20070304 - Láttyátuk mfeleim
2013.01.31. 18:55
Láttyátuk feleim…
Hát, Kedves feleim… Hát-tal nem kezdünk mondatot!
Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk…
Igen nagyot csapott rám egy Táltos, vagy jól bokán rúgott az Úr Krisztus… Ezért nézzétek el, ha kissé kavargós vagyok…
Máté Imre a Yotengrit I. kötetének a Bevezetőjében ezt írja: „A táltos viselkedésében eltér az átlagostól: sokáig szopik, zárkózott, komor természetű.” Vajon miért volt komor természetű? Mert TUDATÁBAN volt Istentől kapott hatalmas feladatának, annak, amit az Úr Krisztus is magára vett. Őrizte, és ha tudta (mert volt kinek), akkor átadta Tudását, ha nem…
Nagyon el tudom képzelni egy ilyen táltosról, hogy ha a reá bízott tanítvány vagy lélek rossz úton jár, akkor rávág egy jó nagyot a botjával vagy jól bokán rúgja, hogy figyelmeztesse az Isten iránti alázatra és felelősségre. Jézusról a bokán-rúgást kevésbé tudom elképzelni, pedig Ő is él ezzel az eszközzel és ehhez hasonlókkal is, de a „komor”, bottal járó táltos „profiljába” teljességgel belefér a számomra is ez a RENDezési módszer.
Táltosaink hihetetlenül „kemények” és szilárdak lehettek, mert TUDTÁK és élték, hogy az ÉLET múlik rajtuk és Tudásukon: Tudásuk tisztaságán és megőrzésén. És a Tudást nem azért őrizték ezredeken át életüket és LÉTÜKET kockáztatva, hogy a mi tévedésünk vagy figyelmetlenségünk, fegyelmezetlenségünk miatt MINDEZ, s a NÉPÜNK elvesszen.
Épp pár napja írtunk arról, hogy az Őriző Szellemeink igen keményen megleckéztethetnek bizonyos helyzetekben, s teszik ezt értünk, hogy MEGÉRTSÜK végre: olyan Tudás az Övék, (a Miénk) ami a Világot is megmentheti – de ehhez SZLÁRD ALAP kell a legkisebb morzsáig, a legapróbb részig, kétség- és félelem-nélküli, elkötelezett SZERETET és HIT a Jóságos és Igazságos, Igaz, Szerető Isten, a Teremtő Ősanya felé! Ha a Hitnek csak egy „morzsa” híja is van – meghalsz! Meghalsz, mert megöl a Tudás, hogy nehogy árts vele! Ilyen ez a Tudás, ami életet kér bennünk.
Megtiszteltetés ez, de az Életünkbe is kerülő felelősség. Ha csak egy pillanatra is lankad a Hit vagy a figyelem/fegyelem, és ha nem a tiszta Szeretet vezet bennünket, akkor vége az életnek!
Mekkora Tudás lehet ez, ha így van védve!
Mekkora Tudás ez, ha így el van rejtve – a Szív Legmélyébe!
„Nem játék ez, Gyermek,
Égnek földi Fia/Lánya!
Életet is menthet,
Vagy vihet Kárhozásra!
Kinek Szíve tiszta –
Az jut közelébe!
S kinek Hite Tiszta
Az kaphat Belőle!
Nem játék ez, Gyermek!
Égnek Fia/Lánya!
A teremés – benned – Istennek Tudása.”
Miért van az, hogy csak azt értékeljük igazán, ami MÁR nem miénk!?
Miért kell elpusztulni, hogy értékesnek tartsuk, értékelni tudjuk az „Életet”!?
„A terheiteket immár magatok viszitek” – megmondta az Énem. Terhet vinni immár az Égiek nem segítenek!
Amit eddig elsajátítottunk és befogadtunk, az a miénk, azzal dolgozunk.
Szorgalmunk, munkánk, kitartásunk, és legfőképpen szeretetünk és hitünk alapján jöhetnek az új lehetőségek vagy jutalmak (ebből sajnos még keveset osztottak), illetve a „megérdemelt” következmények. És én, aki ez utolsó kapunál bizony elbuktam, még hálás is lehetek és vagyok, mert „figyelmeztetést” kaptam, és JELEN van benne a Legteljesebb Szeretet. Hálás vagyok azért is, mert már felismerem benne (a bánat mellett) a Szeretetet és törődést is, az Isteni/Istenanyai Szeretetet. Az is igaz, hogy én magam kértem, hogy akár így is segítsenek…
Milyen Szeretet lehet egy bokán-rúgásban? NAGY! A törődés, hogy visszatartson egy rossz úttól, s hogy megmutassa az Igaz Utat. És a figyelmeztetés: INNENTŐL kezdve FÉL-GŐZZEL NEM MEGY! Vagy van Tiszta Szeretet és Hit – és akkor VAN Út és Élet, vagy nincs semmi! Még az se!
Köszönöm a Szeretetet, és azt, hogy megoszthatom veletek – bizony bokán-rúgott egy Táltos vagy a JóIsten – és talán a példámból okulva tanultok Ti is:
NINCS KEGYELEM!
A Kegyelem korszakának vége – és a csupasz Igazság és Szeretet Órája VAN itt!
Nincs Kegyelem, legfeljebb azoknak, akik a felkínált lehetőséggel élve kiegyenlítik a tartozást! Csak jóvátétel UTÁN van Újabb Lehetőség és Kegyelem, és csakis annak, akinek a HITE SZILÁRD ÉS TISZTA, és SZERETETE FELTÉTLEN ÉS TISZTA a Teremtő Isten felé.
Őszintén hálás vagyok a lehetőségért – és hogy ezt még leírhattam. S hogy a Jóvátétel hogy sikerül – ez már az én utam.
Hogy be kell-e teljesíteni azt, amit Júdás elmulasztott? Valószínű. Úgy tűnik, hogy minden apostolnak – és minden létezőnek. S hogy most mindez jóvátétel vagy karma, büntetés vagy próba? Majd az idő és az eredmény megmutatja. Ezt az „ego” fel nem foghatja – az utat csakis a szív mutathatja. Megmérettetés és próba, hogy mit ért el az eddigi tanulás és a sok próba.
Az üzenetekben ez szerepel: aki életben marad, az Lehetőséget kapott… De csak Egyet! Az utolsót! És ha nincs TISZTA ÉS IGAZ HIT, TISZTA ÉS IGAZ SZERETET – akkor vége.
A Magyar Isteni Királyság „EGY”. Rovásunk „gy” jele a kettős kereszt – vagyis királyságunk jele: Égi és földi Egy-SZER-re. Vagy EZ lesz – vagy semmi! Még az se.
„Aki vezet, az nem lehet süket és vak. Süket és vak pedig akkor vagy, ha gyenge a Hited, és nincs benned Szeretet.
Az Isten sem TUDÁSÁT, sem ORSZÁGÁT nem bízza süket és vak vezetőkre!”
Sokunk hibája – nem hisszük, hogy tényleg itt a végítélet. Halogatunk, hezitálunk. Most magamról is beszélek. Minden korban voltak, (ők a tanítók) akiknek egy lépéssel mások előtt kell járniuk, példát kell mutatniuk – hogy mások tanuljanak (vagy okuljanak) példájukból. Mi a tanítók népe vagyunk. És akik az Alap-lerakásra jelentkeztek, azoknak már menni kell – az építők készülnek, a festők még egy kicsit pihenhetnek. Bizony, élesben megy a játék és megmérettetés. A sok tanulás és játékos óra után a VIZSGÁK ideje elérkezett!
Az Ítéletkor (a vizsgán) valóban nem kérdezik meg tőlünk, hogy „MIÉRT nem tetted meg a feladatod?”!
Csak azt: MEGTETTED-E vagy sem?!
Kemény?
AZ!
Népeket pusztított el az a pecsét, ami népünkben működik.
Kemény?
Az!
A mi kérésünkre működik!
Mert a Szeretet nem fogja engedni, hogy Tudásunk pusztítson!
Mert Isteni – és Életre rendeltetett!
Épp ideje is lesz már, hogy Jézus Igaz tanításai és levelei hamarosan előkerüljenek – hogy megértsük végre a Szeretet IGAZ Természetét. Eddig csak a megbocsátó és irgalmas oldalát mutatta meg leginkább – és hová vezetett? A Tudás-Őrizők majdnem teljes megsemmisüléséhez. A maradék már el nem veszhet, mert ez a záloga a Föld túlélésének! A Szeretetben VAN Könyörület és lágyság, de Egyben a Világ Legszilárdabb, és Egyetlen Létező Törvénye és Valósága.
Megmérettettem – és könnyűnek (vagy nehéznek!) találtattam.
Megítéltettem, és apelláta nincsen.
Sok mindent nem végeztem el, amivel megbíztak, és nem használtam mindent, amire tanítottak. Megszoktuk már, hogy van idő behozni a lemaradást… NINCS!
A mérleg mindent megmutat (képletesen és a valóságban is). Nem végeztem a tisztításokkal időre – és így nem léphettem oda, amit az „ÉN” elvárt tőlem.
Magyarázatok?
Minek…
Ez tény.
És Akik Ítélnek, mindent (jót és rosszat is) látnak. „Sok mindent tettél – de készen vagy? Nem? Akkor hát?” Nincs apelláta.
Lehet, hogy kissé zavarosnak tűnik mindez – akire tartozik, az remélem, hogy megérti belőle a lényeget. „Közölte” velem az Égi Énem, hogy az Égi Ének már nem viszik a terheinket, innentől minden teher a miénk, és aki nem tisztította meg kellően magát és nem készült fel erre, azokra bizony nehéz napok jőnek még akkor is, ha csak „figyelmeztetések”, „felrázások” érik őket.
„Nem öröm veszni látni az erőiteket
Sokatokat még mindig az „ego” vezet, vagyis nem mifelénk, hanem kifelé és a látható világ felé akartok mindig és erősen is megfelelni. Ez pedig oda vezet, hogy nem tudjátok befogadni magasabb rezgéseiteket. Még mindig, még mindig nem raktátok helyre életeteket, és a családjaitok és a testetek szennyekkel tele. Mit tettetek, hogy családjaitokat a béke és szeretet vezesse? Kértetek segítséget tőlük maguktól? És ha nem, akkor legalább Mitőlünk, hogy segítsük őket is kellő szigorral az Isteni Útjukra – vagy ha ez utóbbit kértétek is - fel mit ajánlottatok érte?
Terheiteket többé nem viszik az Isteni Ének, innentől már minden terheteket magatok viszitek! Tegyétek le NAGYON TUDATOSAN és gyorsan terheiteket, hogy befogadhassátok a reátok várakozó (de már nem sokáig várakozó!) Erőket! Ebben az esetben még a tisztítások „közösek”.
Folytassátok az imákat és a böjtöket (most a böjt idejében különösen és nagyon komolyan véve) és ebben semmi, semmi ne akasszon meg benneteket! Érezzétek és ÉRTÉKELJÉTEK jobban, hogy Új Élet kér életet bennetek!”
A „játéknak” Vége – és az Ítélet és Megmérettetés ideje jött el! Így éljétek MINDEN PERCETEK!
OmMaat Ré-val folytattam párbeszédet én, a földi test.
Budapest, 2007. március 3-4.
|