|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2007 június |
|
20070615 - Én, MI - Tanítjuk Népünket IV. (II. rész)
2013.01.31. 13:43
Az írás I. része elérhető ITT.
Ilyen előzmények után többször betörtek a Kárpátok vidékére, és vagy elhurcoltak gyerekeket (közvetlenül nem vették el a létüket), vagy pedig kitöröltek bizonyos emlékeket. Kezdetben bizonyos genetikai változtatásokkal ők is éltek és élhettek, azonban ez a joguk igen hamar megvonásra került tőlük. Ekkor kezdtek el gyermekeket és nőket rabolni, hogy mégis csak hozzájussanak bizonyos genetikai változtatásokhoz (szabin nők elrablása stb.). Nem vették el „Közvetlenül” az életet, hisz épp azért vitték el, hogy Általuk majd tovább éljenek. Akaratot azonban innentől már közvetlenül sért(het)tek. Innentől fokozódott a Harc a Tudás Őrizők és az ellenek között, és innentől kezdve egyre nagyobb előnyre tett szert az ellen a Tudókkal szemben. A folyamatos harcok lehetővé tették a Tudós testek folyamatos pusztítását, valamint asszonyok és gyermekek elhurcolását és meggyalázását, és elkezdődött egy elkeseredett harc a Törvényesség visszaállítására.
Mivel ebben elsősorban a Tudók voltak érdekeltek, ezért a Tudók igyekeztek (amennyire csak lehetett) Titkossá tenni a Tudást és Tudás-Őrizőket. Mindig kellettek „Nyíltan” Tudást őrizők és terjesztők, de innentől kezdve voltak mindig és mindenhol „szürke eminenciások”, vagyis elrejtett, illetve „alvó” őrizők is. Csak így volt biztosít-Ható (ha a Tudó MaGa sem tudja, hogy Ő Tudó) a Tudás Túlélése és Védelme.
Az ellen-„nép” adóssága tehát „felétek”, a Bennetek lakó Istenség felé Nagy. Nagy, mert olyan erőkkel és eszközökkel pusztított és élt a Szabad Akarat bolygóján, mely ellentétes a Lét és Akarat Szentségével, és ugyanakkor a Megőrzött és lehozott Tudást vagy folyaMAAtosan megsemmisítette, vagy pedig Saját magát abból építette. Tudása az ellennek, sajnos, jelentős részében a Tudók „érdeme”. A Tudók nem véd-Hették Magukat Törvényen Kívüli Erőkkel, és ezért Tudásuk gyakran került „rossz” kezekbe. Ilyenkor Rend-Szerint az ellent valami „Isteni” Csapás – hogy a Tudással ne éljen vissza – megsemmisítette. Ez (később) már MaGába a Tudásba (és Tudóba!) Beépített Védelem volt, vagyis Aki a Tudást rosszra fordította vagy nem volt Méltó rá (mint a Frigyláda Erőjére) – azt az Erő Megsemmisítette.
Az Ellen több birodalma semmisült vagy bukott így meg. Most is FORR a levegő körülötte. Ha nem tanultak korábbi bukásaikból, amik a sérült Rend-Szer-ben történtek, akkor az „Igazított” Rend-ben a Végük Hamar eléri Őket.
Ennyi volt e Mai Tört-Én-et és mese, vagyis Mása Annak, Ami Van.
Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és Földi Énje a MindenHató és TeremTő Egy Szent Isten Tiszteletére és Dicsőségére
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|