2008. január 28., hétfő, január 29., kedd                    A Hold most lép át a Skorpióba, fogyó fázisban halad

A L-ÉLEK Segedelme

ÉNMI Aki Vagyunk és Vagyok Köszöntünk Titeket. Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Egyik Nagy (=Egy) „Hibája”, Hiányossága Ma Még a LÉTünknek és Életünknek a „Nem-Megfelelő-Időzítés”, és beszéljünk ma erről egy keveset.

            MI, a MaGunk és a földi Én Nem-Egy-Idősíkon éljük a LÉTet és Életet.

            Az ÉGI ÉN az ÖRÖKben, míg a földi Én a földi Tér-Idő VÁLTOZÓ Rend-Szerében Éli - Együtt  az Életet.

            Ez a szétválás látszólagos, illuzórikus természetű, és amint ezt a látszólagos szétválasztottságot felismeri a földi Én, és ennek megfelelően a fókuszát, Jelen-létét az ÖRÖKbe teszi/helyezi, az lesz a megnyílása vagy kezdete az Örök Életnek.

            Egy Örök-Természetű, és látszólagos múlandóságban élő LÉTben Éljük az ÉLETet.

            A Földi Én azonosult (és a SzeRves belső Hatás miatt még a mai napig is valamilyen formában azonosulni kénytelen – a Természetes Hatás kedvéért) ezzel a Múlandónak Tűnő vagy Látszó Világgal.

            A földi Én-ek már kezdik felismerni és ÉL-ni, Érteni ennek az Örök és Látszólagos Múlandónak az EGYségét és természetét.

            Amint az Égi ÉN és a földi Én Teljes egészében Átérzi és Megéli ennek az ÖRÖKségnek a Teljes természetét, Onnantól kezdve nagyon „könnyűvé”, de nagyon nehézzé is lehet az Itt-Lét és a Teremtés Természete.

            Lehetséges, hogy Olyan Erőssé és Méllyé lehet a Hívása/Szívása az ÖRÖKnek, hogy Képtelen lesz a földi Én Itt-Tartani az EGÉSZet.

            Lehet, hogy Oly természetessé és Könnyűvé lesz az Élet, hogy semmiféle problémát vagy gondot nem jelent majd sem az Itt-Lét, sem az Ott-LÉT vagy elmenetel.

            Ezzel, ez utóbbival kapcsolatosan azonban – mivel emberi, földi IS a Lélek és test – merültek fel és vannak ma még Kételyek-nehézségek.

            Felmerülhetnek olyan problémák vagy gondok (gyakorlatiak vagy elméletiek), amikkel szembe kell még néznie a Léleknek és a testnek, és ezért beszélnénk (a testhez kötött, és így emberségében is élő) „Részünkről”: Lelkünkről.

            Lelkünk a Szellemünknek a Testünkhöz kötődő, és legerősebben a Testünkhöz „kötött”, rögzített része.

            Testünk a Lélek Tápláló Jelen-Léte nélkül nem létezhetne.

            Gyakorlatilag a LÉLEK az, A-MI és A-KI, Mint Része az EGÉSZnek és a RÉSZnek összeköti a végletesen eltávolodott RÉSZeket.

            A Test a Lélek tápláló Erője nélkül nem létezhet.

            Eddig kevésbé foglalkoztunk a Lélekkel, és ezért most egy kissé nagyobb figyelmet kell fordítanunk erre a részünkre, hogy a működését, és így bizonyos fokig néhány anomáliáját yobban megértethessük.

            A Léleknek Van egy a testet tápláló-éltető, a Forrással, illetve a TeremTői Minőségekkel összekötő SzeRepe.

            A Lélek egy „Hídon” át, a Lélek Hídján át érkezik az Általa (jó esetben) Választott Térbe és Időbe (Élet-Térbe és Lehetőségbe, Testbe).

            A Lélek Hídján Átkelő Lélek elveszíti (látszólag) minden addigi Képességét és Tudását azzal együtt, hogy ezek valahogyan, valamilyen ELŐHÍVHATÓ MÓDON mégis Ott Vannak a Lényében.

            A Lélek a Benne – és a Szellemében, a Szellemben – lévő Tudását és Erőit tehát valamiféle „csíra” állapotban hozza MaGával.

            Akkor, amikor a Lélek elkezdi (Öröme és Szeretete vezetésével) felfedezni a MaGával, a MaGában hozott Tudását és Képességeket és a Kincseket, akkor ezeket a Kincseket és Képességeket és Erőket fokozatosan elkezdi „lehozni”, elkezdi „átadni” a fizikai Én-nek.

            Vagyis az a Tudás és Kincs, ami a születés vagy leérkezés Pillanatában csak mint „elrejtett kincs” és lehetőség létezett, az szép lassan elkezd lekúszni, beköltözni a fizikai testbe és Én-be.

            Ez a Tudás lekúszva és beleköltözve a fizikai Én-be felvesz egy bizonyos Új formát vagy megnyilvánulást, hisz a Léleken keresztül a Tudás egy eddig soha nem volt, soha nem létezett formában és módon nyilvánul meg.

            Tehát az Égi, csak Csírában vagy Lehetőségként (mint Új tapasztalási útként vagy Lehetőség-csíraként) lehozott Tudás egy teljesen Új Módon nyilvánul meg a TeremTő vagy a VILÁG és a MaG, az ÖnMaG számára egyaránt.

            Egy Isteni (bevált) Tudás érkezik, hogy egy (akár egyedi) Különleges és különlegesen értékes megnyilvánulássá, tapasztalattá legyen.

            Az a Tudás, Ami és Aki Most a Lényeitekben Ébred vagy Érkezik, Egy Különleges Megtapasztalás (Égi) Alapja.

            A Másik Alapja Ennek a megtapasztalásnak a fizikai lény, illetve a fizikai lényben már megjelent, testet öltött Jelen-Lét és Tapasztalás és Tudás.

            Ebből a „két” (gyakorlatilag) EGY-részből, Alapból jön majd LÉT-re az Egész VILÁG-ot, és az egész emberiséget és Földet is remélhetően előre, Fel-Felé mozdító tapasztalás.

            A TUDÁS a Szellemi síkokról vagy síkokon „csupán” egy „MaG”, egy lehetőség a Megnyilvánulásra, mint ahogyan az elsajátított földi ismeret is csak egy lehetőség – a használata teheti Élő tapasztalássá vagy tudássá.

            Tehát a LÉLEK az, A-KI vagy A-MI Őrzi, Hozza, Hordozza, Közvetíti ezeket a MAGokat vagy (Lehetséges) Utakat.

            A Lélek egy Különleges Egy-Vele-ge az ÉLET-nek.

            VAN egy bizonyos „Külön”, elkülönült ÚT-ja, Tapasztalása vagy Élete, és ugyanakkor Mégis, Minden elkülönültsége vagy látszólagos külön tapasztalása ellenére is folyaMAATában kapcsolatban van a Lénye Felsőbb vagy Elsőbb, Őt Eredeztető Vonásaival.

            A Lélek (és itt most beszéljünk csak és kizárólag a Földre Érkezett és Rendelt Lélek-részecskékről) Különleges teremtménye az Isteni Kettes Együttesnek, vagyis az Atyának és az Anyának.

            Elsősorban Atyai, és csak Másod-sorban Istenanyai Részecske.

            Mit értek ezalatt? Azt, hogy a Lélek elsősorban a formában és a formával, míg a Szellem inkább az anyai minőségekkel lép szorosabb kapcsolódásra (persze minden ilyen elkülönítés „sántít” egy kicsit…)

            Vagyis a Lélek egyik specialitása (ellentétben a Szellemi LÉT-tel és Élettel) a FORMA alkotása, a Forma előkészítése az Át-Szellemülésre/Át-Szellemítéshez.

            A Lélek tehát, ahelyett, hogy „El-”, vagy Haza-vágyódna, inkább a lehetséges legutolsó pillanatig is készíti elő a testet a Szellem számára.

            Inkább a „Szellemi” rész az, minden furcsasága ellenére is, AKI Vágyódik az EGYségre, és a LÉLEK az, AKI ÉLI a MaGa Valójában Kalandos, megismerő Életét. (Ez így természetesen nem teljesen pontos, inkább csak szemléltető, át-tételes.)

            A Lélek tehát elhúz az Egységtől, míg a Szellem Visszahúz, az Egység felé terel, így teremtve egy egyensúlyi (tehát megnyilvánulni KÉPES!) LÉTet és Életet.

            A Lélek „köt” az anyaghoz és anyagi megtapasztaláshoz, míg a Szellem Húz Haza az EGYSÉGbe.

            Akkor, amikor a LÉLEK megfelelően előkészítette az Át-LÉNYegítéshez, Át-Szellemítéshez az anyagi testet és életet, „Háttérbe” húzódik (de meg nem szűnik!), és átadja a vezetést a Hazatérést segítő és előkészítő Szellemi, MaGosabb Minőségű ÉN-nek.

            Nem szűnik meg (amíg Létezik egy adott Élet) a Lélek Maga, vagy a Lélek teljes elkülönültsége, hiszen csak így biztosítható valamiféle FORMÁJA az elkülönült ÉLETnek.

            Vagyis: ha a Szellem teljesen Át-Szellemítené a testet „fel-oldva” MaGában a LÉLEKet, akkor az adott FORMÁNAK megszűnne a teljes különállása és Léte-Élete.

            A test-lélek-szellem hármasságában és Egységében tehát

- a földi test a megnyilvánító és az átszellemülésre, Hazatérésre Váró és Készülő,

- míg a Szellem az Összetartó és a HazaHúzó, az Egységet hordozó,

- és a Lélek az, „A-KI-nek” a Jelenléte szükséges, hogy egy adott forma mint forma is (!) Létezzen. (Vagyis Egyszerre Elkülönülten és EGYben is létezzen.)

            Miért Mondom ÉN Most el Mindezeket? Azért, hogy ÉREZZÉTEK meg a LÉLEK Nagy (=EGY) Jelentőségét.

            „Ő”, a Lélek az, melynek ÉLŐ, ERŐ-Teljes Jelen-Léte biztosítja Egy-SzeRre a földi Jelen-Létet és az Át-Szellemült, Felemelkedett Életet.

            Addig, amíg egy adott (fizikai formájú) Élet és LÉT Létezik, addig „Benne” Létezik az a formájú és tartalmú (Atyai és Anyai Minőségeket is hordozó) LÉLEK, mely Képes az adott (beszületett) Tér és Idő és egyéb Formák és lehetőségek figyelembe vételével fenntartani és megtartani egyszerre az EGYséget és az elkülönültséget.

            Ahhoz, hogy egy adott Forma vagy Élet HAT-hasson, szüksége Van (a Megnyilvánulatlantól) való valamilyen elkülönültségre (=ez a Jelen LÉTe), másrészt pedig, hogy a Szellemének (=Vállalásának) Megfelelően tudjon Hatni is, szüksége Van bizonyos kapcsolatra vagy összeköttetésre.

Ez utóbbi (vagy mindkettő) a LÉLEK:

• a Kapcsolatot, összeköttetést és Egységet,
• és ezzel egyidőben az elkülönültséget is biztosító és hordozó Része az ÉLET-nek/LÉT-nek.

            Sok-félék a „Lelkek”, nem csak olyanok, A-MI-k Itt E Földön Élnek --- ez mindig az adott vállalásnak vagy dicsőségnek megfelelően kerül Ki-VÁL-asztásra és Fel-ÉP-ítésre.

            Ez utóbbiról most csak azért beszéltem, hogy tisztában legyetek vele.

            Mi (lehet) a „baj” a Lélekkel (az emberi Lélekkel)?

            Az Emberben a SZÍV és a LÉLEK az, A-MI és A-KI Összekapcsolja (közvetíti) a Végesben a Végtelent.

            Ezek tehát egyszerre Él-nek „Véges”, és egyszerre „Végtelen” Életet.

            A Végest tehát a Végtelennel „két” rész kapcsolja össze bennünk, és ezek közül egyik a Lélek, és a másik a Szív.

