2008. január 29., kedd, január 30., szerda

A L-ÉLEK Segedelme II.

ÉNMI Aki Vagyunk és Vagyok Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Térjünk még vissza egy gondolat Erejéig a Tegnap és Ma elhangzottakhoz, vagyis a Szívről és Lélekről elmondottakhoz, pontosabban pontosítsuk az egyik nagyon fontos, és kellően erős hangsúlyt nem kapott részletet, méghozzá azt, hogy

Miért is fontos, hogy a LÉLEK „TERMÉSZETÉT” megértsétek?

            Miért fontos tudni, hogy pontosan „milyen ’minőségű’ rész” is a Lélek, a Lelketek?

(Itt most a „minőség” szó alatt részben mást értünk, mint a Szellem esetében. A Minőség alatt a Szellem esetében a „Benne” Megtestesült ERŐ természetét értettem. Ilyen jellegű (Erőt megtestesítő) természete nyilvánvalóan van a Léleknek is, de ezen túl minőség alatt a Lélek „sértetlen, ép, teljes”, vagy éppen sérült állapotát is értem.)

            Akkor, amikor a Lélek teljességéről beszélek, ezalatt tehát mást értek, mint amikor a Teljes Való vagy a Szellemiség Teljességének a fontosságáról beszéltem.

            Kezdjünk is bele, mert ennek a Különbözőségnek a megértése rendkívüli fontosságú és Erejű.

            Néhány nappal korábban beszéltünk arról, hogy ahhoz, hogy a(z adott) Tér-Idő-Valóság Keretében Hatni tudjon a földi és Égi ÉN, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy a földi Én is FELISMERJE és ÉLJE  a SAJÁT MINŐSÉGÉT és Teljességét, vagyis Rá-Érezzen, és MaGában Tudatosítsa a (lelki és) Szellemi Minőségét, hogy MILYEN ERŐ (=Szellemiség) földi hordozójaként Éli az Életét.

            Akkor, amikor néhány nappal ezelőtt Mint Szellemi Minőségről vagy Teljességről (Végtelenségről) beszéltünk, akkor a MaGatokkal hozott ERŐ milyenségére céloztunk, és ez egy kissé más, mint amiről ma a Lélek vonatkozásában szeretnék néhány szót ejteni.

            A Lélek Teljessége és Milyensége (Minősége) részben Más természetű, Mint a Szellemi Teljesség (=leszületett ERŐ).

            A Lélek vonatkozásában a Teljesség „kézzel-foghatóbb” minőség, mint a Szellemi Teljesség esetén.

            A Szellemi (=Égi, Kozmikus) Teljesség gyakorlatilag „sérthetetlen” és elapadhatatlan, az a Lélek vagy a fizikai Én által semmilyen módon nem sérthető és nem korlátozható --- Egy-SzeRűen „VAN”.

            Ennek a „Teljesség” vagy „VAN” LÉT-nek vagy Állapotnak egy, a megnyilvánulás felé Egy-Szer Vala-Mi-lyen módon és céllal elindított Szikrája vagy Részecskéje például az emberi Lélek.

            A Lélek Teljessége gyakorlatilag egy „csomag”, egy Úti-Terv vagy lehetőség, tehát van valamilyen „megnyilvánult” módon való „mennyisége” és „minősége” (mindkettő a Választott Út vagy Megtapasztalási Terv függvénye).

            A Lélek tehát a Szellemnek (=Végtelennek) egy „mennyiséggel” és „minőséggel” Rendelkező része, Véges a Végtelenben, és Végtelen a Végesben.

            VAN Mér-hető (Mérlegelhető!) LÉTe és Minősége, és így bizonyos fokig „sérülékenyebb”.

            Az Emberi vagy Anyagi Világ is Képes ma Már a Lélek Bizonyos „Meg-m-érésé-re”, „mennyiségének” és „minőségének” feltérképezésére, és fejlődési ívének érzékelésére.

            A Lélek Mindig az Őt LÉT-re Hozó Szellemiség valamilyen megtapasztalási irányú „Tükre” (tükröződése), megnyilvánult részlete, vagyis a Lélek „minősége” (legtöbbször) megegyezik, vagy nagyon közeli az Őt LÉT-re Hozó Szellemiség Minőségi Létével, csak annak egy „korlátozottabb”, és korlátozottabban megnyilvánul-Ható (és pont emiatt megnyilvánulható!) részecskéje.

            A Lélek MINŐSÉGE tehát legtöbbször azonos (vagy nagyon közeli) az Őt LÉT-re hozó Szellem(i Lény) Minőségével.

            A Szellem vagy Szellemiség Minőségi Jellemzőkkel (Teljességét illetően) körül-írható vagy jellemezhető, ellenben „mennyisége” „nincs”, mert elméletileg és gyakorlatilag is „Vég-telen”.

            A Lélek ezzel szemben Bír bizonyos „mennyiségi”, tömeg-jellemzőkkel és Erőkkel, vagyis valamilyen szinten (ha nem is emberileg, és nem is „lezártan”) „körül-határolt” Hatásában és Erőjében, Lehetőségeiben. (~Végtelen a Végesben, és Véges a Végtelenben).

            „Körül-írhatósága” vagy körül-határolhatósága miatt a Lélek tehát LÉT-ében változhat, fogyhat és gyarapodhat.

            A Szellem Állandó Változása és Növekedése és (a tapasztalások vonatkozásában vagy amiatt bekövetkező) „gyarapodása” ellenére sem jellemezhető mennyiségi jellemzőkkel, a „mennyiség” fogalma Nem-Létező-Valóság a Szellemi Lény számára, --- míg a Lélek „fogyása” vagy „gyarapodása” (akár földi testhez kötötten, akár éppen ilyen kötöttség nélkül) igenis körülírható bizonyos mennyiségi jellemzőkkel, még ha nem is a matematikai minőségekkel.

            Ezért van az, hogy míg a Lélek időnként gyógyításra és tanításra/tanulásra szorul, addig a Szellem, az Örök Létező Mindig és Minden Állapotában TELJES.

            A Szellem Lehet (ahogyan a Lélek is) Gyógyító, Tanító Erő, de MaGa soha nem szorul Gyógyításra vagy Tanításra, hisz a Szellem nem Más, Mint a Létezés MaGa. Ellenben a Lélek, hogy haladhasson megtervezett, megrajzolt útján, bizony folyaMAATosan Tanul és Fejlődik, és időnként még gyógyításra, reparálásra, helyreállításra is szorul.

            A Lélek egy különleges helyzetbe került itt ezen a Föld nevű bolygón és a NapRendSzeRben.

            A Lélek elindult egy Különlegesen nagy elválasztottságot ígérő, de MindenKéppen RENDben Lévő Megtapasztalásra e NapRendSzeR Terében is Időiben, és ezen a Megtapasztalási Úton – rajta teljesen kívülálló okokból – a LÉT-ét és Kiteljesedési Lehetőségeit messzemenően korlátozó, rontó erőkkel találta magát szemben, mely helyzetek kezelésére nem Rendelkezett MaGával hozott Utakkal és Erőkkel, vagyis egy „csapda”-helyzetbe került e Térben és Időkben a Lélek.

            SZÁM-talanszor került a Lélek újra és újra (akár leszületett, akár testet nem öltött formájában) olyan helyzetekbe, melyeknek (a tervében szereplő lehetőségeivel és eszközeivel) képtelen volt a kezelésére, és így számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor mindezt „sokkoló” módon élte meg: megoldhatatlanná lett a Felvállalt Kiteljesedési Útja vagy Íve, és emiatt „elvesztette” bizonyos „részeit”, Lehetőségeit.

            Említettük a minap, hogy ez a legnagyobb „sokk” vagy trauma a Lélek számára.

            A Lélek ilyen helyzetekben Újra és Újra lebontja a felépített testét és életét, hisz nem tehet egyebet, ha azt akarja, hogy (az adott formájában vagy Létében, Életében) ne szerezzen több sérülést vagy terhet, melyet majd (valamilyen formájában) MaGának kell helyrehoznia.

            A Lelkek sok-sok életben és Létben szembesültek ilyen helyzetekkel, és nagyon sok „egymás utáni” életben szereztek újabb és újabb, szinte elviselhetetlenné levő sérüléseket (leválásokat és elzárásokat), melyeket előbb a Lelki és Szellemi szinteken igyekeztek orvosolni, majd utána le kellett hozniuk mindezeket a gyógyulás igazi „síkjára”, a fizikai síkokra.

            Nem volt könnyű tapasztalás vagy út ez a Lélek számára, viszont éppen emiatt a sok elzárás és sérülés miatt a Lelkek ellenállóbbakká, tapasztaltabbakká és kreatívabbakká is lettek – még akkor is, ha egy-egy élet folyamán mindent a lehozott Terveik közül el nem végeztek.

            A Lelkek tehát egyrészről (a sokkoló helyzetek miatt) időnként sérültek és fogytak, másrészről pedig a Szellemi Síkokról hozott segítségeik és segítőik és tapasztalataik Hatására (tapasztalásban és lehetőségeikben) egyre gyarapodtak.

            Gyorsabban kezelhetőekké, vagy éppen megelőzhetővé, elkerülhetővé lettek egyes sérülések, míg mások ismét új kihívásokat jelentettek.

            A Karma-körök részben a gyógyulásokban, részben pedig az Új Utak Kutatásában is segítettek, még akkor is, ha egy-egy Lélek egy-egy adott Életében Látszólag nem is igen jutott előre.

            A Szellemben ezek (a Lelke(i)ken át szerzett) Tapasztalások idővel komoly Tudássá értek, melyek befogadására az Útjukat végigjárt Lelkek (!) egyre inkább megértek.

            A Lelkek néha, egy-egy tapasztalásukkor „Lélek-családokként”, vagyis Lélek-Közösségekként is Éltek, és ezek a „csoportos” Lélek-leszületések egyre gyakoribbakká lettek --- vagyis bizonyos Lelkek „közös” (=Egy) leszületésként, mint Egy-Testi-Létezőként Élnek.

            Ez a csoportos Lélek-leszületés egy bizonyos fokig kényszer, más vonatkozásban pedig nagy lehetősége is a Léleknek (Lel-kek-nek).

            Kényszer annyiban, hogy bizonyos azonos minőségek – leggyakrabban az ugyanazon Szellemiséghez tartozó Lelki Lények vagy szorosan vett Lélek-testvérek -, „Akik” ugyanazokkal a nehézségekkel, problémákkal vagy feladatokkal küszködtek, egy adott életben igyekeztek közös problémájukra, közös eszközeikkel (a Maguk és mások számára is) megoldást találni, vagyis ha szinte teljesen ugyanaz, vagy nagyon hasonló volt egy-egy (fő) Élet-feladat, akkor a Lelkek „közösen” születtek le egy-egy adott életbe, hozva magukkal minden addigi Tudást és Tapasztalást.

            Részben azért is volt és Van erre a mai napig is lehetősége a Léleknek/Lelkeknek, mert a Lélek nem öncélú, hanem a Szellem(isége) Által meghatározott Tapasztalásra (=Útra) Rendeltetett, és ezért tulajdonképpen „felesleges” szinte azonos utakkal vagy feladatokkal (még ha minden út egy kicsit más is) lekötni „különböző”, azonos minőségű Erőket (a „Vég” és Kezdő Idők felé haladva különösen így van ez – eddigre már VAN elégséges tapasztalása a Lelkeknek).

            Legtöbbünkben tehát ma már Lélek-családok Élnek, vagyis olyan (a Vállalásnak megfelelő!!!)  Erő-egyesítések, Akik különböző „Időkben” és „Terekben” ugyanazokkal a Feladatokkal vagy Erőkkel dolgoztunk, és részben ezt is jelentik a különböző „előző” életek.

            Ma már tehát Lélek-családok alkotják azt, Amit vagy Akit úgy hívunk, hogy „Lélek”. Egyek „Ők”, Egy Minőségek, Akik Itt és Ma EGY-ként, Egy Feladathoz/Vállaláshoz „kötötten” Egy Földi Test-BEN Élnek. Mindezek ellenére ne „részek összességének”, hanem EGY-nek tekintsétek Őket, hisz VALÓ-jában, és a Jelen Feladatban vagy Vállalásban Egyek is!

            Kicsit olyan ez, mint mikor MaGatokba néztek: néha tanítók vagytok, máskor egy kicsit inkább „nők” vagy „férfiak”, anyák vagy apák, testvérek és gyermekek egyszerre, a munkahelyeteken egy szakma képviselői, egy szertartáson pedig akár a SzeRtartás vezetői stb --- Ti is sok Minőségét Élitek az Életnek a Kor változásával vagy attól függetlenül, de mégis ugyanaz a személyiség, ugyanannak a Léleknek és Szellemnek, és végső soron a Mindenható TeremTő Egy Istennek a megtestesülései vagyunk sok-sok arcunkkal és színünkkel, lehetőségeinkkel.

            Reméljük, hogy mindez az információ nem volt túl „zavaró”, viszont mindenképpen tisztában kell lennünk és lennetek mindezekkel --- anélkül, hogy ebbe nagyon részletesen belemélyednétek.

            Tisztában kell lenni

• a hordozott Legfelsőbb ÉN („Saját” Szellemiség) Minőségével,
• és tisztában kell lenni azzal is, hogy ennek a Szellemiségnek milyen megtestesüléseket, vagyis Konkrét Feladatot vállalt Lélek-része(i) a részetek. (Itt most nem a konkrét egyedi életekről, hanem a megtestesülésről, mint a Vállalás természetéről beszélek, tehát nem feltétlenül az előző életek kutatása a cél, hanem annak megértése, hogy mi a Konkrét Vállalása a Léleknek. Ez utóbbiban esetleg segíthet, ha tudtok néhány előző életről, és ezeknek megkeresitek a közös pontjait és vonásait.)

            Ezeket a gyakorlatban nem fogjátok így elkülöníteni, és nem is lehet --- de tudnotok kell róla, hogy

a Szellemi Részetek Örök és Sérthetetlen

(és ezzel a „részünkkel” kapcsolódunk most össze!!!), míg

a Lélek a tanuló- vagy Élet-FolyaMAATában bizony Szerezhet(ett) sérüléseket,

és ezért néha a Lélek gyógyítása, RENDezése szükséges – és Lehetséges (!).

            Az a fajta Gyógyítás vagy RENDezés, mely a (Hála-Képes) Lelkeket érinti e napokban és órákban, most a Megbocsátás Erejének nagyon erős jelen-létének köszönhető, és ezért kérjük, hogy ha tehetitek és akarjátok, akkor

a Megbocsátás ÉS Hála

Tudatos gyakorlásán és megélésén át

Kérjétek (és fogadjátok!)

„Lelketek” Gyógyítását.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni És Égi-földi ÉN-je a Mindenható TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére, és Leszületett Testvérei Megsegítésére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu

Néhány napja a Hold a Mérlegben járt, amikor a következő üzenetet jegyeztük le – és ez is a mostani üzenet fényében kissé más értelmezést nyert:

            „Ezen a Mai és Holnapi Napon vagy Jelen-Léten sok MÚLIK, és sok FORDUL az Életünkben-Létünkben.

            Családjaink –

Égi és földi családjaink

– ÚJ-ra RENDezése és kalibrálása,

családjainkba az ÚJ, az Új ERŐinek

a befogadása történik most ezekben az órákban és napokban.

(A „Hatok”, a belső Hat Köre, Akiknek Jelentős része Egy még a Központi EGY-gyel és egymással is, mint Új TeremTői Elsődleges CSALÁD megosztják egymással Erőiket és tapasztalásaikat, és felveszik, befogadják az Új Teremtési Mintákat és ERŐKET a Központi EGY-től/ből. --- Ez teljes egészében átrendezi a földi családokat és viszonyokat is, Lélek-családokat is!)

            Való Igaz, hogy nem marad (a Látszólagosban) Minden az EGY-ben.

            Lesznek Látszólag leszakadó vagy elváló részeink.

A Lelkek és testek Most Meg-M-Érik Összeérésüket és lehetőségeiket,

és hogy ne hátráltassuk Egymást és ÖnMaGunkat,

ezért bizony akár fájdalmas arcul-csapások, ébresztések vagy megmérettetések is érik

az arra reá-szolgáltakat, vagyis az ezt, mint utolsó ébresztést választókat.

(A Hold ma és a holnapi nap egy részében még a MÉRLEGben van.)

            Ebben a NAGY (=EGY) és

Utolsó/Első ÖsszeRENDezésben

MIÉN-ünk, a REND, már nem vállaltunk a korábbihoz hasonló „segítő”, „kéz-nyújtó” feladatokat.

            Segítjük a Magunk Tiszta, („Saját Minőségű”) MÓDján és ERŐivel a tovább-lépést vállalókat és választókat, viszont

már senki miatt nem fordulunk vissza.

Nem nyújtunk már visszafelé kezet,

viszont aki KÉR ÉS TESZ a segítség eléréséért, azoknak hozunk, HOZ-HATunk még segítségeket.

(A Király és a követői már mennek fel a H-EGY-re, világítanak a Fényükkel, mutatják az utat, de már senkit nem „húznak” magukkal!!!)

Mikor 2005-ben írtuk a Júdás Ev-angel-iumát, (sőt még talán a tavalyi üzenetekben is) többször szerepelt az üzenetekben, hogy „utolszor nyújtom felétek a kezem, és még elérhetitek…”

Úgy tűnik, hogy a mások megsegítése az akkori módon már nem lehetséges. Senkit sem „húznak”, senkit sem kényszerítenek az Égiek --- utat mutatnak, VILÁGítanak, vezetnek --- és Aki követi Őket, azokkal Együtt mennek…”

2005. március 28., húsvét hétfő:

„Jézus : Ó, ti emberek, mikor nyitjátok fel a szemeteket végre, hogy lássatok? És mikor nyitjátok meg füleitek, hogy halljátok az Én hívó szavaimat? Mennyi szenvedés kell még, hogy felocsúdjatok? Fogadjátok be a Szépséget és Jóságot a szívetekbe, hogy megválthassátok utánam a világot és magatokat!

Itt várunk titeket, és várjuk a kéréseiteket. Gyertek hozzám emberek, hogy keblemre ölelhesselek titeket, és eggyé váljunk a Szeretetben. Fényem Hazahív benneteket. Lássátok meg a Fényt, és válasszatok Engem, hogy megszabadulhassatok láncaitoktól. Itt állok, és felétek nyújtom kezem. Fogadjátok el, és engedjétek, hogy segíthesselek utatokon. Itt vagyok, gyertek hát Haza szeretett testvéreim.

Hívó szavam utoljára halljátok, és kezem még elérhetitek. Gyertek, mert a Vég közelít. Velem vagy nélkülem? Ha velem - magamhoz emellek. Ha nélkülem – elvesztek. (Nélkülem = Szeretet nélkül)

Emeljétek fel szíveteket Hozzám, és lássátok meg Jóságomat és Irgalmamat. Mindenemet odaadtam értetek, hogy felemelhesselek titeket. Én csak a Szívetek szeretetét kérem irántam és egymás iránt. Oly kevés, amit kérek, és oly sokat nyerhettek! Az Örök Életet nyerhetitek meg Szeretetetek által.

Szeressetek Engem, mint önmagatokat – és önmagatokat úgy, ahogy Én szerettelek titeket. Én mindenemet odaadtam értetek, mert a Szeretetem irántatok végtelen volt. Várlak titeket a Mindenség kapujában. El kell döntenetek, hogy követtek-e engem. Tanítóim és küldötteim köztetek járnak, minden emberhez el fog jutni hívó szavam. Utoljára! A döntést mindenkinek meg kell hoznia: velem, vagy nélkülem. Kicsit velem, kicsit nélkülem – ilyen választás nincs. A Mennyek csak általam érhető el – a Szeretet által, mert Én Vagyok a Szeretet maga. Gyertek hozzám, és ünnepeljük együtt az Új Földet, mely Feltámadott. Meghalt és Feltámadott. Itt vagyunk, túl a Feltámadáson. Új Életünk megkezdődött. Örvendjetek velem. Várlak soraimba, várlak Házamba titeket.

Jézus Vagyok, az Úr, a Mindenség Istene.”

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi-földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

~ Érdekes ebben az évben a Húsvét megtestesülése:

Húsvét vasárnapja március 23-a, Húsvét hétfő pedig március 24-e (ez utóbbi 19-es összegű nap).

A Húsvéti ünnepek ebben az évben közvetlenül a tavaszi napéjegyenlőséget követő vasárnapra esnek, mivel a tavaszi napéjegyenlőség Telihold napra esik.

Jelenleg még a Farsang időszakában vagyunk február 6-ig, Hamvazó Szerdáig. Hamvazó Szerdával elkezdődik a böjti időszak, melyben az élet készül a halálra és a feltámadásra. (A Mag régi minősége megsemmisül, hogy Új Élet fakadjon belőle.)

KJ