2007. február 25., vasárnap 12.51

Én, a Szeretet segítem és tanítom népemet – XIX fejezet

Én, Aki a Fény és a Szeretet, és Annak Megújult és Megszentelt, és Örökké és Benned is Élő Gyermeke és „Tagja” is Vagyok, kérem, hogy írd, és add tovább e Szókat.

            Kétségtelenül sokat imádkoztok és tesztek már sokan, bár még mindig van bennetek jó sok tartalék, ami hamarosan a Fel-Színre tör, és megmutatja magát –  ám sajnos az emberiség nagyobbik és jelentős, és különösen a jelentősebb vagyonokkal rendelkező része igencsak el van foglalva mind a saját, mind pedig a mások vagyonának az összevetésével és „méricskélésével”, így ezekkel a „gazdagabb” és vagyonosabb emberekkel valóban nehéz szót értenie az Isteni Családnak. (Az, hogy „gazdagabb”, azt nem feltétlenül csak az anyagikra értem!) Nem véletlenül mondta azt a Krisztus még a Jézusi Korában, hogy könnyebb egy tevének átjutnia a tű fokán, mint az öncélú, önző gazdagoknak a Mennyország kapuján – és hiába figyelmeztetett benneteket azóta is számtalan történet és mese, amiben csakis a megmérettetett igaz szív nyeri el jutalmát, sokaknak a szívéig és elméjéig nem jutott el ennek az üzenete.

Félreértés ne essék – nem pusztán a „gazdagokkal” vagy vagyonosokkal van a gond, mert a szegényebbek között is vannak nagyon mélyen az anyagba ragadtak, ám a „gazdagoknak”, vagyis azoknak, akiknek mind az anyagi, mind pedig esetleg más ismertségi faktor miatt nagyobb lehetősége van – szélesebb körben is – Igazat és Jót és Jól tenni, azoknak mindig nagyobb a felelőssége is – vagyis nagyon nem mindegy az, hogy mihez kezdenek azzal a tudással és vagyonnal, ami az Isteni Útjuk megvalósításához rájuk bízatott, vagy amit hozzájuk juttatott a Teremtő Erő. Nagyon érdekes megnézni azt, hogy amíg egyesek igaz és becsületes munkával néha még a betevőt is alig tudják megkeresni, addig mások a másoktól nyilvánvalóan elvett vagy hozzájuk juttatott pénzeket milyen hiábavaló, és ugyanakkor önmagukat és másokat, és sajnos sokszor a Földet is rongáló, romboló dolgokra költik el. Érdek-es, mert ezekben az emberekben belül nagyon mély késztetésnek kellene lennie (legalábbis a többségükben, akik ilyen vállalásokkal érkeztek e földi életbe), hogy mind az emberek, mind pedig a Föld állapotán javítsanak a számukra rendelkezésre álló eszközökkel. Tehát náluk minden ilyen késztetésnek sokkal nagyobbnak kellene lennie, és ezért – mert ezzel együtt a kísértés is nagyobb – hogy meghallják e belső hangokat, nagyon tisztának és igaznak kellene minden ilyen küldöttnek lennie.

            Sokan sokkal kisebb anyagi eszközök és források birtokában erőn felül is teljesítenek, és ez sokszor odáig vezet, hogy feladják, igen, sajnos feladják küldetésüket, mert a melléjük rendelt, őket az anyagiakkal vagy anyagiakban támogatni rendelt erők nem a vállalásuk szerint élnek.

            Beszéltünk már többször is arról, hogy a „nagyon nagy” szellemiségek, amikor földi életbe tértek, akkor rendszerint uralkodói, vagy olyan helyre, családba születtek, ahol minél kevésbé voltak elfoglalva az anyagi(ak) teremtésével, hogy a rendelkezésükre álló, és rendszerint nem túl hosszúra szabott időben minél több Sz-ÉP-séget vagy Tudást és Bölcsességet hozzanak le és Teremtsenek. Így volt ez beosztva, hogy a szülő vagy a házastárs vagy a testvér vállalta még a leszületés előtt magára az anyagiak megteremtését, hogy útja ennek a Hatalmas, és a Földre ritkán (és egyre ritkábban!) érkező Erőnek biztosítva legyen.

Ma is vannak közöttetek olyanok, akik a „szellem”, míg olyanok is, akik az „anyagi” világ dolgaiban járatosabbak, és fel kellene ismernetek egymásban azt, amivel egyik a másikat, illetve a másik az egyiket jobban kiegészíthetné vagy támogathatná, vagyis a Szellem emberének nem kellene lenéznie az anyagi, de tiszta szívű teremtőt, míg a tiszta szívű anyagi teremtőnek nem kellene magát teljesen elhatárolnia a mások – lehetőségei szerinti – támogatásától.

Sajnos sok esetben találnak néma fülekre és bezárt ajtókra, szívekre azok, akik a szellemi útjukhoz (mások megsegítése érdekében) segítséget kérnek, és ezzel vagy jelentős elcsúszások, vagy jelentős késedelmek történnek. És mivel a „szellemi” embernek is az ANYAGBAN, az anyagi világban kell, hogy megvalósítsa a feladatát, ezért

nagyon fontos lenne

minden anyagban teremtőnek

felismernie azt, hogy

milyen feladata vagy része van az Isteni Tervben,

és támogatnia kellene azokat, akiket vagy a „véletlen”, vagy pedig valamilyen kifürkészhetetlen csoda melléjük sodor vagy rendel.

            Önmagában az Anyag – bármennyire élőnek és valódinak és hatónak is látszik, csupán egy forma vagy keret, amit „kitölthet”, megtölthet, (megválthat!) az Élet és az Isteni Terv, Szeretet. Önmagában épp oly halott és múlandó az anyag, mint az Élet (vagy a Szeretet!) által elhagyott test, sokakban még a látványa vagy a gondolata is undort kelt – mert

„bevégeztetett”

a Szeretet és az Élet által immár elhagyatott és új pályára terelt anyag vagy test.

            Vannak sokan, akik szellemi képességeikkel és adottságaikkal visszaéltek, és „egyházakat” vagy más csoportokat létrehozva saját, és sajnos öncélú érdekeket képviselnek. Sokszor híveik és a követőik anyagi támogatásával visszaélnek, és öncélúan, nem pedig másokat támogatóan élnek.

Nagyon nehéz téma ez, mert valahol legbelül mindannyian ismeritek Isteni Küldetésetek, és azt is tudjátok, hogy az

• erőiteket és
• lehetőségeiteket,
• TUDÁSOTOKAT, valamint a feladataitokhoz képest
• ismertségeteket vagy
• vagyonotokat

azért kaptátok, hogy azzal az „Istent”, az emberiséget s a Földet és az Isteni (Felemelkedési!) Tervet szolgáljátok és segítsétek – és mégsem eszerint éltek, sokan nem eszerint éltek. Gyűjtitek és halmozzátok és kamatoztatjátok – vagyis másoknak adjátok, és nem ti használjátok. Gyűjtitek, halmozzátok és kamatoztatjátok – és nem ez a baj, hanem csak az, hogy nem a célja és rendeltetése, tehát nem a mások (vagy legalább a magatok!) megsegítése és kiteljesítése érdekében használjátok. Gyűjtitek és halmozzátok és kamatoztatjátok – és már az Isteni Küldetésetekről semmit sem tudtok, mert csak az anyagot, a vagyont forgatjátok.

            Nem „Kor-Hol-ni” szándékozlak most benneteket, hanem csak arra kérlek, hogy akik már vagyonosok vagy ismertek, vagy netalán más lehetőségekkel is rendelkeztek, azok segítsék azokat, akik az anyag előállításában és megteremtésében kevésbé erősek, de tiszta szívűek és igyekvőek – és tegyétek össze (EGYMÁST TÁMOGATVA ÉS TISZTELVE!) belső és külső Erőiteket.

            Én, a Szeretet tanítom népemet.

OmMaat Ré