            Ezek kapcsolják össze a „Tereket” „Időket” „Végest” és „Végtelent”, vagyis VALAmilyen Módon ÉLIK is (hisz ÖsszeKAPCSOLJÁK!!!) ezeket.

            A Lélek és a Szív FolyaMAATos, RENDelt Kapcsolódásban Él ezekkel a „látszólag” teljesen különböző, a VALÓságban és Eredetükben azonban Egy-lényegű minőségekkel.

            HOGYAN teheti ezt meg a Szív és a Lélek?

            Más ez a kapcsolat, mint mikor a Lélek Hídján leérkezik a Földre, a Testbe a Lélek.

            A „Lélek Híd” Egy-fajta Felejtés-átjáró is egyben, és csak nagyon különleges esetekben van lehetőség Teljes és azonnali tudású leszületésekre.

            A Lélek Híd egy-fajta átjáró tehát, egy-fajta születés (=Teremtés) Kapu, Egy-Szeri Átjárás, Egy-Szeri Összeköttetés vagy kapcsolat „Ég” és „Föld/földi” között.

            Ezzel szemben a Lélek és a Szív a Végtelennel FolyaMAATos Összeköttetésben van – és ez a nagyon lényeges! FolyaMAATos összeköttetésben mindaddig, amíg az ÉLET (adott formája) Létezik és Él.

            Ilyenformán természetesen szoros összefüggés vagy kapcsolat is áll fenn a Szív és a Lélek Között --- de milyen ez a kapcsolat, miben hasonlóak, és miben különbözőek ezek az összekötő Kapuk vagy Hidak?

            A Szív Egy-Fajta FolyaMAATos ERŐ-pumpa, Élet-energia-pumpa, ÉLET-fenntartó, mozgató, áramoltató.

            Ezzel szemben a Lélek (bár ilyen szerepe is van!!!) nem elsődlegesen az Élet „fenntartásáért”, hanem annak az Át-Szellemítéshez Való Előkészítéséért, a Tanuló-Út alakításáért, a Sors-ösvény alakításáért felel.

            Vagyis a Szív lüktetése (mint az ÉLET lüktetése) a Forrás, a MINDEN lüktetése – emiatt kissé „anyaibb” természetű, míg a Lélek (mint Fő Forma-felelős) elsősorban a forma fizikai ki-teljesítéséért, és annak az Át-Szellemítéshez való előkészítéséért felel, és így szorosabb kapcsolatban van az „atyaibb” Erőkkel (természetesen egyik nincs a másik nélkül, és a másik az egyik nélkül).

            Úgy is fogalmazhatnánk mindezt, hogy a Forrás Szeretete a Szíven át nyilvánul meg és tér a Tér-Időbe, míg az Atya (=az EGY) Szeretete a lelken át érkezik. (Természetesen ezek egymás nélkül nem léteznek, és mint minden körülírás vagy hasonlat, ez is csak megértést segít).

            A Lélek a Szív nélkül, ahogyan az Atya és az Anya egymás nélkül – nem sokáig létezik.

            A bezárult Lélek és bezárult Szív képtelen a földi testbe „hozni”, ott terjeszteni, keringetni az életet. Az ilyen bezárult és sérült Szívek és Lelkek ezért igyekeztek eddig, és igyekeznének még ma is „elszívni”, elvenni másoktól Élet-Erőt, és ahogyan tudjátok, vagy néhányan „látjátok” is ezt, mindez a „napfonat-csakrán” keresztül történik.

            Vagyis ha a Lélek nem kellően Teljes és Erős, akkor a napfonat-csakráján (becsatlakozási „helyén”) keresztül igyekszik pótolni a kiesett (nem-érkező) Erőket.

            A csakra nem kellő vagy hibás működése megterheli a felette lévő szívet az „idegen”, másoktól származó és másoktól elszívott, sokszor nem is tiszta, szennyezett Erőkkel, akadályokat (lerakódásokat) képezve a szív körül, és így hamarosan azt is bezárja.

