2007. május 15., kedd

Én, a Mindenható és Teremtő EgyIsten Szólítom népünket – XIV. fejezet

            Isteni Énjeiden át Én, Mi, a Mindenható és Teremtő EgyIsten Szólítom népünket, és kérem, hogy add tovább Üzeneteinket.

            Isteni Énjeitek ugyanúgy, ahogyan Ti Magatok is, nagyon nagy Felelősséggel és Vállalással, vagyis népetek esetében Küldetéssel születtek le erre az utolsó Életre, és meg kell mondanom, hogy nagyon nagy Tisztelet és Szeretet övez minden Igaz és Tiszta Szívet és lelket, de „Különös” Tisztelet és Szeretet övez Titeket, Már Ébredetteket, illetve az Éppen Most Ébredőket.

            Ugyanúgy, ahogyan egy növény vagy fa esetében is vannak „kritikus” pillanatai az Életnek, ugyanúgy nektek, Ébredő Embereknek is vannak olyan pillanataitok, amikor „sérthetőbbek”, illetve olyanok is, amikor a „leg” Erősebbek Vagytok.

            Ugyanúgy, ahogyan egy „Virág” Életében is, Van bimbózó és elnyíló korszaka az Emberi életnek és létnek is.

            És ugyanúgy, ahogyan egy virág is, elveszítve „ragyogó” szépségét Maggá válik egy bizonyos érési idő után, úgy nektek is meg kell hogy tanuljátok, hogy lesz majd (vagy volt) egy „nyíló virágú”, „ragyogó”, és lesz majd (vagy volt!) egy „kevésbé látványos”, de mindenképpen Mély és Igaz értékeket hordozó, „vetés” előtti „csíra”, vagy „Mag” állapototok.

            Ennek a Mai Tanításnak az lesz a Lényege, hogy ráirányítsa a Figyelmeteket egy-két kevésbé „látványos”, de annál fontosabb Tényezőjére a Léteteknek, amiket ha komolyan vesztek, akkor lerövidül(Het) a Szenvedés-Történet.

            Igen, sajnos még mindig sokan „viszik” a Keresztet, vagyis a Múlt életi terheket, mert nincsenek Tudatában, hogy mit jelentett és hordozott, s hogy már Véget ért a „Szenvedés-történet”.

            Krisztus Uratok, és ugyanígy Vele Tanítványai és Követői is Letették a Mások helyett vitt, Vezeklő Keresztet, és (Szabad Akaratukból) Felvették, Felvettétek az Újat, az Új Termést és Teremtést Jelentő sorsot vagy keresztet.

            Ez a sors vagy kereszt, amit már „Újként” cipeltek vagy visztek, már nem választ el Tőlem, Magatoktól, Magotoktól Titeket, míg „régi” Keresztetek, a Mások helyett vitt Vezeklő Kereszt bizony ezt tette Véletek, vagyis elválasztott Titeket Attól, Akik Igazán Vagytok Bennem és Velem a Szeretetben. Ott és akkor Felvállaltátok a legnagyobb sötétséget Magatokért, Értem, és bár ezt Szeretetből és önfeláldozással tettétek, mégis egy „kitérő” volt, ha nem is szükség-szerű, a Szeretet ösvényéről.

            Ennek a régi Keresztnek az volt a TÖRT-Én-ete, hogy „vezekeltetek”, vagyis igen, születésetekkel felvettétek, és halálotokkal letettétek, majd születésetekkel ismét felvettétek, és ismét csakis a halálotok váltott ki alóla Titeket. Földi Életetekben tehát teljesen más módon, tudatosan vagy tudattalanul, mások helyett felvállalt sötétségben éltetek, és ez „törést” eredményezett.

            Fiam – és Lányom, mert Ők Egyek Énbennem – Keresztjét vittétek, Aki(k) a Keresztet Együtt, és Vélem Együtt is Vitték Értetek, és az Ő Kereszt-viselő sorsuk nem ért véget „halálukkal”, hanem folyamatosan vitték ezeket a Terheket mindaddig, amíg Kéréseitek és tetteitek Hatására, és Ébredéseitek Hatására végre ez Idén Végleg le nem tehették.

            Az, hogy Fiam, illetve a Leányom, Aki Egy és Ugyanaz az Én, a Mi Szeretetünkben, földi testében is több Lélekben és Testben is vitte az Én, a Mi, az Ő Keresztjeiket, azt Úgy Értsétek, hogy „férfiak” és „nők” több Lélekben és Testben is Jelen voltak Mindegyik Időben, és bizony „vezekelték”, fizikai Testben is vitték Újra és Újra a Keresztet, amit nem tehettek le mindaddig, amíg kellő „számú” és Mi-Nő-ség-ű Erő (kéréseikkel és Imáikkal) le nem vette a terhüket.

            „Jézus” egy nagyon Tiszta és Igaz Követője volt a Létnek, ami a Vezeklést képviselte, és ugyanígy vitte a Keresztet (Édesanyja mellet) sok későbbi „európai” és magyar ismert, és kevésbé ismert „Szent”.

            Boldog Özséb, és az Igazi Pálosok, néhány kivételtől eltekintve mind magyar „Szentjei” és „Nagyjai”, „EGY”-ei voltak ennek a „Küzdő” vezeklésnek, vagyis a mások helyett vitt terhek letételéért folytatott küzdésnek és nemes tettnek, és ugyanakkor éppen Ők voltak azok, akik bizony sokat tettek annak érdekében is, hogy „meglévő”, már megérlelt Tudásuk Másutt is, többek között az „Új Világban” is gyökereket verjen, és majdan Új Hajtásokat is hozzon.

            Ma még nem látjátok át értelmét teljes terjedelmében a szavaimnak, de majd hamarosan megvilágítom ezek értelmét is.

            Özsébnek valóban voltak követői, Akik az Új Világban is elrejtették Magjait akkori Tudásuknak, és ez az Új Világ érthető képletesen és Valóságosan is.

            Ugyanúgy, ahogyan a régi remetéknek is voltak utódaik és követőik is, ugyanúgy fontos volt minden időben az, hogy „vér-vonala”, folytatása legyen Fizikai testben is egy Életnek, mert fizikai testében is megújul mindig az, aki magasabb Élet és Lét, Tudás befogadására válik képessé.

            Az csak a mai egy-ház csökevénye (bár bizonyos szempontból magyarázható lenne eltökéltsége a cölibátus felé, de sajnos az ennek megfogalmazóit nem ez a „nemesebb” szándék vezette), hogy papjai többségét a testi vágyaktól és nemiségtől elterelte, mert a Léleknek és a testnek is van egy „természetes”, vele-született vágya vagy kényszere Ön-Maga Megújítására és tovább-adására.

            Sajnos a mai kor embere elfelejtette ennek a vágynak Tisztaságát és Magasztosságát, és még ha az esetek jelentős részében „szerelem” is motivál benneteket a gyermekek, utódaitok nemzésére, de mégsem vagytok teljesen tisztában mindannak a hatalmas Erőnek és Teremtésnek a Következményeivel és Lehetőségeivel, amit az Élet Rajtatok Általi megújítása és MEGÚJULÁSA is jelent.

            Mondottuk már, hogy nagyon sok múlik az Élet megújításában az „Édesanyán”, vagyis azon a Lelken és testen, Aki Befogadja, majd Magából megérlelve Kibocsátja a „Magot”.

            Az Édesanyák régen (ebben a népben) különös tiszteletben és megbecsülésben éltek, és ez köszönhető volt annak, hogy Őseitek a „Nagy Boldog Asszonyiságban”, a Nagyboldogasszony népeként éltek. Nem volt véletlen az, hogy „királynőket” védtek, és nem volt véletlen az sem, hogy a királynők ezzel a Földön rendszeresen vissza is éltek.

            Nézzétek meg a spanyol Izabellát, aki téríteni, nem pedig gyilkolni küldte papíron katonáit és küldötteit, és mégis – a térítésből ölés és gyilkolás és népirtás lett ott és akkor, és a későbbiekben egyaránt.

            Nézzétek meg Mária Teréziát, Aki ahelyett, hogy „visszaadta” volna e nép szabadságát, olyan rendet kezdett el kiépíteni és bevezetni, amik évszázadokon át lehetővé tették a Jók és Igazak, vagyis a n-ÉP pusztítását.

            Népetek „Lovagiassága” nem pusztán e-világi eredetű, hanem a Nagyboldogasszonyiságban gyökerező legmélyebb gyökeretek, és bár Ti ezt szépen lassan az idők folyamán elfeledtétek, nem feledték el azok, akik gazdagságukat és jólétüket ennek a Ti Igaz és Tiszta Hiteteknek köszönhették, és igyekeztek Titeket továbbra is (mert hogy Tiszta és „tüzes”, szabadság-szerető nép vagytok) megtartani „látszólagos” szabadságotokban.

            Ennek a látszólagos szabadságnak azonban igen nagy volt az ára minden korban számotokra. Néha a puszta létetek volt már a tét, és ilyenkor szabadítóként vagy felszabadítóként jelent meg az az erő, aki addig is szívta véretek, de fellélegezhettetek, és így még hálát is várt, sarcot, Fényt Tőletek.

            Látjátok, hogy fájt, igen fájt látnom szenvedés’teket, és bizony nagyon sok Igaz és Tiszta Lélek született le közétek, hogy mihamar véget vethessetek ennek a szenvedésnek.

            Fiaim, Lányaim, Gyermekeim sorra születtek le, és éltek köztetek Igaz és Szent, vezeklő Életet, és mert ez volt a Kor Feladata, így a legtöbbjük ezen túl sajnos „mást” nem is tehetett.

            Őriztétek a „Tudást” a génekben és sejtekben, mert ennek a népnek is Van bizonyos „Isteni”, Magasabb Tudása és Küldetése, és vártátok, hogy mikor lesz már végre vége ennek a szenvedés-történetnek, hogy Küldetésetek Szer-int élhessétek a Létet.

            Sajnos a legtöbben nem voltatok „tudatában” ennek a vezeklésnek, hanem „csak” éltétek, és így kevésbé volt „Hatékony” a Létetek.

            Nagyon sok „Európai” Szent felismerte Küldetését népeteknek, és Ők is, a Maguk Módján és eszközeivel igyekeztek megbecsülést és segítséget is hozni ennek a népnek, és ennek talán egyik legjelentősebb alakja volt az az Aquinói Szent Tamás, Aki „Kor-társa”, és egyben Lelki Barátja és társa is volt a Ti Özsébeteknek, és ha Ő nincsen, akkor talán a Pálosság sem bontakozhatott volna ki azon a „Világi” és Ős-Egyházi szinten, ahogyan néhány évszázadon át, nagy megbecsülésben, és sokakban félelmet kiváltó Tiszteletben élték meg Tiszta SZER-zeteseitek.

            Kicsit kuszának tűnnek a gondolatok, de majd szépen a helyére kerül minden, ne aggódjatok – ha nem most, akkor majd „leg”-közelebb.

            A mai napon azzal kezdtük az írásunkat, hogy ennek a népnek olyan vezeklő szerepe volt, amit csak kevés más néppel oszthatott meg igazán.

            Bár a Vezeklő szerep többnyire egyetlen (nagyobb) népet terhelt, azért voltak társaitok a világban, és voltak még más, ebben Titeket támogató és segítő népek.

            Nagyon sokan éltetek ezekben a Támogató vagy Segítő népekben, és ezért sem idegen Tőletek annyira a „vezeklő” szerep, és ezért is tudtatok (hol könnyebben, hol nehezebben) beilleszkedni ebbe a népbe.

            Azok, Akik soha nem éltek vezeklő népben vagy nemzetben, azoknak nagyon nehéz (volt) elfogadni ezt a vezeklői létet, és a legtöbbjük valóban eddig ezért is „alhatott”. Sajnos hosszabbra, jóval, jó 10-20 évvel hosszabbra sikerült ez a vezeklő korszakotok (persze mondhatunk több száz évet is!), ami ugye egy ember életében azért nem kicsiny dolog, ezért Van megzavarodva sok olyan Lélek és test, Akik már jó 20 évvel ezelőttre tervezték az ébredéseket.

            Özsébnek és a pálosoknak nagyon sok olyan „kor-Szerű” Tudása Van elrejtve a Világ számos pontján, amik messze megelőzték saját korukat, és mivel Ők Élték az Istennel és Istenanyával, vagyis a Mindenható és Teremtő EgyIstennel a Mindennapi Létet, így Ők nagyon sok, a mai Kornak előkészített és elrejtett Tudást is Őriztek.

            Sajnos ezek egy része megsemmisült, de időközben érkeztek Újabbak, és ezekkel együtt a Már Éledő tudás hamarosan Életté lehet Bennetek.

            Én, a Mindenható és Teremtő EgyIsten Szólítom népemet, és kérem, hogy érleljétek Életté a Bennetek Éledő Kincseket.

            Én, a Mindenható és Teremtő EgyIsten, Aki Maga Vagyok a Szétválás és megkülönböztetés előtti Teljesség, Állapot, Rengeteg Szeretetet és Erőt Érleltem Ébredés’tek idejére, és ezekkel már Élhettek, hogyha

• HÍVJÁTOK, és
• ISTENI ÉNJEITEK Által, vagyis ÖnMAGotok Által (nem Közvetítők Által!) BEFOGADJÁTOK, és MAGATOKBAN, Saját Szeretetetek és Hitetek, Elfogadásotok Által Megérlelitek Őket.

Ahogyan mondottuk, csakis

• Általatok, Szívetek Tisztasága és Hite, Szeretete által térhet Térbe és Időbe „Minden” és a Mindenség, és
• csakis ÁLTALATOK, Bennetek „Meggyökerezve”,
• és Belőletek Kikelve
• Hathat Térben is Időben a Léteteken túli, de a Lényetekkel Egy Teremtői Teljesség.

Akkor, amikor meg kell „haladni” egy adott Létet vagy állapotot, akkor jön elő az „Isten” és „Istenanya”, vagyis a Megformáló és Megformált Teremtői Pár, hogy Életet és Létet, Szeretetet adjon, ami „Megformázza”, vagyis Életté és Létté teszi azt, Ami vagy Aki addig „csak” a Teremtő Lényében Létezett.

            Az Isteni Pár, vagyis a Megformázó Teremtő Pár tehát ÖnMAG-ában, vagyis Együttes Létében Teremti meg a Ti szavaitokkal élve „gondolatban” a Terveit, majd Ezek megformázására Hozza Lét-re Magából „Megformázó” Teremtő Erővel Bíró Egészeit és Részeit.

            A Teremtés, mint valami MAGából Újat Létrehozó vagy Formázó vagy Alkotó, Teremtő Folyamat tehát a „Forrással”, vagyis a Ki-Forrással veszi kezdetét, és Maga a Megformázás az, amit Ti Tulajdonképpen földi Létetekben Teremtésként ismertek. Szerencsére már az is „bement” azonban a köz-tudatba, hogy érzéseiteknek és gondolataitoknak IS VAN, számotokra érzékelhetően is Van Teremtő Ereje.

            A Teremtés, ugyanúgy, ahogyan egy Jó Isteni Pártól ez „elvárható”, Rend-Kívül rugalmas, vagyis nem egy „lineáris”, hanem egy több dimenziós, és számtalan Lehetőséget hordozó „FONat”, vagy Hálózat. Bár Vannak „kijelölt” pályák vagy utak, amiken mindenképpen keresztül kell, hogy haladjon a Lét és a „vonat”, de azért vannak kitérők és egyéb utak, amik megnyílhatnak, vagy maguk után VONhatnak (Fon-Hat-nak) Újakat.

            A Főbb csomópontokba Mindenkinek el kell, hogy jusson, ha egy magasabb szintre akar érni, vagyis ha Új Erőket akar felvenni, Erőivel azonban (bizonyos meghatározott körben és utakon) mindenki szabadon Teremthet és alkothat, hisz ne felejtsétek el, hogy Általatok, a Ti Tapasztalatitok és Útjaitok Által áll össze az a kép és az a Teljesség, ami majd mások számára is lehet és lesz követendő (vagy követhető) út-Vonal, vagy Példa-kép.

            És most menjünk vissza a mai leckénk elejére, és nézzük meg, hogy miről is beszéltünk eddig, hátha így jobban megértitek e mai tanításunk Lényegét.

            A mai tanítást azzal kezdtük, hogy MEGÉRTETEK EGY KORSZAK-VÁLTÁST, vagyis letettétek (végre!) a Vezeklő Keresztet, és sokan eljutottatok Új, vagyis Eredeti Vállalásotok Szer-inti Létetek közelébe.

            Mindez természetesen azt jelenti, hogy mivel Már nem Tiétek a vezeklő Kereszt, (vagyis ahogyan erre utaltunk, az Egy-ház, a magát Szeretet-Vallásnak hirdető Egyház vette át a vezeklő sorsot és Keresztet, amit majd csakis Én, a Mindenható és Teremtő EgyIsten vehetek és veszek majd le, ha Jóvátette mindazt földi létében is, amit Égben és Földön is vétett!), tehát mivel nem Tiétek a Vezeklő Kereszt, így Felvehetitek azt a sorsot vagy keresztet, amiért mind a Táltosok és Pálosok, mind pedig korábbi Életeitekben Ti Magatok olyan sokat tettetek.

            Így persze „Kettős” váltásban éltek, és ennyiben nehezebb a sorsotok, mint a Föld legtöbb népének, akinek „csak” vissza kellene, hogy emlékezzen, és emlékei alapján magában felélessze a Feladatát vagy Küldetését.

            Értitek már, hogy nektek előbb ki kellett, hogy (hatalmas szenvedések árán) kerüljetek a vezeklő sorsotokból ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessetek „Tömeges mértekben”, nem csak az Őrzők Szintjén emlékezni, és ez volt az, ami a legnehezebb volt a népeteknek, vagyis az, hogy Magatok mögött tudhassátok végre a másokért, és mások helyett vitt és vállalt, és sajnos ilyen sokáig rajtatok is ragadt vezeklő szerepeteket.

            Talán értitek már, hogy TÚL VAGYTOK A NEHEZÉN, és olyan könnyítések ezentúl a Tieitek, HA Tiszta és Igaz, Megsegítő Szándékkal kéritek, amivel a Földön Csak Nagyon kevesek, és a „Kiválasztottak” Élhetnek.

            Mivel eddig (is) másokért tettetek, ezért Érlelt Számotokra a Mindenható Teremtő EgyIsten különleges Lehetőségeket, és ezeket a „Megformált” Isteni Pár már be is Hozta a Létetekbe.

            Vagyis: BENNETEK, Akik Tudatosan másokért is kértetek és tettetek, olyan Erők VANNAK MÁR JELEN, amiket bár „eltaszíthattok” meg nem felelő érzésekkel és viselkedésekkel és gondolatokkal, de ha ez utóbbiakat nem teszitek, akkor ezek Bennetek Igen gyorsan, akár Órák vagy Napok alatt is Gyökeret Verhetnek, és Benneteket, valamint Általatok másokat Új Élet és Lét Felé vezethetnek.

            Ennyi volt e mai történet és mese, vagyis Mása Annak, Ami Van.

            Köszönöm, hogy Szólhattam, s hogy Szívetek Közelébe jut-Hattam.

            Én, a Teremtő EgyIsten Szólítom népünket, és kérem, hogy „Érjétek” be, el Terméseiteket.

            OmMáát Ré Isteni és földi Énjén át, Tisztán és Igazan Szólottam.

Lejegyezte OmMáát Ré Isteni és földi Énje a Mindenható És Teremtő EgyIsten Tiszteletére és Dicsőségére

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu