2007.03.07., szerda

Én, a Szeretet tanítom népemet – XXV. fejezet

Én, Aki Vagyok, és Aki a Szeretet és a Fény, és Annak Megújult és Megszentelt, és Örökké, Benned is Örökkön Örökké Élő Lénye Vagyok, kérem, hogy jól jegyezd meg és le e Szókat, e biztató és bátorító, erőt adó Szókat.

            Nem minden az, aminek látszik, és főleg nem a Ti világotokban.

            Nem minden az, aminek Ti érzitek, és főleg még azért nem, mert sem a szívvel, sem pedig eszetekkel az Égi és földi dolgok valóságos természetét nem ismeritek. Hogyan is ismerhetnétek, amikor Ti Magatok egy elzárt világban, a Fény és a Szeretet Erőnek KÖZVETLEN ráhatásától ezideig igen elzártan éltetek, bár voltak esetek, amikor e Szent Erők közvetlenül is – a sok ima miatt! – segít(HET)tek.

            Most KEZDITEK élni azt az Életet, ami egyre közelebb és közelebb emel majd Titeket annak megismeréséhez és megértéséhez, hogy honnan is SZÁRMAZIK a Létetek, és hogy ide erre a bolygóra és földre MIÉRT, MILYEN CÉLBÓL és MILYEN KÜLDETÉSSEL érkeztetek. Nem könnyű dolgok ezek, nem könnyű megismernetek és megértenetek a „mindennapi” belső és külső jeleiteket, de ezek pontos felismerése és értelmezése, valamint a nekik megfelelő látásmód és viselkedés kialakítása nélkül nem juttok előre. CSAKIS A SZÍV VEZET – és ez MA (különösen) nagy Igazság, mert csakis a szíveiteken át érkező üzenet vezethet el benneteket mindazon tanításokhoz vagy helyekre, amire éppen itt és most felépülhet a Létetek.

            Vannak még ma is sokan, akik csak „kifelé”, a láthatóra figyelnek, és ezért már a láthatóban is egyre intenzívebbek és erősebbek a jelek – méghozzá azért, hogy felismerjétek ezeket és befelé IS, sőt, egyre inkább befelé figyeljetek.

            Nagyon nagy segítség az, ha Lelkeitekkel vagy Égi Énjeitekkel beszéltek, mert nagyon sok segítséget jelenthet ma nektek minden apró rövid megérzés vagy üzenet, és ezért ezekre különösen figyeljetek. Azért is jó, ha erre figyeltek, mert ezzel NÖVELITEK A BELSŐ TUDATOSSÁGOT, FIGYELMET / FEGYELMET ÉS ÉRZÉKENYSÉGET, ami elengedhetetlen ma ahhoz, hogy vállalásaitokat és a feladataitokat (ami lehet, hogy kissé más, mint amit eddig éreztetek) felismerjétek.

            És most – ennyi bevezetés után térjünk rá a mai „leckénkre”, vagyis arra, hogy miért kap egyik ember nehezebb és kevésbé látványos, míg a másik látszólag könnyebb, de sokkal nagyobb visszhangot kiváltó feladatot.

            Oka ennek részben a feléledt képességek minősége és mértéke, mert emberi szinten azért mindig van egy „kicsi” bizonytalansági tényező – hogy a Lélek mennyire képes „befogadódni” és tudatosítani létét a földi Énben, és alapvetően ezek határozzák meg azt is, hogy az útján ki milyen mértékben és lépésekben képes előre haladni.

            Nagyon sok Lélek elbukik a földi Énnel vívott küzdelemben vagy harcban, és nem képes tudatosítani a Létét, jelenlétét a MINDENNAPOKBAN. Itt tehát nem arról van szó, hogy elfogadod, hogy test, lélek és szellem egysége vagy, hanem arról, hogy ezt MENNYIRE TUDOD ÉLŐVÉ TENNI (és használni) a mindennapjaidban, hogy mennyire vezet a belső megérzésed, és mennyire vagy tudatában annak, hogy igenis „kozmikus” és több dimenziós, és léted minden pillanatáért felelős földi Lény vagy.

            Mindennapjaitokban gyakran elszalasztjátok a belső (és külső) önvizsgálatot, vagyis azt, hogy TUDATOSAN végignézzétek egy adott napotok, és TI MAGATOK is értékeljétek, méghozzá ne csak a földi ego én szempontjából, hanem magasabb, a Lélek, és az Isteni Én szempontjából is azt, hogy aznap mit mulasztottatok, illetve mit tettetek helyesen és jól.

            Nem olyan nagy dolog ez, de a jelentését és jelentőségét még nem ismeritek, pedig ez az ALAP. A mindennapi megmérettetés Önmagatok előtt az Alap a továbblépésetekhez. Tudatosítja tévedéseiteket és haladásotokat, és összevethetitek a saját haladásotokat Égi Tervetekkel.

            Nem olyan könnyű ez, de nem is oly nehéz, mint az sokan képzelitek, és nagyon jól meg kellene már értenetek, hogy enélkül ELŐRE, az Égi Tervetek felé nem léphettek, mert ez a „belépő” vagy az Alap, és ha ez még gyenge vagy hiányos, akkor nem léphetsz be az „Isteni Csarnokba”, vagyis Önmagad Létébe.

            Az Alapok gyengesége azonban nem ok arra, hogy csüggedjetek, de minden tőletek telhetőt, vagy még azon is túl igyekezzetek megtenni, hogy ez Alapotok mihamar készen legyen. Segít ez az Alap-lerakás Titeket abban, hogy ne csak e számvetés idején, hanem MINDEN PILLANATBAN egyre tudatosabban éljetek és tegyetek.

            És most fejezzük be egy példabeszéddel ezt a mai együtt-létet. Ennek a címe az is lehetne: az ÉN Kálváriám, de inkább adjuk neki ezt a címet: Tudatosságom megszerzésének útján.

            Ebben a történetben is, ahogy az már lenni szokott, él egy öreg király, akinek van három fia és három leánya, és mind igen szépre és jóra növekedett, tehát nagy öröme volt öreg királyunknak a gyermekeiben.

            Az történt egyszer, hogy egyikük, a legkisebb leányka megbetegedett, és hamarosan nagyon sovány és vézna, nagyon megszenvedett lett. Törte a fejét az öreg és minden gyermeke, hogy ennek a kicsiny leánykának vajon mi lehet a betegsége, és messzi földről gyógyítókat hívtak melléje, de a betegségnek okát egyik sem ismerte.

            Sírt az öreg király, s még jobban a gyermekek, de mit sem tehettek, mert nem ismerték, nem értették a jeleket, pedig a jel ez volt: „Minden formámban, és betegen is törődjetek velem és szeressetek”.

            Egyik napon az öreg király, hogy enyhítse bánatát, kisétált egy közeli mezőre, és ahogy ott kint sétált, az jutott eszébe, hogy talán e gyermeke örülne, ha egy szép csokrot vinne innen elébe. Szedett egy szép csokrot, és minden virágát külön megkérte, hogy világosítsa meg a szívét, és tegye boldoggá gyermekét. Ugyanezen a napon a többi királyfiak és hercegi leányok egy bálba voltak hivatalosak, de bizony inkább a beteg hugocskájuk mellé térdepeltek, és kérték a Jóistent, hogy világosítsa meg őket, hogy mivel segíthetnének. Imádkoztak és térdepeltek, imákkal és gyertyákkal és mindenféle játékokkal, mesékkel kényeztették e beteg gyermeket.

            Megjött a király, és hozta a tavaszi friss virágok meleg, napsütötte illatát, és a gyermeke mellé helyezte. Amint ezt így megtette, megszólalt egy csodás, kristálytiszta Hang: „Meggyógyítottátok e gyermeket! Áldottak legyetek, amiért a szívetek vezetetett!”

            Persze ez „csak” mese, vagyis Mása Annak, Ami Van – de hányan vagytok már, akiket meggyógyított a Hite és Szeretete – és nem az „orvos-tudomány”! Hányan gyógyultak már csodás utak során, amikor csakis befelé, Magukba, és a Jóisten felé fordultak és imádkoztak?! Hányan vannak, akik súlyos sebekből és betegségekből – csakis, mert Hittek és imádkoztak – meggyógyultak! És most rajtatok a sor MEGTAPASZTALNI EZT A CSODÁT, az Ima és Hit, és a Szeretet erejének gyógyító hatalmát! Ne kérdezzétek, hogy mi miért van, mert mindent úgysem értetek, de a jelekre, illetve arra a (külső és belső) útra, amelyre vezetnek, nagyon, TUDATOSAN figyeljetek, mert BELŐLÜK mindent, MINDENT megértetek.

            Tehát:

            IMÁDKOZZATOK ÉS HIGGYETEK! Higgyétek, hogy Imátok Ereje és Hitetek minden bajból kivezet Titeket! Higgyétek, és Szeressétek azt az Istent, Akinek/Aminek Egy Része Bennetek, és Aki épp ezért mindennél jobban szeret benneteket. Atyai/Anyai szigora is segít, hogy „JÓ ÚTRA”, ÖNMAGATOKHOZ, vagyis Hozzá, a Teremtő Istenhez megtérjetek, és hajlékában tisztelt és megbecsült, GYÓGYULT gyermekei lehessetek.

            Köszönöm, hogy meghallgattátok a mesét és az intéseket – eszerint, vagyis Szeretetben és Hitben, és a Teremtő iránti feltétlen Hitben és Szeretetben, és Hálában éljétek Létetek. Haza csakis így, csakis így érhettek.

            Én, Gábriel OmMaat Ré-n keresztül Szóltam, és az Úr Krisztus és az Istenanya üzenetét hűen tolmácsoltam. Vezessen Titeket mindig és mindenhol a tiszta szív és a Szeretet – mert Aki Így tesz, annak bántódása nem lehet.