2007. március 10., szombat

Március tizenötödikére

            Én, az Úr Krisztus Szólítom népemet, és kérem, hogy Szózatom minden mondatát és szavát jól jegyezzétek meg, mert többször, illetve sokszor már nem ismételem: Békében Éljetek, és BÉKÉBEN ÜNNEPELJÉTEK ezt a Szent, közelgő ünnepet, melyre már a gumilövedékek készek. Miért kell újra és újra megismételnem, hogy semmi ok ilyen hiábavaló, és ráadásul még nemzetközi visszhangot is kiváltó vérontásokat szerveznetek, mikor pedig ezen időtöket sokkal hasznosabban – például a dicső múltra való tiszta megemlékezéssel és belső önvizsgálattal is eltölthetnétek. Nincs még itt az idő a „Rügyfakadásra”, bár a tereiteken az enyhe télnek köszönhetően még e borús időben is virágoznak már a tavaszi növények, de mindez ne, NE TÉVESSZEN meg benneteket – ez itt még a BELSŐ Érés ideje. Nem szabadna erőt pazarló módon és hangoskodva kivonulnotok a tereitekre, és ott meg nem felelő, vagyis számotokra IRÁNYÍTHATATLAN módon tüntetnetek, mert nem ismeritek azokat az erőket, akik mindezt irányítják, és a háttérből játszanak veletek. Minden ilyen kivonulás vagy tüntetés Titeket magatokat és a családjaitokat is gyengíti, mert (bár azt hiszitek, hogy tudatosan, de valójában) „csak” bábként, egy földi hatalom bábjaként vagytok jelen, melynek célja ennek a népnek, létének és önbecsülésének, eddig elért eredményeinek és értékeinek a megsemmisítése.

            Minden ilyen hasonló megmozdulásotok eddig csakis arra volt alkalmas, hogy a világnak megmutassátok: be kell avatkozni ennek a népnek a sorsába, vezetni és tanítgatni kell, mert nem képes vigyázni magára, és önmaga (és a VILÁG!) ellen kel. És sajnos ez két utóbbi dolog így is igaz! Minden ilyen alkalommal megerősödött nálatok az idegen uralom, amit igen sokáig nyögtetek, és ami népetek feldarabolásához is vezetett – fizikai és lelki síkon egyaránt.

            Sok bizony a baj nálatok – de ezeket lázadással vagy fegyverrel TI, Magyarok meg nem oldhatjátok, mert pecsét véd Titeket attól, hogy egymás ellen harcoljatok – és egymás elleni harcaitokkal Önmagatokat valóban elpusztítjátok! Jól tudják ezt mind a vezetőitek, illetve mindazon külföldi hatalmak, akik ezeket az ellentéteket nagyon tudatosan szítják nálatok – és Ti nem a szívetekre és józan eszetekre, hanem ezekre a tudatos provokátorokra hallgattok, és ahelyett, hogy valóban a saját problémáitok megoldására törekednétek – ál-problémákat gyártotok és azon rágódtok.

            Nincs még itt az ideje a „fel-kelésnek”, mert népetek még nem egységes – és VALÓDI, IGAZI eredményeket CSAKIS EGYSÉGESEN, és népetek VALÓDI ÉRDEKEIT szem előtt tartva érhettek el.

            Tehát ez a kérésem:

BÉKÉBEN,

és lehetőség szerint családjaitok körében

ÜNNEPELJETEK,

és az Egymás iránti Szeretetben tisztuljatok és érjetek. Mondjatok imákat népetekért és a Szent Korona erejének megújulásáért, népetek és családjaitok, valamint a saját békétek megleléséért és megőrzéséért – ÍGY teljen a napotok. „Érjetek” még, hisz éretlenek, tudatlanok vagytok, és amíg ilyenek vagytok, addig jó szándékotokat, illetve a hazáért érzett felelősség-tudatotokat kihasználják azok, akik számára az Egység megteremtése veszélyes. Hányszor hozzuk még fel Hunyadi vagy akár a Dobóék esetét, akik egy kis maroknyi, de Egységes csapattal diadalt arattak – mikor az ellen a létetekre, hazátok létére tört. Most is van ellen, aki még egyenlőre nem fegyverrel, hanem gazdasági befolyással és szép, hízelgő szavakkal támad – de ha sokáig „hőzöngtök” a gumilövedékek előtt (mert hogy féltik gazdasági érdekeiket is – bár ez csak a látszat) okot adhattok még akár a fegyveres beavatkozásra is.

            Tehát döntsetek, és eszerint ünnepeljetek! Fegyverrel – főleg ha a magyar támad a magyarra – el semmit nem, legfeljebb eddig elért eredményeitek elvesztését érhetitek el.

            Én, az Úr Krisztus Szólottam, és kedves földi tanítványom szavaimat hűen és pontosan adta át számotokra.

Lejegyezte: OmMaat Ré földi lénye