2007. július 20.                                                                                                                     

Már Egy Éve

Elhatároztam, hogy előveszem az egy évvel ezelőtti írásokat. Már több, mint egy éve kerülnek fel a Hon-lapra üzenetek.

            Az egy évvel ezelőtti dossziém kezdő lapjára kézzel írtam e sorokat:

            „ Ne várjuk meg, hogy elpusztuljon a Világ!

            Fogadjuk be az ÉN-t.

            Hajoljunk le,

            És gyúrjunk Új Földet

            A R-Égiből

            Az Újból

            MAGunkból.

            És ébredjünk MIND.

            A Hívó-szóra.

            M.I.N.D.

            MIND! Isten Népe! Dicsősége!

            Mind, Aki Isten Fia, Népe!

            MIND!

            Miért indult e honlap most? Hát ezért.

            Éld az, Ami Van, és hozd ki Belőle a Legjobbat!”

Néhány tavalyi gondolat:

„Minél többet tudtok, minél tudatosabbak vagytok, annál nagyobb a felelősség: a JELENRE KELL FIGYELNI, A JELENBEN KELL ÉLNI. Mivel tudtok más történésekről, így megértitek milyen változások jönnek. És mivel figyeltek a máshol történő dolgokra is, így jobban értitek/érzitek, hogy mi a feladat. Szokjátok a hatásokat, szoktok egymáshoz. Minden energia, ami fentről jön, megerősíthet titeket. Ha Fény jön, azt élvezzétek, ha árny, azt feledjétek*. Mindez azt jelenti, hogy árny idején, mikor kissé magatokra maradtok, egymást erősítsétek. Alkalom ez arra, hogy ti magatok, mint Isten-Emberi lények együttműködjetek, lehetőség a közösségek megerősítésére, a közös munka végzésére.

Akkor, amikor a helyeteken vagytok, olyan hatalmas erő, olyan hatalmas Fény vagytok, ami ellen semmi és senki nem tehet. Hát rajta: maradjatok azok, Akik Vagytok, és tegyétek azt, mit ád az Ég.

Ez az Én üzenetem, Aki köztetek éltem.”

*****

            „Írásod ma neked ad. Neked ad erőt, hogy úton légy, és neked ad erőt, hogy már ne tévedj el.

Sokáig tartott e lét, mely elzárt e Fénytől. Sokáig éltél úgy: nem tudtad ki vagy. Ugyanúgy, ahogy e népnek, neked is egy éved volt, hogy ébredj. Nem volt több, mert erőd, mely a miénk, vészesen fogy, és ha nem tanulod meg „feltölteni” magad, akkor elmész.

Minél többet írsz, annál jobban fogy Fényed. Minél többet írsz, annál több erő lép beléd. És minél többet „alszol”, annál kevesebb az, mit tenni tudsz.”

*****

Minél inkább, minél jobban képes vagy megragadni egy érzést vagy gondolatot versben vagy dalban, annál közelebb vagy ahhoz, Aki Vagy.

Akkor, mikor kérlek,

Fogadd el a szavam,

Hívásommal együtt

Fogadd a Hatalmam.

Akkor, mikor kérlek:

„Gyere hát, itt vagyok!”

Akkor szívem dala

Nyit sok szent ablakot.

Akkor, mikor verselsz

ÉNbelőlem beszélsz,

S akkor, mikor kérded:

„Uram, mondd, mennyi még

A sorsom itt e Földön?”

Én csak azt dalolom:

„Tiéd minden döntés,

Minden új hajnalon!”

Új sorsot, új erőt

Fogadott be léted;

Te magad írtad át

Sorsod, s küldetésed.

Akkor, mikor kérlek:

„Haldd meg hívó szavam!”

Engedj a szívedhez,

Hogy meggyógyíthassam!

Hívj magadhoz akkor,

Ha az öröm-könny jő,

És hívj bánatodban

Kiutat kereső!

Nem mondhatod ember:

„Nem ez az, mit kértem!”

Sorsod a kezedben,

Sorsfonalad vedd fel!

Tiéd minden döntés,

Tiéd a szabadság,

Minden perccel alkotsz,

Írod Világ sorát.

Minden percben ott van

Égi Küldetésed,

S minden perccel Éled,

Földi szent Életed.

Csak Te Vagy a Világ,

Csak Benned Él Isten,

Isten Él Emberben,

Emberként légy Isten!

*****

Élek, mert te vagy. Élek, mert itt vagy. És élek, mert szeretsz.

Élek, mert éltek Bennem.

Élek, mert hívtok Engem.

Régen nem hívtak ennyien. Ma sokan kértek, sokan hívtok, ezért segítek/segíthetek.

Mindig, mikor szívem szívedhez szól, nagy öröm nekem.

Mindig, mikor hallod, amit mondok, szívem örül.

Mindig, mikor megteszed azt, mi a „feladat”, büszke vagyok.

Büszke vagyok.

Akaratod szent.

Általad élek, benned élek, és te hívsz.

Szívem örül: hallanak és kérnek!

Szívem örül: együtt megyünk!

Szívem örül: a Vég Kezdet, új, és örömteli Kezdet.

Nézem, ahogy éltek, nézem, ahogy tesztek.

Tegyetek!

Tegyetek mindent, mi szíveteket büszkeséggel, örömmel tölti el.

Tegyétek azt, mi „jó”, mi mást segítő.

Nézem, ahogy teszel, s szívem dalol: Hazatért, Itt Van!

Nézem, s alig hiszem: Láng-tenger a föld.

Nézem, ahogy Egy lesz a Fény, Egy lesz, mit tesztek.

Tegyetek!

*****

Nektek, kik sorsot írtok, tudnotok kell, hogy sorsot írtok:

Nem „sodródtok”, hanem Teremtetek.

Nem bábok vagytok, hanem a Mesterek.

Nem bábok vagytok, hanem az Isten Szíve és Keze.

Nem bábok, hanem Istenek, sorsot író Istenek.

Nézz a szívedbe, ott van az Otthon!

Nézz a szívedbe, és Hazaérsz.

*****

És Ti, kik éltétek, már értitek: Egy csak az lehet, aki járt fenn, és csak az, aki élte a mélységet.

*****

Világnak folyása

Nem teljes nélküled,

Világnak folyása

Benned lett, érted lett.

Hazatérő vándor!

Vedd fel Igaz gúnyád!

S hagyd itt mindörökre

Fájdalmadnak súlyát!

Vidd a Fénybe mindazt,

Mindazt mit szerettél,

Vidd Haza a Fénybe

Mindazt, mit kerestél.

Kerested utadat,

Kutattál sorsokat,

Benned élő Minden

Csiszolta utadat.

Gyémánttá lett immár

Mindenik lépésed,

Mutatja utadat,

Égi Küldetésed.

Küldettél e Földre,

Mélybe és Magosba,

Bejártad világát,

S fel a csillagokba

Vágytál, mert azt tudtad:

Onnan küldött Isten,

Felemelni embert,

Megsegítni Mindent.

Igyekezz a Fénnyel

Még ma Hazatérni,

Szívbe rejtett utat

Hamar felismerni.

Igyekezz, mert hívlak,

Hívlak és vezetlek,

Hazatérő Vándor,

Szíveddel keresd meg

Szent utad, Szent Kulcsod

Szívedbe rejtetted,

Onnan jő az áldás,

Onnan! Hol kerested?

Kerested a létben,

S kint, a „Nagy”-világban,

Elfeledted Testvér:

Igaz csak belül van!

Belül, hol a Fénynek

Soha nincsen „vége”,

Végtelen Forrásod

Szeretetnek Fénye.

Térj a Végtelenbe,

Térj Haza a Fénybe!

Utadat mutatja

Szeretetnek Fénye.

OmMáát Ré  KJ

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu