2007. január 1., hétfő, 21.51

Ebben az évben Egészek lesztek!

            Vagyok Aki Vagyok, és Aki Én Vagyok, az a Szeretet és a Fény, és a Szeretet és a Fény megújult és megszületett Gyermeke is, vagyis Is-ten, az Ős Ten is Vagyok.

            Népeteknek KEDV-ét, vagyis szívét és erejét keresem általad és benned -

népednek díszét, ékét keresem általad és benned –

Téged kereslek Itt és most, e Térben és Időben és Népben!

Téged, Aki Vagy, és Aki Is-ten, vagyis Ős-Ten, az Öreg Ős-Ten, és Annak Gyermeke is Vagy.

            Népetek szenvedélyesen (és nem szenvedve, bár néha ilyen is előfordult) szerette Istenét, Ős-Tenjét, Ősi Teremtő „ÉN”-jét, vagyis életének és létének, feladatának és szerepének ki-Találóját és Anyját, vagyis a NagyBoldogAsszonyát.

            Népetek Isteni, pontosabban az Istenasszony és az Isteni Ős-Atya Gyermeke, és mint ilyen, pontosan ismerte és értette a férfinek és a nőnek a Teremtésben betöltött szerepét.

            Istenanya népeként vigyázta és őrizte Tudását és Erőjét, Anyai Teremtő Erőjét a Mindenségnek, és az Isten-Atya népeként vitte és osztotta, vagyis mások számára is hozzáférhetővé és megismerhetővé tette Tudását.

            Isten-Anya népeként kész volt a megújulásra és változásra, míg az Atyai „struktúra” hatására kész volt a megőrzésre és szilárdságra, és ennek a két erőnek Együttese tette lehetővé számára mind a megújulást, mind a „változatlan, örök Tudás” ismeretét és hordozását.

            Képes volt „újítani”, új helyzetre, új időre és térre is alkalmazni, feléleszteni, újjá-éleszteni Tudását, hisz ha egy új időbe és térbe, helyzetbe került, akkor a Tudásnak (Általa) az addig nem, vagy más módon használt része is elő-térbe került.

            Képes volt tehát MEGÚJULNI, és ezzel egyidejűleg a r-ÉG-it, az ŐSIT is megőrizni és hordozni.

            Miért pont Ti, a magyar, az ősi szkítiai és hun népek őrizték e Megújulást és Tudományt? Miért éppen Ti őrzitek még ma is jelentős részét e Megújulásnak és Tudásnak? És miért mondja minden Igaz és Nagy Bölcs Ember, hogy népetek előtt még Nagy és Dicső Jövő áll? Miért? Kérdezzétek csak meg Őket! Kérdezhetitek, de sajnos még csak képekkel, üzenetekkel felelhetnek… Képekkel, amik majd felnyitják emlékeiteket és szíveteket, mert mint „nép” és mint „Egész” ma még nem ismertétek fel Küldetésteket. Vagytok már sokan, akik „tudjátok” vagy sejtitek, hogy e nép nagy Küldetésre és Feladatra Teremtetett, de sokan ezt vagy a távoli jövőbe, vagy pedig a távoli múltra vetítve hiszik – és nem is sejtik, hogy e nép ezt a nagy Feladatát és Küldetését ÉPPEN ITT ÉS MOST, éppen ebben az elválasztott és szétszakított, és Ősi Tudásától is (még) jelentős részében elzárt állapotában kezdi és teszi meg.

            Mindez persze azt is jelenti, hogy hiába vannak már néhányan „készen” a Feladatra, a nép, vagy a társadalom, a sokadalom tára még nem készült fel teljes egészében, de még csak jelentős részében sem befogadására annak, amit pedig ebben az évben, Égi és földi összefogással és létben MEG-éltek.

            MEG kell mutatnotok e népnek, hogy mind az a Tudás és Erő, ami már bennetek éledt, az olyan Utakat és Lehetőségeket, és VALÓDI utakat és lehetőségeket is nyit, amivel Ti – mind, mint Egy-Én-ek, mind pedig egy tágabb közösség, és majdan mint a nép és a Föld Tagjai is – csodákra vagytok/ lesztek képzettek, képesek.

            Ma még sokan „csak” a fülüknek és a szemüknek hisznek – és ahogy ti is megtapasztaljátok, a legtöbbször még a fülüknek és a szemüknek SEM hisznek. Nagyon nehéz úgy Új Utakat nyitni, ha közben mindazok, akiknek segítenétek, a fejüket, de sokszor az egész lényüket is (akármilyen szutykos is) a s-ár-ba dugják.

            Nagyon nehéz úgy tanítani, ha az emberek már elfeledték „hiányukat”, vagyis azt, hogy VAN LELKÜK, ami segítheti őket.

            Nagyon nehéz akkor is egy tanító feladata, hogyha a nebulóknak nincs meg a kellő ismerete és alapja a tovább-tanuláshoz, vagy pedig valami egészen más irányt tart követendőnek, mint amire képzettsége és képessége vezetné.

            Nehéz úgy feléleszteni egy „nép” öntudatát, hogy az a nép elfeledte a Teljes, Ősi Eredetét, és Múltját.

            Nehéz, de mégsem lehetetlen, és ezt nagyon jól példázzák közületek azok, akik már átmentek ezen az ébredési és tanulási folyamaton, vagyis elkezdtétek felismerni a látszat mögötti Valót, az Ősi elfeledett, és a Jelenbe (ha módosultan is, de) visszatérő Valót.

            Nagyon sok, „szemeteket és fületeket” felnyitó „JelensÉG” zajlik körülöttetek, és ha más miatt nem, de legalább ezek miatt a dolgok mélyére kellene, hogy nézzetek. Itt most nem csak a tegnapi földrengésre, de az utóbbi évek és évtizedek nagy erejű áradásaira és egyéb jelenségeire (szárazságokra és betegségekre, a világban lévő tornádókra és hurrikánokra, pápai és egyéb Szent Emberek kijelentéseire és látogatásaira stb) gondolok, hanem mindarra a Tudat-növelő folyamatra is fel kellene figyelnetek, ami már zajlik bennetek és körülöttetek. Persze hangosabbak és tetszetősebbek is a politikai és egyéb kampány-fogások és szónoklatok – de, kérdem Én: „mi kell még, emberek, hogy belássátok, hogy ami onnan, ezen szószékekről árad felétek, abban lassan már „szemernyi” Igazságot és Valóságot sem fedeztek fel?” Mi kell még, hogy HIGGYETEK VÉGRE SAJÁT FÜLEITEKNEK ÉS SZEMEITEKNEK? Mi kell még, mi pusztítás, hogy elhiggyétek végre:

ITT A LÉTETEK A TÉT,

az Emberi: fizikai, és ehhez kapcsolódóan az Egyesített Lelki és Szellemi Lét a Tét!

Mi kell még, hogy Vég-re a Saját Kezetekbe vegyétek a Sorsotok? Mi pusztítás kell még, hogy elhiggyétek és „meglássátok”, hogy ÖNMAGÁBAN AZ ANYAGI LÉT ELPUSZTÍT TITEKET! Mi kell még, hogy a „számokon” túl-nézzetek? Mi kell még, hogy felismerjétek: inkább a MI-NŐ-ség, mint a m-ennyi-ség vezessen titeket? Hajszoljátok az „egyre többet” és „egyre újabbat, modernebbet” – és még mindig „nem látjátok” a következményeket, vagyis az egyre gyorsabb pusztulást. Nem látjátok, pedig csak magatokba kellene néznetek, hogy milyen eredményeket hoz az egyre több anyagot hajszoló létetek. Vannak, akik „nagyon” jól élnek – és számotokra elérhető ez a „jó-lét”? És valóban olyan „jó” ez a lét? Több leszel-e tőle Te – vagy fizetheted belőle az egyre több adódat, járulékodat? Mire tudod elkölteni a „több-leted”? Jobb, igazabb lesz tőle az életed? Biztosan vannak ilyen szerencsések is – de a „többségnek” ezek mind megvalósíthatatlan és elérhetetlen (rém) álmok, amiért egyre többet és többet kell hajtaniuk, majd leáll a szívük, és így nincs már „idejük” sem élvezni a megteremtetteket. Hány futballista és sportoló halt így meg ez utóbbi időben? Irigyeltek, és valóban nagyon keményen is edzettek, társaik szerették őket… És itt maradtak az árvák. Megérte eladni a lelkeket? Kérdezzétek meg a gyermekeiket! És vajon Ti megéritek-e, hogy gyermekeitek felnőjenek? Lesz-e nagypapája és nagymamája a gyermekeiknek? Lesz-e olyan nagyszülő, akire büszke lesz majd a legkisebb gyermek? Vagy szégyenkezve, nevét sem ismerve vallja (vagy tagadja), hogy egy ősi nemzet sarja? ITT bizony MOST A LÉT A TÉT! A Tiétek, és Gyermekeitek, Unokáitok, Dédunokáitok, Ükunokáitok… léte a tét! A „magyar” léte a tét! Képes-e MEGÚJULNI, és e változások közepette Mag-nak, magyarnak, IGAZNAK MEGMARADNI?!

KÉPES!!!

Vegyétek tudomásul, hogy mindannyian képesek vagytok MEGMARADNI és MEGÚJULNI is – mert MAGOK, magyarok, a Változást és Megújulást Magukban hordók Vagytok! A MAGOK, vagyis HORDOZÓI MINDEN ELŐZMÉNYNEK ÉS EREDETNEK, és HORDOZÓI, KIBOMLÓI A JÖVŐNEK!

EZ A MAG!

A Mag maga a Tudás és a Bölcsesség, BENNE VAN MINDEN TUDÁS ÉS LEHETŐSÉG – és ahogy süt a nap vagy fordul a szél – ÚJ ÉLET KÉL!

ÚJ ÉLET KÉL!

A Mag mindig remél – mert Ő MAGA A REMÉNY, az Új Záloga és Hordozója! És ha ITT AZ IDŐ, ha melegszik az idő és süt a „Nap”, és a tavaszi „eső” is hívogat – BIZONY A MAG ÚJ ÉLETRE KÉL! Évről évre megújul, miközben egyre erősebb és tisztább lesz, mert MAGSÁGA NEM KORCSOSUL! Ez a Mag inkább elpusztul.

            Sok rokon-népetek elpusztult, mert Magsága még nem tudott megújulni, csak őrizni. Népetek MAG-ja megújult és helytállt e legnehezebb korban, és bebizonyította, hogy VAN TISZTA MAG A MAGYARBAN. Ez nem valami „dicső tett”, bár nagyon is az, de nem abban az értelemben, hogy most aztán ki az utcára és verjük a mellünket, hogy mi vagyunk a Mag! A Mag Rendben és csendben teszi a dolgát, és csak akkor szól, amikor kell, de akkor is csak a „VILÁG” és a Teremtő iránti Teljes Tisztelettel! Nem a szószékről, hanem az Életből irányít, és nem igaztalan szókkal, hanem IGAZ SZAVAKKAL ÉS TETTEKKEL – A PÉLDÁVAL, nem pedig fegyverrel és hatalmi szóval!

            Nincs olyan erő, ami a Magnak ellenáll! Pusztítani lehet – de az Igazi Mag, az Igazság Magja elpusztíthatatlan, és ennek az elpusztíthatatlan Magnak népetek is egyik hordozója!

            KERESSÉTEK MAGATOKBAN A MAGOT – mert Magotok Új Életet fogadott, és Új Életre kelt! Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.

            Új Életet kezdett, és már egy bő hetes! Figyeljétek, hogy mivé érik bennetek! Ez tavasszal mindannyian ÚJ ÉLETET kezdetek! Mindennap hívjátok és fogadjátok be (szíveteken át) Új, Fény- és Szeretet-minőségű Énetek, Isteni Énetek! Ismét ismételtünk egy keveset – de így készítelek fel benneteket annak fogadására, ami hamarosan ÉLŐ LESZ BENNETEK! A Magot Magatokban érleljétek és keressétek! Képek ezek, de már értitek! Magatokban Magotokat szívetekben és szíveteken át meglelitek, és népetek Új Életet kezd – általatok és bennetek! Ti hordozzátok népetek, belőletek áll, belőletek ÉPül fel népetek! Minden Tudásotokkal és minden tettetekkel népeteket gazdagítjátok, vagy szegényítitek. Minden Igaz Szavatokkal népeteket erősítitek! Minden Igaz tettel az egész népért tesztek! „Sok kicsi sokra megy”, és a sok kicsiből Végül, Egy-Szer Egész lesz! Az Egész ott van bennetek, és „Egész”-ségetek által népetek is Egész és Egy lesz! Még ebben, még ez évben! Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.

OmMaat Ré

            Az üzenet átolvasása után eszembe jutott, hogy ma, miután tegnap jól kiünnepeltük és degeszre ettük magunkat (bizony, én sem diétáztam tegnap!), ahogy hazafelé utaztunk a családdal, óránként hallottuk a rádióban a híreket. Miről szóltak ezek? Egyszer-kétszer érintették a tegnapi földrengést is, viszont minden órában rendkívül részletesen megismerhettük, hogy milyen drágulások várnak ránk az elkövetkező napokban. Így megy ez már hosszú évek óta, és volt olyan depressziós évem, amikor az új év kezdése semmiféle örömmel, megújulás-érzéssel nem töltött el, és kizárólag a sokasodó és nehezedő terhek miatti kilátástalanság uralta az egész lényemet. Most sem örülök ezeknek a változásoknak, viszont pontosan tudom, hogy ennek a tendenciának nagyon hamar meg kell fordulnia, hisz így valóban a pusztulás felé haladunk.

            Visszatérve a mai hírekhez: természetesen a legfontosabb helyet az „egész”-ségügyi (gyógyszerekhez kapcsolódó és a járulékokat hosszú ideje becsületesen fizető embereket sújtó vizit-díj) bevezetése kapta a fűtés, távhő, csatorna, közlekedés stb. mellett. Mennyire tudatosak minden téren (fizikai, lelki, szellemi) síkon is ezek a változtatások! Mennyire tudatos, hogy a „megújulás” mindig aggodalmakat és félelmeket gerjesszen akkor, amikor lehetőség lenne az életünk áttekintésére! Mennyire tudatos az, hogy a belső hangokat és biztatásokat elnyomják a megfelelő időpontra helyezett változtatások! Lassan már a „változtatás” szó is teljesen elértéktelenedik.

            Nő lévén nem voltam katona. Nem szeretem a háborús filmeket sem, ebben nyilvánvalóan benne vannak az előző életeim tapasztalatai is (sok veszteségem kapcsolódott háborúkhoz). Főleg az amerikai filmekben van az, amikor a katonák üvöltve felelnek az üvöltő parancsra, hogy „Igen, Uram!” Az „ÚR” megszólítás eredetileg Szentség (gondoljunk csak akár földrajzi nevekre is!) Micsoda elértéktelenedése ennek a szónak az, amire a hadseregben használják, vagyis ott, ahol széttörik az ember személyiségét, hogy valami olyat alkossanak belőle, ami vakon engedelmeskedik a parancsoknak, és lelkiismeret nélkül öl. A nagy baj ezzel az, hogy egy sérült, torz valamit raknak össze, amire, ha már nincs szüksége az őt megformáló gépezetnek, akkor egyszerűen kilöki magából, és visszalöki oda, ahonnan (valamivel egészségesebb állapotában) kiemelték, de a személyiség szétroncsolása után már rendszerint nem lesz képes oda visszaintegrálódni, így csak a devianciákat növeli önmagában és környezetében is.

            Jogász voltam hosszú éveken át. Már az oktatás során azt éreztem, hogy „ezt lehetne jól is csinálni”, és a munkám során is folyamatosan ezzel találkoztam. Igen, lehetne jól csinálni, mint minden mást. És miért nem lehet? Kinek nem érdeke az, hogy a dolgok jól működjenek? Kinek lenne az rossz, ha az emberek egészséges testűek és lelkűek lennének? Ki az, aki folyamatosan beszél az „egész”-ségről, de csak arra használja, hogy létező hiány-zónaként és feladatként fenntartsa, hisz így újabb és újabb pénzek elvételére szolgál magyarázatul az „egészség”-ügy.

            2006. szeptember 17-én (!) volt a Margitszigeten egy futóverseny, ahol valami olyan feliratú pólókat osztogattak, hogy „fussunk a rákkutatásért!” Mélységesen megdöbbentett, amikor megláttam. Miért fussak én a rákKUTATÁSÉRT? Bizony, nagyon sokan dolgozunk azért erőnket megfeszítve, hogy fenn tudjuk tartani azokat a feladatokat, amik lehetővé teszik az újabb adókat és járulékokat, és saját kiszolgáltatottságunkat…