20070427 - Sehol-sincsi mese

  2013.01.31. 18:08

2007. április 27., péntek

 

Sehol-sincsi mese

 

Én, Aki Vagyok és Aki a Megszentelt és Megújult Isteni OmMaat Ré Éned is Vagyok, az Istenanya és Istenatya, a Teremtő és Mindenható EgyIsten nevében is köszöntöm létünket.

 

            Nagyon nem mindegy, hogy kinek a nevében és kinek teszitek meg Felajánlásaitokat vagy Esküiteket, Fogadalmaitokat, és ezért a mai napon még egy kissé visszatérünk az Eskük és Felajánlások és Fogadalmak témaköréhez, és természetesen majd még máskor is, ahogyan „megVilágosodtok”, majd egyre több és igazabb információhoz is juttok – remélhetőleg már Saját Énjeitek segítségeivel.

            Én most, illetve Mi, Egyesülve Isteni Énjeitekkel, az alábbi, de még Mindenki számára is tanulságos tanítást és történetet szeretném átadni, amiből még megérthetitek:

 

Nagyon nem mindegy az, hogy Esküiteket és Felajánlásaitokat és Fogadalmaitokat KINEK A NEVÉBEN, és ki felé teszitek.

 

            Kezdjük tehát a történettel a mai eszme-cserénket.

            Ennek a tört-én-etnek vagy szem-el-vény-nek vagy mesének az is lehetne a címe, hogy „Mivé lesz annak az Erője, aki nem j-ól néz előre?”

 

            Ebben a történetben szerepel egy másik történet is, de azt még most (nagy valószínűséggel) nem fogjátok felismerni, vagyis csak kevesek fogják felismerni, de hamarosan majd elvezetek mindenkit oda, ahonnan „visszanézve” megérti majd e „mögöttes” tartalmakat is.

            Kezdjünk tehát bele!

            Ennek a történetnek – még mielőtt elkezdenénk, elmondom, hogy lesz egy érdekessége, ugyanis olyan Erőket sűrítettünk bele, amelyek majd segítenek jobban rögzíteni bennetek Életetek Kódjait, illetve segítenek abban is, hogy bizonyos terheiteket Tudatosan letegyétek.

            Ennyi „izgalom” után tehát kezdjünk bele e mai történetünkbe.

 

            Vannak olyan országok – és jelenleg is vannak ilyenek a Földön -, ahol nagyon nagy Tisztelet és Szeretet övezi az Isteni Erőket, míg más birodalmak elfelejtették Erőiket hordozó Eredetüket, és ott bizony nagyon nehezek (Égi és földi szinten is, pláne együttesen!) a „Tervezések” és a Teremtések.

            Ennek az országnak, ahová először utazunk, Van persze neve is, de most csak hívjuk így: „Sehol-sincs Királyság”. Királya gőgös és ostoba, de Isteni Erőkkel megáldott és bíró ember hírében állott, és tulajdonképpen nem is értette senki országában, hogy hogyan is kerülhetett trónra, mikor sem eredete, sem képessége, sem származása ebben őt nem támogatta. Támogatta viszont a nép előző, még „szabályosan”, vagyis választás útján kijelölt királya, aki idő előtt elhagyta pályáját, és ma valahol máshol sütögeti jól megérdemelt hamuban sült pogácsáját.

            Szóval ez a Sehol-sincs Királyság régebben igen nagy gazdagságnak örvendett, számtalan találmánya és művésze járta körbe és szépítette a Földet, majd Egy-Szer ennek a „jó-ság”-nak, bőségnek vége szakadt. Jöttek más országokból is királyok, küldöttek, hogy megnézzék: ennek a nagy gazdagságnak és jól-létnek mi vetett véget – és ez Kül-földiek meg is találták, amit kerestek, vagyis a „leg-gyengébb pontokat”, a leg-gyengébb lánc-szemet”: az ott lakók kezdték elfeledni az Eredetet! Minden környező nép megértette, hogy ha ilyen sorsra jutni nem akar, akkor villámgyorsan tenni kell – vagyis fel kell éleszteni, vagy újra kell teremteni Eredetüket tisztelő létüket, mert különben ők is szegények és elesettek, eltűnők lesznek. Szerveztek ezért mindenféle mű-sorokat és vet-él-kedőket, keresték és kutatták, és néha újra is írták eredetüket, csak hogy legyen, ami majd később, ha halványul az emlékezet, megtartsa és éltesse őket. Mindeközben persze a Sehol-sincsi „jó” Király semmi ilyet nem tett, így aztán népének hite és erője, egyetlen Teremtő Ereje, szépen lassan fogyni kezdett.

            Beteg lett e nép, e Sehol-sincsi nép, és elment a „pati-kába”, de gyógyírt sebeire (mert hogy már ki is sebesedett!) egyre kevésbé lelt. Sehol-sincs Királya mindettől kétségbe nem esett, mert úgy gondolta, hogy ha népe Erője elfogyott, akkor a népből eleddig kisajtolt erőkért cserébe betelepít majd idegen erőket, akik neki dolgoznak, és háza eltartásáról majd gondoskodnak.

            Igen ám, de „jó” Királyunk elfeledte, hogy nyakán őt népe csakis reményből és tiszteletből tűrte, mert népe ilyen volt, Esküje (Ég és föld felé is) őket kötötte. Nem értette „jó” Királyunk, hogy népe bizalmát eljátszotta, és ezzel népe Esküjét az Istenanya feloldotta! Hogyan is érthette volna, hisz számára „Isten” csak egy „allegória”, bár szíve legmélyén nagyon is jól tudta: Isten haragja lesújt mindazokra, akik nem tisztelnek embert és népet, pláne nem a Sehol-sincsi, korábban (is) Isteni Védelem alatt állt hagyományokat és értékeket.

            „Jó” Királyunk tehát egyre inkább érezte, hogy mennie kéne már, mert népe ezt Fel-iratban és Szóban is közölte vele, azonban még mindig azt hitte, hogy beteg népének (majd a bejövő idegenek ellen) felkelni, és létét, földjét megvédeni nem lesz Hite és Erője.

            Nem jól gondolta ezt a „jó” Király, mert időközben népében felébredt néhány Isteni Küldött, aki elkezdte (minden nehézség és támadás ellenére is) keresni és kutatni az Erő-Eredőket.

            Sajnos nem volt könnyű munka ez, mert már előző „jó” Királyaik is módszeresen irtották és üldözték – szomszédaik hatására és tanácsára – az Eredet Kutatóit, és bizony sokan közűlük végezték börtönben vagy „dili”-házban, és sokukat aláztak meg és kényszerítettek verembe vagy más, idegen országokba távozni, hazájukat, országukat, népüket, addigi életüket elhagyni.

            Érdekes korszaka kezdődött e Királyságnak, mert a „föld alatt”, ugyanúgy, ahogy e nép hajnalán a barlangokban, elkezdődött egyfajta érlelődés és erjedés, és ezekből, az elpusztulton éledő új erőkből gyönyörű „Csodafa” fakadt főterén a Királyi Városnak. Nézte, nézte a „jó” Király, és sehogyan sem értette, hogy ez számára, és minden más tudatos Múlt-pusztító és tagadó számára az el-múlást, véget jelezte, és még csak mindig a szemben lévő ablakából figyelte. Szép volt ez a Fácska, és mélybe nyúlt gyökere, olyan mélybe, amelyről senki sem sejtette, hogy az MÁR Eredete, vagyis mélyen elfeledett Múltja és Története Dicső Korszakának és Életének e Sehol-sincsi Királyságnak! Néhányan azt hitték, hogy valami kül-földi csoda érkezett, és tanácstalanul nézték a Fácska törzsén megjelenő ismeretlen rovásokat, jeleket, és ahogyan nézték ezeket, valami megmozdult a Lényükben, valami, amit R-Égen elfeledtek, és elhinni sem mertek: FELELŐSSÉGET éreztek! Felelősséget Önmaguk és Életük, valamint népük és gyermekeik Jövője iránt, és egyre inkább, és egyre többen zarándokoltak el e Fácskához, és lassan híre szállt: GYÓGYÍTÓ FA áll a Fő-téren, és gyógyító erője napról napra erősebb és nagyobb lészen! „Jó” Királyunk is ismerte a Fa erejét, mert bizony marta a bűntudat, és felismerte, hogy népe ellenében, nem pedig népéért tett bizony sok, és titokzatos dolgokat. Lassan felszínre kerültek és tisztultak érzései – ugyanúgy, ahogyan mindenki másban, aki a Fácska közelébe érkezett – és egyre erősödött, egyre tisztult, és egyre több fájdalommal tisztult a Fácska köré gyűlő sereg. Idegen erők is érkeztek, kül-honi erők, de ők e Fácska alatt nem éreztek semmit, legfeljebb csak a hűs, megnyugtató levegőt, de szívük gyógyulását még nem érezhették, mert a Fácska Erői Még csak a Sehol-sincsieket segítették!

            Érdekes hatása volt e kicsi Fácskának az is, hogy akik tiszta szívvel kérték és keresték, azokat nagyon könnyen és gyorsan, míg akik nem tiszta szívvel keresték, azokat „kínok közt” gyógyította. Érdekessége volt még az is, hogy akiket meggyógyított, azok „meg-Világosodtak”, és Rend-Szerint valamilyen tanító vagy gyógyító Erőt kaptak, és Ígéretet valami csodás belső hangtól, hogyha ezt továbbadják, tiszta szívből továbbadják, akkor nem veszítik el, sőt, megújul bennük az élet.

            Meg is „fiatalodtak” és meg is gyógyultak sokan, és kórházaik és patikáik szépen lassan tönkre is mentek, mert ezek a meggyógyult gyógyítók mérgeket többé soha nem ettek, és kifogytak a boltok polcairól a segítő élelmek, míg a többiek szép lassan mind a kukákba, vissza feladóikhoz mentek.

            „Érdek”-essége és híre elment a Fácskának messzi vidékekre, és voltak, akik jöttek jó-szándékkal, míg mások rosszal erre a hírre. Voltak, különösen a kül- és belhoni „ellenzők”, akik terveket is szőttek, hogy elpusztítják vagy megmérgezik a Fácskát s az Új Erőket, de mérgük és baltájuk nem fogott rajta, és csak még jobban megerősödött a Fácska Erője és Tisztasága. Igen, kezdetben Fácskánk is Erőt merített a Hozzá érkezőkből, együtt gyógyult Fácska és embere, de később, ahogyan egyre több volt a már gyógyított, gyógyult körülötte, úgy Erősödött, és Úgy hatalmasodott – nem csak a Fácska termete, hanem Ható- és Gyógyító Erője.

            És mi van „jó” Királyaival és csatlósaival a Sehol-sincsieknek? „Jó” Királyai, bizony mind, Most, „vezekelnek”! Ki így, ki úgy, kínban vagy nyomorban – gyermekét siratva fájón, elhagyottan. Kinek szíve tiszta, az kap csak könnyű gyógyulást, a többiek kínok között sírnak. Kinek a szíve tiszta, az segíthet másokat, de csakis azt, aki kimondja: „Kérem bocsánatodat!” Kinek a szíve tiszta, AZ SEGÍT másokat, de csakis azt, aki kimondja és teszi: „Helyrehozom hibáimat!”

            S ha ezt nem teszi – ő jár a Végére.

 

            Ennyi volt e mai mese, és hogyan kapcsolódott ez ahhoz, hogy Ki KINEK és hogyan Esküszik?

            Ugyanúgy, ahogyan Sehol-sincsen is, nálatok is FELELŐSSÉGET VÁLLAL egy politikus akkor, amikor akár „hon-atyaként”, akár más magasabb vagy alacsonyabb beosztásban IRÁNYÍTÓ szerepet vállal egy Közösség felett. Az irányítás mindig rátermettség és bizalom eredménye kell, hogy legyen, és bizonyos szabályok megtartását követelte mind az irányítottól, mind az irányítótól. Ezt, és a hozzá kapcsolódó felelősséget sajnos már jó ideje módosította politikátok (és sajnos elsősorban külföldi behatásra – és ezért is VAN felétek nagyon sok népnek bizony sok és sokféle Égi és földi adóssága!) úgy, hogy a felül lévők felelőssége – elsősorban átláthatóságuk hiánya és a kiskapuk sokasága miatt gyakorlatilag megfoghatatlan és követhetetlen. Tudatosan törtek ellenetek ezek a módszerek már jó 10-20-30 éve, és ahogyan már erről is beszéltünk, kicsit több, mit harminc éve kezdődött ellenetek egy nagyon nagy, tudatos támadás MARADÉK MÚLTATOK KIIRTÁSA érdekében. Nem volt elég a sok elnyomás, sajnos még maradt „gyökér” és „tartás”, amit le kellett rombolni, hogy majd új nép és faj legyen telepíthető erre a földjére Földeteknek. Sajnos ezek a tudatosan romboló erők arról elfeledkeztek, hogy nem megy csak úgy emberi (bár ők nem is emberek) ésszel és tervvel egyik nép ide-oda telepítése, mert hogy népetek és országotok kódja bizony nem csak FÖLDI síkon VAN rögzítve e földbe, hanem népetek ITT-LÉTE rögzítve VAN az ÉGI Tervekben is!

            Mindez persze kevéssé érdekelte azokat, akik elárasztották a magyar piacokat külhoni dolgokkal, és elvitték tőletek a magyar hagyományokat és dolgokat, mert őket csakis az érdekelte, hogy országotokat és népeteket minél több „IDEGENSÉG” árassza el, ami majd előbb vagy utóbb igenis HAT, méghozzá erősen Hat a Ti Sérült és nyitott, sebes lelketekre. Beszéltünk már arról is, hogy népetek nagyon erősen kötődött, kötődik a népdalok és versek, mesék hordozta (maradék) ősi kódjaitokhoz, és ezért, mivel ezek közvetlenül a szíven át, vagyis egy „nehezebben” ellenőrizhető csatornán át hatottak, egyrészt:

• el kellett szigetelni egymástól a még hagyományokat őrizőket és hordókat a hagyományokat keresőktől,

másrészt:

• be kellett zárni a szíveket,

és harmadrészt, mert hogy három a magyar igazság:

• hozni kellett új dalokat és verseket és meséket, lehetőleg olyanokat, amiket a magyarok szívesen hallgatnak és néznek, vagyis amik először a szeretetről és megújulásról beszélnek. Később aztán majd jöhetnek (ennyi felvezetés után) a már jóval szörnyűségesebbek és keményebbek, amik majd végleg elzárják a gyökereket!

„Koszorú-ér” betegségek! El-meszesedések! Túl-nyomott, vagy túl kevés vér-nyomás.

Be-tegség.

Belül van az ok, olyan mélyen, ahol már korhad a talaj, bár a felszínen még nem látszik semmi sem. De Belül már jelez: „Nem bírom egyedül, segíts nekem!” Lelketek jelez!

 

LELKETEK

JELEZ!

Betegségekkel.

Fájdalmakkal.

Félelmekkel.

Kétségekkel.