2007. m�jus 8., kedd

�n, a Mindenhat� Teremt� EgyIsten Sz�l�tom n�pemet – IX. fejezet

            Isteni OmM��t R� �neden �t �n, Mi, a Mindenhat� Teremt� EgyIsten Sz�l�tom n�pemet, �s sz�l�tom-h�vom K�z�s Term�sre �s Teremt�sre.

            Isteni �njeitek teh�t nagyon sokf�le �ton �s m�don igyekeznek el�rni a sz�veiteken �s lelkeiteken �t a l�nyetek (vagyis azt, hogy megnyiss�tok sz�veiteket a F�ny �s Szeretet, Rend Er�inek), �s ennek egyik, ma egy kiss� feler�s�d�tt v�ltozat�r�l mes�lek. Mes�lek, mert term�szetesen mindenkin�l m�sok az Er�k �s Lehet�s�gek, de tal�n seg�t majd jobban �szrevenni, �s jobban �rtelmezni is ezeket a jeleket.

            Az, amir�l elm�lt napjaitokban oly sokat besz�lt�nk �s tan�tottunk, vagyis az, hogy figyelj�tek a bels� �s k�ls� jeleiteket, az tal�n m�g fontosabb lesz az elk�vetkez� napokban, �s nagyon fontos az is, hogy ezek �rtelmez�s�n�l m�r ne csak a „tanultakat”, hanem a Bels� �s Fels� vezet�seitek �zeneteit �s jeleit is igyekezzetek figyelembe venni.

            Mindez persze megint egy p�ldabesz�d lesz, de p�ldabesz�djeink jobban megmaradnak kapaszkod�k�nt bennetek, �s k�nnyebb is visszautalni re�juk, ahogyan ezt ut�lag tett�k a Sehol-sincsi, vagy kor�bbi m�s mes�ink eset�ben.

            Bevezet�sk�nt ism�telj�nk egy keveset: T�rbe �s Id�be k�r�seitek �s enged�lyeitek, valamint Felaj�nl�saitok �s Im�itok hat�s�ra l�p be minden Isteni Terv. K�r�seitek azok a „bevon�”, „h�z�” energi�k, amik n�lk�l T�rbe �s Id�be, vagyis a Ti-teremtette Val�s�gotokba Isteni Er�k nem t�rhetnek be, hisz a V�gs� Fokon T�l Ti Teremtitek �s Ti form�lj�tok (tetteitekkel �s Teremt�seitekkel) az Itteni val�s�got.

            Isteni �njeitek igyekeznek Titeket elvezetni �r�meiteken �s f�jdalmaitokon �ltal Feladataitokhoz, �s nagyon fontos „v�laszt�s” minden (�szinte!) �r�m-, vagy f�jdalom-reakci�tok, mert Isteni �njeitek – m�g ha nem is mondj�tok ki – ezeken �ltal �rtes�lnek Hajlamaitokr�l �s „r�latok”.

            Isteni �njeitek a f�jdalmakat �s �r�meket kiv�lt� �rz�seken �s gondolatokon �t „kommunik�lnak” mindaddig veletek, am�g „ki nem �p�titek”, �s �ssze nem �p�titek utatok.

            Sajnos ma m�g nagyon kevesen, a F�ld n�pess�g�hez k�pest viszonylag kevesen vannak azok, akik Tudatosan �ln�k �s keresn�k kapcsolataikat az �gi, Isteni �njeikkel. Egyik legf�bb akad�lyoz�ja ennek a kapcsolat-l�trej�ttnek az, hogy az emberek t�bbs�ge nem is sejti, nem is tudja, hogy van Egy Fels�, Isteni �nje, hisz nagyon j�l tudj�tok, hogy m�g a „L�lek” is tabu, �s sokan nem „hisznek” benne. Elfelejtette a „modern, civiliz�lt” emberek t�bbs�ge, hogy a test�ket a Term�szet Er�i, m�g L�ny�ket (emberi �s lelki, �s szellemi szinten is egyar�nt) a „Teremt�” Teremtette, �s ma mindenf�le elm�teket gy�rtanak az „�let” kialakul�s�ra �s keletkez�s�re, csak �ppen azt felejtik el, hogy az „�let” nem keletkezik, hanem „VAN”. Form�ja, amit vizsg�lhatnak, az v�ltozik, �s v�ltozni, „keletkezni” fog ezut�n is, de Maga az �let, a forma m�g�tti Tartalom az se nem keletkezik �s se nem v�ltozik, mert Egy-Szer-�en Van.

            Isteni �njeitek, Akik e Forma m�g�tti „Tartalom” sz�motokra el�rhet� �s meg�lhet� Egys�gei �s R�szei, m�r hossz� ideje figyelik f�ldi form�ikat, vagyis a Ti fejl�d�seteket, �s sz�mtalan utat �s m�dot dolgoztak ki L�nyeik fel�breszt�s�re �s el�r�s�re.

            �s most kezdj�nk bele e mai mes�be, minek a c�me: Viziv�ros.

            Sz�val a „v�z”, a Fel-Sz�n al� megy�nk, �s igyeksz�nk min�l t�bbet Fel-Sz�n-re hozni Bel�letek.

            A V�zi V�rosban, mely a V�z alatt �s a F�ld alatt tal�lhat�, egy k�l�n�s ember-faj �l, akik �vmilli�kkal ezel�tt rejt�ztek el a V�z �s a F�ld, vagyis a „foly�kony” �s „szil�rd” r�tegek al�. Elrejt�z�s�k c�lja egy „k�s-�rlet” volt, csak elfeledkeztek err�l, �s �vsz�zadokon �s �vezredeken �t a m�lyben maradtak, mik�zben f�nti t�rsaik a F�ldr�l r�gen elt�voztak.

            A V�z V�rosban igen Egy-Szer� volt az �let. A V�rosban volt egy id�szak, amikor csakis n�k �s gyermekek �ltek. Sz�mtalan f�rfi is tartozott kor�bban e k�z�ss�ghez, de e f�rfiak rend-re elt�nedeztek �s megjelentek, egy-sz�val valahol m�shol �lnek.

            A n�k �s gyermekek t�bbsz�r megpr�b�lt�k elhagyni a V�zi �s F�ld alatti v�rost, de k�s�rleteik sorra kudarcot vallottak, �s a v�rost k�rbevev� v�delmen t�l m�g soha nem jutottak – �s ez�rt is volt tal�ny, hogy a f�rfiak ebb�l a v�rosb�l ki hogyan jutottak.

            A f�rfiak a v�roson k�v�l egy „erd�ben”, �s igen zord k�r�lm�nyek k�z�tt �ltek, �s nagyon szerettek volna visszajutni a v�rosba, azonban ezt csak a gondolataik seg�ts�g�vel tehett�k meg. Egyszer elindultak, hogy elhagyj�k a v�rost, �s valahogyan (�k maguk sem tudt�k hogyan) �tt�rt�k a v�delmet, �s ezt k�vet�en vissza a v�rosba m�r (fizikai form�jukban) nem t�rhettek.

            A n�k �s gyermekeik teh�t a v�rosban, m�g a f�rfiak a v�roson k�v�l, egy erd�-szer� t�rben �s id�ben �ltek. A n�k is kutatt�k a „gondolatban”, vagyis megfoghatatlan anyagban n�ha megjelen� f�rfiakhoz vezet� utat, �s a f�rfiak is kerest�k vissza�tjukat.

            T�rt�nt egy napon, hogy az egyik kicsiny gyermek „besz�dbe” elegyedett egy gondolatban megjelen� f�rfivel, �s a f�rfi elpanaszolta a kicsi gyermeknek, hogy nagyon keser� az �let�k, �s nagyon szeretn�k, hogyha visszat�rhetn�nek, mert egy alkalommal v�letlen�l felt�rt�k a „burkot” �s kijutottak, majd elt�nt el�l�k az eg�sz v�ros, �s az�ta is csak bolyonganak �s keresik az �t-, a bej�r�t.

            A kicsiny gyermek elmondta �desanyj�nak a t�rt�netet, aki r�gt�n elmondta a t�bbieknek.

            T�bben voltak, akik csak „k�pzelg�snek”, m�g voltak olyanok is, akik kital�ci�nak, s�t egyenesen hazugs�gnak b�lyegezt�k meg a t�rt�nteket. Volt azonban n�h�ny asszony, aki meger�s�tette, hogy gyermekk�nt vagy kor�bban �k is �szleltek hasonl� eseteket, viszont nem �rtett�k, hogy hogyan �s mik�nt t�rhettek vissza n�ha egy-egy pillanatra a f�rfi-emberek.

            Tan�cskoz�s vette kezdet�t, �s a n�pess�g k�t p�rtra szakadt, mert voltak olyanok, akik szerett�k volna valahogyan felvenni a kapcsolatot az elt�ntekkel, m�g voltak olyanok, akik nem akart�k �jra �t�lni a f�jdalmaikat, �s nem akart�k keresni sz�v�kben eltemetett p�rjukat vagy apjukat.

            A gyermek azonban tudott m�g m�st is, amit sem �desanyj�nak, sem m�snak nem mondott el, vagyis tudta, hogy hogyan l�phet kapcsolatba gondolati �ton b�rmikor az �ket keres�kkel. �szrevette ugyanis, hogy amikor a sz�v�be n�z, akkor olyan, mintha egy alag�ton �t megl�tn� azokat, akikre �ppen gondol vagy figyel.

            �desanyja gyakran mag�ra hagyta e gyermeket kicsiny kor�ban, �s hogy „ne legyen egyed�l”, a gyermek mag�ban kital�lta, hogy gondolataival k�veti mindenhov� az �desanyj�t, �s �gy soha sincs egyed�l, majd �szrevette, hogy m�sok fel� ford�tva figyelm�t m�sok mozg�s�t �s t�rt�n�seit, de m�g az �rz�seit �s gondolatait is �rzi.

            Ez a kicsiny gyermek teh�t �rz�kenny� v�lt m�sok �rz�seire �s gondolataira, �s ez�rt tudt�k vele felvenni a kapcsolatot a hazautat keres� f�rfiak annak ellen�re, hogy e gyermek m�g sohase l�tta �ket.

            „Isteni �nje” ennek a gyermeknek megsz�let�se el�tt (m�s m�don szaporodtak f�rjeik elt�n�se ut�n az asszonyok) �gy gondolta, hogy megpr�b�lja visszahozni a f�rfiakat vagy kijuttatni az asszonyokat, hogy ez a bez�rt csoport �j �s teljes �letet kezdhessen, �s ez�rt tervezte el, hogy ki�p�t mag�ban egy k�pess�get, amivel gondolati �ton felveheti majd a kapcsolatot a k�t elz�rt csoport k�z�tt.

            Isteni �nje tudta azt is, hogy ezt m�g eg�szen kicsiny gyermekkor�ban, amikor m�g a „sz�ve nyitott” meg kell, hogy val�s�tsa, mert k�l�nben k�s�bb tal�n bolondnak tartva kik�z�s�ten�k, m�g gyermekk�nt egy ilyen k�pess�ggel a k�z�ss�get jobban, �s tal�n hosszabb ideig is szolg�lhatja.

            �desanyja ez�rt olyan helyzetbe ker�lt, hogy gyermek�t gyakran legyen k�nytelen mag�ra hagynia, �s mivel j� term�szet� �s szel�d volt gyermeke, ezt �gy meg is tette, meg is tehette.

            Csod�j�ra j�rtak m�r megsz�let�se ut�n is e gyermeknek a V�ros lak�i, mert a gyermeket bizonyos id�nk�nt „f�nyek” vett�k k�rbe, �s ezekkel j�tszadozott, ezeket kergette.

            K�s�bb a F�nyek „elmentek” mell�le, �s ekkor kezdte el gondolataival anyj�t �s az ismer�s�ket k�vetni.

            Ennek a t�rt�netnek az is lehetne a c�me, hogy hogyan �rlelj�k meg k�pess�geinket, de err�l majd egy m�sik alkalommal besz�l�nk.

            Visszat�rve a mes�hez: miut�n k�t „p�rtra”, vagyis ellenz�kre �s keres�kre oszlott a k�z�ss�g, azok, akik hitt�k a gyermek szavait, egyre ink�bb azon gondolkodtak, hogy vajon hogyan tal�lhatn�k meg azt az �tj�r�t, amin a f�rjek a t�l-partra jutottak, illetve az is fontos t�ma volt, hogy mi lenne a jobb: itt-maradni �s ide �ket visszavezetni, vagy pedig vel�k egy�tt ezt a V�rost v�gleg elhagyni.

            Term�szetesen itt is megoszlottak a v�lem�nyek, b�r abban mindenki egyet �rtett, hogy valahogyan j� lenne visszavezetni az elt�vozott szeretteket.

            A gyermek gyakran „besz�lt” az �jra rem�nyked� f�rjekkel, akik tan�csokkal l�tt�k el keres� asszonyaikat, b�r sajnos el�bbre egyik oldalon sem jutottak.

            M�ghozz� az�rt nem jutottak el�re, mert a keres� f�rjek egy „k�ztes”, lebeg� �llapotba jutottak, ami lehet�v� tette a sz�mukra, hogy sokfel� kutassanak, m�g a n�k �s gyermekek egy k�rbez�rt t�rben �s id�ben maradtak.

            �vekkel k�s�bb testv�re sz�letett e gyermeknek, �s am�g anyja dolgozott, � vigy�zott a testv�r�re, illetve m�g n�h�ny m�sik kicsire, mert minden gyermek nagyon szerette e gyermeket. Nevezz�k e hall�-l�t�t Ferencnek, m�g a kicsi testv�r�t Imr�nek.

            Imr�nek is voltak term�szetesen l�t� �s hall�, s�t m�g egy�b k�pess�gei is, ugyanis Ferenc „megtan�totta” j�t�k k�zben minden re� b�zott kicsinek, hogy hogyan k�vethetik a sz�leiket, vagy m�sokat is.

            Ferenc teh�t kicsi gyermekk�nt is tan�totta a t�rsait, akik k�z�l voltak olyanok, akiket otthon eltiltottak az ilyen j�t�kokt�l, m�g voltak olyanok is, ahol az any�k �r�ltek e k�pess�gnek, mert �gy a gyermekeiken �ltal �k is k�zvetlen�l besz�lhettek a keres�kkel.

            Ferencnek, ahogyan n�vekedett, el�j�tt egy m�sik, a feln�ttek szem�t is felnyit� k�pess�ge.

            Egyre t�bb anya tapasztalta a k�zel�ben, hogy � is hallja �s l�tja azt, amit e gyermek mondott, �s k�s�bb azt is �szrevett�k, hogy bizonyos gyakorlatok ut�n �k maguk is �rz�kelnek �s l�tnak bizonyos, „k�v�ncsis�guknak” megfelel� dolgokat.

            A V�zi V�ros lak�i ekkor �gy hat�roztak, hogy megpr�b�lnak valahonnan, a „Szellemi”-nek nevezett Vil�gb�l seg�ts�get k�rni, mert „r�gi k�nyveikben” szerepelt az, hogy �k nem mindig �ltek itt, �s �seik valami v�llal�s vagy feladat miatt �p�teni �rkeztek, �s valamif�le szellemi er�kkel visszautat is �riztek, amir�l k�s�bb elfeledkeztek.

            A f�rfiak elt�n�se, �s a gondolataikon �t �rkez� �zenetek is azt sejtett�k, hogy van valami ki�t, amit valahogy a f�rfiak meggondolatlanul kinyitottak �s az elnyelte �ket, teh�t kell, hogy legyen legal�bb egy „kij�rat”.

            Kezdetben csak az elt�ntekkel besz�lgettek az asszonyok, de k�s�bb m�r egym�ssal is tudtak a gondolataik �tj�n is �rintkezni, �s egyre er�sebbek �s tiszt�bbak lettek benn�k bizonyos meg�rz�sek. El�re �reztek v�ltoz�sokat vagy baleseteket, �s egyre ink�bb meg�rezt�k azt is, hogy „valami v�ltoz�s”, valami egyszerre j� �s rossz is k�zeleg.

            A V�rosban m�r egyre kevesebben voltak azok, akik semmilyen k�pess�ggel sem rendelkeztek, m�g azok sz�ma, akik „�rezt�k” a k�zelg� v�ltoz�st, egyre nagyobb lett.

            Ferenc testv�re, vagyis Imre volt az els�, aki „megl�tta” vagy „meg�rezte”, hogy az � „gondolati apja” vagy Isteni L�nye ott van Benne. Azt is �rezte, hogy rajta �ltal ez a „L�ny” figyelmeztetni, �s tan�csot adni is szeretne, mert � pontosan ismeri azt az elk�vetkez� v�ltoz�st, ami a v�ros lak�it hol f�lelemmel, hol pedig megnyugv�ssal t�lt�tte el. Isteni L�nye, teh�t valami addig �rz�kelteken k�v�li szokatlan, de k�ts�gk�v�l l�tez� �s Szeret� „l�ny” teh�t elkezdte tan�tani Imr�t, a gyermeket, akinek a lelk�re k�t�tte, hogy m�g ne besz�ljen a tan�t�sair�l senkinek mindaddig, am�g enged�lyt nem ad erre.

            Imre, aki �rezte a „l�ny” szeretet�t, nem besz�lt r�la senkinek, �s szorgalmasan tanulta a „s�kokat” �s „id�ket” �s „�tj�r�kat” �s „tereket”, �s egy csom� minden m�st, amikr�l m�g soha nem hallottak az ottani emberek. Imre k�zben cseperedett, �s b�r m�g mindig kerest�k az asszonyok az elk�borolt f�rjeket, �s a gondolati �ton val� kommunik�ci�ban is sokat fejl�dtek, a ki- vagy bevezet� utat m�gsem lelt�k meg.

            T�rt�nt egy napon, hogy a V�z-z�r� r�teg megmozdult, �s a V�rosba a „falakon” �t v�z �s s�r t�dult, majd hirtelen abbamaradt. Riadalmat okozott, �s mindenki �rezte, hogy „kezdet�t vette” az a valami, aminek bek�vetkez�s�r�l hol f�lelemmel, hol pedig nyugalommal besz�ltek.

            Az elt�nt f�rfiakat is izgatta e v�ratlan esem�ny, �s igencsak tanakodtak, hogy mit�v�k legyenek. Pr�b�lt�k megkeresni a f�ld-csuszaml�s hely�t, hogy h�tha azon �ltal visszajuthatn�nak, de nem tal�ltak semmi jelet, ami eligaz�thatta volna �ket.

            Ezek a f�rfiak, ahogyan eml�tettem, egy „k�ztes” t�rbe �s id�be ker�ltek, �s b�r �rz�kelt�k �s „�lt�k” is „fizikai” form�jukat, tulajdonk�ppeni fizikai form�juk m�r nem l�tezett, mert az „�tj�r�”, amit egyik „k�s�rlet�k” eredm�nyezett, elnyelte anyagi r�sz�ket. Ennek ellen�re �k ezt k�vet�en is a „fizikai” �tj�r�t, �s a fizikai s�kon l�v� lehet�s�geket kerest�k.

            Imr�nek k�zben seg�ts�ge �rkezett, egy asszony, akivel megoszthatta a tanultakat. Isteni �nje v�lasztotta sz�m�ra, mert mint mondotta, az asszonyban olyannyira er�s �s tiszta volt a v�gy a V�ros megment�s�re, hogy ak�r az �let�t is �ldozta volna �rte, �s ez�rt �t Imre (a V�ros megseg�t�s�re) seg�ts�g�l k�rte.

            Imr�nek nem volt neh�z �tadni tud�s�t ez tiszta asszonynak, aki gyorsan meg�rtette, hogy sz�m�ra e gyermek „kapukat”, �tj�r�kat nyitogat, ami seg�theti majd mind az elveszett f�rjeket, mind pedig a V�rost fenyeget� V�g vagy pusztul�s elleni k�zdelm�ket.

            Az Imre �ltal felk�sz�tett asszony felkereste a V�neket, �s �tadta nekik is az ismereteket.

            Hitt�k is, nem is a V�nek, mert el�tt�k eddig m�g senki sem besz�lt „p�rhuzamos”, de m�g csak Idegen vil�gokr�l sem, hisz a f�rfiak is csak valami bar�ts�gtalan „erd�ig” jutottak.

            Mindazon�ltal „logikus” volt a t�rt�net, �s magyar�zatot adott n�h�ny kor�bbi t�rt�n�sre, �s ez elgondolkodtatta a V�rosi vezet�ket. Imre (Isteni �nje k�r�s�re) m�g tov�bbi magyar�zatokat is adott, �s mivel a „gondolati kommunik�ci�” a v�rosban m�r �ltal�nos volt, �gy ezt k�vet�en a „tud�s”, az „inform�ci�” a v�ros-lak�k k�z�tt gyorsan �ramolt.

            Imre �s a gyermekek ezut�n m�g t�bb inform�ci�hoz jutottak saj�t j�v�j�ket �s v�rosuk j�v�j�t illet�en, �s mivel „Terveikben” a V�ros elhagy�sa szerepelt, ez�rt kicsi gyermek-korukt�l kezdve ebben a tervben �ltek.

            Teljesen nyilv�nval� volt az id�nk�nt bet�r� v�z �s s�r hat�s�ra, hogy el�bb-ut�bb a V�rosnak �s minden v�roslak�nak is „menni” kell, azonban m�g nem voltak konkr�t tervek �s lehet�s�gek.

            Egyre t�bben voltak, akik a „tanultak” �s hallottak alapj�n saj�t „Isteni”, Szellemi vezet�j�ket h�vt�k �s kutatt�k. Egyre t�bben voltak, akik kapcsolatba is l�ptek Szellemi �nj�kkel, �s rajtuk �ltal olyan ismeretekhez �s tud�sokhoz is jutottak, amik hat�s�ra egyr�szt �j technikai berendez�seket, m�sr�szt �j tanul�si form�kat �s rendszereket alkottak. M�r a „p�nik-rohamok” is egyre kev�sb� jellemezt�k �ket a s�r-bet�r�s idej�n, mert voltak olyan eszk�zeik, amikkel el�re meg lehetett (�rz�seiken t�l is) pontosan jel�lni az id�pontokat, m�sr�szt lehetett cs�kkenteni a hat�sokat.

            Az egyik reggel Imr�t arra figyelmeztette Isteni �nje – s tett�k ezt Imr�n k�v�l a t�bbi gyermekkel is Isteni �njeik -, hogy nagyon k�zel van az az id�, amikor el kell, hogy hagyj�k majd a v�rost, �s ez�rt k�sz�ts�k fel a sz�leiket �s mindenkit, hogy �lljanak majd k�szen, hogyha „�rkezik a jel”. Imre �s a gyermekek �rtes�tett�k a sz�l�ket, akik �sszecsomagolt�k a legsz�ks�gesebbeket, majd ezt k�vet�en v�rtak �s figyeltek.

            N�h�ny �r�val k�s�bb nyikorogva �s csikorogva megny�lt a v�z f�l�tti ter�let, �s k�l�nleges f�nyess�g t�lt�tte be a teret. A v�z mindek�zben nyugodtan „lengedezett”. Lent, a v�z alatti v�rosban fesz�lt volt a hangulat, b�r a gyermekeken �t �rkez� �zenet azt mondta, hogy legyenek nyugodtak. Fesz�lts�g volt mindenkiben �s v�rakoz�s, �s a gyermekek „tud�sa” �s „hite” volt az, ami v�g�l m�g a k�tked�ket is meggy�zte.

            A „Szellemi vezet�k” fokozatosan, �s mindig el�re jelezt�k a t�rt�n�seket, �s ez is meger�s�tette a f�rfiakat, asszonyokat �s gyermekeket, hogy „hamarosan itt a szabadul�s ideje”.

            Nem telt el sok id�, mire szem�k megszokta e f�nyt, �s �jra elkezdt�k l�tni a k�rvonalaikat, illetve olyan dolgokat is, amiket kor�bban nem is vettek �szre – mint p�ld�ul azt, hogy sz�nes f�ny-g�mb�k cik�ztak szerte-sz�jjel, akik id�nk�nt meg�lltak �s „gy�gy�tottak”. �gy l�tt�k ezt, hogy bizonyos k�telyeket eloszlattak vagy f�lelmeket sz�ntettek meg, mert voltak olyanok, �s f�leg az �regek, akik nem akart�k hinni a t�rt�n�seket.

            Lassan, az el�rejelz�seknek megfelel�en r�zk�dni kezdett a f�ld, �s ott, ahol kor�bban a v�z �s a s�r �ml�tt be, megny�lt egy „f�ny”-kapu. L�ngok csaptak ki bel�le, �s f�lelmetes hangja volt, majd elm�lt a d�b�rg�s. A gyermekek „ismert�k” ezt az �tj�r�t, mert eml�keztek r�, hogy ezen �t �rkeztek, s m�g n�h�ny sz�l�nek is ismert�snek tetszett.

            A gyermekek – egyenk�nt, ahogy az �zenetben �rkezett, bel�ptek ebbe az �tj�r�ba, majd nyomtalanul elt�ntek. K�vett�k �ket a sz�l�k �s nagysz�l�k, majd v�g�l az �tj�r� egy „kanyart” vett, �s mag�n �tengedte az odagy�lt (odavonzott) f�rjeket.

            Ennyi volt e mai t�rt�net. A s�rb�l �s v�zb�l gy�rt, por-form�j� emberek – amikor elj�tt az ideje �s felk�sz�ltek erre – megl�tt�k a F�nyt, mely a s�t�t �s elz�rt val�s�gb�l �ket kivezette. Hov� vezette? Mindenkit oda, ahov� Terve �s sz�ve vezette.

            �k is, a gyermekek �zenete alapj�n eld�nt�tt�k, hogy egy�tt, vagy k�l�n-k�l�n k�v�nnak-e „szabadul�suk” ut�n �lni, �s voltak olyanok, akik a F�nyben ism�t egy k�z�ss�get alkottak �s ind�tottak, m�g voltak olyanok, akik m�s �letform�t, p�ld�ul „term�szeti” vagy „angyali”, seg�t� �letform�t v�lasztottak.

            Isteni �njeitek sz�motokra is, hogy ha megengeditek �s k�ritek, „elmondj�k”, megmutatj�k a Terveiteket.

            Isteni �njeitek, hogyha megengeditek �s k�ritek, akkor nagyon sok jellel – k�zvetlen�l (!) �s k�zvetve is – seg�thetnek.

            Isteni �njeitek ahhoz, hogy seg�thessenek, k�rik a k�r�seiteket �s enged�lyeiteket.

            Ennyi volt a mai mese, �s k�rem m�g a figyelmeteket egy r�vid id�re.

            Ahogyan m�r elm�lt napjaitokban �s heteitekben is – seg�teni szeretn�k abban, hogy jobban meg�rts�tek �s „r�gz�ts�tek” magatokban azt, hogy most milyen v�llal�sokkal �s lehet�s�gekkel �litek az �letet. Nagyon sok „tud�s” �ledt m�r bennetek, �s ezek az „alapok”, amire �p�tkeztek.

            Nem mechanikusan fogj�tok alkalmazni �ket, hanem az „�j Id�k �j Kih�v�sainak megfelel�en”, vagyis �gy, ahogyan ez MA seg�thet benneteket.

            A r�gi tud�sok is „k�s�rleteztek”, vagyis kerest�k a legjobb �s legr�videbb, a legt�bbek, vagy csak a kiv�lasztottak �ltal j�rhat� utakat, �s ti is �gy tesztek nap mint nap.

            Nagyon fontos meg�rtenetek azt, hogy az „�t” (= a v�laszt�s �s d�nt�s szabads�ga, –  b�r k�l�nb�z� fokokon, de) mindenki sz�m�ra nyitott. Mindenki maga d�ntheti el, hogy �L-E a sz�m�ra felk�n�lt v�laszt�si lehet�s�gekkel, vagy pedig elveti azokat. Mindenki szabadon d�nti el – tud�s�nak �s ismereti szintj�nek megfelel�en, hogy a sz�m�ra felk�n�lt v�laszt�si lehet�s�geket Val�s�gk�nt, vagy pedig v�gy�lomk�nt, esetleg elvetend� val�s�gk�nt kezeli, �s ett�l f�gg, hogy hogyan �s milyen IR�NYBAN ny�lnak meg sz�m�ra a SZEM�LYES v�laszt�si lehet�s�gei.

            Ha valaki k�ptelen elfogadni a jobb �s k�nnyebb �letet, az v�laszt�s�val elz�rja maga el�l a k�nnyebb �s jobb lehet�s�geket, m�g ha valaki elz�rja maga el�l a „J�Istent”, annak a J�isten sem seg�thet.

            K�sz�n�m a seg�ts�get (k�r�seiteket), �s k�sz�n�m figyelmeteket.

            Szeretlek Benneteket. Ennyi a „tanuls�g”, ennyi a t�rt�net: HOGYHA NEM K�RITEK – AZ ISTEN SEM SEG�THET.

            �ld�s Van Benned, �s �ld�s Van Veletek. Figyelj�tek a „Jelet”, amely vezet Titeket. Figyelj�tek a Bennetek ny�l� K�pess�geket �s Er�ket! Az �j, az �r, az �t – a TeremT� EGYIsten Vezet Titeket.

            K�sz�n�m, hogy seg�tetek. Vezetem n�petek – hogyha k�ritek.

            �ld�s Van Bennetek, �s �ld�som k�s�r Minden Igaz �s Tiszta Sz�vet. �gy �lj�tek L�tetek!

Lejegyezte OmM��t R� Isteni �s f�ldi �nje a Mindenhat� Teremt� EgyIsten Tisztelet�re �s Dics�s�g�re

                                                                                                                                    www.omah.extra.hu