            Hogy melyik van (vagy volt) előbb, ebbe most ne menjünk bele, nem is ez a lényeg --- a lényeg az, hogy értsétek:

az EGÉSZségesen működő Lélek és Szív

a Ti Saját, „Autentikus”, Nektek Teljes Egészében Megfelelő Úttal és Erőkkel és Lehetőségekkel

Lát el Titeket,

míg a másoktól „lopkodott” Erőkkel (mivel nem teljesen azonos a lényetekkel) gyakorlatilag szennyezitek a Saját Életeteket. Átvesztek így a „lopkodással” másoktól Erőket és (hozzájuk kapcsolódó) terheket, mint mikor egy vérátömlesztés átvihet bizonyos adottságokat vagy betegségeket. (Az ilyen „lopkodások” tipikus esetei azok, melyekben a Lélek valamilyen „nem természetes” módon irányítja magára a figyelmet – pl. kiabál, félelmet vagy haragot, bűntudatot ébreszt másokban, sajnáltatja magát stb.)

            Korábban már arról is beszéltünk, hogy a leszületéssel hozott „Élet”-Erő, illetve a „Kiteljesedéshez” kötött Erők ma már „kötöttebbek”, és ezen Erők Ma Már nem szívhatóak el, nem csapolhatóak úgy le rólunk és rólatok, mint volt erre lehetőség még csak egy évvel ezelőtt is.

            Az ÉLET-Erő TELJESEN személyhez kötötté lett, az semmilyen módon el nem vehető --- viszont a Lélek és test együtt rendelkezhet bizonyos szűken meghatározott körben az „Átadásáról”.

            A Kiteljesedéshez kötött Erők egy része ma már nem „személyhez”, hanem „Feladathoz” kötött --- vagyis a Feladathoz kötött Erőket nem használhatja fel a Lélek és Test másra, csakis arra, amire Rendeltetett, és ha a földi Én nem vállalja fel a megvalósítását az adott Feladatnak, akkor a „lelkek” egymás közt átadhatják az ilyen Erőket (a Vállalással együtt) a Megvalósításra Már Készeknek --- ez az egyik biztosítéka annak, hogy a „Feladatok” Időben teljesítettek legyenek!!!

            Visszatérve a Lélekhez és a Szívhez:

Ugyanúgy, ahogyan az Életben is: az Atya igazán Atya csak az Anya mellett lehet, míg az Anya is teljes Anyaságát csak egy teljes Atya mellett Élheti meg --- így van ez a Lélek és Szív esetében is, hisz oly szoros, oly SzeRves a Köztük Lévő Összeköttetés és Kapcsolat!

            A Lélek-„Magocskák”, a Lelkek – igencsak furcsa Lények: „táplálékukat” szinte teljes egészében a Forrásból, az Örök-Létezőből nyerik – és MEGNYILVÁNULÁSI Formájuk Minden esetben valamilyen „anyagi világ” vagy „anyag”.

            Létük célja tehát Megnyilvánulás és Távolság-Tartás Mindentől és a MINDENtől (a többi Megnyilvánulttól és a Megnyilvánulatlan EGÉSZ-től), és ugyanakkor a Céljukban ott van EGY MEGNYILVÁNULT Egység és EGÉSZ megteremtése.

            Most Mindig Ugyanarról beszélve kissé körbe-járjuk a Lelkeket.

            A Lelkek sajnos a LÉTük és Életük folyamán különféle sérüléseket (leválásokat, elzárásokat) szenvedhetnek el.

            Régebben a Táltosok és Sámánok egyik fő feladata közé tartozott a Lélek-Részecskék Gyógyítása és RENDezése --- hisz a Megnyilvánulás és Megnyilvánítás TELJESSÉGéhez ELENGEDHETETLEN A LÉLEK ÉP-sége és TELJES-sége.

            Sokan „boncolgatják” és bontják (szét) még ma is a Lelkeket, de csak kevesen értik közűlük a Lélek Valódi, Eget és Földet, Megnyilvánulót és Megnyilvánítót, Öröket és Jelent, Végest és Végtelent Összekötő (ÖsszeKAPCSOLÓ) Szerepét --- enélkül pedig igencsak nehéz (tudatosan) Yavítani, Yobbítani, Könnyíteni a Lélek (és Hordozója) helyzetét.

            A Lélek az Élete folyamán tehát szerezhet különféle sérüléseket: leválhatnak vagy elzáródhatnak, néha összekeveredhetnek vagy megzavarodhatnak „részei”.

            Leggyakrabban olyankor következik be egy ilyen, a Lélek számára sokkot, csökkenést jelentő trauma, amikor a Lélek végletes, kiélezett formában azzal kénytelen szembesülni, hogy a Test nem vállalja fel a Lélek Vállalását vagy Küldetését. Ez a Lelkeket ér-hető legnagyobb „sokk” vagy csapás.

            Érheti a Lelkeket „Átmeneti” (=visszafordítható), vagy pedig „Végleges” (=visszafordíthatatlan) csapás vagy változás.

            A Lélek egy-két visszafordíthatatlan változást (útjai több-rétűsége miatt) elvisel, ám amikor úgy ítéli meg a Lélek, hogy egy-egy ilyen változással a leszületés célja megvalósíthatatlanná lesz, akkor elkezdi lebontani a MaGa köré épített (földi) ÉLETet, és jönnek a Halálhoz vezető súlyos esetek.

            Nagyon sok ilyen (emberi bőrben szerzett) sérülésnek a forrása a megélt szeretetnek – mint tápláló Erőnek – a hiánya.

            Sokan dolgozunk most a „Megbocsátással”, mint az egyik Leghatékonyabb „gyógy-móddal”.

            A Megbocsátásban a Lélek és az Emberi Lény képessé lesz a dolgok mögötti mozgató-erők és lényeg Valódi meglátására, képessé lesz felülemelkedni a fájdalmán vagy a bánatán --- és ebben az állapotában a Lélektől (vagy a Lelken át), esetleg a Szívből (vagy a Szíven át) a test „plusz” (gyógyító) Erőket nyer.

A Lélek

ilyen alkalmakkor,

amikor a Megbocsátást (a Valódit!) szükség-Szerűen követő HÁLA

(a Megbocsátás MegÉLÉSE)

Állapotába kerül,

Rend-Szerint (erre irányuló Szándék és Kérés esetén!!!)

nagyon gyorsan VisszaRendezHeti MaGát az EREDENDŐ állapotába,

vagy ha változás szükséges, akkor a Szükséges változásokat hozó helyzetekbe kerülhet.

A HÁLA

Állapotában a LÉLEK és TEST TÚLNYÚLIK a Földi Tér-Idő Keretén, és „Egy Pillanatra” a „MOST”, az „ÖRÖK PILLANAT” Állapotába kerül. (A Lélek vezeti, vezet-Heti Ide el a Testi Életet!!!)

Az ÖRÖM vagy SZERETET

(normál) Állapota is Egy-Fajta (szinte közvetlen) Kapcsolódás a „mennyekhez”, az Örök Jelen-Lét-hez, és ezekben az Állapotaiban a LÉLEK (és test) a Testi Én számára is nagyon sok ERŐt SzeRez (tehát „éber”, Tudatos Állapotában is növeli Erőjét!).

            Visszatérve még egy gondolat Erőjéig a Megbocsátás fontosságára: nagyon fontos

a Megbocsátásnak a HÁLÁban történő megnyilvánítása vagy megélése,

mert EZ hozhat Ma

(erre irányuló SZÁNDÉK és KÉRÉS esetén!)

Gyors és Teljes LÉLEK-gyógyulásokat.

            ~ Mert a Lélek (a másik „csatlakozási pontján”) a Végtelenbe, a Téren és Időn Túliba nyúlik, s onnan Hoz-Hat (akár pl LÉLEK-gyógyító) segítséget, s Hoz-Hatja MaGának, az Emberben Élő LÉLEKnek --- segítve ezzel Embert és Lelket és Szellemet… a Majdani TELJES EGGYÉ-levésre.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni És Égi-földi ÉN-je a Mindenható Egy Szent TeremTő Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére, és Leszületett Testvérei Megsegítésére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu