 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2007 november |
|
|
20071114 II - Kata levele
2013.01.29. 08:18
„Szia Judit!
Nem tudom olvastad-e az Anasztázia-könyveket. A harmadik könyvben arra vezeti rá az olvasót, amit Te is megvilágítottál:
Az embernek vissza kell találnia eredeti rendeltetéséhez, emlékeznie kell arra, ki is valójában, mert csak így tudja megvalósítani azt, amire Isten teremtette.
És ez nem csupán arról szól, hogy isteni erejét tapasztalatszerzésre használja (ez még a szülő-gyerek kapcsolat megélése) hanem arról, hogy - Anasztázia szavaival élve - Isten annyira szereti gyermekét (akit saját képmására teremtett), hogy társteremtőnek hívta, és neki adományozta az új teremtésének képességét. Kétségtelen módon ez Teljes, Teremtőjéhez hazatért (felnőtt) Embert feltételez, aki képességei, Egysége, tapasztalatai megélésén Keresztül, felelősségének abszolút tudatában tudja vállalni nemcsak a teremtett világ megtartását és folyamatos fejlődésének irányítását, de új lehetőségek megteremtését is (SzentHáromság, igaz? Innen új kör kezdődik, az új megtartása, érlelése, és még újabb teremtés születése. Erről eszembe jutott valami: az ember teremtése után Isten megpihent a hetedik napon. Tán csak nem azért, mert átadta feladatait felnőtté-Istenné érett gyermekének?!)
Még valamire felhívta a figyelmemet a könyv, és ez a következő: vegyük tudomásul, hogy NINCS AZ EMBERNÉL NAGYOBB HATALOMMAL, ERŐVEL ÉS TUDÁSSAL FELRUHÁZOTT TEREMTETT LÉNY A VILÁGON! Még az angyalok sem bírnak ezekkel, és ezt elsősorban a teljes szeretet megélésének képessége adja.
Ezt minden teremtmény tudja, mi felejtettük el. Aki pedig nem segíteni, tanulni-tanítani lett mellénk rendelve, hanem belőlünk élősködni, megpróbál elbizonytalanítani. Ez egy darabig még passzolt is a tervbe, az érésünket szolgálta – csak túl jól sikerült. A többit már ismerjük.
Tudod az is megfordult a fejemben, hogy a Vízöntő korral az emberiség amolyan "nagykamasz" korba lépett, előtérbe kerültek nemes világmegváltó eszmék, de néha még mindig beleesünk az önpusztító "bulizós-tudatvesztős" állapotokba. Olyasmi ez, mint amikor valaki nem tud mit kezdeni a túl nagy lehetőségeivel.
Az Élet Virágához még annyit:
-
először nekünk, mint EgyÉneknek kell visszakapcsolódnunk az Egyhez,
-
majd megindul a Hat közötti kommunikáció, összekapcsolódás,
-
miután pedig (és ez csak így megy és örülök, hogy ezen dolgozunk) közöttünk is teljes az Egység, lehet fordulni a többiek felé.
Most már értem, miért raktunk ösztönösen a lakás falaira hidat ábrázoló festményeket. Amit nászajándékba kaptunk 85-ben készült, és a mostari hidat mutatja eredeti állapotában (még). Milyen érdekes hogy magyarok is segédkeztek az újjáépítésében, nem?
Üdv.:Kata”
2007-11-14
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
