2007. szeptember 10., hétfő

A Hagyományban az ERŐ – II. Fejezet

Én Aki Vagyunk Köszöntünk Titeket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szólunk és Hatunk.

            Visszatérve a Hagyomány Útjára, a Hagyományos Gondolkodás, és a Hagyományokhoz Kapcsolódó utunkra, kezdjük az alapokkal. „Hagyományban az ERŐ.” Mit is takar, mit is rejt ez a SzÉP Magyar gondolat-mondat? Mit rejt? Mit takar a Hangok RENDje? Mit rejteget, mit takar és tartalmaz a szavak, a Mondat Rendje? Bizony Sokat. Bizony „keveset” – a SZERveset, az Egy-SzeRűt, az EGYet.

            Hagyomány, Hagyomány – énekli kérdőn és kapaszkodóként a háború közepette a változásokat megélő orosz zsidó-paraszt (is). A Hagyományokat hívja minden FENNmarADni akaró népcsoport is, mert csak ez (és semmi más) igazíthat el a változások közepette. Őseitek – és minden nép őse – „lehozták”, és „személyre”, népre szabottan hagyománnyá téve ki-dolgozták a

• TÚLÉLÉS,
• a TOVÁBB-ÉLÉS [megújulás, megmaradás],
• és az EMBERI (emberhez méltó, emberséges) ÉLET alapjait.

Ezt rögzíti minden népben a hagyomány.

            Az a nép, mely nem tiszteli és eldobja a SAJÁT Ősei Hagyatékát-Hagyományát, az eldobja, ELVESZÍTI a Saját Személyes Túlélési, Megmaradási, 'sejtjeibe' kódolt (!!!) erejét / Kódját. Felvehet élete folyamán más kódokat, még tán sikeresen integrál-Hatja is őket – a „Saját”, Személyes Léte-Küldetése / útja azonban (Akaratától, Tudatosságától függően) elenyész.

            Ha-GY-OM-áNY. „HA”-rmóniában, az EGY-ben, SZERETETben (=OM = Szentségben), az IstenaNYa/Földanya [a Törvényes Megtartók] Szeretetében, Szentségében Élni.

            A hagyományt megtartani = ÉLETBEN MEG-MARADNI.

            Ennyi bevezető után térjünk vissza N-ÉP-etek Hagyományaihoz, mely MINDENBEN, az Élet Minden Terében és Idejében és Minden tevékenységében is e Népnek Mindig megnyilvánult, ha a Hagyományai Szerint, vagyis az Istent Tisztelő és Szerető Léte Szerint élt.

Istent Szeretni és keresni, megvalósítani Mindenben!

– ez is lehetne jelszava e népnek, és Őseitek is ezt sűrítették, tömörítették bele minden cselekedetükbe. Nem „érthető” ez a mai (csak) profitra törő, látszat-csillogásban élő, tucat-termékek divatját követő tömegnek. Miért büszke egy alföldi vagy felvidéki asszony vagy menyecske, mikor felveszi az „őseitől”, családja élő és holt nőtagjai által reája ruházott szépséges viseletét, melynek egyes darabjait még ük- vagy szép-anyja varrta, hímezte? Hogyan érthetnék meg az apáról fiúra szállt ősi Mesterség vagy Tudás MINDENT Hordozó, MINDENT-Mindenséget Hordozó és ŐRZŐ, sok-sok generáció, vagy talán egy egész nép-csoport Tudását Őrző szerepét – és a büszkeséget és örömöt, amit egy Örök SzÉP da-RA-b (a Fény Egy megnyilvánulása) ELKÉSZÍTÉSE okoz. Hogyan érthetnék meg, hogy MAGA A MUNKA, az Alkotás Öröme az, ami NEMESÍTI, FORMÁZZA, SZÉPÍTI a Testet és Lelket? Sokan elfeledtétek az Alkotás, a Munka Örömét [az örömteli / boldogságos teremtést]! (MÁR szerencsére sokan kezditek Újra felfedezni!!!)

            Az Öröm nélkül, kényszerből tett tett nem hordoz, nem terem annyi Erőt és Fényt, mint amennyit Maga a tevékenység elfogyaszt – és ez a mai „tömegtermelés” és élet nagy buktatója. Több Erőt fordítotok szeretet-telen, kényszerből tett munkáitokra, mint amennyit belőle nyertek-merítetek, és ezért vagytok „kora-vének”, betegek. Nem tudjátok „FEL-tölteni” MaGatokat, újra és újra „Szeretetre éheztek”. Ezt a szeretetet aztán megpróbáljátok (legalább időlegesen) megszerezni, megfizetni: ajándékokkal, függőségekkel, hatalommal, pénzzel – csupa „Erőtlen”, látszat-törődéssel. Népetek vonatkozásában azért különösen „veszélyesek” ezek a Látszat-(Erő-elvonó)-tevékenységek, mert Ti/MI nem csupán „MaGatokért”, hanem a VILÁG-ért is ÉLTEK, vagyis Föld- és Lét-gyógyító Kódokkal-Erőkkel éltek. Ha ezeket „felélitek” saját látszat-létetekre, akkor bizony elvész a VILÁG egy igen fontos ERŐje, Segítője.

            Nem értitek, hogy a MAGság és a Magyarság is KÜLDETÉS, Szolgálat. Szabad Akaraton, annak Teljességén nyugvó, Tudatos Szolgálat. Nem szenvedés, nem kín és bánat, hanem ÖRÖMTELJES és TUDATOS, SZERETET-TELJES Szolgálat.

            Nem mindig volt megVALÓsít-Ható, nem mindig volt Él-hető sajnos Itt e Földön e Szolgálat, és különösen nehézzé lett Vezeklő Korszakotok utolsó pár-száz évében. Nagyon megcsappant ebben az időben a MaG. Nagyon nagy segítséget kapott épp ezért TÚL-élése érdekében a MaG, és Akik ezt megértették az elmúlt századokban, azok „gőz” (az akkori technológia legmodernebb, vagy leggyorsabban haladó technológiájának szavát idézve) kezdtek bele (ahogy annak idején a Pálosok is) a Hagyomány MÉG fellelhető MaGjainak a Meg-Örök-ítésére, Fel-tárására. Mily „találóak” e Szók… Az emberi élet Múlandó oldalán TÚL-néztek: FEL-felé és a Mélybe, az Elfeledettbe, az Örökbe, a Rejtekbe.

            A hagyomány nem pusztán az, ami a fel-színen LÁTHATÓ. A Hagyomány inkább a LÉLEK, a SZELLEM Sajátja, és legtisztábban és legtovább a N-ÉP-Lélek Őrzi.

            Népeteknek sajnos mélyen sérült a lelke is, teste is – ám a sérült, különvált Részek mégiscsak Egymásra találtak. Sokan voltak, és elsősorban sajnos éppen a hatalom gyakorlói, akik szintén felismerték az „irányt”, a vonalat, és „saját”, „külön-utas”, személyes ambícióik vezette utakat gyártottak. Istenem, de sokat ártottak! De sok Igaz és Tiszta szívet és lelket nyomorítottak-bántottak… De ez egy „másik tört-Én-et”.

            A N-ÉP-Lélekben meglévő Hagyományt kezdték kutatni a népdalok és mesekincsek összegyűjtői, kutatói, és szerencsére azért (ha nem is teljes egészében, de) sok-MINDENT publikálhattak. Ezt is persze sok helyen tév-útra vitte, el-mis-másolta a „kultúra”, az oktatás, de legalább HOZZÁ-FÉRHETŐVÉ vált bizonyos, a N-ÉP-Lélek által TISZTÁN megőrzött Tudás. Ebből nagyon sok, máig is aktívan Ható és élő hagyomány-őrző csoport és kör keletkezett, FELSZÍNRE HOZVA a már majdnem elfeledettet. Egyet azonban sokan (de nem mind!!!) elfeledtek: a hagyomány nem az, vagyis egészen pontosan nem CSAK az, ami a Fel-Szín-en van, hanem az, amit Rejt, ami Benne a Mélybe, az Ős-be, az ÖRÖK-be mutat, és ez pedig nem más, mint az ÖnMaGunk és Isten iránti IGÉNYESSÉG, az ISTENI TELJESSÉG FELÉ VALÓ TÖREKVÉS, ÉLETTÉ LEVŐ TELJESSÉG!!! EZ a hagyomány – amely aztán számtalan formában nyilvánul meg az Igényes és SzÉP Élet miatt a Fel-Szín-en is, a Lát-Hatóban.

ISTEN és ÖNMAGUNK iránti IGÉNYESSÉG,

A TELJESSÉG FELÉ VALÓ IGAZ ÉS TISZTA TÖREKVÉS.

      EZ a Magyarság Hagyománya. Férfias/Nőies Büszkeség az Istenanya Oltalmában, és Férfias/Nőies Tisztaság az Istenatya oldalán [teremtőtársaként].

            Bármely „ÁG-án” is indultok el a Hagyománynak, az az Igényességhez, az Istenhez, a Teljességhez vezet [és a Teljességben Megtart]. Megtanít SZ-ÉP-séget ADNI és BEFOGADNI. EZ a Hagyomány.

      ’Magyarnak, MaGnak lenni Igaz és SzÉP, Tiszta Gyönyörűség, Tisztelet-Teljes és Igaz, Egyenes Büszkeség. Öröm. Békesség. Békesség Egy-Mással, és Békesség az Ég-gel, az Istennel. Szentség, Szent (= Tiszta és Igaz, Szeretettel telt) Élet. ÖnMaGunkat, és a Másokat (=az Isten felé törekvőket) SEGÍTŐ Élet. Nem harcolunk – de Védjük az Örököt, a Hazát, az Életet, Istent. Istent K-ÉP-VISELNI talán nem mindig „könnyű”, de Mindig Öröm-Teljes, és Dicső Feladat. Az Életet Óvni, Ápolni, Védeni – Mindig Dicső Vállalás, Dicső Feladat. Amiért ÉRDEMES Élni, és sok Ősötök szerint Érdemes volt meghalni is. ÖRÖK-ükbe TI Lép-hettek.’

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi ÉN-je a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére.    

A Hagyományokhoz kapcsolódó lejegyzés folytatása ELÉRHETŐ ITT