2007. szeptember 20., csütörtök

Jönnek, maradnak, mennek…

ÉNMI Aki Vagyunk Köszöntünk Titeket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            „eN-eR-giák” jönnek,

 maradnak

és mennek.

Az „ERŐ”-k változnak, cserélődnek.

Elmegy, ami a „R-Égi”,

és jön, befogadódik Általunk-Általatok, EGYESÜLT ÉN-jeink Által a MeG-ÚJ-ult,

az ÚJ.

            Nem minden távozik, és ami „marad”, az MeG-ÚJ-ul.

Csakis az marad, Ami és Aki

a Szeretet Ereje Által,

és a Szeretet/SzeR Erőjét befogadva-megélve

MeG-ÚJ-ulni Kész és K-ÉP-es.

            SokatokBAN Vannak Már Jelen MeG-ÚJ-ult Készségek, Képességek. Sokatokban ezek már Élednek, Élnek. Nem mindet érzitek még, van, amelyik még csak „Éled”. Szeretetetek Erője az, ami MINDENT MeG-ÚJ-ít-Hat és ÉLŐVÉ tehet.

            Ennyi volt e Mai Üzenet –

            ÉLJÉTEK a REND-et, a Meg-ÚJ-ultat,

            A SzeRetetet.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi ÉN-je, a MindenHató TeremTő EgyIstenünk, IstenAnyánk és IstenAtyánk Tiszteletére és Dicsőségére és Elment Testvére emlékére

            ’Testvérek Vagyunk MInd, Kik Egy-Kor E Földre Érkeztünk, és földi Életünkkel és Létünkkel is segít-HET-(t)ünk. Segítettük – és Segítjük – e Föld Új Tervét/PRO’Ye’ktjét BEKÖTNI, MegVALÓsítani és MegÉLNI. Segítettük felkészíteni a FÖLDET és EMBERISÉGET az Átmenetre, a borzalmak és az esetleges pusztulásos-pusztításos Vég elkerülésére, megelőzésére, hisz VALAmennyien ÉLNI és SZERETNI születtünk a Földre annak Egy-Korán.

            Hajdanában MÁS Tervek irányították, vonzották IDE, erre a Földre a Létünk-Életünk, hajdanán más, néha könnyebb, néha nehezebb volt az Életünk. EGYMÁST, Egymást IS Segítettük, Egymást is Menteni, néha KI-Menekíteni Igyekeztünk.

            Ha „Átkos” lett az Életünk, bizony néha „elkeseredtünk”. Teher, amivel, HA Teljes-ként, Egész-ként akartunk elmenni, akkor bizony el kellett számolni, le kellett tenni. Letettük…

            Ne kutassátok a „rész”-leteket, hanem Kutassátok-kutassuk az ÉRTE-lmet, az EGÉSZ-et (=Is-Tent). Az EGÉSZ-ben a helyére kerülnek majd a „rész”-ek is.

            Nagyon nagy segítségei Vagyunk Mi Egy-Más-nak, hisz IGAZából és VALÓjában EGYEK, Eredetünktől fogva és Eredendően EGYEK a Lényeink, és ugyanakkor TESTVÉREIvé is lettünk, lehettünk Egy-Más-nak. IGAZából NINCSENEK, soha nem is voltak és soha nem is lesznek „elkülönült”, „szétvált”, egymás „ellen” dolgozó és harcoló Lények-Ének, hisz NINCS SEMMI és SENKI, ki „független” vagy „elkülönült” lenne. Egy-SzeRűen NINCS, csak LÁTSZAT, Kép, illúzió az elkülönültség.

            Ez a Látszat oszlik, csak még nehéz „megértetnünk, megértenetek”. Földi Énünk-Énetek eddig EZT az elkülönültséget LÁTTATTA-hordozta. EZ segítette és szolgálta Haladásunkat-Haladásotokat.

            VÉGE.

Az EGYSÉG Fel-Ismerésének és megÉLÉSÉNEK Korszaka jött el,

és az EGY-ség nem más, mint a mindig és mindenben Jelen Lévő-ÉLŐ SzerR(etet), vagyis a Szeretet (Egy-esült Égi és Földi) Korszaka jött el.

Teszitek, tesszük mind a dolgunkat-dolgotok, és egy-re „nehezebb” lesz KÜLÖNÁLLÁSBAN Élnünk-Élnetek, Fogalmaznunk és Fogalmaznotok. Egyre kevésbé lesznek majd alkalmasak a Szók és mondatok – csak Kapaszkodók, Fogódzók. Egyre kevésbé emelnek az Egy-Szerű Szavak, bár „katalizátorként”, Segítőként MÉG Hatnak, maradnak. Ha mindig csak az értelemmel, elmével, és nem a szívvel kutattok, akkor sokáig E Földi Életben Nem Marad-Hattok.

Elmennek az „Ártók”, a szívüket bezárók, és

maradnak (Marad-HAT-nak), 

jönnek a „YÓ”-k, az EGY Felé Törekvők,

az EGY Felé Örömmel, Hittel, Tudatosan és Szeretőn HALADÓK/HAT-ók.

Az „EGY” a SzeR(etet), az ÉLET, tehát azok Marad-HAT-nak, azok jönnek és Gyarapod-HAT-nak/gyarapít-Hat-nak, Akik és Amik az Egy ÉLŐ (!!!) Törvényei és REND-je SzeRint Hat-nak.

            Köszönjük, hogy Szól-Hattunk Általunk-Általad. OmMáát Ré Testvérei és Lényei Vagyunk, és köszönjük, hogy Testvéredként is Szól-Hattunk.’

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu