2007. szeptember 13., csütörtök – szeptember 14., péntek

Az ÉLET Ha(j)tó Ereje

Én-MI Aki Vagyunk Köszöntünk Titeket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Csakis Tisztán és VILÁGosan, Igazan. Csakis Egy-SzeRűen Tisztán VILÁGosan, a Szív SzeRint és Okosan. Okosan, a „Józan Paraszti” értelemmel-elmével. Szeretettel.

            Népetek, és a többi nép is hajlamos a túl-bonyolításra, a túl-„komplikálásra”, az egyszerű és érthető dolgok néha ön-célú boncolgatására. Az

Egy-Szerűség,

mint az Élet és Természet mozgatóeleme jelen kell hogy legyen az Életetekben, mert így a Célt nem vétitek el. A másik nagyon fontos megtalálni-VALÓtok

az Élet Öröme,

és annak felismerése, hogy EZ az Élet Célja és Értelme.

            A Természet Egy-Szerűsége és Rendje vezessen Titeket. Kövessétek az Év-Körét, és a Hagyományotok Megőrzött, Ébredő (Ébresztő) Erejét.

            Most egy kissé térjünk vissza a MÁ-ba, a Jelenbe.

            Ennek a „Nép”-nek nagyok (voltak, vannak és lesznek) a Vállalásai a Világ keletkezése óta. Mint „Nép” – most éppen MaG, Magyar nép – élitek a földi, de ugyanakkor Élitek a VALÓ Életet is.

            A VALÓ-ság, mint a Mindig és Mindenben Jelen-lévő Örök, Mozgató és Éltető Erő, néha csak „Ál-arc-ban”, a Kornak megfelelő köntösben-köpenyben jelenhet, jelenik meg, és csak ezeken át  (ezeket fellebbentve, ezeken át-nézve, azokat levetve) ismerhető meg az Egység és Teljesség. A MáGusok köpenye hol „tiszta” fehér, hol „tiszta” fekete, hol pedig a Valódi: Fényes, Színes.

            A Fehérség (mint a zászlótok középső, meghatározó színe) itt a Földön és a Mennyben is a Tisztaság, Átláthatóság, Igazság, Szeretet (egyik „fő”) színe. A Feketeség utal a Fény-hiány, a Hiányosság jelenlétére, a Mindent elnyelő, ÁTALAKÍTÓ, Átfordító Erőre. Az Egyik a „Tiszta” Fény, a Másik a Fény „Teljes” (már ha van egyáltalán ilyen) Hiánya. Egymásnak nem „ellen”-felei, hanem Egy-Másnak Ki-Egész-ítői, Egy-Más (és ÖnMaGuk!) MEGSIMERHETŐSÉGÉNEK megSEGÍTŐI.

A „Fény”, a Tiszta Fény bizonyos szempontból ma „könnyebb”, bizonyos tekintetben pedig „nehezebb” helyzetben Van a Földön, mint a Sötétség. A „Sötét” erő az Éledő Fény-ben Tudása és Szabad Akarata használatával nagyon gyorsan felismer-Hetné ÖnMagában a Mindig és Mindenben Jelen-Lévő és Élő-Éltető Fényt, felismer-Hetné Szerepét, Küldetése beteljesítését, és nagyon megkönnyít-Hetné, nagyon meggyorsít-Hatná a Teljes Felemelkedést. A TELJES, a Tiszta Fényben ugyanúgy „nehéz” (a Vele még nem teljesen egy-lényegűeknek) Valónak Látni a dolgokat, mint a Teljes Sötétségben. Az Egyik is, a Másik is (ketté-választott) „Vég-let”, Vég-letesen szét-választott Egység.

            A „Szem”-nek is (akár az emberi szemet, akár a Magot is értjük alatta!) szüksége van bizonyos átmenetre, fokozatosságra. Az emberi szemnek, szívnek is „Időre” Van szüksége az alkalmazkodáshoz, ha hirtelen lép a sötétből a fényre, vagy megfordítva. Minden a Maga „idejében” és „helyén” a helyére kerül és felismerhetővé lesz. A fokozatossággal, a fokozatos követéssel és alkalmazkodással „észrevétlenné” (megéltté, de nem megviselővé!) lehet a FolyaMAAT. Ki minél később kapcsolódik be az Ébredés-ébresztés FolyaMAATába, számára annál megrázóbb, megviselőbb lehet és lesz a Változás.

            Az Egységben Egy-ben Van jelen a Teljesség, Szét-választhatatlan a Fény és Annak a Hiánya. Épp ezért Egy-Szerre Semmi és Minden, Egy-Szerre Árnyék és Fény, Egy-Szerre Adó és Befogadó (Árasztó). Akik FolyaMAATosan ÉP-ítik be MaGukba az Érkező és Áldott Fényeket és Erőket, azok fokozatosan nyerik vissza Saját ÉN-jüket, Saját Egységüket, Teljességüket. A fokozatosan tett lépések segítik az Út-közbeni, a Teljesség Felé Vezető Felismeréseket és Megértéseket.

            Sem a „Teljes” Fényben, sem a „Teljes” Sötétségben nem könnyű felismerni a Másik Valóságát, a Bennünket kiegészítő és segítő, eligazodásunkat és megismerésünket segítő „formát” – hisz itt a különállásról csakis mint „formáról” beszélhetünk.

            A Formák mint megjelenések mindig Egy-Szerre VALÓság és Egy-Szerre Illúzió is. Illúzió annyiban, hogy Külön-állóságát mutatja és Éli az Egy-től (Egy-ségtől), amelynek VALÓjában a SZER-ves és elválaszt-Hatatlan (!) alkotó-eleme-darabja.

            Nagyon nehéz MegLÁTNI a sok különböző Formában, Megnyilvánulásban az EGY-et, EGY-séget. Nagyon nehéz abban meglátni az EGY-et (= a SzeR-t, Szeretetet), Aki éppen pusztítja az ÉLŐ-t, a Földet, Létet, embert. Nehéz meglátni a Törvény-telenségben a Törvényt és Rendet, a VÉG-letesen SZÉT-Vált, Ellen-tétekké lett ellen-Fél-ekben az EGY-et. Nehéz Megbocsátónak lenni a Mindig-Vétkezőknek. Nehéz FEL-Oldozást adni a Mindig-El-Vevőknek – pedig EGY-ek Vagytok/Vagyunk az Örök Létező/Létezés-ben.

            Ennek a Népnek egy kissé hosszabbra, és más-milyenre sikerült a Keresztet Vivő útja, mint ami volt az eredeti Vállalása. Sokféle beavatkozás történt Térbe és Időbe, Rendbe, aminek Rend-be Tétele volt Népetek Küldetése. Egy Kevéssé Sérült Rendet (Rend-szert) könnyebb rövidebb idő alatt és kisebb Erő-feszítésekkel helyrehozni, mint egy nagyon mélyen sérültet. A Pálosok idején a Hagyomány-kutatóknak ezért volt (részben) könnyebb még a dolga, mert bár már igen jelentős Tudat(Tudatosság)-vesztés volt jelen akkor is, de a „Múlt”, a „Gyökér” még nem volt olyan mélyen sérülve és feledve.

            A Pálosok Kutattak, Kértek, Kerestek, és „Krisztus Király és a Teremtő IstenAnya Hű Követeiként” Célhoz is értek. Válaszokat, Megoldásokat kerestek a fennálló helyzet visszásságaira, és nem folytak bele (közvetlenül) az értelmetlen vitákba. A MEGOLDÁSOK felé törekedtek, a Megoldások Megtalálására és Megvalósítására fordították az Egyre HatalOMasabbá Váló Teremtő-Erőjüket.

            Nem mindegy az, hogy MI tölti ki a napjaitokat, gondolataitokat, az Életet. Ma NAGYON Vég-letessé lettek a Megismer-Hető-ségi lehetőségek. Nagyon Tiszta Égi Tudások Érkeznek, és nagyon eltérítő földi hírek között és helyzetben éltek. A Nagyobb Mélységekből mindig nagyobb Erő, vagy nagyobb ügyesség szükségeltetik, hogy kijussunk a Fel-Szín-re. Ahol az Erő nagyobb, ott az Út Rövidebb és Egyenesebb. Ahol kisebb az Erő, ott még több kapaszkodó (esetleg pihenő) szükségeltetik. ERŐ és Elszántság, Hit és Szeretet nélkül azonban a Tudás sem működik!

            Ismét csak felhívjuk a figyelmet: Ne Mások, főleg ne más népek Törvényeit és Szabályait éljétek, mert azok nem a Tiétek. (Nézzétek meg, hogy az Ő élet-vitelük példát adhat-e néktek? Ne csak egyes részeit, hanem az „egészet” nézzétek!!!) Más népek és csoportok Törvényei és Szabályai (kivéve az EGY Törvényei szerintieket) az Ő Túlélésüket segítik, nem pedig a Tiétekét.

Csak a Hagyományaikat Megtartó-Megőrző-Élő,

az EGY Törvényei alapján

(= az Élet és Szabad Akarat Szentségének Teljes és Töretlen Tisztelete és Megléte, a Szeretet Törvényének Tudatos követése, Életté Tétele)

SzeRveződött

Közösségek

K-ÉPesek

EGYÜTT

a TÚL-ÉLÉSRE,

és a Méltó, Igaz Emberi Élet megteremtésére.

            A VALÓDI Hagyomány Gyökere Valamennyi nép esetében az EGY Törvénye és annak Tisztelete.

A Tudatlanság, Sötétség Korszakában sok helyen sérültek és ferdültek ezek a Hagyományok és Törvények, és akár az EGY Törvényével való NYÍLT ellenszegüléssé is lehettek. Ez utóbbiak a Ma „Hódítóvá”, „mások nyakán”, Másokból élő népekké lettek. Halódnak és agonizálnak, Végső dühükben és kétségbe-esésükben mindent pusztítanak. Emlékeztek még a Yán-osos mesékre? A Sötétben megtapasztalt Két-ség-be esés a (felkészületlen) Tiszta Yó-akaratot is a pusztításba, és majdnem a pusztulásba vitte. Meg kellett MAGYARázni a Két-ség-be esett Küldötteknek-Segítőknek ott is, hogy mi okozta az eltéve(lye)désüket ahhoz, hogy ÖnMaGukra ismerjenek, és hogy Új-ra az ÖnMaGjuk SzeR-int, a Saját „hagyományaik” Szerint, a Természet és az EGY RENDje Szerint Éljenek. Ekkor váltak K-ÉPessé ők is az Általuk okozott károk (Tudatos! és immár Szeretet-Teljes) helyre-hozására.

            Valahol MOST ezt az ÉBREDÉSI – ÉBRESZTÉSI FolyaMAATot Éli ez a Föld, és a Föld minden Élőlénye.

„MIT TETTÜNK ???!!!”

 - borzad el a Látványtól és felismeréstől.

„MIVÉ LETTÜNK ???!!!”

A Bűntudat és a Szégyen érzése jár e felismeréssel, és ezért nagyon fontos a megértése annak, hogy minden Vég-let az Egy Szét-vált megjelenése. Fontos a Megbocsátás és Ébredés, az ÖnMaG Felismerése, mely nem más, mint a SzeR, a Szeretet. A Szeretet/SzeR „szemüvegén” át nézve MINDEN Értelmet, Valós helyet nyer. De

a VALÓ helyzet felismeréséhez SZÜKSÉGES a Szeretet/SzeR (megbocsátó) Látás-módja,

„szem-üvege”.

Ahogyan látjátok, mindig „ugyanazt” ismételgetjük, mindig ugyanazt öltöztetjük más-más szavakba-köntösbe. Tudjuk, hogy az Értelemnek is szüksége van kapaszkodókra, és hogy a megVILÁGosodást a Megértés-Megismerés jelentősen megkönnyít-Het-i ez Életben. Sokszor valóban egyetlen szó vagy érzés, gondolat nyit utat a szívben vagy elmében. Próbáljátok ÉLETTÉ tenni, a mindennapjaitokban alkalmazni a tanultakat és hallottakat. Ez a legfontosabb:

Életté LENNI,

Öröm-teli Életté TENNI a Tudást és Szeretetet.

Ezzel „formáz-Hat” a VALÓ-ság: az ÉLET-tel és SZER-rel.

Ennyi volt e Mai Mese.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Énje a MindenHató TeremTő Egy Szent istenünk Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu