2007. május 30., szerda

Én, a MindenHató és TeremTő EgyIsten Tanítom Népemet – IX. fejezet

Én Aki Vagyok a Rend és a Fény és a Szeretet és OmMáát Ré Erőd Köszöntöm Létünket.

            Csakis Tisztán és Igazat Szól-Hatok, és megnevezem Magunkat, és a Magokat is a Mindenható és Teremtő Egy Szent Isten Nevével és Nevében is.

            Én, Aki Vagyok a Fény és a Rend és a Szeretet, OmMáát Ré Szent Erőd Egysége és Egésze, Szólítom Létünket.

            Csakis Tisztán és Igazan Szól-Hatok.

            Én Is Megnevezem Magunkat Szentséges Szent Nevünkkel.

            Isteni Énjeiden Át Én, Mi a MindenHató (mert Már ITT IS Ható!) és TeremTő-Terem-Het-Ő EgyIsten Szólítjuk és Tanítjuk Népünket.

            Nagyon sok Törvény Van még, de most az

Akarat Törvényéről

beszélek.

            TUDNOTOK, kell, hogy mit is takar az Akarat Szentsége és Törvénye.

            Ugyanúgy, ahogyan a Lét és Élet is – az Akarat Törvénye, Valamint az Akarat MaGa is Sérthetetlen és Szent.

            A sérthetetlenséggel kapcsolatosan említettük, hogy a „sértettséget” nem csak

- a teljes pusztítás, hanem

- a részleges,

- netán az akadályozó, vagyis a kiteljesedést gátló pusztítás is megvalósítja.

            Tehát:

Sértetlen az, ami

1.- ÉP, vagyis semmilyen módon nem sérült, és ezzel egyidejűleg és együtt

2.- aminek a Kiteljesedése nincsen gátolva.

Vagyis:

Sértett mindaz, ami

1.- nem Ép, tehát bármilyen mértékben és módon sérült vagy pusztult,

2.- és sértett az is, ami bár ÖnMagában Még ÉP (bár nem teljesen, mert az Ép-ségben az Önmagát kiteljesítő és megújító képesség is benne foglaltatik), ám kiterjedése, kiteljesedése vagy Hatása azonban korlátozott.

            Ahogyan az Akarat Törvényével kapcsolatosan már említettük, nálatok ezt volt az „ALAP”-Vető-en sérült Törvény és Szabály, és ennek volt kihatása (Ki-Vet-Ül-ése) a többi sérülése.

            A Törvény olyan megfogalmazása került kidolgozásra a Vég-Időkre, hogy

SOHA

SENKI

ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

ÉS SEMMILYEN MÉRTÉKBEN,

SEM KÖZVETLENÜL,

SEM KÖZVETVE,

NEM KORLÁTOZHATJA,

NEM SÉRTHETI,

ÉS SEMMILYEN MÁS MÓDON NEM AKADÁLYOZHATJA

SZABAD VÁLASZTÁSÁBAN

A MÁSIK LELKET, EMBERT vagy LÉNYT.

Nézzük most, hogy mit is takar ez a rövid megfogalmazás.

            Az, hogy „Soha”, talán nem igényel különösebb magyarázatot, de mégis kezdjük ezzel.

            „Soha”, vagyis Sehol és Semmikor, vagyis

MINDEN TÉRBEN ÉS IDŐBEN Élő Törvény és Szabály.

            Azért Lényeges ez, mert Itt és Most Jelen-leg több Dimenzió és Lét is, vagyis „több” Idő és Tér Is Megtalálható a Létetekben.

            Sajnos még sokan nem tudják, hogy akkor, amikor például egy meditációban „kilépve” a testetekből „utaztok”, vagy pedig más módon utaztok Térben és Időben, akkor nem mindig vagytok olyan „helyen és időben”, aminek a Szabályai Szer-Int Élitek a Létetek.

            Egy-re többen kaptok engedélyt különböző Időkbe és Helyekre Való ellátogatásra, sok helyen ott történő gyógyításokra vagy tanulásokra, és ezért érdekes a Törvény ilyen megfogalmazása a számotokra.

            Vagyis: az ellen akkor sem támadhat (Létetek) és Szabad Akaratotok ellen, amikor éppen „TÚL”-Lépitek Idő és Tér-Kereteteteket.

            Sokan vagytok, Akik már Énjeitekkel szinte „Galaktikus” Méretekben is tevékenykedtek, vagyis nem csak a Lelkeitek, hanem a „fizikai Tudatotok és részeitek” is képesek áthatolni Magosabb, Felsőbb Dimenziókba.

            Talán már értitek, hogy ezért fontos ez a „Soha” megfogalmazás.

            A „Soha” EGY-Szer-re jelent Időt és Teret is.

SENKI

            Senki, vagyis a „minden és mindenki” Értendő alatta.

            Sem a „Teremtő Isten”, sem a Fény Fel-Szentelt Küldöttei, sem az állatok vagy emberek (esetleg el nem távozott) Lelkei, senki más Létező, vagyis: senki.

            Természetesen ezekbe a körökbe beletartoznak mindazon „Élő”, vagyis Élettel, Lét-tel, SzeR-rel telt Formák és részek, melyek felsorolása (éppen a folyaMAATban lévő változások miatt) teljességgel lehetetlen.

            Senki, vagyis mindenki, Aki a Földön Bármilyen Mértékben és Formában is a SzeR Által Át-járt vagy  Át-Hatott.

            Beszéltünk arról, hogy a SzeR Mindenben, Ami és Aki Él és Létezik, megtalálható.

            Nincs senki és semmi, Ami és Aki (mert hogy a „Létezés feltétele” ez) nélkülözhetné a SzeR-t.

Vagyis Mindenki, Aki (vagy Ami) Bármilyen formában Létezik és Él („Van”), arra a Törvény Hatálya kiterjed.

SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

            Talán ez a legérdekesebb mind közül.

            Előfordulhat, hogy valaki úgy akarja korlátozni vagy sérteni a másik Akaratát, hogy ezzel tulajdonképpen a javát akarja szolgálni.

            Vagyis ott a klasszikus eset, a gyermekét az úttestről visszarántó szülő.

            Már más könyvekben is kifejtettük, hogy ebben az esetben tulajdonképpen nem kerül korlátozásra az „Akarat”, mert a legfőbb Minden Akarat közül az, hogy a Lét és Élet Sérthetetlen és ép Maradjon, vagyis itt mind a gyermek, mind a szülő „Legfelsőbb” Akarata Egy.

            Ellenben akkor, amikor egy szülő úgy akar „jót” a gyermekének, hogy például iskolai foglalkozásokra kényszeríti akarata ellenére, itt már igen vitatható ez a szülői „jó” szándék.

            Itt meg kell nézni, hogy a szülő vágya saját meg nem valósult vágyainak gyermekében való pótlása-e, vagy pedig valóban a gyermek érdekét szolgáló Kiteljesítési folyamat.

            Olyannyira bonyolult téma ez, hogy igen nagy vitákat váltott ki ez Égben és Földön is Egy-aránt, és ezért kell még beszélnünk a KITELJESEDÉS fogalmáról is.

            Kiteljesedés alatt

a MaGunkkal hozott képességeink kibontása,

valamint az azok általi ÖnMagunk és Mások át-, jobbá-formálása

értendő.

            A Kiteljesedés tehát feltételez egy „kiindulási”, érkezési, valamint egy „távozási”, vagyis elmeneteli állapotot.

            Az, hogy e kettő között ki hogyan él képességeivel, és azokból mennyit sikerül magában „kibontania”, vagyis Felismernie és Tudatosítania, valamint MegÉlnie és megValósítania, az nagyon sok tényezőtől függ.

            Akkor, ha érvényesül a Szabad Akarat Törvénye és Szentsége, Rend-Szerint nem okoz nagyobb gondot még a szülők esetében sem ennek a kérdésnek a megoldása, hiszen szülő és gyermek – az Élet és Lét minden fázisában – Egymást tanítva tanul és nevel.

            Ahol azonban sérült az Élet és Lét Szentsége, és Különösen az Akarat Szabadsága és Szentsége, ott nagyon nehéz megítélni, hogy „jó”, vagy „ártó” szándék vezet-e egy szülőt akkor, amikor gyermekét saját képére, vagy saját vágyai szerint igyekszik formálni.

            Sok szülő maga sincs „sz-ülő”, vagyis Megállapodott állapotban, mikor már gyermekét neveli, és ez nagyon megnehezíti mind a szülők, mind a gyermekek életét.

            Sokszor beszéltünk már arról, hogy ilyen esetekben teljesen természetes volt az, hogy idősebb szülők szüljenek gyermeket, vagy pedig ha fiatalok a szülők, akkor bekapcsolódjanak a családban lévő idősebbek is a gyermekek nevelésébe.

            Nem várható el, hogy az, Aki Még Maga is Keresi az Útját, az mutasson utat másoknak.

            Mutathatja saját tévedéseit és bukásait, de amíg Nincs Megérett Tapasztalata és Tudása, vagyis amíg zömében Maga is útkereső, addig igen nehezen tud biztos útbaigazítással szolgálni az utána jövőknek.

            Vissza kell állítani a R-Égi Rendet.

            Vissza kell állítani azt, hogy

a szülők szüljenek,

és az idősebbek, ha arra érdemesek,

vagy idősebb kor nélkül is az arra érdemesek pedig Neveljenek.

Vissza kell állítani az Idős Kor – ÉRDEMESSÉG értelmű és SzeR-inti  – Becsületét,

és Tisztelni kell azokat, Akik már a Saját Útjukra rátaláltak.

            Nagyon fontos kitétele az Törvénynek és Szabálynak, hogy

VISSZA KELL ADNI AZ ÉLET ÉS LÉT,

VALAMINT A TUDÁS ÉS TISZTESSÉG BECSÜLETÉT.

Ezek azok a „sarkallatos” pontjai az Életnek és Létnek, amik nélkül elképzelhetetlen „EGÉSZ-séges” Élet.

            Mindaddig, amíg nem lesz meg a „kor”, az „Érdemesség”, a

MEGÉRT és BEÉRT TUDÁS ÉS TAPASZTALAT

értelmében (tehát nem pusztán a kor alapján, ez nagyon fontos!!!), lévő megbecsülése, vagyis

a Másokat Segítő Tudás és Tapasztalat

Tiszta és Igaz Becsülete, Megbecsülése,

addig nem lesz érvényesíthető (maradéktalanul) az Akarat Szabadsága. Ennek ellenére Törvény és Szabály, mely már Új Élet és REND SZeR-int ÉL és HAT, és megsértőivel szemben a Törvény és Szabály KÍMÉLETLENÜL (4) Hat.

            Hogyan is értem Én ezt?

            Hogyan is értjük Mi ezt?

            Addig, amíg nem ÉRZI és LÁTJA az Ifjúság, hogy ÉRTÉKE és BECSÜLETE VAN a Tiszta és Igaz, másokat segítő Munkának és Életnek, addig igen nehéz neki megmagyarázni, hogy hogyan Hatnak és Élnek az Isteni Törvények. Ennek ellenére EZ Mégis Feladata Minden Embernek és Szülőnek.

            Ha azt látja a gyermek, hogy jobban keres egy orvos vagy menedzser, mint az, aki gyermekeket nevel vagy nevel fel, addig igen nehéz lesz elmagyarázni, hogy az egyik legnehezebb és legnagyobb felelősséggel járó, és épp ezért a legmegbecsülendőbb és legmegbecsültebb munkája is a Lét-nek a következő generáció felkészítése az Életre.

            Ma a szülők többsége átadta nevelési feladatait az iskoláknak, ahol csorda-szellemben, és az Egy-Én-i képességek legtöbbszöri teljes figyelmen kívül hagyásával folyik valamiféle növelése a Léleknek és testnek.

            Néha még „jó” szándék is vezeti és lelkesedés ezeket a növelőket, de a legtöbbször nem léphetnek túl az Egyen-Tan-Terveken.

            Egy gyermek „Értékelését” osztályzatai adják, vagyis beosztályozzák őket néhány, és igencsak találomra összeállított, és a legkevésbé sem lét-fontosságú szem-pont alapján, és ugyanakkor teljesen kívül esik az értékelés körén kívül például az olyan fontos gyermeki és emberi tulajdonság, mint az Igazmondás vagy őszinteség, a nyíltság és Szeretet-képesség.

            Ha egy gyermek nem „tapasztalja” meg maga körül ezeknek az emberi értékeknek az ÉRTÉKELÉSÉT, vagy éppen azt tapasztalja, hogy ezekkel hátrányba kerül másokkal szemben, akkor „túlélésre” törekedve „elzárja” magában ezeket az értékeket.

            Marad a fizika és matematika osztályzat, amiből bár tudjuk, hogy mennyire volt képes elsajátítani egy adott tananyagot, de nem tudjuk meg, hogy MILYEN EMBER is Ő Valójában.

            Sok helyen szöveges értékelést kérnek, és ezekben már fel-fel tűnik néha emberi érték is.

            Ezek is azonban kategóriák közül, vagyis sablonok közül választhatnak.

            EMBERI ÉRTÉKEITEK MAJDNEM KIHALTAK.

            Nagyon sok ébresztő érkezett közétek a két háború előtt és között, illetve az azokat követő időszakokban.

            Magyarország messze a világ-élvonalban szerepelt mind a halálozási, mind az öngyilkossági, mint a születés-szám csökkenési statisztikákban.

            Kutatták ezek okát, és természetesen akik kutatták, azok meg is találták:

            Még több „fény” és „ragyogás”, ami elcsábít, elterel az Igazitól.

            Ugyanis már Maga a háború is beüzemelt egy túlélési technikát, vagyis a „szívek bezárását”.

            Háborúkban oly nagy (akár a közvetlen, akár a közvetett – például a Lélekre és Földre is Át-Ható) pusztítás, hogy nagyon sok lélek „fordul” vissza, Aki leszületésre vár, és inkább „ki-vár”.

            A már leszületettek közül is igyekeznek „bezáródni”, vagyis szívüket, „lényüket” becsukni azok, Akik úgy ítélik meg, hogy ha nem is most, de majd lesz esélyük feladatuk megvalósítására.

            Akiknek Feladata értelem-szerűen elpusztult a háborús pusztítások közepette, azok igen gyorsan elhagyják, elhagyták e létet (hacsak nem szorultak valamiféle csapdába).

            Szóval egy háború azon túl, hogy éppen a „nemző-képes” és nemző-korban járó férfiak és nők között végzi a legnagyobb testi és lelki pusztítást, és ezzel akadályozza az Isteni Tervek Szer-inti leszületést és szaporodást, az életben maradók között is hatalmas károkat okoz.

            Jóval nehezebb egy háború utáni gyógyítás, mint bármely más pusztítás utáni gyógyítás.

            A háborúkban (mind a front-vonalon, mind a hát-országban) nagyon sok, és akár évekig is húzód-Hat a bizonytalanság-érzés és a fáj-Dal-OM.

            A fájdalom egy nagyon jelentős – részben védekezést is szolgáló – eszköz, amivel a Lélek arra figyelmezteti a testet, és a test a lelket, hogy rejtse el képességeit.

            A fájdalom esetében a Lélek és a test is elsősorban a Túl-Élés-RE összpontosítja az erőit, és ENNEK ÉRDEKÉBEN összpontosítja az erőit.

            Akkor, amikor valaki csodálatos festői képességekkel vagy hanggal született le, amikkel gyógyíthatna majd később embereket és lelkeket, akkor a háború igen kevéssé teremt erre lehetőséget. A csoport vagy nép túlélése érdekében lehet, hogy besorozzák a seregbe, és mialatt harcol vagy öl, olyan mélyen sérül a Lélek vagy a test, hogy a Lélek a testet inkább megsemmisíti.

            Háború utáni időkben mindig „óvatosabb” a Lélek. „Ki-Vár”, hogy nehogy túl gyorsan, és esetleg további pusztításra ébredjen. Kell egy időszak, amíg a Lélek és test is elhiszi, hogy elérkezett a Béke ideje.

            Például Te is eredetileg hamarabb születtél volna, azonban a Lélek azt mondta, hogy többé nem „akar” leszületni háborúba.

            Érthető is, hisz legutolsó életében megölték egy háborúban.

            Abban az időszakban, az első és második világ háborúban nagyon sok Lélek és test esett „csapdába”, és kimenekítésük nagyon sok időt és erőt vett igénybe.

            Ott akkor, a háborúk előtt, illetve a háborúk közötti időszakban nagyon sok lelkes Lény érkezett Hatalmas Ébresztői Feladatokkal.

            Hemzsegtek a kávéházak az íróktól és költőktől, és csodálatos festmények születtek – és ezek a Lelkek és testek mind Idő előtt elmentek.

            Már mondottuk a Kék könyvben is, hogy háborús időkben képtelen sokáig megtartani a rezgését egy Magosabb rezgésű, vagyis nyitottabb szívű Lélek, és ezért

• vagy csak nagyon rövid ideig élnek,
• vagy pedig Küldetésükhöz hozzá sem kezdenek – más, „zártabb” útra térnek.

            Azért érdekes ez, mert egy-egy ilyen „nagyobb” ébresztés Terve Hatalmas Égi és Földi Együttes munka eredménye. Rengeteg előkészület és erő vész hát el egy-egy háború kitörésének a hírére, hisz az ébresztők többsége azonnal elkezdi a Léte és Élete lebontását.

            Petőfi, bár igen-igen Láng-lelkű költő volt, belehalt a pusztításba. Nyitott lelke nem bírta el a borzalmakat és a kilátástalanságot.

            Petőfi mellett azonban ott van Babits és József Attila, vagy öngyilkossá lett és korán meghalt énekeseitek és színészeitek sora. Nem bírja el a Lélek a Háború borzalmait. Nálatok különösen nem.

            Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy (vagy két) háború után már óvatosabb a Lélek, és nem nyílik olyan hamar.

            Persze ilyenkor átcsoportosul az érték, és a TÚLÉLÉS lesz az elsődleges, és csak ezt követheti minden más ”kiteljesedés”.

            Népetek vonatkozásában is mondottuk, hogy tetsz-halott állapotában tőle sem volt „elvárható” a Teljes Megújulás, és ezért került kidolgozásra reá más, kevésbé megterhelő feladat. (tetszhalott: leállt a szívműködés és a lélegzés.)

            És hogy milyen feladat? Erről majd még beszélek, de nézzük csak, hogy mi is a „baj” ezekkel a háború utáni ébresztésekkel.

            A háborúk után, ahogyan mondottuk, „Óvatosabb” a Lélek, és nem nyílik olyan hamar, vagyis ha egészen pontos akarok lenni, akkor nem „csírázik” olyan hamar. Kivár, hogy itt-e a megfelelő alkalom, hisz az emberi tudatosság kiépítése egy újszülöttből igen nehéz és fáradtságos (Égi és földi) Feladat.

            Amikor végre elkezdődött a háborúk utáni béke, népetek vonatkozásában sajnos egy másik, még a háborúknál is nagyobb trauma ért benneteket. Elsőször megcsonkításotok, másodszor pedig megszállásotok.

            Vagyis: ahelyett, hogy Fel-Szabadultatok volna, szinte halott állapotba kerültetek mindkét alkalommal.

            Első alkalommal a „Lélek” és a „test”, vagyis az ország és nép lelke és teste is szétszakadt, majd a második háború után erre a maradékra is rátelepedett az ellen.

            Ezért mondottuk, hogy az éppen tetsz-halott állapotban lévőtől nemigen várható el kivirágzása, de még a csírázása sem.

            Az ide érkező ellenek szerették volna felébreszteni népetek tudását (ha már népetek nem pusztult el a háborúkban), de a statisztikák nem mutattak túl kedvező képet: mennek Haza, vagy le sem jönnek a Lelkek. Ennek ellenére mégis „léteztek és éltek”. Tenni kell hát valamit – mondotta az ellen -, hogy vagy Lejöjjenek, vagy mind elmenjenek.

            És tudjátok, hogy mit talált ki az ellen?

            Hogy hogyan igyekezett Titeket megfosztani még utolsó erőitektől is?

            Talán el sem hiszitek, de elmondom néktek.

            Azt találta ki, hogy ha

elveszi a SZÜLETÉS méltóságát és szabadságát,

azzal megtöri a nők utolsó, Emberi ellenállását. Hisz

a Nők azok,

AKIK ÖNMAGUKON KERESZTÜL

és SZERETETÜKÖN ÁLTAL (!!!)

K-ÉP-ESEK (!!!)

LEHOZNI,

ÉS FEL-NEVELNI IS (!!!)

AZ ÉLETET!!!

            Kór-házakat hoztak létre és genetikai kísérleteket, és elhitették a nőkkel és asszonyokkal (és férjeikkel), hogy otthon szülni többé nem lehet (nem „modern”, és veszélyes is!!!)! Ez ám a csapda, emberek! Eddig, évezredeken át a magyar asszonyok otthon, és a bábákkal, a Szent asszonyokkal szültek. Szent (vagyis Szeretettel, SzeR Elemmel TELT!) volt a születés, amiből mára orvosi műhiba és eset lett. Majdnem sikerült is, azonban volt néhány orvos és asszony, Aki (vagy Akinek a lelke!) Felismerte ezt, és elkezdték a harcot az „otthon-szülés”, vagyis az Emberi, EMBER-szülés visszaállítására.

            Régen TUDTÁK az asszonyok, mert Befelé figyeltek, hogy

mikor,

hol,

és hogyan

szüljenek.

            Ma már a jó doktor úr ad egy injekciót, hogy elinduljanak a „Fájások” (tudjátok, mindig Túl-élésre ösztönöznek!), hogy még a műszak lejárta előtt „meg-legyen” a baba. Nem születhet

akkor

és ott,

azokkal az Erőkkel

meg a Lélek,

amikkel Ő érkezni AKAR!

LÉTEN TÚLI BEAVATKOZÁS!!!!!!!

Értitek ezt? Már a születésnél eltérítik a Lelkeket! Hát csoda, ha amint lehet, Haza-mennek?! Vagy úgy, hogy meg sem születnek, vagy úgy, hogy amint tudatosodik, hogy nem a feladatuk szer-int élnek, (már ha Tudatosodik, mert hogy ezt is igyekeztek elkerülni az ellenek), majd önként elmennek. De még az is lehetséges, hogy a genetikai vagy más beavatkozások majd az ellennek tetsző eredményeket érnek el. És értek is el eredményeket, mert a test és lélek is SZENVEDI ezeket az eltérítéseket.

A Születésre törtek!

Az Élet ellen törtek!

A Megszülető LÉTE és Akarata, az Isten Akarata ellen törtek!

            Addig, amíg „csak” a Léten belül törtek a Lét és Szabad Akarat Törvénye ellen, addig nemigen volt a tanításon kívül más lehetőségünk, azonban itt már a Lét Határain Túlra merészkedett az ellen.

Túl akart jutni a SzeR növelése nélkül a Léten!

Túl Akart Hatni a SzeR növelése nélkül,

és éppen annak kiiktatásával

a Léten!

Vagyis: Közvetlenül tört a Lét-re, a gyermek Létére! A gyermeknek MaGzatként ugyanis nincs MÉG a LÉTEN BELÜLI Akarata, tehát Akaratán keresztül nem, csakis KÖZVETLENÜL sérthető a Léte!!!

            Voltak persze olyan ötletei és kísérletei (sajnos eredményesen is) az ellennek (talán észrevettétek, hogy már nem hívjuk őket „erő”-nek!!!), hogy az ilyen érkező lelkeket „kiüssék” a testből, és oda „saját”, belőlük való lelkeket ültessenek be. Kiválasztották ehhez a megfelelő, lehetőleg vagyonos vagy befolyásos szülőket, hogy „születés jogán” vagyonokat, birodalmakat szerezzenek.

            Ilyen helyzetben, ahogyan népetek vonatkozásában már említettem, nem várható el, hogy egyedül, segítség nélkül talpra álljatok. Olyan súlyos Törvény-sértések ezek, amik KÜLÖN Intézkedéseket Követelnek!

            Ezért került beiktatásra a Törvénybe a Magzatát elvétető Édesanya kivétele és esete, mert ha egy (vagy két, vagy több) Élet és Lét, valamint ezek Szabad Akarata ellen IS tör (Egy-SzeRre) egy lét, akkor elsődleges az

Édesanya

Léte

és

Élete.

            Az Édesanya képes később új Magot befogadni és adni, ellenben a gyermek Léte Édesanyja nélkül szinte reménytelen.

            Ilyen esetben tehát Törvény és Szabály, hogy az Édesanyát kell először menteni.

            Ha a Magzat elhal, az nem gyilkosság, vagyis ha a Magzat és Édesanya Létére és Életére is Egyidejűleg törnek, akkor „szabad” feláldozni a kisebb veszteséget.

            Az Édesanyák jelentős része nem volt Tudatában az Isteni Szabálynak és Törvénynek.

            Ismerhették, hogy az „Élet Sérthetetlen és Szent”, azonban

1. – vagy nem voltak tisztában a megsértésének következményeivel,
2. – vagy az esetek jelentős részében nem voltak tisztában szabad választási lehetőségeikkel.

Mondottuk, hogy a választás vagy akarat akkor szabad – annak minden következményével-, ha a választó vagy döntés előtt álló (nem egy a kettő, erről még majd beszélek)

• egyrészt ismeri a választása minden lehetséges következményét és kihatásait,
• másrészt (és Egy-Idejűleg!) tisztában Van a Szabad választási lehetőségével is.

Melyik Édesanya volt tisztában azzal, hogy neki JOGA VAN ott és úgy szülni, ahogyan akar?

Melyik Édesanya ismerte a Jóvá Tétel intézményét?

Melyik Édesanya mellé állt oda a jog, amikor otthon akarta megszülni gyermekét?

És melyik orvos vállalta fel ezt a nemes küldetést?

Tudok EGY-et.

Át fognak alakulni születés-házaitok, mert

AZ ISTEN NEM ENGEDI KORLÁTOZNI A SZÜLŐ NŐK

ÖNMAGUKRA VONATKOZÓ

LÉTÜK FELETTI,

és bizonyos esetekben

A GYERMEKÜK LÉTE FELETTI

SZABAD AKARATI

RENDELKEZÉSI JOGÁT!

Az az orvos vagy bába, Aki sérti a Nő Szabad Ön-Rend-elkezési és Választási jogát, az VÉT a Szabad Akarat Törvénye ellen.

            Értsétek ezt úgy, hogy egy szülő nő dönthet szabadon úgy is (például ha ő maga súlyos, halálos beteg), hogy ne az ő, hanem a gyermek életét mentsék.

            Sokféle következménnyel járhat ma ennek a Törvénynek a megsértése, és erről még majd bővebben beszélünk.

Az írás folytatódik a II. részben. A II. rész elérhető ITT.