A 2007-es „A Szépasszony Lunáris Kalendáriumából”:

DECEMBER

A decemberi égbolt

Egész éjszaka ragyog az Ikrekben lévő Mars, mely 18-án tartózkodik a legközelebb a Földhöz és 24-én a Nappal áll majd oppozícióban. Az Oroszlánban tartózkodó Szaturnusz, mely éjfél előtt jelenik meg, csaknem egész éjjel ragyog. A Vénusz még mindig erőteljes égitestként szerepel a hajnali égbolton. Kora este még láthatjuk alábukni a nyugati látóhatárnál a nyári csillagképeket. Egész éjjel aztán a téli csillagképek: az Orion, a Bika, az Ikrek és a Nagy Kutya, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagával, a Szíriusszal együtt uralják az eget. A téli égboltot fényes csillagok alakzata keretezi be, amelyet téli sokszögnek nevezünk. Éjfélkor a déli égbolton látható ez, - de vigyázat, a sokszög valóban igen nagy! A zenitnél a sokszöget az óramutató irányában megnyitják a Capella csillag a Vozky-ból, az Aldebaran a Bikából, a Rigel az Orionból, a Szíriusz, a Procyon a Kis Kutyából és a Castor az Ikrekben tartózkodó Polluxból.

            Ilyenkor már keleten felkel az Oroszlán tavaszi csillagkép, és később a többi is. A Tejút délkelet felől északnyugat irányában halad át az égbolton és nem nagyon feltűnő.

            A Hold december 1-én elhalad a Szaturnusz mellett, 6-án pedig a Holdsarló elvonul a Vénusz mellett.

            December 22-én 0 órakor a Hold elhalad közvetlenül a Plejádok csillaghalmaz mellett, ugyanazon a napon este megtörténik a Hold konjunkciója a Bikában lévő Aldebaran csillaggal.

            A Hold nálunk eltakarja a Marsot december 24-én 4 órakor. December 25-én pedig a Hold az Ikrekben lévő Pollux csillagban fog tartózkodni. A Hold konjunkciója az Oroszlánban tartózkodó Regulus csillaggal december 28-án 7 órakor fog lezajlani; a Hold 1,5° délre lesz. December 28-án 22 órakor a Hold még találkozik a Szaturnusszal.

AZ OKOS ÁCS

            Két testvér, aki egymás mellett élt és gazdálkodott, összeveszett. Ez volt az első komoly összetűzésük negyven év alatt, amióta egymás mellett dolgoztak, megosztották gépeiket, munkaerőiket, az alapanyagot. Az egész dolog egy apró félreértéssel kezdődött, mely veszekedésbe torkollott. Összeszólalkoztak, és ezután néhány hét csend következett.

            Egyik reggel valaki bekopogtatott a János ajtóján. János kinyitotta az ajtót, és előtte állt egy ember ácsfelszereléssel. „Munkát keresek,” – mondotta. „Nincs valami, amiben segíthetnék neked?” „De igen,” – válaszolta az idősebb testvér. „Tudok számodra munkát. Nézd azt a patakot, ott annál a gazdaságnál. Az a szomszédom farmja, vagyis voltaképpen a testvéremé. Egy héttel ezelőtt még, azon a helyen egy rét állt, de ő kotrógépet fogott és most… a rét közepén ez a patak folyik. Talán azért tette, hogy feldühítsen, de én megmutatom neki. Látod azt a farakást a pajta mellett? Azt akarom, hogy állíts fel nekem oda egy magas kerítést, hogy soha többé ne lássam sem a telkét, sem az arcát.”

            Az ács felelte: „Úgy gondolom, értek hozzá. Mutasd meg, hol vannak a szögek, és igyekszem úgy megcsinálni, hogy elégedett legyél.” János segített az ácsnak összekészíteni az anyagot. Azután elment egész napra a városba. Az ács egész nap keményen dolgozott, méricskélt, fűrészelt, kalapált. Amikor a gazda napnyugtára visszatért, éppen befejezte a munkáját. Nagy csodálkozására nem állt ott semmiféle kerítés, hanem egy híd. Egy híd, amely összekötötte a patak mindkét partját. Valóban nagyon jól felépítette. A szomszéd, a gazda öccse pedig, kinyújtott karokkal haladt át a hídon. „Igaz barát vagy, mivel annak ellenére, amiket mondtam neked és tettem veled, felépítetted ezt a hidat.” A két testvér kezet fogott egymással. Amikor megfordultak, az ács a szerszámait szedte össze. „Várj, maradj még pár napot. Van még számodra más munka is,” – mondta János. „Szívesen maradnék,” – válaszolta az ács, „de még sok ilyen hidat kell felépítenem.”