Kicsoda Kaltes-asszony?

És tegyük hozzá: kicsoda Joli-Tórem? Ez a két Istenasszony igen fontos szerepet játszik a Föld életében. Nézzük meg vázlatosan, hogy mit mond erről Paál Zoltán Arvisurájának első kötete:

A Mennyei Szent Birodalmat Ata-Isis teremtette. Ata-Isis az ősi éjszakában 7 eget teremtett. A legfelső Égbe épített egy aranypalotát magának, egy ezüstpalotát pedig Éda asszonynak, a feleségének, aki az Ősi Szelek Asszonyának leánya volt.

            Ata-Isis legnagyobb gondja az volt, hogy az örök Égi lángon az Élet-Eledelét elkészítse. Éda pedig az ezüstkorsójával, sötét szárnyaival a tátongó sötétségbe repült, és az Élet-Edényébe égi nedűt gyűjtött az étkezéseikhez. Amíg Ata-Isis az örök lángot élesztgette, addig Éda mindkét palotát kiseperte. Minden alkalommal igen sok arany- és ezüstpor repült a tátongó mindenségbe. Éda szárnycsapkodása során ősi szél támadt, amelynek forgatagában Éda megtermékenyült, és az aranypalotába aranytojást, az ezüstpalotába ezüsttojást tojt.

            Ekkor az örök lángon Ata-Isis melegíteni kezdte az aranytojást, amelynek héja felpattant, és sok tüzeshab tört ki belőle, amit az ősi szél a nagy mindenségbe sodort. Utána az ezüsttojással Éda is ugyanezt csinálta, s ebből jégfehér hab keletkezett, amit az ősi szél a tüzes nap után sodort, így lett a Világosság.

            A nagy Mindenség aranyporát Szél-asszony gyors forgásba hozta, az mindenféle port magával ragadott, hatalmas tűzgolyóvá nőve megvilágította a nagy sötétséget. Éda ezüstös holdja minden pára- és esőcseppet magához rántott és jéggé fagyasztva vánszorgott a tüzes nap után. Szél-asszony munkája nyomán esőfelhők keletkeztek, a nap és hold hatására esővel, hóval és jéggel verték meg Ata-Isis arany-, és Éda asszony ezüstpalotáját.

Az Élet-Eledelét sokszor nem ették meg, hanem a két palota közé öntötték, ebből a csapadékok hatására Élet-Mag keletkezett, és kinőtt belőle egy óriási fa. Ez az Élet-fa egy nagyon magas hegy tetején nőtt. Ennek a fának a tetejéről Ata-Isis a nap forgását szabályozta. Éda gyakran elrepült a nagy Mindenségbe, és csak minden negyedik hét napján indította el a fa tetejéről a Holdat, és szabályozta a Hold forgását. Ezért a különféle felhők egymást kergették. A fán minden madár fészket rakott, és alatta mindenféle állat élt. Az Élet-fa a mellette levő szent tó Élet-vizéből táplálkozott. A fa tetejéről Ata-Isis gyermekei indították el a csillagok millióit.

            Így az Élet-vize körforgássá alakult, és megteremtették Ata-Isis birodalmát.

Amikor benépesült a legfelsőbb ég, akkor Ata-Isis az Élet-fa egyik gyümölcséből ledobott egyet a hatodik égbe, és ráengedte az Élet-tavából kicsapódott vizet. Amikor a fa gyümölcséből olyan nagy fa fejlődött, hogy felért a hetedik égbe, elküldte legidősebb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be családjával a hatodik eget. Ata-Isis kiadta a parancsot, hogy a „Felső Mennyei Szent Birodalom” mintájára építsék fel utódai a maguk mennyei birodalmát.

            Sis-Tórem igen különös körülmények között feleségül vette a boszorkányságra hajlamos természetű Hárpia-Tóremet. (Hárpia-Tóremre sok panasz érkezett az Égi-lakóktól Ata-Isishez, mert igyekezett ellentéteket, ellenségeskedést szítani mások között. Ata-Isis gonoszsága miatt Hárpai-Tóremet megátkozta, és többek között elrendelte, hogy Hárpia-Tóremnek Rossz-asszony mivoltát az Égiekkel szemben örökre korlátoznia kell, boszorkányságát az Éiekre nem ruházhatja. A Világ-Hónapok rendjét és fejlődését ellenőrizheti, a beavatottak homlokán az Égiek óm jelzését szabályozhatja, de Ata-Isisnek az Égi-Békességre való igyekezetét meg nem akadályozhatja. Mint látjuk, sajnos az Égi világban is jelen volt a csábító-fondorlatos erő.)

Amikor később Sis-Tórem családja is nagyon elszaporodott, ő is ledobott az Élet-fájának gyümölcséből egyet az ötödik égbe. Mikor a kis fácska annyira megnőtt, hogy elérte a hatodik eget, akkor elküldte legkedvesebb fiát, Numi-Tóremet, hogy népesítse be az ötödik eget. Numi-Tórem felesége lett Joli-Tórem (aki majd a későbbiekben a Földet kapja gondozásra).

            Numi-Tórem szüleihez hasonlóan szintén benépesítette az ötödik eget, majd az Élet-fájának gyümölcséből ő is ledobott egy kis magot a negyedik égbe, hogy fiai versenyre kelve a felnőtt fán lemenve megmutassák, hogy melyikük a legéletrevalóbb. A versenyből a legkisebb fiú, Hadúr-Tórem került ki győztesen, és Ata-Isis őt jelölte ki Világfelügyelő Aranyfejedelemnek. Őt bízta meg azzal, hogy a Tóremek alkotásait gondozza, és rendezze az Égi-Jószellemek és az Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-lelkek sorát. Őrá bízatott az Élet és Halál harcának irányítása.  Ezért a negyedik égben mindegyik testvére részére aranyos palotát épített, és a negyedik eget hét arany-birodalomra osztotta fel. Ezzel megalkotta a Felső-Tóremek aranyos egét.

            A Világfelügyelő-Aranyfejedelem azután elültette a harmadik égben Ata-Isis világfáját, és a felnőtt fán lemenve jó helyet csinált a Jó-Szellemek birodalmának csupa ezüstből az ezüstös-égben.

            A második égben a Világfelügyelő Aranyfejedelem újabb világ-fát ültetett a Rossz-Szellemek részére, amelynek gyökerei lelógtak az első égbe, ahol az Ata-Isistől származó lelkek fognak élni, de a kettőt elválasztotta a Vas-éggel.

            Az első égben egy nagy tó közepén volt egy kis sziget, amelyből kihajtott a Tóremek világfája, amelyen a Jó és a Rossz szellemek feljuthattak a középső és a felső egekbe, a Tóremek parancsára.  Ekkor a Világfelügyelő Aranyfejedelem megalkotta a nagy Teremburát, amely a középső világot elválasztotta az alsó világtól. Ezt a Teremburát, a kék színű sátorlepedőt nagyon erősnek alkotta meg a Világfelügyelő Aranyfejedelem, hogy az  Égi-Lelkek az alsó világot és annak megerősített csillag-ablakait el bírják tartani. Ezeken a csillag-ablakokon figyelik az ősök utódaikat, hogy mennyire érvényesülnek erkölcseik a földi szinteken.

            Ata-Isis fia, Sis-Tórem, aki a hatodik égben élt, fiával, Numi-Tóremmel együtt egy tüzes üstből tűzgolyókat dobáltak szét a kéklő mindenségbe. Mire este lett, már több ezer golyó csillogott szerteszét a végtelen kékségben.

            Sis-Tórem magához hívta a mennyei lakókat, és megparancsolta, hogy mindenki válasszon az eldobált mennyei golyókból, gondozza, fényesítse azokat, és vigyázzon rájuk.

            Joli-Tórem, az égi lakók gazdasszonya volt Numi-Tórem felesége. Mivel az apósa, Sis-Tórem nagyon sok munkával látta el a menyét, mindig fáradt volt. Sis-Tórem neki is adott a mennyei golyókból, és fényes tüzes labdáját a legsűrűbb felhők közé gurította.

            Numi-Tórem felesége, Joli-Tórem kapta tehát a legsűrűbb felhők közé gurított Földet. (Sógornője, más írás szerint testvére) Kaltes-asszony a saját bolygóját megtalálta, de Joli-Tórem nem akadt rá a sajátjára a sok bolygó között. Hét fia kereste, majd egyikük megtalálta, és elmondta, hogy a földet teljesen víz borítja.

            Ekkor (Joli-Tórem kérésére) Kaltes-asszony, aki a saját bolygóján már életet teremtett, a föld ősvizéből búvárkacsával először követ és iszapot, majd végül termőtalajt hozatott fel. A saját vöröshasú Cethalával ezen hordalékot a hátán megtartatta, és az Élet-Anya ezen a vegyes hordalékon életet teremtett. Így fejlődött fokozatosan a Föld.

            Kaltes-asszony álmot varázsolt a vöröshasú cethal szemére, és azóta az mélyen alszik. Ha felébred, tüzet fúj az orrából. Ha nem bírja a hasa a Föld belső tüzének a melegét, kissé elmozdul, s földrésznyi területek csúsznak le a hátáról az ősvízbe, a kőhegyek megremegnek és a rájuk épült, humuszon fejlődött vidékek is megrendülnek,

            Kaltes-asszony tehát a búvár kacsa által felhozott iszapot összegyúrta, embereket, állatokat, maradakat készített ebből a masszából, majd életet lehelt beléjük.  Este hírül adta Joli-Tóremnek, hogy  az égi lakókéhoz hasonló életet teremtett a földön. Joli-Tórem, a Föld-Anya az Arvisurák szerint nem mindig az egekben él, hanem gyakran van itt közöttünk.

            Joli-Tórem legkisebb gyermeke lett a Világfelügyelő Aranyfejedelem, akinek feladata volt az is, hogy az embereket az élet harcaiban megsegítse. Később ő lett Sis-Tórem legkedvesebb unokája, és szárnyaló fehér lovat kapott azért, hogy ellenőrizze az általa alkotott világot.

            Ruda-Tóremnek, az égi-kovácsnak megparancsolta Sis-Tórem, hogy minden égi lakó részére készítsen ezeröles láncot, amelyeken leereszkedhetnek a saját golyóik ellenőrzésére.

            Numi-Tórem elküldte jó szellemeit: Jóságot, Szépséget és Bölcsességet, hogy boldogítsák az embereket, de ugyanakkor útba indította a rossz szellemeit is: Ármányt, Ördögöt és a Halált, nehogy nagyon elszaporodjanak az emberek.

            Később a földi életet figyelő 24 legfelsőbb Égi-lakó felajánlotta segítségét az embereknek, hogy az élet harcaiban megsegítik őket. (Később, Agaba fősámán idején tartott egyik tanácskozáson például a hunok Sis-Tóremet, a jászok Kaltes-asszonyt, az avarok Numi-Tóremet stb. választották fő segítőjükül.) A Tóremek sokféle dologgal segítették az embereket, magvakat küldtek a Földre, a kovácsolásra és más gyakorlati mesterségekre, a gyógyításra, ételek tartósítására stb. is megtanították őket.

            A Világfelügyelő Aranyfejedelem hamar rájött, hogy Kaltes-asszony Földjén (Szíriusz) az emberek sokkal okosabbak és fejlettebbek, mint Joli-Tórem birodalmában. Ezért Hadúr-Tórem olyan repülőket szerkesztett, amelyeken Kaltes-asszony birodalmából küldöttek látogathatták meg Joli-Tórem Földjét. A két birodalom lényei hasonlóak voltak, csak a Földön élők értelme volt elmaradottabb. Ezeken a szekereken több látogatás is történt a Földre. Néha előfordult, hogy az űrszekér elromlott, így a Kaltes-asszony birodalmából jöttek a Földön telepedtek le. Először egymás között házasodtak (különböző törzsekből valók voltak), majd ha valamelyikük megözvegyült, akkor földiekkel is házasodtak, és ebből is születtek egészséges utódok.

            Az ősi Szelek-asszonya gyakran összeveszett az Ata-Isis birodalombeliekkel, ezért mérgében elküldte az üstökös sárkánykígyót az égi gyermekek bolygóinak megzavarására. Joli-Tórem Földjének szép fejlődését is megirigyelte, ezért Kemi-asszony Holdját az üstökös sárkánykígyó farkával a Földhöz vágatta. Kaltes-asszony és Joli-Tórem azonban ezt hamarabb észrevette, és a Földet kitérítette az útjából. Az üstökös sárkánykígyó farka azonban mégis el tudta érni a Földet, és Joli-Tórem legkedvesebb földrészét, Atlantiszt a tengerbe süllyesztette.

            Az egyik űrszekéren érkezett a Földre Kaltes-asszony birodalmából Anyahita és 7 társa. Az ő szekerük is elromlott, így kénytelenek voltak Ataiszon maradni. Ő tanította meg később az Égi birodalomból hozott újabb rovásírást, és elkezdte lejegyezni, illetve továbbadni az égi eredetű tanítást. Nagyon sokféle gyakorlati és szellemi képzésnek vetette meg az alapjait, sok beavató iskola jött létre. Az ő hatására szűnt meg az emberevés, és tanításaiban hangoztatta: „Háborúskodás, Kaltes-asszony birodalmának szokása szerint megszüntetendő, hisz Joli-Tórem Földjének értékei és tenger vizének titkai még csak kezdeti feltárásban vannak! Azonban az itteni csillagjósok bölcs tudománya szerint, ha a Vízöntő Világhónapjába fogunk érni, Joli-Tórem Földje is eléri azt a magasabb tudást, amellyel Kaltes-asszony birodalma most rendelkezik, és fokozatosan át fognak térni a békés viszonyok megteremtésére.”

            Kaltes-asszony birodalmából, Kaltes-asszony szekereiről vagy Kaltes-asszony lámpácskáiról még sokáig fogják figyelni társföldünk bölcsei a mi Földünket, és örülnek a fejlődésünknek. Az Égi eredetű beavatottak mindig tudnak egymással érintkezni még nagy távolságokból is a gondolat-rezgések továbbításával. Ez a rezgés gyorsabban terjed a hangnál és a fénynél is. Földi hatalmasságok soha nem tudnak eléje akadályokat gördíteni.

            A fizikai szintű látogatások egyre ritkábbak lettek, mert a távolság a két birodalom között állandóan nőtt.

            Anyahita a következőket mondta a Jó és a Rossz, valamint az örök Világosság és a Sötétség viadaláról:

            Volt Kaltes-asszony birodalmában, a messzi Úz országban egy Jób nevű becsületes, igazságos és istenfélő férfi. Gazdag és szerencsés ember volt. 7 fiút és 3 lányt, 7000 juhot és sok más vagyont és sok barátot mondhatott a magáénak. Egyszer Isten vitába szállt miatta a Sátánnal. A Sátán azt állította, hogy Jóbot elhagyja az Isten-félelme, ha elveszti gyermekeit, vagyonát és barátait. De Isten bízott Jóbban, és megengedte a Sátánnak, hogy azt tegye vele, amit akar, csak az életét nem veheti el. A Sátán az Isteni engedély birtokában munkához látott, s előbb megfosztotta Jóbot vagyonától, majd gyermekeitől, egészségétől és mindenétől. De Jób minden csapás után magasztalta az Istent, s akkor sem szűnt meg őt magasztalni, amikor a felesége is elszakadt tőle, majd barátai is eltaszították maguktól. „Isten adta, Isten elvette, áldott legyen az Ő neve!”- hirdette. Végül is a Sátán meghátrált, és Isten mindent visszaadott Jóbnak, amit tőle a Sátán az Istenfélelmének a kipróbálása során elvett. Ősi vagyonát megkétszerezte, és bánatát örömre változtatta. Az Élet-fájához visszatért a felesége, és hűségét az Isten 7 fiúval és 7 leánnyal jutalmazta. Ezzel a Jóságos Égi-Atya bebizonyította, hogy az emberiség hite a legerősebb a nagy Mindenségben, mert a Jó és a Rossz, a Világosság és Sötétség örök harcában a Jóság és a Világosság az Isten akaratát hirdeti.

            Ennek a hitnek a hirdetője volt Magya fejedelem is, akiknek utódai lettek a Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között (Ataiszon) megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket. Anyahita kegyhelyen tartották meg összejöveteleiket a Hit, Remény és Szeretet nevében.

            Azon a hajón, amelyen Anyahita és még hét társa érkezett Kaltes-asszony birodalmából, csak Anyahita és Armogur voltak beavatottak, Óm-jelű, látnoki erővel rendelkezők, akik minden Kaltes-birodalombeli tudománnyal rendelkeztek. Anyahita és a délceg Armogur összeházasodtak, és harmadik gyermekük születésekor Anyahita a lábára megbénult, és ettől kezdve csak az Égi tudományokkal foglalkozott.

            A Kaltes-asszony birodalmából érkezettek többsége is több-Isten-hitben élt. Többen tisztelték a Bölcs Rátent, a Napistent, a Holdistennőt, a Földanyát, az Életanyát, és a Viharistent. Ezen hitek leírását is rögzítette Anyahita. Anyahita csupán egyedül volt egyistenhívő a legkisebb fiával, Atonnal. Az ő hitét vették át a magyar egyistenhívő, sok nemzetiségű hívők. Ez a csoport, amennyire lehetett, mellőzte a háborúskodást, gyilkolást, és Anyahita köré csoportosultak. Égi-eredetű hitben éltek.

            A beavatott, szentéletű asszony egyre rótta Kaltes-asszony birodalmának egy igaz Isten hitét, a Világ teremtését, és az ott lakók magasabb termelési szokásait megörökítő tábláit. Aton fia felállította az Igazmondó Emlékoszlopot, amelyikre lerótta az Édesanyjától hallott Igazszólásokat. Ezen Aranyoszlopot később a szavárdok magukkal együtt a Zagrosz hegységbe menekítették, és Kaltes-asszony birodalmának ezen legrégebbi tudása innen terjedt szét.

            Az agabák kereskedő törzse ezen igazságokat aranylapokra másolta le, és több helyre menekítették az idők folyamán.

KJ