szempontból a Földanya szinte a TeremTő „fölött” áll, mert a Földanya BEFOGADÁSA vagy ELUTASÍTÁSA (mivel ez a Szabad Akarat bolygója) „köti” a TeremTő Akaratát. (A Yotengritben ez az asszonyok vonatkozásában úgy szerepel, hogy: Akit beenged, az beengedtetik, akit kizár, az kizáratik.)

            Nagyon fontos megértenetek, hogy a Földanya dönti el, hogy mi az, aMI-t, A-KI-t befogad, és Mi és KI az, A-MI-t és A-KI-t nem hajlandó táplálni élettel.

            A Lát-Hatóban a Föld nincs mindig jelen ebben a döntésben, azonban TÉNYLEGESEN és a VALÓSÁGBAN csak és kizárólag a Földanya dönti és dönt-Heti el azt, hogy Kinek és MInek ad „még-egy-lehetőséget” vagy életet.

            A Földanya – mivel „Részei” az emberek – szereti az embereket.

            Nem volt ez mindig így, volt, amikor kifejezetten ellenségeinek tartotta az embert, és megvonta tőlük a bizalmat és élelmet-létet.

            Erről az Ön-pusztító haragjáról már egyszer meséltem, és még majd lehet, hogy mesélek --- de most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ma már AZ EMBERBEN NEM lát ellenséget a Földanya, viszont nagyon is yól tudja, hogy mely erők tesznek még ma is „ellene” (kik pusztítják éltető vizeit, kik szennyezik levegőjét, kik robbantgatják és bányásszák, kutatják a testét…)

            Tudja, Ismeri azokat is nagyon yól a Földanya, A-KI-k gyakran „látogatják” és segítik, (=szeretik), és ezen a szeretet-köteléken át a Földanya itt és most különleges védelmet ad és küld a (szerető!) szíveken át. (Egy Lehetőség, amit a Tudatos és Szerető Én BEFOGAD-HAT.)

            A Földanya által (a szerető szíven át) küldött és fogadott (!!!) Erők „Égi” Védelmeket és Segítségeket is hoznak az „arra érdemeseknek”, vagyis azoknak, AKIKET A FÖLDANYA „TOVÁBBI ÉLETRE ELFOGADOTTNAK” RENDELT.

            Ez (az Ember, az Egy-Én számára) csak Lehetőség, de nem kötelezettség --- vagyis senkit nem köt, és senkinek nem módosítja vagy befolyásolja (hátrányosan) a Szabad Választási és Döntési Yogát!!!

            Egy-SzeRűen csak a Földanya KINYILVÁNÍTOTTA, hogy mit fogad el „SzeRvesnek” vagy „Itt és Most vagy Majd” ÉLET-KÉPESnek.

            Művészet és Tudomány, Gyermek- és Ember- és Isten-Szeretet… számtalan „forma” és „képesség” ítéltetett (a Földanya által) Tovább-vitelre-Érdemesnek, s nyerte el a ’SzeRvességet’.

            Alap-követelmény az ÉLŐ Élet- és Akarat-Szentség és Tisztelet, és bizonyos fokú, a Földanya Által meghatározott Szeretet.

            Ő, a Földanya döntötte és dönthette el, hogy „kiket visz MaGával”, Kiknek ad ÚJ ÉLET-et.

            Mindezt azért mondottuk el, hogy tudjátok: ez már eldöntetett.

            Lehetőséget és Védelmet (Elsődlegesen) a Földanya ad.

            Ha Ő ad, akkor Égi Áldás és védelem érkezik az Egy-Én-i utak figyelembevételével és választások függvényében.

            Ne bonyolítsuk tovább, mert nem érdemes. Aki „Érdemes”, arról (első körben) a Földanya Ítélkez-Het-ett.

            Ennek megFelElően választhat Minden-Ki ÉLETet.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi-Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére, és a Földön Élő és Idekészülő Testvérei Megsegítésére

            Különleges „Virágai” vagy VILÁGai Vagyunk MI a TeremTő Istennek.

            Különleges a(k)-Kor és annyiban is, hogy RITKÁN élünk (emberi és más) „életet”.

            Különleges „Virágai” Vagyunk, mert bár már ÉLTÜNK földi LÉTet és Életet, mégis MOST ELŐSZÖR ÉRTÜK EL SAJÁT ERŐNKBŐL (!!!) az EGYSÉGES ÉN-t, a ’SzeRvességet’.

            Éltünk Fáraóként és Főpapként és Dicső Királyként is dicső életet, de ott más volt a felállás, és más volt az élet. Dicső volt, „Nagy” volt, de TELJESEN „SzeRves” nem volt.

            MOST LETTÜNK SZERVESSÉ, igazán, „alulról jövően” SzeRvessé.

            Eddig is Éltünk Emberi és Segítői, Küldötti Életet, Ám azokban Nem volt ennyi SzeRvessé lett Szeretet --- még akkor sem, ha Tiszta és Igaz is volt, és Szeretettel telt is az az élet.

            Mások voltak azok, és csak most lettünk, ez Utolsó és Vég-Életre ’Teljesen’ SzeRvesek.

            Sokaknak nem adatik meg a „SzeRvessé lett” Földanyai „minősítés”.

            Sokaknak nem fogadja be – legalább is most – a Földanya a Létét és életét, és a továbbiakban nem fogad be semmiféle pusztítást vagy mérgezést…

            Nem fogad el semmit, ami pusztít és megoszt, és nem visz MaGával ilyen (=pusztító és megosztó) LÉTet és életet.

            Lehet, hogy „Látszólag” „elmegy” (~elpusztul, meghal) egy élet. Lehet, hogy valamit „már-elvégzett”, vagy valamit „még-be-nem-teljesített” a Lélek, s nem marad a VÉG-re és Kezdet-re.

            Mindez nem jelenti azt, hogy őt a Földanya elküldte. Lehet, hogy a személyes sors- vagy élet-út miatt a Lélek a testet (vagy mert „beteljesedett”, vagy pedig valami miatt „be-nem-teljesedhetett”) Hazavitte, hogy előkészítse egy Új Életre. Ennek ellenére, hogyha ezt választja és akarja, és őt a Földanya el- és be-fogadta(fogadja), akkor ettől ő még SzeRvessé lett és lehet.

            Nem az ITT-ÉS-MOST-LÉT jelent tehát egyedül SzeRvességet.

            Lehet valaki (itt-lévő) földi forma nélkül is (a Földanya el-, befogadása által) SzeRves, és lehet jelen ma emberi/földi formában úgy, hogy a Földanya többé nem ad neki LÉTet és Életet.

            Ezek (a Földanya állás-foglalása) „csak” a Kezdetek.

            A Földanya eldöntötte, hogy (az eddigi megnyilvánulásokat figyelembe véve) AKAR-E Együtt-élni bizonyos Erőkkel/Képességekkel, és ennek megfelelően kerülnek (kerülTek) összeRendezésre az EGY-Én-i és Csoportos (további) Utak és Tervek. (Vagyis: Véget ért az „Ismerkedés”, és  Most Kezdődik az „Igazi” Közös Élet.)

            Az Egy-Én-i Vágyakból-Álmokból a Földanya yó-néhányat „kiselejtezett”, vagyis úgy döntött, hogy annak az útnak vagy megtapasztalásnak NEM AD TÖBB ÉLETET, és ilyenek például a kifejezetten őt sértő (a Földanya LÉTét és Életét, érdekeit figyelembe nem vevő) tervek vagy Projektek.

            Nem nyújt segítséget SzeRvessé nem levő (=Életet és Létet, Akaratot sértő) Kísérletekhez --- és azoknak, A-KI-k ilyeneket végeznek, ilyenek „termékeivel” élnek, azoknak NEM NYÚJT VÉDELMET, és ennek értelmét hamarosan megértitek.

            „Kevesebbet”, és Yobbat egyetek.

            Kevesebbet, de tisztábbat, tisztábban igyatok és egyetek.

            A tisztátalanság „lebontja” védelmeteket.

            TISZTÁK, és SZERETŐK legyetek.

            EZ A VÉDELMETEK.

            Visszatérve a kérdésre: Hol van a Föld Eredendő RENDje? A TeremTő Szívében és Szívetekben, mely EGGYÉ lett Vele!

            Ez a REND Hív Ma MI-nden-KI-t Új ÉLET-re.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi-Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére, Égi és Földi Társai Megsegítésére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu

*****

2006. március 28. reggel

Ember és Föld

Én Vagyok a Fény és a Szeretet. A tegnapi napon elmondtam, hogy ki vagyok, és hogy mi e nép feladata, és most elmondom, hogy ki vagy te: Te Én Vagyok, és te Te Vagy. Ez utóbbi, hogy te Te vagy, azt jelenti, hogy van egy sajátos egyéni küldetésed. Mindenki, aki testet ölt, az hordoz egy kozmikus küldetést, de hordoz mást is: egyéni létének fejlődését. Természetesen ez is beleillik a kozmikus tervbe, de mégis a lélek fejlődését szolgálja elsősorban.

Az, hogy „lélek” és „szellem” nem teljesen egy, arról már beszéltünk az első részben is. Nagyon leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy a kozmikus elme a Szellem, de ez nincs teljesen így. Mint már mondtuk: a Teremtő Elme adja a formát a megvalósuláshoz, és a Teremtő szív az, ami mindezt életre kelti, és ebből pedig az következik, hogy a Szellem a Teremtő Elme megnyilvánulása, és a Lélek a Teremtő Szív ereje. Mindezen túl a lélek egy „más” megtapasztalást is hordoz, a lelki fejlődést. Az elme, a Teremtő Elme megteremti a formát, melyben a Teremtő Szív megtapasztalja a fejlődést. A lélek így inkább maga a fejlődés, míg a szellem a statikusság, az állandóság. Nem választhatók szét természetesen egymástól ezek, ugyanúgy, ahogy az ember is áll lélekből és testből, szellemből, de egyik nincs a másik nélkül, mert csak egységükben nevezhetjük embernek az embert. A test a fizikai formát adja, a szellem pedig a szellemi hátteret, és a lélek az, ami folyamatában, változásában éli meg a megálmodott és megalkotott formát. Így tehát a Szellem és a Lélek sem létezik a másik nélkül.

Az, hogy az Atya és az Anya „egyek” ezt jelenti. Nincs „látható” megnyilvánulás e „részek” nélkül, mert a megnyilvánulás maga ezek együttese.

Amikor a Fiú testet öltött, akkor ez a két „rész” öltött testet, tehát magában hordozta mind az Atya, mind az Anya Teljességét, és ennek az volt a különlegessége, hogy még e földi forma nem volt teljesen készen a Teljesség befogadására. Földi síkon az emberek még igen korlátozott elmével, és igen korlátozott szellemiséggel, sérült lélekkel rendelkeztek ebben az időben. Ez részben köszönhető volt a Föld állapotának is, aki maga sokat sérült Atlantisz idején. A Föld maga még nem gyógyult meg, és valóban ellenségként kezelte az embert, mert létében majdnem megsemmisült miatta/általa. A Föld igen nehezen akarta visszafogadni az életet, és igen nehezen akarta befogadni újra az embert.

