2008. január 25., péntek - II

Az Eredendő Út Ereje

Mindenki csakis a NÉKI RENDelt Úton JárHat,

és Csakis a Néki Rendelt Úton ÉlHet

Teljesség Erőjével.

A MAGság  ezért nem élhetett eddig Teljesség Erejével? Mert eltért a Föld pályája az eredeti úttól?

Igen, Van ebben a megfogalmazásban is VALA-MI Igazság, de sokkal fontosabb az, hogy Maga a MAGság volt az, amely útjáról – észlelve a változást – (emiatt tehát részben szabad akaratából) letért.

            MIÉRT, és HOGYAN tért el, vagy tért le a MAGság a választott („Eredendő”) útjáról? Részben azért, mert Mint MaGságnak követnie KELL a Föld (=Élet) Irányváltását, másrészt ilyen változások ellenére, ezek közepette is kép-viselnie kell Eredeti (Eredendő) vállalást, mely a változás ellenére is megmaradt.

            Vagyis a MAGság – észlelve a Föld pályájának változását – ha MaGság-Erejével Hatni akar, akkor ezt SzeRvesen csakis „belülről”, az „új”, Módosított, csorbult vagy eltért Renden Belülről teheti meg.

            Nem térhet Térbe és Időbe Új Élet és Tudás, csakis „az Anya (Föld és földi anya)-szülte SzeRvesen át.” Ettől a Törvénytől a MAGság el nem térhet.

            Ahhoz, hogy egy kisiklott REND helyreállítható legyen, fel kell venni a Rend-telenség állapotát, hogy felismerhető legyen a belőle kivezető legrövidebb és leghatásosabb ki-út.

            Így aztán a Magság egy része – érezve az Istenanya és Istenatya Új-Teremtésre Hívását – vállalta az eltorzult Rendbe Való betagozódást, tudva azt is, hogy ezzel igencsak nagy sötétség érkezik majd az ezt vállalókra.

            Csak „belülről”, és csakis a SZÍV-ből indulHAT el minden YOBBÍTÁS.

            A SZÍVet kell védeni, akár „mindenáron” át, mert ez az utolsó lehetőség és „mentsvár”.

            Szakítani kell tehát úgy valahogy az Eredendő Renddel, hogy utóbb mégis feléleszthető, feltámasztható legyen.

            Be kell tagozódni valahogyan a RENDet nélkülöző, attól eltért földi Rendbe, és ugyanakkor valahogyan mégis meg kell találni az ebből a RENDtelenségből Hazavezető, az Eredeti RENDhez vezető utat.

            Fehér gúnyát viseltek mindig azok, akik ezt Eredendően és Tiszta Szívvel végezték.

            „Gúny” és megaláztatás, halál volt sokszor ennek a népnek az élete, mert ebben a RENDtelenségben is mindig a „kivezető utat”, a Megoldást kereste.

            Időnként elvétette…

            Időnként meglelte, és olyankor Népe Példa-Értékűvé lett. Hol vannak ma már e segítő Példák? A Szíveitekben. Akiknek átadtátok, akiknek szántátok --- elrabolták, visszaéltek vele…

            Disznóknak vetett gyöngy --- de sokszor megéltétek…

            Mi mást tehetnétek? A KIÚT Ott Van Bennetek, és az a Küldetésetek, az a vállalt Feladatotok vagy dicsőségetek, hogy megosszátok ezeket másokkal, az utakon eltévedtekkel, a testvérekkel, a barátokkal, a rokonokkal…

            A MAGságban Már megnyílt a KI-, a Hazavezető Út Új Útja.

            A MAGság alatt nem csak a szorosan vett „magyarság” értendő (határon innen és túl).

            A MaGságnak voltak és vannak más népekben és csoportokban elrejtett MaGjai.

            Ezek az elrejtett, Yobb Időkre várt MaGok ugyanúgy érzik és hallják a TeremTő és testvéreik hívását, mint az Eredendően, és ma is NÉP-ként élő népcsoport.

            A MAGság, mint Állam-alkotó csoport vagy nép ma már csak kevés helyén él így együtt e világnak, és ezért néz várakozva Ég és Föld is e NÉPként élő Nemzetre, a MAGság egyik ma is Élő és Létező (Lát-Ható!) SzeRveződésére.

            A Sötétségből megtalálni a Fénybe vezető, vagy ami ugyanaz: a HAZA-vezető utat – és ezt megmutatni, továbbadni Példán át, tehát SzeRvesen, nem pedig „felülről” vagy „rá-erőltetetten” --- ez a MAGság Mai (és Eredendő!) Küldetése. Őrizni és ÉLNI az EGGYÉ lett (=Egy-Élet) Utat.

            Akkor, amikor már gyúlnak (gyűlnek) a Fények és Szívek, már közel a Hajnal, közel a segíts-ÉG, amikor ÖSSZEKAPCSOLÓDVA, majd EGGYÉ LÉVE az Égi a Földivel Mindent a helyére tesz.

            Ma már LÁTSZANAK (Ég-be kiáltanak) a Hazugság bástyái és hamis harangjai, a módszerek, melyekkel sötétben tartható (volt) ember és lélek, elválasztható, megosztható volt az, ami EGY.

            Ma Már LÁTSZANAK ezek!

            Mert Gyűlik, Gyúlik a Fény a Szíveken át a Térben és Időben, s vezet vissza a „domb”ról a TeremTő VALÓdi Útjára, a Teremtés Igaz Hegyére.

            Az előző meditációban, mielőtt még a Király felért volna a hegyre, egy tőle balfelé eső dombról indult le két nagy fáklyával a kezében a még sötétben, de lassan derengeni kezdő fényben. Először csak jön le gyalogosan a hóban (járatlan úton), majd síelve folytatja (gyorsítás) lefelé az útját. A domb aljára érve elindul felfelé meredeken a hegyre (olyan, mintha a Mag indulna a föld felszínére.) Innen már ismert a mese, vagyis a Király felér a hegy tetejére, és elfoglalja a hegy legmagasabb pontját.

            Ma már „látom” vagy „érzem”, hogy nincsen egyedül a hegy tetején, lassan kezdik elfoglalni a mellette kijelölt magaslatokon a helyüket az angyali és más világ lényei, és vannak kijelölt helyek a hegyre felérő EMBEREK számára is… Aki felér az Egy-Pontba Rendeződés Idejére, annak Fénye és Vágya Bele-szőttetik az Új Teremtésbe…

            Az Igazi MaG meg fogja találni a hegyre, az Eredendő REND-be, ÚT-ra vezető utat – hogy segítsen ezzel oda feljutni másokat (is). Neki, a MaG-nak azért „könnyebb” ez, mert szívében-lényében ValaMI Különleges Módon Hordozza, Őrzi, ÉLI az ISTENT, az Istenanyát és Istenatyát EGY-ben, Kik Fényüket Már Elindították a Teremtés Eredeti Útján az EGYesülésre.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Égi-földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére – és Minden Leszületett Megsegítésére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu