2007. március 6., kedd

Én, a Megújult és Megszentelt Szeretet tanítom népemet - XXIV. Fejezet.

Én, Aki Vagyok, és Aki a Szeretet és a Fény, és Annak Megújult és Megszentelt, és Örökké, és Benned is Örökké Élő Gyermeke Vagyok,, átadom üzenetem, és kérem, hogy közvetítsd e sorokat.

            Lápkumánja nem egy kitalált személy vagy mesefigura, hanem valóban, és a hagyomány szerint is az egyik legnagyobb, és valaha Létező Táltos-ivadék, majd annak Gyermeke is Ő Maga, Ő Maga volt, és ennek az értelmét ma még nehéz feltárnom előttetek, de majd ezt is, ezt is megértitek.

            Lápkumánja ezen túl egy létező Szellemi Hatalom, illetve Annak földi Küldötte is volt, illetve még ma is az, hisz népének feladata, amelynek megvalósításában a Küldött és Segítő szerepet is vállalta, Bennetek Újra él, és halott, valóban majdnem halott poraiból Újjá Éled.

            Lápkumánja, mint az összes többi Táltos és Táltos-ivadék sajátos, csakis népetekre jellemző kódok őrizője és hordozója volt, és még ha nem is éledt fel egy-egy „ivadékban” ennek a megnyíló kódja, de azért minden ivadék ivadékának, vagyis a vér szerinti leszármazójának – akár tudattalanul is – átadta.

            Sokatokban élnek tehát ezért Régi Nagy Táltosok kódjai, bár nem is tudtok róla, és akik különös vonzalmat kezdetek érezni népetek „nagy” múltja és Tudása, valamint annak igaz hordozói iránt, valószínűleg hordoztok valamilyen leszármazotti vért.

            Táltosaitok „komorak és mogorvák” is voltak, ám nem volt ez mindig így, és amíg társadalmatoknak és népeteknek megbecsült és tisztelt tagjai voltak, (bár voltak közöttük magányosan élők) a legtöbben maguk után (hogy kódjaik ne vesszenek el) utódokat hagytak. Utódokat hagytak, és ha tehették, akkor nekik minden Tudásukat átadták – bízva abban, hogy unokáik és gyermekeik náluk majd még tisztább és nagyobb Tudást hordoznak. Az volt a dicsőség, ha apját túlszárnyalta az unoka vagy a gyermek – mert a kódok gyakran csak az unokákban jelentek meg – és így voltak alvó és aktív kódok is, hogy ezzel is segítsék azt, hogy minden időben legyenek olyanok, akikben ezek a kódok (ha nem is egyszerre, de) aktiválódhatnak.

            Sajnos már a Pálosok korában is kevés volt az Igazi Táltos, és utánuk a számuk (különösen a megszállások és pusztítások miatt) drasztikusan csökkent. Tudatosan irtotta a német és a török is az egyszerű és tiszta népet, mert jól tudták, hogy ott még a tiszta és igaz Tudás bármelyik pillanatban feléledhet, ha vannak igaz és tiszta szívek. És jól tudják ezt tulajdonképpen a mai „tudatos” (tudatosan pusztító) politikusaitok is, és ezért voltak elsődleges célpontjai a pusztításnak mindenkor a családok, és volt cél a családokon belüli (ma „generációsnak” nevezett, és leginkább vagyoni alapokra helyezett) széthúzás szítása. Ha nincs békés és szerető család, pláne nem hagyományokat tisztelettel ápoló család, akkor nagyon nehéz ezeknek, a csakis tiszta rezgésekben éledő kódoknak a nyílása, és ezért maradt népetekben elmúlt századaitokban is (e pusztítások és háborúk hatására) nagyon sok már majdnem megnyíló kód zárva.

            Tehát a legnagyobb baj köztetek a CSALÁDJAITOKBÓL kiinduló széthúzás, és az, hogy nem támogatjátok és nem ismeritek szüleiteket és gyermekeiteket, és legfőképpen az is a baj, hogy már NEM ÉRTÉKELITEK, (kellő alázattal) értékesnek el nem ismeritek a puszta magyar léteteket. Nem ismeritek fel, hogy népetek milyen hatalmas Tudás-kincset őriz és rejteget, és nem nyitotta erre rá füleiteket, szemeiteket és szíveteket, de legfőképpen az elméteket még az sem, hogy népetek mind a tudomány, mind a művészetek terén (az egész világért is!) milyen sokat tett. Hogyan tehetett volna ennyi szépet és jót le az „asztalra”, az emberiség közös asztalára, ha nem e Tudással lenne kapcsolatos a feladata? Miért keresettek a világ minden táján kiváló tudósaitok és tanáraitok, és miért ismerik fel máshol nagyságukat azok, akik meghallják őket – és Ti miért nem ismeritek fel hatalmas anyagi és lelki és szellemi, titeket megmentő (rossz szóval) „tőkéteket”, ami pedig megmenthetné a népeteket.

            A Táltosok tanítani fognak sokakat közületek, és kérjük, kérlek, hogy ezeket nagyon komolyan vegyétek. Kezdetben még több lesz az emlékeztető és „kódnyitogató”, de egyre több lesz majd az is, ami már „gyakorlati” segítség és tennivaló. Meg kell értenetek bizonyos alapokat ahhoz, hogy reájuk építve továbbléphessetek, és lesznek köztük olyanok is, amit már többen ismertek – de higgyétek el, hogy az ismétlés sosem árt, mert megerősíti és mélyíti a Tudást.

            Így hát – „harcra”, vagyis munkára fel, kedves véreim, ivadékok ivadékai, hogy a bennetek eddig alvó kódokat közös erővel és Isteni, Istenanyai segítséggel nyissuk fel végre – népetek és Önmagatok dicsőségére.

            Eddig tartott a mai „lecke”, és kérdés, hogy mindezt HISZITEK-E. Ha hiszitek, akkor gyertek, ha pedig még nem, akkor a Szeretetben és Hitben tisztuljatok és erősödjetek.

            Én, a Szeretet Szólítom népemet, mert Szeretlek és vezetlek Titeket, hogyha ezt kéritek, illetve követtek. Köszönöm, hogy ma itt lehetek közöttetek. Áldjon Titeket a Szeretet és az Ég, az Égi Szeretet és messzeség, mely már betért Létetekbe.

Lejegyezte: OmMaat Ré