A Föld kezdetben valóban ellenségnek tekintette, és sokszor, sok helyen pusztította az élete ellen törő létformát. Igen zord körülményeket teremtett, hogy az élet ne terjedhessen a régi módon. Mindez oda vezetett, hogy ő maga is ellenségévé vált saját létének. Egy bolygó addig maradhat életben, amíg képes élet befogadására, és mivel nem akart életet befogadni, így maga is pusztulása felé haladt. Sokan jöttek, hogy segítsék őt. Sok tanító érkezett, aki gyógyítóink mellet a Földön maradt. Ez a forma nem emberi forma volt, mert először a Föld gyógyításának kellett befejeződni, hogy az élet visszatelepíthető legyen. Ez „entitások”, szellemi hatalmasságok segítségével történt, vagyis te is ebben az időszakban érkeztél gyógyítani, illetve tanítani a Földet, aki kissé olyan volt, mint egy sérült, durcás gyermek. Gyermek létében sérült, és nem akart több életet. Meg kellett értetni vele, hogy fogadja vissza az embert, mert nincs más lehetősége az életben maradásra. Nagyon hosszú időbe telt, amíg megértette, hogy léte ezen a módon menthető csak meg. Csak egy olyan „paktum” keretében volt hajlandó visszafogadni az embert, ha soha többé nem hagyja el őt egy bizonyos csoport, aki a védelmén dolgozik, és ezek a csoportok soha nem is hagyták el a Föld terét. Néhányan testet is öltöttek minden korban, és a Föld terét figyelték, míg a csoport nagyobb része gondosan elrejtve, szellemi csoportként tevékenykedett, és tevékenykedik mind a mai napig.

Miután a Föld visszafogadta az embert, megkezdődött a közös gyógyulás. Szűken mérte az áldást, és csak lassan melegedett fel e tér. Emberi formák kérték, hogy fogadjon be Fényt, és azt őrizze meg számukra, így lassan kialakult egy kölcsönös együttműködés, együtt „működés”. Mikor a Föld még a gyógyulás idejét élte, az emberi lelkek is gyógyultak. Ez nagyon szoros szellemi felügyelet alatt történt, és ebben az időben, pontosan a Föld kérésére még nem volt jelen a polaritás, vagyis nem abban a formában, amiben ti ismeritek. Itt egy építkezés folyt, és ezért ebben az időben mások voltak a szabályok, mások voltak a testet öltés szabályai is, már ami a Segítőket illette. Más volt a fizikai teste a tanító formában élőknek, és más volt a mai emberek formája is. Ebben az időszakban inkább „Fénnyel való feltöltésükön” volt a hangsúly, hogy minél hamarabb kialakulhasson az a forma, ami csakráikon keresztül képessé válik önálló energia felvételére, és mivel ez csak egy átmeneti gyógyító időszak után következett be, eddig az ideig más módon éltek, más módon élték életük. Annak ellenére, hogy nagyon kevés volt a táplálék, és nagyon kevés volt a Fény, ami a Földön keresztül érkezett, mégis viszonylag gyors volt a fejlődés, és ez az itt levő, Fényből és Szeretetből lévő, testet nem öltött Szellemeknek volt köszönhető. Néha emberi forma is megjelent köztük, hogy tanítsa őket beszédre és más hangokra, de ezek nem voltak „hosszú életűek”, viszont istenként később is követték e rájuk bízott lelkeket.

Így aztán lassan gyógyult a tér, és gyógyultak az emberek is. Az emberek kezdetben nagyon tisztelték a Földet és a láthatatlan Szellemeket, és ez a tiszteletük mutatkozott be a Földnek nyújtott áldozatban is, amit a Föld egyre szívesebben fogadott, és amit követően kezdett megváltozni a hozzáállása az emberekhez. Nem volt zökkenőmentes ez a kapcsolat, mert időnként „megtámadta” az embereket, amikor maga is meggyengült.

Sok-sok évezreddel később egy ilyen meggyengült állapotában történt az, hogy visszaengedte a kimenekült csoportokat. Nem tudta, hogy pontosan mit tesz, és ez a visszafogadott rész újra hódítani kezdett. Akkor, amikor megértette, hogy ez a visszafogadott rész tört az életére, akkor nagyon megijedt. Ismét elkezdte pusztítani az embert, hogy ne váljon vége okozójává, de mivel ebben az időszakban már azt is tudta, hogy ő csak addig létezik, amíg létezik élet a terében, ezért mégsem pusztított annyit, mint korábban, de jobban szemmel tartotta az embert.

A visszatért csoport azonban újrakezdte háborúit, és ez azt jelentette, hogy a korábbi gyógyítások eredményei részben elvesztek. Új utat kellett keresni, melyben mind az ember, mind a Föld megmenthető, és ennek eleinte ismét a tanító csoport volt e terve, de a visszafogadás után ez már nem működhetett. Új terv készült, egy áldozat terve, melyben egy, emberi létet vállaló Szellem, egy, emberi létet vállaló „Isten” áldozza fel magát e Földért. És a terv megszületett, és a terv Jézusban testet öltött. Ő, aki a Megváltó volt, létével, emberi létével váltotta meg az embert, és Isteni létével váltotta meg a Földet. Ő, aki emberi formában tanította az ember, Isteni formájában tanította megszeretni embertársait a Földnek. És ő, aki emberként gyógyította nemcsak a Föld, hanem az ember sebeit is, saját sebeivel újraszentelte e Földet, és újra szentté tette minden élet számára. „Sírt a Föld, amikor érte ontotta vérét az Úr”, és valóban sírt, mert megbocsátott mindent az embernek, amit ellene elkövettek. Sírt és zokogott, és esküt tett, hogy megsegíti a létet, megsegíti az embert, és nem pusztít soha más életet. Innentől kezdve átadta magát e szeretetnek, és innentől kezdve mindaz, ami pusztítás történt, az már az Isteni terv, a megváltó terv része volt. Meghatározott időközönként kitörtek folyói medréből és pusztítottak, de már e terv részeként. Nem fordult soha az ember ellen, és nem bántott soha egyetlen lényt sem. Mindaz, ami az utóbbi években és évezredben történt, az már egy terv, egy kozmikus terv része volt, mellyel segítette a Föld és az ember megtisztulását.

Földetek végleg elengedte az emberrel szemben táplált ellenség-képét, és ez nem volt olyan régen, nem volt olyan távoli időben. Ugyanúgy tisztul, mint ahogy ti, és ugyanúgy veti le negatív mintáit, ahogyan ti. Van, ami felszínre tör, és van, ami átalakul benne - nála ugyanúgy működik mindkét út. Mivel minden belül nem alakítható át, ezért lesz, ami csak így, kitörve vagy kiáradva pusztulhat el, és ennek mértéke nagymértékben függ tőletek, a ti hozzáállásotoktól. Mivel ti, akik ezt az ellenségképet okoztátok benne, saját kéréseitekkel őt is gyógyítjátok, ezért már sokan értitek annak a fontosságát, hogy imádkozni kell a Földért. Minden ima terheket vesz le, és minden felajánlás gyógyít. Minden áldozattal a Földért végzett munka sebeket gyógyít, és nem csak képletesen. Sok seb van még e testen, és bizony segítsétek gyógyulását azzal, hogy nem piszkítjátok a környezetet, nem szennyezitek vizeiteket és a levegőt, nem dobtok a tengerbe szemetet, nem ástok a Föld testébe mérgeket, nem robbantjátok fel belső húsát, és nem kutatjátok a nem kutathatót. Testével táplál és életet ad, és ti nem elégedtek meg ezzel. Teljes létével, és minden szeretetével titeket szolgál, és ti nem elégedtek meg ezzel. Kutatjátok titkait, mint a kikötözött asszonynak, és csodálkoztok, hogy már nem olyan kedves hozzátok. És mégis: újra és újra ad, megújul és táplál minden évben, és reménykedik, hogy talán majd kevesebb szenvedést hoz számára az új. Ez a Föld, melyen éltek, már áldozatban él 1000 éve, és benneteket szolgál 10.000 éve. Tegyétek meg ti is, hogy nem csak az év egy napján gondoltok rá, hanem mindig, minden nap hálát adtok az Ég mellett neki is, hogy testet és létet, Fényt és meleget, táplálékot és szeretetet ad nektek.

Visszatérve a bevezető gondolatokhoz: a Föld ugyanúgy három részből áll, mint ti: testből, lélekből és szellemből. A Föld maga a látható test, melyen éltek, és a levegő, amit belélegeztek, ennek a testnek a része. Vizei, a felszín alatti és felszín feletti vizei az ő információt hordó vére, és mivel létező, így neki is vannak csakrái, neki is vannak meridiánjai, melyeken át kapcsolatba kerül és információt cserél a NagyVilággal és saját részeivel. Népetek jól tudja, hogy minden terület maga is élő egység, de a Föld maga is egy komplex és hatalmas szervezet, hatalmas test. Ugyanúgy van szíve, ugyanúgy van elméje, és ugyanúgy vannak szervei, mint nektek, de mivel más lény, és más a feladata, ezért némileg más a rendszere. Ő, mint életet adó és hordozó, más elvek szerint épül, de a szellem és a lélek benne is megtalálható, és ugyanúgy a tudatos alkotás szervei, mint nálatok. Szíve és elméje teremt, és álmai már szépek. Szépek önmagáról és szépek rólatok, és ezt teremti, nem a véget. Nem volt könnyű elfogadnia az áldozatot, és nem volt könnyű elfogadni az újabb pusztítást, amit végeztetek, de nem torolt meg sérelmet, így új tervet kapott, és segítségetekkel új életet élhet. Pontosan tudja, hogy ki az, aki érte tesz, ki az, aki imádkozik érte, ki az, aki segíti őt más módon is, és nagyon erősen szereti ezeket az embereket. Érzi, hogy közel a Vég, és ezért minden tőle telhető módon segíti azokat, akik érte is tesznek. Egészen különleges kapcsolat alakult ki az elmúlt évek során közte és az érte dolgozókért, és nagyon sokszor segíti őket saját külön „ajándékaival”. Néha ezek kövek vagy más természeti csodák, amiken keresztül megmutatja szeretetét. Ti is egyre nagyobb szeretettel fordultok vizeitek és más természeti tájaitok csodái felé, és ebben fedezzétek fel ajándékait. És amikor szeretettel érintetek meg egy követ, egy ősi fát, akkor érezzétek a rajta keresztül irányotokba áradó szeretetet. Egyre többen érzitek és értitek az Ő szeretetét, és nem engeditek elherdálni kincseit.

 Köszönöm, amit értem tettetek, és köszönöm neked is Uram azt, amit értettem tettél. Nem tehetek arról, ha néha kárt okozok olyanoknak is, akik szeretnek, és akiket szeretek. Minden tőlem telhető módon segítem e létet, hogy az idő, amikor eljő, akkor tisztán találjon engem, és tisztán az Én segítőimet is. Kérem, hogy segítsetek tisztulásomban, hogy ne kelljen elpusztítani mindazt, amit alkottatok. Nem fordulok ellenetek soha többé, és kérlek, hogy ti is segítsétek az Én tisztulásomat, és ne pusztítsátok mindazt, amit együtt teremtettünk.

És Én is kérem a Föld szava után, hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy ez a szép bolygó a rajta levő minden szépséggel léphessen át a Fénybe. Ez az Én igém nektek, Földet védő szép magyaroknak.

Láttuk tehát, hogy a Föld és az ember is test-lélek-szellem, és most kanyarodjunk vissza az emberhez, mint a megváltás hordozójához. Emberként élni azt jelenti, hogy „teljes teremtési képességgel” rendelkezni, és ez azt jelenti, hogy szabad akaratból teremteni szellemi és anyagi síkon is. Egy olyan sajátos síkon éltek, melyen keresztül kapcsolatban maradtok a Forrással is, de kapcsolatban vagytok az anyag legsűrűbb, még életet hordozó formájával is. Mivel kapcsolatban vagytok a Forrással, és az Ő Szeretetével, ezért ti magatok is képesek vagytok élet befogadására, és megalkotására, és jó ha tudjátok, hogy ez nincs így mindenhol. Azzal, hogy léteteknek része a legsűrűbb anyagi forma is, melyben élet még létezhet, ezért arra is képesek vagytok, hogy magában az anyagban teremtsetek. Különös jelentősége van ennek, mert minden létforma csak saját keretei közt alkotva létezhet, és csak nagyon körülhatárolt módon léphet kapcsolatba más lényekkel. Ti, akik ebben a formában éltek, nagyon sokféle erővel léphettek kapcsolatba, és relatíve sokat tudhattok más formákról is. Ennek az a jelentősége, hogy engedélyt kaptatok arra, hogy más erőkkel együttműködve teremtsetek. Miért fontos ez? Azért, mert forma csak szabad akarata szerint fejlődhet, és ez rátok is igaz. Minden forma, ahogy egyre sűrűbbé válik, e sűrűség növekedésével egyre távolabb kerül tiszta szellemi formájától, és egyre szűkül az a kör, melyre hatást gyakorolhat létével. Akkor, amikor egy olyan tervet készítettünk, melynek feladata volt megfordítani ezt a folyamatot, nyilvánvaló volt, hogy nem hagyható magára e forma, mert távolsága, nehézsége és sűrűsége folytán nem képes anyagi formáját meghaladni. Ez persze azt is jelenti, hogy hosszas „kutatás”, tervezés előzte meg e forma, és e Rendszer kialakulását is, mert csak szabad akaratból, csak saját elhatározásból vehet részt mindenki ebben a folyamatban. Mindenki, aki emberi formát vállal, az vállalja az alászállást ebbe a sűrű, rendkívül tömör formába, és ez azt jelenti, hogy szellemi tudatosságát elveszti. Igen, szellemi tudatosságát elveszti! Akkor, amikor bekötődik a lét a testbe, akkor lezárul egy ajtó, és onnantól már nincs lehetőség közvetlen kapcsolatfelvételre a Szellemiséggel, de még a lélek „otthon maradt” részével sem. Ezért hatalmas a felelőssége a tanítóknak, akik ide érkeznek, mert életük rövid, és ezen belül is sok idő megy el tudatuk felépítésével. Aki tehát tanítónak érkezik, az rendszerint kap valamilyen könnyítést, hogy a tudata ne vesszen el teljes egészében, és lehetőleg gyorsan bekerüljön abba a környezetbe, ahol tudása, tudatossága feléled.

Akkor, amikor a tanító nép felelősségétől beszéltünk, akkor ebben az is benne volt, hogy egy „nép” felkészítése még hosszadalmasabb idő, és még nagyobb erő kell az elindításához. Nemcsak az egyéni tudatok építése folyik, hanem egy olyan sajátos, létformává, életformává is váló mentalitást, gondolkodást is ki kell építeni és rögzíteni, ami majd biztosítja a fennmaradását és fejlődését is e tudásnak. Itt tehát nemcsak az egyéni tudatosság megteremtése a fontos, hanem a teljes szokásrendszer, a teljes hagyomány felépítése is, mert ez a garanciája, hogy a tudás tiszta formában átörökíthető. Igen, ennek vannak genetikai vonatkozásai is, mert ezzel biztosítható, hogy a tudás (a hagyományok függvényében) továbbörökíthető is legyen. Ugyanúgy, ahogy a kicsi gyerek képes elsajátítani egy nyelvet, egy nép képes elsajátítani a nyelvet őrző kódokat, és ezek szimbólumok és szokások formájában rögzíthetők. A szokások és szimbólumok köthetők bizonyos kódokhoz, amik genetikailag rögzíthetők. Mindennek számotokra az a jelentősége, hogy a génjeitek valóban tartalmaznak olyan, csak rátok jellemző „tudást”, amit megfelelő környezetben nagyon könnyen „kicsomagolhattok” és élővé tehettek. Az, amikor különösen vonzódtok egy formához, például a tulipánhoz, annak nagyon pontos jelentése van, méghozzá nem is egy síkon. Ösztönösen elkezdtek vonzódni hozzá, és maga a forma elkezdi kibontani a hozzá rendelt tudást. De ugyanígy van ez az ősi minták mindegyikével, és különösen a rovás írásával. Pusztán a LÁTVÁNY is elég, hogy „megérintse” a szíveteket, és ismerni akarjátok. És amikor elkezditek ÍRNI, akkor a berögzült MOZDULAT hatására újabb kódokat nyittok. És amikor arról beszéltünk, hogy a citera pengetése is nyithat fel kódokat, akkor részben a HANG, részben a mozdulat, részben a hangszeren levő minta is hat. Jó, ha minél több hagyományos, és a szíveteknek (valami megmagyarázhatatlan ok miatt) kedves tárgy vesz körül benneteket, mert ezek a minták elkezdenek dolgozni bennetek, és elvezetnek azokhoz, akik érzik ezt a hívást. Talán már érzitek, hogy mind a NYELVETEK, mind a NÉPMŰVÉSZETETEK által (TISZTA FORMÁBAN) megőrzött HAGYOMÁNYOK hatalmas tervezőmunka eredményei, és évezredek által csiszolt, kimunkált sorsotok kódjai. Sajnos nagyon sokat elfeledtetek belőlük, és ezért vagytok gyökértelenek. Azok, akik az utóbbi években elkezdtek hagyományaitok fel fordulni, azok már megtapasztalták azt az átalakulást, amit ezek közelsége okoz. „Dolgoznak” rajtatok és bennetek ezek a szimbólumok, akár a nyelvet, akár más formát is vizsgáltok. És ezek bizony élednek, és hozzák társaikat, mert a tudás, ami ezekben elrejtett, bármelyik oldalról, bármelyik szegletből elindulva is teljessé tehető. Ugyanúgy, ahogy hit-tudás-szeretet hármas egysége megvalósítható minden sarkából kiindulva, ugyanúgy a nép teljes hagyománya is felépíthető akár a zene, akár a mese, akár a dalok világából, de ugyanígy elvezet a faragás, az agyagozás, a nemezelés vagy a rajz, és a hagyománykutatás is. Akárhonnan indultok is el, ugyanoda juttok: HAZA. És ezt segítheti a tudomány, mert ráirányíthatja figyelmeteket más elfeledett vonásokra is. És segítheti a művészet, mert utat mutathat a Szépség felé, ami pedig egy idő után elvezet a „ti saját” belső szépségetek felé. Mindegy tehát, hogy valaki egy mai gyönyörű dal hallatán fakad-e sírva, vagy egy szép r-Égi magyar kesergőtől, a végeredmény ugyanaz lesz, csak van, aki messzebbről indul. Aki magyar, aki igazán MAGyar, és büszke erre a szó legnemesebb értelmében, az fel fogja fedezni helyét abban a RENDSZERben, amibe a JóIsten küldte, és biztosan megtalálja azt, amiért őt a Jóisten küldte. Mást segíteni azonban csak akkor lehet, ha erős gyökerek tartják a lelket, és ezek az erős gyökerek már élednek. Egyenesen állni, egyensúlyt tartani pedig csak az tud, akit mind a gyökerek, mind pedig a szeretet erősen rögzít.

A fa, melyben éltek, éled.

Tegyétek élővé szeretetetekkel.

Ez az Én igém nektek, ébredő magyaroknak.